Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-04-29 / 21. szám
Ol IFIŰSáG 1953. április 29. A Nemzetgyűlés jóváhagyta az iskolarendszerről és a tanítóképzésről szóló törvény korniánytervezetét Kivonatok Ernest Sykora elvtárs. iskolaügyi miniszter beszédéből Éppen öt éve annak, hogy a Nemzetgyűlés közvetlenül a dolgozó népnek a reakció fölött aratott dicső februári győzelme után jóváhagyta az új iskolatörvényt Az 1948 április 21-i iskolatörvény nagy lépést jelentett előre iskolaügyünk fejlődésében. Államosította az iskolát, egyforma műveltséget biztosított az egész ifjúság számára (a polgári iskola és a gimnázium alsó osztályainak diákjai közös középiskolába kezdtek járni), szervezetileg egyesítette az egész köztársaságban ezideig szétaprózott iskolákat és lerakta az egységes iskola szilárd alapjait. Az 1948. évi iskolai törvény kiadása után Zdenek Nejedig elvtars vezetésével iskolaügyünk jelentős sikereket ért el. Olyan időszak ez, amelyben lerakták szocialista iskoláink építésének alapját. A párt, a kormány és Gott- vvald elvtárs állandó személyes segítségével főleg az utóbbi évek során is- kolaugyünk jelentős haladást tett meg az ifjú nemzedék szocialista nevelésere kifejtett törekvésében. ] 951-ben jelent meg a CsKP KB elnökségének a nemzeti és a középiskolák tankönyveiről szóló fontos határozata, amely annak szükségességét hangsúlyozta, hogy minden tárgyra állandó tankönyveket dolgozzanak ki, ami a tudományok alapjai elsajátításának elengedhetetlenül szükséges, döntő előfeltétele. Azután Sykora elvtárs a tanítók munkájának jelentőségéről beszélt, majd rátért iskolarendszerünk fejlődésének méltatására. A tanító munkájának és felelősségének magasra emelése Felbecsülhetetlen jelentőséggel bír továbbá, hogy Gottwald elvtárs a tanítók VI. országos konferenciáján magasra értékelte a tanítónak az új iskoláért folytatott küzdelem döntő tényezőjének munkáját és felelősségét. Gottwald elvtárs gondos vezetésével, aki mindig sokoldalú figyelmet fordított iskoláink és tanitóink kérdéseire, az újtípusú tanítók egész sora nőtt ki. Számuk állandóan növekszik, KözüIük a legjobbakat az idén elsöizben ajánlották állami kitüntetésre. Közéjük tartozik pl. Jozef Cisar, a gottwaldoví I. középiskola- igazgatója, kiváló pedagógus, Makerenko müveinek és a szovjet gyermekirodalomnak lelkes fordítója és buzgó propagátora. Júliusz Bágel, a kassai pedagógiai gimnázium igazgatója, akinek iskolájából mély és tartós ismeretekkel, a szocialista nemzedék nevelésére jól felkészülve távoznak a diákok. Frantisek Bukacs, a Kromerizs-vidéki rostyini nemzeti iskola igazgatója, a szövetkezeti nagyüzemi termelés lelkes propagátora Viktor Fuchs, a tomóci középiskola igazgatója, aki munkásságával főleg az ifjú tanulókról való gondoskodásra, a pionír-szervezet munkájára és a tanítók politikai szakismereteinek növelésére helyezte a fösülyt. Jozef Kubík. a Prága melletti Ricsanyi gimnázium tanítója, Otília Kucserová, Vlcsi Hőre eldugott falucska nemzeti iskolájának igazgatója a rumburgi járásban, Václav Medonosz, az iskola- és népnevelésüyyi minisztérium központi felügyelője, akinek fő érdeme, hogy a kevés osztályú vidéki iskoláinkon megkezdték a bevált szovjet módszerek szerinti mun kát. Vaszil Szuchy, az ublai ukrán- nyelvű középiskola igazgatója, kiváló pedagógus, aki a pionírok segítségével a kis- és középparaszt falusi ifjúságot megnyerte a falu szocializálásának. Az utóbbi évek során továbbá lefordították a szovjet pedagógiai tudomány összes alapvető müveit és lényegesen emelkedett a tanítók száma, akik műn- i bájukban alkalmazni -kezdték a szovjet tapasztalatokat. A tanítás minőségének, a tanítók további képzésének kérdése sokkal inkább előtérbe került, mint az elmúlt években. Jelentősen növekedett a pedagógiai folyóirat-ok száma, a tanítók saját lapot kaptak Megalakult az állami gyermekkönyvkiadó vállalat, emelkedett az ifjúsági folyóirat színvonala. Iskoláinkban mély gyökeret vertek a CsISz iskolai szervezetei és a pionirszervezetek, amelyek néhány helyen az iskola nevelő és tanító céljának megvalósításában valóban a tanítók jó segítőtársaivá váltak. Ki kell emelnünk főleg tanítóinknak falvaink szocialista átépítésében, az EFSz-ek alakításában és megszilárdításában nyújtott segítségét. A falusi tanítók mozgalma egyike ama legjelentősebb tényeknek, melyek iskoláinkat hazánk szocialista építésével egy- befüzik. .Általában elmondhatjuk, hogy az elmúlt években megváltozott iskoláink szelleme. Számos iskolánkban már új- vágású ifjú emberek nőnek fel, olyan Pénteken Prágában összeült a Nemzetgyűlés, hogy több törvény és kormányrendelettervezetet tárgyaljon meg. Az ülésen resztvettek V. Kopecky, Zdenek Fierlinger, dr. Zdenek Nejedly kormányelnbkhelyettes és a kormány tagjai. Jelen voltak az állambizottságok elnökei ,a CsKP-KB titkárai, a kerüieti nemzeti bizottságok. iskoiaügyi osztáiy főnökei, a nemzeti, közép- és főiskolák számos tanítója és képviselője, kultúr- és közművelődési dolgozó, valamint a tüzoltóegyesületek tagjai. Az ülést dr. O. John a nemzetgyűlés elnöke nyitotta meg. Ezután megtárgyalták az Iskolarendszerről és a tanítóképzésről (iskolatörvény) szóló törvény kormánytervezetét, amelyhez dr. J. Krofta képviselő a nemzetgyűlés kulturális bizottságának nevében tett jelentést. Az ülés résztvevői beszéde alatt ismételten éltették Zdenek Nejedly akadémikus, kormányelnökhe lyettest, akinek iskolaügyünk fejlődésében nagy érdemei vannak. Az új iskolatörvényhez Ernest Sykora iskola- és népnevelési miniszter küldött ajánlatot. A nemzetgyűlés ezután megkezdte a törvénytervezet vitáját, amelynek során V. Bohus, A. Soukoupová, F, Zorkócy és dr. K. Kácl képviselő szólaltak fel. A képviselők felszólalásaikban egyetértettek a kormánytervezettel és az ülés vendégeivel együtt hosszantartó tapssal kisérték az iskolatörvény jóváhagyását. A további új törvények kormánytervezeteinek megtárgyalása közli szünetben E. Sykora iskola- és nép- művelésűgvi miniszter, V. Kopecky, Zd. Fierlinger, Zd. Nejedly akadémikus, L. Stoll föiskolaügyi miniszter, F. Necásék, a CsKP KB titkára és a népnevelésügyi müiiszter helyetteseinek jelenlétében fogadta a pionírok és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség küldöttségét. Az ülés további részében a Nemzetgyűlés meg tárgyalta a jogi gyakorlatról, valamint az igazságszolgáltatási és az ügyészi szakvizsgáról szóló törvény kormánytervezetét, amelyről dr. J. Kokes képviselő, az alkotmányjogi bizottság tagja tartott beszámolót. A nemzetgyűlés megtárgyalta és jóváhagyta ama törvényt kormány tervezet ét Is, amelynek értelmében egyes személyek megkapják állampolgárságukat. Az ülés végén a nemzetgyűlés bizottságaiba póttagokat választottak. Április 24-én, pénteken a Nemzetgyűlés jóváhagyta az is kolatörvényt. Képünkön (balról) a Nemzetgyűlés ülése (jobbról) Emest Sykora elvtárs, iskola és népnevelésügyi miniszter az új iskolatörvénynek az ifjú nemzedék szocialista nevelésében való nagy jelentőségéről beszél nemes jellemvonásokkal, amilyeneket ezelőtt nem ismertünk iskolai ifjúságunknál. Iskolaügyünk nagyjelentőségű átalakulásában Zdenek Nejedly elvtársnak nagy érdeme van. Engedjék meg, hogy ma legalább két kérdést emeljek ki, amelyeket Nejedly elvtárs igen gyakran boncolgatott tanítóink előtt és amelyekről a jövőben sem szabad megfeledkeznünk. Első a szocialista hazafiságra nevelés. Nejedly elvtárs mindig hangsúlyozza, hogy a haza, a Szovjetunió iránti mély szeretet az ifjú embereknek a szocializmus építésére és győzelmére való előkészítésében ennek elválaszthatatlan tartozékát képezze Emellett azt célozza, hogy a tanulók a szó legszélesebb értelmében tanulják megismerni és szeretni hazájukat — gazdag építő jelenét, történelmét és természetét. Ápolnunk kell bennük az öntudatot az iránt, amit cselekszünk és amit munkánkkal felmutatunk. Ha a tanulók tüzetesen megismerUt hazájukat, ha megtanulják mélyen szeretni, az ellenség ellen is védelmezni tudják majd. Másodszor az Ifjúság iránti szeretet az, amit Nejedly elvtárs oly gyakran hangsúlyoz. A tanuló iránti szeretet, amit a szocializmusban és a kommunizmusban előtte feltáruló nagyszerű életre készítünk elő, az újtípusú tanító egyik legjellemzőbb vonásává váljék. Különböző típusú iskoláink nagy fejlődése Az 1948 óta a mai napig eltelt időszak iskolaügyünk kiszélesítésében is nagy fejlődést jelent, éspedig különböző típusú iskoláink terén. A münchenelötti köztársaságban pl. az 1937—1938. iskolai évben 1812 óvodánk és gyermekgondozó intézetünk volt 61.581 gyermekkel, akik nem részesültek rendes nevelésben és egészségügyi gondoskodásban. Az 1948—1949. iskolai évben már 4664 óvodánk működött 205.416 gyermekkel. A mostani iskolai évben már 6318 az óvodánk száma, a gyermekek száma pedig 232.858, akiknek az óvodákban nemcsak egészségügyi védelmet nyújtanak, hanem rendes egészségügyi és nevelő gondozással veszik őket körül. Ezen óvodák hétharmad része emellett egész nap gondoskodik a gyermekekről, néhány óvoda pedig egész héten át gondozza a gyermekeket. Ezáltal egyre nagyobb számú nőnek van lehetősége, hogy alkalmazásba lépjen. Rendkívül megnövekedtek a II. fokú (közép) iskolák, amelyek az 1948-a, iskolatörvény értelmében az egész ifjúságra nézve kötelezővé váltak. Míg a münchenelötti köztársaság idején az 1937—38-as iskolai évben 361.101 diák járt 1509 cseh és szlovák polgári iskolába, az 1952—53-as iskolaévben 645.149 tanuló járt 2917 középiskolába. Rohamos fejlődés állót be a szakiskolák, főleg az ipari szakiskolák terén is. Az lOáS"—46-os iskolai évben 101 ipari iskolánk volt 28.702 tanulóval. Az 1952—53-as Iskolai évben már 233 ipari iskolánk van 46.150 tanulóval. Szakiskoláink mentesülnek egykori általános jellegüktől és szakképzett középiskolai szakembereket nevelnek gazda.sági és kulturális életünk szükségleteire. Az 1953—54-es iskolaévben 450 szakiskolában már 82.660 ilyen szakdolgozó nyer képzettséget. A CsISz iskolai csoportjai és a CsISz pionírszervezete is hatékony segítséget nyújtottak az iskolának. Az 1952-es iskolai évben az iskolák 53 százalékánál alakították meg a pio- nírszervezete^et, melyek mintegy 500 ezer pionírt, azaz a pionípkorban levő gyermekek 49 százalékát ölelték fel. Népi demokratikus államunknak it- kolaügyünk iránti gondoskodása az iskolán kívüli nevelő intézmények fejlődéséből is látható. Főleg 1948 óta egyre jobban növekszik az iskolai íntemátusok, gyermek- és tanulóotthonok, iskolai csoportok és iskolai bölcsődék száma. 1952—53-ban 2048 iskolai csoport működüc nálunk, melyek 146.576 első- és másodfokú iskolai tanulókról gondoskodnak a tanuláson kívüli időszak alatt. 1952—53- ban 4573 iskolai étkezdében 411.823 tanuló étkezik. Az említett tények azt mutatják, hogy 1948 óta és főleg a legutóbbi két és három év folyamán Iskolaügyünk több téren sikeresen fejlődött. Fokozzuk a szocialista iskola építésének lendületét Miért terjesztjük tehát ma a Nemzetgyűlés elé az új iskolatörvény tervezetét és miért vezetünk be új iskolarendszert? Hazánk szocialista építésének jelenlegi folyamata, a gazdasági és kultúráiét összetettsége, az ipar, főleg a nehézipar óriási fejlődése, a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlődése, technikánknak állandóan fokozódó színvonala napról napra egyre sürgetőbben emeli ki a káderek nevelésének, előkészítésének, mindenekelőtt a termelési- műszaki éptelmiség nevelésének és előkészítésének kérdését. Tanítóink, a szülök és diákok saját tapasztalatukból jól tudják, hogy főként a legutóbbi két év alatt hogyan növekedtek az iskolával szemben emelt követelmények. Látják ezt az évzáró vizsgák alkalmával, a tanulóknak a III. fokú szakiskolákba, a főiskolákra és hivatásokba történő felvételénél. Ma majdnem valamennyi munkahelyen kifejezik ezeket a követelményeket, amelyeket így foglalhatnánk össze: a szó legszorosabb értelmében a szocialista termelés szükségleteivel teljes összhangban építsük az iskolát, biztosítsuk a közép- és magas szakképzettségű káderek szük.séges számát, minden fokú és nemű iskolán biztosítsuk a tanítás színvonalának emelkedését. Röviden, fokozzuk a szocialista iskola építésének lendületét. Gottwald elvtárs a tanítók VI, országos konferenciájához intézett levelében már két évvel ezelőtt fellépett ezzel a követeléssel. Akkor a következőket írta: „Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az eddigi állapottal egyáltalában nem lehetünk megelégedve. Szocialista építésünk nagy fejlődése és nagy feladataink a békeharcban egyre jobban fokozzák az ifjúság nevelésével és az iskolával szemben támasz- tot igényeket. Ezért „utasítást kell adrri a valóban magas színvonalú, a valóban szocialista iskola és nevelés felé irányuló gyorsabb előrehaladásra”. Mikor megmutatkozott, hogy a gyorsabb előrejutáshoz szükség van az iskolarendszer, a tanítók képzésének és az iskola tartalmának megváltoztatására, Gottwald elvtárs kezdeményezte az ilyenirányú tervezet kidolgozását. Iskolaügyi rendszerünk rendezését, melynek alapelveit még a párt elnöksége és a kormány Gottwald elvtárs által vezetett utolsó ülésén hagyott jóvá, ma az új iskolatörvénytervezet formájában terjesztettük önök elé. Ami a magas szakképzettségű káderek hiányát illeti, a jövő iskolai év kezdetén az a helyzet, hogy gimnáziumaink végzett növendékeinek száma a főiskolák első évfolyama szükségletének felét sem képes fedezni. Ez irányban egész 1956-ig nehézségeink lesznek. A középiskolák negyedik osztályának helyzete is hasonló. A diákok összszá- ma 99.120. A népgazdaság fejlődésének állami terve értelmében csupán a III. fokú szakiskolákba 69.000 diáknak, az állami munkaerötartalékok szaktanin- tézeteibe 37.000, a dolgozó ifjúság központjaiba pedig 45.000 tanulónak kell mennie. Meg kell rövidíteni az általános tanulási Időt Ezzel összefüggésben az iskolaügyi dolgozók azt a feladatot kapták, h-igy válaszoljanak e kérdésre; Lehetséges-e az általános műveltséget nyújtó iskola megrövidítése olymódon, hogy a tanulókat már 14 éves korukban felvehessék a szakiskolákba, 17 éves korukban pedig a főiskolákra, ahol azután tanulmányaik meghosszabbításának keretében biztosítjuk magasabb szakképzettségüket főleg a technikai ágazatokban. E kérdésre pozitív volt a válasz: Mély elemzéssel végül bebizonyuK, hogy lehetséges az általános műveltséget nyújtó iskola idejének megrövidítése is és a tanulóknak mélyebb, alaposabb és tömörebb ismeretek nyújthatók, mint amilyeneket eddigi iskolánk nyújtott. Minden az iskola munkájától, tartalmától, a tanítás ideológiai és szakszinvonalátó| a tanítók pedagógiai művészetétől függ. Oj iskolarendszerünk rendezése körüli döntésben nemcsak a nemzetgazdasági okok voltak behatással. Döntő tényező volt benne a szovjet iskolaügy az SzKP XIX. kongresszusa által kitűzött nagyvonalú fellendülésének távlata is. Áz SzKP XIX. kongresszusa elhatározta, hogy ezen ötéves terv végéig be kell fejeződnie „a köztársaságok fővárosaiban, városaiban, a területi, kerületi és nagyobb ipari központokban a hétosztályos oktatásról az általános középfokú (tízosztályos) oktatásra való áttérésnek. Teremtsék meg a feltételeket ahhoz, hogy a következő ötéves tervben az általános középfokú (tízosztályos) oktatást minden városban és faluban teljesen meg lehessen valósítani”. A szovjet fskolaügy eme grandiózus feladatai a szocializmus Sztálin elvtárs által felfedezett gazdasági alaptörvényéből . erednek, amely megmutatja, hogy a szocialista termelés célja az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosításában rejlik. A szovjet iskolaügy fejlődésének nagy tervei, továbbá a kommunizmusba való átmenet megvalósítása harmadik fő’ feltételének teljesítéséből e- rednek (a társadalom olyan kulturális felemelekedésének biztosítása, amely a társadalom minden tagjának biztosítaná fizikai és szellemi képességének mindenoldalú kifejlesztését, hogy a társadalom tagjainak lehetősége nyíljon elegendő műveltség megszerzésére ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőjévé váljanak, hogy lehetőségük nyíljon szabad pályaválasztásra és a meglévő munkamegosztás miatt ne legyenek egész életükre egy hivatáshoz kötve.) A szovjet iskolaügy óriási fejlődése végül a szellemi és fizikai munka közötti lényeges különbségek folyamatos megszüntetésének követelményeiből ered, ami szintén a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet folyamatának egyik alkotó része. Sztálin elvtárs „A szocializmus köz- gazdasági problémái a Szovjetunióban” című zseniális művéből és az SzKP XIX. kongresszusának határozataiból, amelyek a mi programmunk is, általános műveltséget nyújtó és természetesen szak- és főiskoláinkra mindenekelőtt két fő feladat hárul: 1. .Általános műveltséget nyújtó iskoláink hálózatának intenzív bővítése úgy, hogy évente minél nagyobb számú tanuló jusson magasabb általános és szakműveltséghez és hogy ezzel egyre közelebb kerüljenek ahhoz a merész távlathoz, amelynek megvalósításául a Szovjetunióban ma már megkezdik — teljes közéfriskolái képzettség nyújtását egész ifjúságunknak: 2. gondoskodás arról, hogy az iskoláinkban végzett tanítás és nevelés a lehető legmagasabb mértékben összhangba kerüljön iparunk és mezőgazdaságunk technikájának fejlődésével. Ez a politechnikai tanítást érintő kérdés megoldásának azonnali megkezdését jelenti, amely megköveteli, hogy a tanulók a tudomány alapismereteinek elsajátításán kívül ismerkedjenek meg a jelenlegi nagyüzemi termelés alapfolyamataival és kézügyességre tegyenek szert a munkában. Itt két föok — a nemzetgazdasági terv szükségletei és az SzKP XIX. kongresszusa által kitűzött távlatok vezetnek bennünket iskolarendszerünk átalakítására. (folytatás a 7. oldalon)
