Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-05-09 / 24. szám
Ol inOsA& 1953 május 9. Mária Dtiáková i^eleifheteileH máius Hajnallott, s május napja épre szállt, s mi köszöntöttünk, Vörös Hadsereg! Ezernyi harmónika muzsikált, s tankok dörögtek át a táj felett. S illatozót, mint soha-soha még, az orgona, a teljes, tavaszi — s mindenki nékik vitte szivét, kezüket vágyott megszorítani. Ók szóltak és ml tudtuk nyelvüket, baráti szó szállt' testvér-ajkakon. Kacagtak — és a boldog gyermekek hancúroztak az ágyútalpakon. És ünneplőbe öltöztek a lányok, piros szoknyájuk lobogott a szélben, ó, istenem, a szivünk erre vágyott, hisz régen vártuk őket, jaj, de régen! A téren ujjongtak a klarinétok, zászlókkal virágoztak a falaik, ,és elégettünk minden hulladékot, ami a fasiszták után maradt. „Anyácska” küldte, az orosz haza, hős fiait, e roppant sereget, — s a Kremlbe száll a szív forró szava: Sztálin! Elvtársunk! Köszönjük neked! Kardos László fordítása. ílja Erenburg: REMÉNY LEOPOLD LEWIN ^gy szoojei kafona sírjára Ki vagy te, fegyvertársam, kinek sírja füzek mögül néz az útra? Megtört pillantással, fejedben kartáccsal lengyel földre hulltál. S ki tudja, hogy mi volt szemedben — itt az a rét, hol csupa kékség és pipacs a föld? Hol halálos sebből véred ömölt a mi életünkért és a tiétekért. Tűz, vas jegyeseként mikor meghaltál itt, mit látott vájjon lezáruló szemed? A Kaukázus venyigés lankáit és fent a füstölgő Kazbeket, felleges táját. Habzó patakjait, bársonyos zBkijét, a szirtek zord báját, melyek a sasokat és Promethcust szülték? Vagy tán élenjáró traktoros voltál, s este, ha elhalt a motor szívverése, ültél — nem a Visztulánál, más folyónál, szerelmeseddel a bűvös alkonyt nézve, mely egyformán pompás minden folyóparton, aztán tankra szálltál, kergetted az ellenséget kitartón s életedet adtad Itt — a Visztulánál. Tán az usszurijszkl ősvadont leküzdve, fiatal tudósként győgyítgattad a fát. Tán ellepett a Donyec-medence füstje, hol a föld kémények torkán zúgja dalát. Talán, hogy gránáttól tépetten elapadj. Illatos árnyak közt nőttél messze Délen? Tudom — a Szovjetek Földjének fia vagy és az én testvérem. Radó György fordítása. y A „Pravda" május elsejei szávia közli Hja Erenburg „Remény" című nagy cikkét. A cikk többek között így hangzik: — Az emberiség emlékszik 1945 tavaszára, az elsötítés végére, az első csendes éjszakár. arra, hogy a katonák nyugodt, örömteli életről álmodtak. Azóta mindössze nyolc esztendő telt el s az egyszerű embereknek sok keserűség jutott osztályrészül. — Ebben az évben a tavasz egybeesett a népeket lelkesítő nagy remény születésével. A hős Korea meggyötört földjén sebesült és beteg hadifoglyokat szállítanak haza. Ezek az emberek a szabadság első óráit élik át most. A kínai és koreai kormány békés javaslata a fegyverszüneti tárgyalások újrafelvété’éré %'ezetett. Ennek a tavasznak reménysége nemcsak a panmindzsoni tárgyalások újból való megindulásával kapcsolatos: a szovjet kormány képviselőinek az a kijelentése, hogy minden vitás kérdés megoldható békés úton, felrázta a népeket, szárnyakat adott nekik. Az emberek hisznek abban, hogy a koreai fegyverszünetet béke követi és hogy az az ország, amelynek oly sok bánat jutott osztályrészül, nyugodtan élhet, úgy, ahogyan helyesnek találja. — Miért foglalkozik az öt világrész valamennyi napilapja, minden rádióhullám — rövid és hosszú — a szovjet kormány nyilat- kc- ataival. Azért, mert e nyi'atkozatokról reménykedve beszélnek az angol alsóházban, a párizsi gyárak műhelyeiben, és a michigani farmokon. Igen, azért, mert Angliában is, Franciaországban is, az Egyesült Államokban is torkig vannak a becsületes emberek a hidegháborúval, azzal az állandó problémáv 1. hogy hol és mikor zuhan le az első bomba, torkig vannak az undorító, halálthozó találmányok állandó dicsérgetésével, a lelket emésztő hazudozással, a kardcsörtotés-sel. a gyűlölet propagandájával, a „keresztes hadjáratok” rendezésével, annak követelésével, hogy különböző országokat szabadítsanak meg az ott élő emberektől, azokkal az álkeresztény szónoklatokkal, amelyek azt hangoztatják, hogy szét kell zúzni az ..istentelen rendszert”. E szónoklatokból még a nem éles fül is meghallja a tőzsde vésztjó.sló moraját. A Népek Békekongresszusa, amely az elmúlt év végén ülésezett, nem csupán a jelenlévők érzéseit fejezte ki, nemcsak azokét a százmilliókét, akik elküldötték küldötteiket, hanem minden dolgozóét. Ez a kongresszus kimondotta: Elég volt a városok és falvak 1^ rombolásából! Elég volt abból, hogy tömegével gyártsák a gyilkos fegyvereket! Elég volt a gyűlöltség szitásából és a háborús uszításból! — 'Vannak a megegyezésnek természetesen ellenségei is. Nekik ez a tavasz, nem tavasz. — A koreai tárgyalások kezdetéről szóló első jelentéseket különböző részvények erős áresése kísérte. A bombavetőket, vagy lövedékeket gyártó üzemek tulajdonosai számára a béke tönkremenés. A különböző politikusok és zúgpolitikusok számára, akik még mindig abban reménykednek, hogy vérontással megváltoztathatják a történelem menetét, a különböző rendszernek békés egymás .mellett élését — ezeknek számára a béke katasztrófa. Mindezek az urak — a tözsdések' és a Napo- leon-jelöltek — nem merik nyíltan javasolni a tárgyalások e'utasítását. Békeszeretetükről kiáltoznak, de ugyanakkor mindent megtesznek, hogy hazugsággal provokációval, fenyegetéssel, durvasággal lehetetlenné tegyék a tárgyalásokat Nincsenek sokan, de túl sok a lapjuk és rádióállomásuk. Szavuk túl hangos. Tudom, hogy a népeknek nem lesz könnyű egyes kormányokat arra kényszeríteni, hogy elálljanák az erőszak politikájától és beleegyezzenek a vitás kérdések békés megoldásába. Joggal büszkélkedünk azzal, hogy a kezdeményezés olyan állam kormányától indul ki, ahol nincsenek sem uránérc-részvényesek, sem pedig olyan politikusok, akik az egész világot le akarják igázni. Nem meg'e- pő. hogy a békefelhivás olyan országból indul ki, ahol győzelmet aratott a munka. — A szovjet nép hangosan hallatta szavát Hja Erenburg a továbbiakban megírja; a szovjet nép május elsején a szolidaritásra, a testvériségre emlékezteti a többi népet. A népek útjai nem hasonlók egymáshoz, ahogy nem hasonló a kínai paraszt, a burgundi bortermelő és az argentin pásztor életmódja sem. A munka emberei azonban mindig megértik egymást — Tudom, hogy az egyszerű amerikai békét akar, aminthogy békét akar minden rendes ember. Az egyszerű amerikai nem akar fiának vérével, városainak rornjaival fizetni jelenjének illuzórikus jólétéért. Természetes, hogy gyakran rosszúl tájékozott, mert egyes zúgpoliríkusok, vagy becstelen újságírók félrevezetik, de van esze és szíve és emlékeztetni akarom most arra, hogy nemcsak a harcmezőn lehetünk barátok, mint nyolc esztendővel ezelőtt, hanem béke idején is és hogy a munka embereinek találkozása a Moszkva-folyón vagv a Hudson-folyón éppoly szívélyes lehet, mint amilyen a katonák találkozása vcüt az Elbánál. Emlékeztetni szeretném Anglia dolgozóit, e nagy lelkierejű és nagy belsőértékű embereket arra, hogy mi, szovjet emberek tiszteljük Anglia kultúráját és hagycanányait, hogy barátságban akarunk élni népével. Szeretjük Francia- országot. sohasem becsültük le a megpróbáltatás éveiben, sohasem törtünk földjére, füg- get'enségére. Meg akarunk egyezni arról a békéről, amely egyaránt védelmezi Minszket és Strassbourgot az új veszélytől. Boldog jövőt kívánunk a német népnek, amely súlyosan fizetett tiszavirágéletü vezetőinek esztelen- ségéért és amely nem akarja, hogy Bonn különböző intézményei a háború melegágyaivá váljanak, amilyenek ' annakidején München fasiszta sörözői voltak. Testvéri szívvel köszöntjük a derék olasz népet. Tudjuk, hogy sem a piemonti gépipari dolgozók, sem a toscanai bortermelők, sem a szicíliai halászok nem akarnak háborút és megakadályozzák, hogy csodaszép országuk újból idegen és igazságtalan hadjárat felvonulási területévé váljék. Hja Erenburg befejezésül ezt írja: — Bízzunk minden nép eszében és lelkiismeretében. Ez a tavasz számukra és számunkra a reménység tavasza. Tudjuk, vpn májusi hó is. A fagyok még elkerülhetetlenek. De a történelemnek megvan a maga menete, éppúgy, mint a természetnek: az első tavaszi'napokat nem lehet összetéveszteni a vénasszonyok nyarával. És ha nehéz is felelősséget vállalni valamely országnak ezért vagy ezért a politikusáért, ha nehéz is megmondani, hány akadály gördül még a béke útjába, egy dolog vitathatatlan, a szovjet nép baráti keze sok mindent megváltoztatott. — Nyugaton nemrégiben még a „reménytelenség” volt a leggyakrabban használt szó. Most minden nyomdász ezt a szót szedi: ,,reménység”. Ez a szó meleg és üde, mint a május. Ragyogó szó ez. Alekszej Szurkov: hátrált dala Terhes és sötét egekben villám-patak zavarog. Száguldó porfellegekben jújják már a riadót. Szétzúzni a fasisztákat Sztálin jár a frontokon. Golyó nem fogja a bátrat, s retteg tőle a szurony. Zúgnak a repülőgépek^ tankoszlop előre tört. Reszket a fegyveres népek lába alatt már a föld. Harsog a nótaszó, árad, most a’ hős vér van soron, golyó nem fogja a bátrat, s retteg tőle a szurony. Szétverjük biztosan őket, öntudat erőt adott. Itt nevét a vakmerőnek fölírják a századok. Bátor! Egy lépést se hátra! A legenda fénybe von. Golyó nem fogja a bátrat, s retteg tőle a szurony. Szélvészként nekiront százszor s nem bánja az életét. Hordja, mint ragyogó zászlót, vezére büszke nevét. Sztálin őt mondja fiának, koszorút hős híre fon, golyó nem fogja a bátrat, s retteg tőle a szurony. Hidas Antal fordítása. Joszif Utkin:-Ggy vöröskalouához Én láttam őt. a meggyilkolt leányt, s az asztalán a friss virágokat, szeméről már minden mosoly levált, de mégis, mintha aludt volna csak. S az álma mintha nem lett volna mély, egész valója feszültségbe dermedt. O, mondd ml az, amit szegény remélt, holtában vájjon mit várt még a gyermek? Egy hírre várt, elvtárs, egy hírre, látod, a harcmezőröl tőled hírt remélt; hogy irgalmatlan, véres bosszút álltok ártatlanul kiontott véréért. Lányi Sarolta fordítása. ♦ liősérl, . ki a ^,$zlavÍHott piUeH (Részlet Milan Lajélak: „Ének a nagy barátságról” című verséből), A hősért, ki a Szlavinon pihen őszirózsa koszorú alatt, szövetkezeti földeken, gyárkémények tövében békéről zeng népünk dala. Jól tudjuk, Minszkben nőtt fel, s tán mérnöknek tanulhatott. A tavasz betaicarta sebzett köpenyével s a nemzet elhantolta ott. Járok a minszki repülőtéren, 8 látom, mint nőnek a daruk. Katona áll itt. Egészen közelemben. És mutatja, merre visz az út. Gály Olga foedtása. A győzelem napján
