Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-04-18 / 18. szám
Ol IFJÚSÁG Masaryk a nép ellensége Nemzeteink történetében sok olyan legenda van, amelyek segítségével a cseh és szlovák burzsoázia egész az utóbbi időkig azon mesterkedett, hogy télremagyarázza az eddigi fejlődési. Ezzel azt akarja elérni, hogy munkás- osztályunk ne tudjon helyes irányt követni. A burzsoázia így akarta tévútra vezetni a népet. Igazunk alátámasztására szolgálnak azok a münchenelotti köztársaság idejéből való tapasztalatok, amelyekkel a dolgozó nép jelentős részét a burzsoázia osztályhelyezeténél fogva e tévhitben igyekezett ringatni. Azok közé a legendák közé, amelyekkel a d.jlgozó népet ámították és amelyek alapvetően hozzájárullak a cseh és szlovák burzsoázia 1918 utáni megerősödéséhez, tartozik a Masarykról, mint „felszabadító atyusról" és hű tanítványáról. Benes Eduárdról szóló legenda is. E- zeknek a ..hősöknek” az igazi árui'ó, népellenes politikáját és nyilvános tevékenységét a burzsoázia maradvánvai dicsérték és érdemesítették, akik még a felszabadulás után is megtartották pozíciójukat és akik egész 1948-ig a nép előtt leplezték ezeknek a „hősöknek” igazi arcát. Csak 1948-ban. a dicső februári győzelem után, amikor a nyílt reakció maradványai vereséget szenvedtek és az államban minden hatalmat a dolgozó nép vett a kezébe, akkor láttuk csak Masaryknak és tanítványának igazi alattomos arcát. A reakció maradványai mindent megníozgattak, hogy megvédjék Masaryknak és társainak, mint „felszabadítónak" régi hírnevét. Ezekben a legendák ellen vívott harcokban a leghatásosabb fegyverünk azok a bizonyító okiratok, amelyeket megtaláltunk. mivel a reakció már nem tudta azokat megsemmisiteni, mert már nem volt rá ideje. Ezek az okiratok Mas«- rykot mint a Szovjetunió, a nemzet és a dolgozó nép esküdt ellenségét mutatják be. Továbbá rámutatnak arra. hogy Masaryk mennyire a nyugati imperialisták és a nagyburzsoázia bérence volt. A Masaryk nép és nemzetei lenes politikájára vonatkozó gyűjteményben lévő okiratokat, amelyek csak nemrég láttak napvilágot, négy csoportra oszthatjuk: Az első csoport azokat a bizonyítékokat tartalmazza, amelyekben Masaryk és Benes, mint a Szovjetunió elleni támadás főszervezői szerepelnek. A második csoporthoz tartoznak azok az okiratok, amelyekben Masaryk, mint a nyugati imperialisták bérence működik. Az okiratok harmadik része rámutat Masaryknak arra az időre eső tevékenységért. amikor a cseh és szlovák munkásosztály a köztársaság formájá ért harcolt és készült a burzsoázia elleni döntő harcra. Az okiratok negyedik csoportja megmutatja Masarykot, mint a nagyburzsoázia politikájának hű szószólóját. A Masarykról. mint felszahaditőró! szóló legendának az volt a cálja, hogy takarja a valóságot, hogy az új köztársaságot a nép alakította. Mi azonban JÓI tudjuk, hogy Masaryk a külföldre nem mint a nép, hanem mint a burzsoázia küldötte ment. Masaryk poétikájában sohasem támaszkodott a népre. A „Világforradalom" című könyvében egyáltalában nem említi a nép részvéteiét a köztársaságért vívott harcban. Ebben a könyvében azt írja. hogy a köztársaságot ajándékba kaptuk „Nyugattői" azért, mert rokon- sienvezett velünk. Masaryk külföldi tevékenységének Igazi célja csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után mutatkozott meg, amely iránt ellenségesen viselkedett. Visszaélve a cári Oroszországban lévő cselt és szlovák foglyok helyzetével. felhasználta őket a szovjethatalom elleni harcra. Nagyobb összeget adott V. I. Lenin meggyilkolására és pénzelte az első munkásállam — a Szovjetoroszország elleni terrorista akciókat. A Magyar Köztársaság elleni intervenció kifejlesztésében örömest jelentkezett mint Wilson ügynöke és a nyugati imperialisták leglelkesebb segítőtársa. A köztársaság megalakulása után nyomban azon igyekezett, hogy az idegen töke befolyásra tegyen szer' hazánkban, s ezáltal köztársaságunkat a nyugati imperialistákhoz láncolja. Az áruló, népellenes politika hatását érezte a dolgozó nép és főleg az ifjúság keservesen megsínylette. A Masa- ryk-kormány például tízszer annyit fizetett ki a köztársaságunkban tanuló fehérgárdista diákoknak, mint a cseh és szlovák diákoknak. Masaryk indítványára nálunk iskolát szerveztek, a- melyben a Szovjetunió ellen kémeket képeztek ki. A csehszlovák burzsoázia képviselői, élükön T. G. Masarykkal a cionista ügynökség kémszolgálatának segítségével a köztársaságot mindjobban bekapcsolták a nemzetközi mono polhálózatba, amely az új, véres kalandot készítette elő népeink számára. A burzsoázia és az agrárok közt mindjárt a köztársaság megalakulása utáni napokban megindult a nagy versengés az ipán és mezőgazdasági kulcs- pontok uralmáért. Ezekben az erjedő politikai eseményekben Masaryk, mint a burzsoázia képviselője nagy szerepet játszik, annak ellenére, hogy a burzsoázia azt hi- resztelte, hogy Masaryk az egyes pártok politikájába egyáltalában nem avatkozik bele. Masaryk ösztönzésére alakult meg az új maffia, amely a Preiss házában tanácskozott. A burzsoázia képviselői Masarykkal együtt itt vitatták meg üzleti mesterkedéseiket. Masaryk a nyilvánosság előtt azt hirdette, hogy a demokrácia nem valami titokzatossáp és hogy a népnek mindenről tudni kell, a valóságban azonban kétszínű ember volt. Az elnöki irattárban sok olyan Iratot taláiunk, amelyek Masaryknak a gyárosokkal és az áruló burzsoáziával folytatott tárgyalásait bizonyítják, de nem találunk olyan iratokat, amelyek Masaryknak dolgozóinkkal folytatott tárgyalásait bizonyítják. Az okiratgvOjtemény áttanulmányozásánál betekintést nyerhetünk Masaryknak a színfalak mögötti politikai gépezetébe. Ezek az okiratok megdönl- hetetlenü! bizonyítják, hogy Masarjk tevékenységét nem a nép, hanem a nagyburzsoázia érdekében fejtette ki. Ezért kell harcolni a Masaryk-féle ideológia maradványai ellen. Ez az ideológia eszmeileg semmi olyat nem tartalmaz, ami népünket serkentené a szocializmus építésére; csakis a reakciós hagyományok megrögzött elméleteit képviselik. A Masaryk-köztársaság visszaállításának programmja csak az éhség, a nyomor és a dolgozók gyilkolásának programmja. Ez az út a nemzeti füg- petlenség elvesztéséhez és a kozmo- politizmushoz vezet. Masaryk mindlp burzsoa ideológus volt. Eszméje ezért annyira idegen népünk számára. Szétoszlatni a népnek Masaryk humanitásáról táplált illúzióját annvit jelent, mint hozzájárulni dolgozó népünk erkölcsi egységének megerősítéséhez a szocializmusért és a világbékéért folytatott harcban. A „népbarát” T. G. Masaryk igazi arcát leleplező könyv Prágában, az Orbts kiadásában 1953-ban jelent meg, cseh nyelven eredeti címe: „Okiratok T. G. Masaryk nép- és nemzetellenes politikájáról”. Ara fűzve 40.— KCs. Milan Piovarci. Magyarországi levél Kedves elvtársak, barátaim! Mélységes megrendüléssel és fájdalommal értesültünk ar^ ről a nagy veszteségről, amely a csehszlovák népet és az egész nemzetközi munkásmozgalmat érte. Gottwald elvtárs nekünk, magyar fiataloknak, különösen drága. Hiszen Ö volt az, aki a hosszú torzsalkodás és ellenségeskedés után megteremtette a csehszlovák és a magyar nép barátságát. Ez a barátság nagy mértékben emeli a hatalmas béketábor erejét és örök időkre összefűzi a két népet. Mint irúsági Szövetségünk lapjának, a „Szabad Ifjúság” levelezője, fogadalmat teszek, hogy mindig őrködni fogok népeink barátsága felett. Őrködni fogok, hogy az ellenség soha se tudja megbontani ezt a szilárd barátságot. Barátaim, kérlek Benneteket, ez úton fogadjátok legmét lyebb részvétemet és együttérzésemet. Kérem továbbá, továbbítsátok részvétnyílvánításomot az egész Csehszlovák Ifjúságnak. Éljen Marx—Lenin—Sztálin nagyszerű tanítása! Éljen Gottwald elvtárs hős népe! Éljen a csehszlovák és a magyar nép örök barátsága! Éljen a világbéke! Elvtársi üdvözlettel Punguez Tivadar, Budapest, IX. Hámán Kató-u. 12-14. A homonnai ukrán gimnázium tánccsoportja a népi alkotások versenyének eperjesi országos bemutatóján ífuyuKiy ündhás jeqíjSíete.) VII. folytatás. A harmadik faluban megint a kocsma előtt kell megállni. Juhákim lovaihoz beszélget, körülnézi a kocsit, megrángatja a kerekeket, morogva rendel bort a kocsmában. Ez a kocsmá s sunyiképű ember, látszik, hogy vadbőröket is vesz, meg a széna alatt hozott lopott bort is megveszi, de legszívesebben gabonával kereskí dik, amit messziről lopva hoznak ide az emberek. Beállója alá éjjelenként borjukat és t 'heneket hajtané k. Mondják, hogy olyan orvosiá- ga van, amit a hajcsárok tenyerükön a marhának adnak, mitől az éjjel ásítozik, de nem bőg, nehogy észrevegyék, hogy lopott marhákat hajtanak a kocsma felé. Felesége vég selymekkel, vásznakkal kereskedik és a bormérés ebben a kocsmában csak hatodrangú foglalkozás. Gőgösen viszi a kétdeci bort, megszokta, hegy litereket, vacsorákat, lakomákat rendelnek itt a földbirtokosok, jegyzők és gazdag kereskedők. Az egyik kocsma- helyiség asztalain tarka, a másik helyiség asztalain hófehér asztaheritök vannak, aszerint — ki a vendég, kit hová kell invitálni. A kocsmáros semmit se kérdez, nem beszél, mert a söntésben pénzét számolja. Minden b nkó előtt megnyá- lazza ujját, mormog és számol. Senki és semmi nem zavarhatja öt munkájában. Tóvá állunk. — Ez ott már a mi fali nk — mondja Juhákim. Semmit se látok. Egy nagy felhő dunyhás tömegét höm- pölyögteti, mást nem iátok. Jobbról feketetörzsű akácfák, messzebb nyírfák világítanak, dehá* ezek nem a falu. — Kicsit messze van a f ’tt az állomástól. — 40 kilométerre — mondja. Trappoltunk eleget, mégis este lesz, íré beérünk — mondja nyugodtan. Jócskán volt az útból. Este a sötétség leszakadt, a réteken seßmmit sem látni, a faluból semmi sem pislákol. — Már itt vagyunk. Hol? A faluban? — Ott. — ' jmmit se látok. — Nagy a sötétség -— mondja ' 'iákim az ülésdeszkán és gebéit bíztatja. — Ostorával előrebök, valahol itt kell lenni a ^ ' ..ak. Sehol egy lámpafény és csak nagy nehezen lehet kivenni a kazlak fekete tömegét. Most villan egy gyertya, ptr„s fény, valaki piros szoknyát akasztott az ablakra. Ügy világít ez a fény, mint valami izzó vas. Befordulunk az utcába: sehol senki. Az emberek a házakban sötétben ülnek és szélgetnek, nem gyújtanak lámpát, r ,„s petróleum, nincs mivel v-hj^ítani. — Itt volnánk — mondja Juhákim egy kapuüan, kertté- ' ’ 'n ház udvarán. A házból kijön egy ember, kos: 'n, nevét mondja, bekísér a házba ahol parasztasszonyok, menyecskék ülnek. Lámpát Gyújtanak, a láng lehippad, mert már csak úgy bír. égetni, hogy a víz felhozza a kanóchoz azt a kis petr Teu- mot. — Csakhoy megérkezett. Vártuk mondja egy hang a sötétből.-r- Csakhogy. Messze van az állomás — felelem. — Bizony messzire pottyan- tották le falunkat a vasúttól. A menyecske nagy tál pörköltet hoz, megkavarintja i a nagy tálbó. eszünk — mint otthon, gr dolom hirtelen. Kezünket visszük a kanál alatt, hogy az étel le ne csöppei- jen. Akárcsak otthon, jut es. embe. — Egyen, ne vesse meg szegénységünket. Igazán örülünk, hogy eljött hozzánk. Nem bírunk tanítót kapni. — Én vagyok a negyedik — mondom nekik. — A hatodik. Arra kérjük, hogy ne hagyjon itt mink t. Sok a gyerek, tanító meg nincs, azt se tudjuk, mit tegyünk. A sarokban álló almáriom- ból, a szobor mellől borosü-' - get vesz elő, a lámpa felé tartja, megh otyogtatja az üveget és összehúzott szemmel nézi, hooy még mennyi van benne. „Tudtam, hogy bele- kortyintott az asszony. Tudja, nem tűri a háznál az italt, — megissza mondja az ember, akit Bacskardi Jánosnak hívnak. Felesége csendesen visz- szamondja, hogy nem úgy van, ö ugyan meg nem issza a bort." Mert neked az .semmi, neked páHnka kell, de arra is egy kis paprikát ha vet az ember" nevet Bacskárdi. Felesége hallgat. Bacskárdi bemutatja a falut, pedig sötét este van és magam előtt látom az embereket. — Itt kőfejtők élnek. Egész héten a kőfejtőben dolgoznak, szombaton hazajönnek, zajos a falu, isznak, hétfőn megint elmennek, hét végén megint hazajönnek, isznak... no és így megy esztendők óta. A gyerek meg csak szaporodik és nem bírunk velük. — Kell egy jó tanító. Nem mondo i, az á'lomás 45 kilométerre van, dehát... Hát akkor nézzük meg a lakást — mondja reggel Bacskárdi. Végigmegyünk az utcán és a házsor végén ott áll egy szerhás ház. Elől egy szoba, az a kocsmahelyiség. Mögötte eari szoba, az a tanterem. M~- götte egy szoba, az a tanítói lakás. — Ez az — mondja Bacskárdi és belépünk az udvarra. Se kerítés, se semmi: mindenki szabadon járhat, a libák csapatokban szaggatják a jü- vet, kerítést, fák kérgét, amit érnek. A kocsmában két ember részeg hangon énekel. A tanteremben a padló föl torként rothadt, a falak piszkosak és oz ablak előtt ablakrámáig ér a szamártüske. A tanítói lakás ablakjai ferdék, bent egy tűzhely, tüzelni nem lehet benne, mert nincs ajtaja, a földön szemetes rőzs». Aféle hajcsárok szoktak itt éjjelente meghálni — mondja Bacskárdi. No, és itt a kert, mondja tovább. Gatyakötésig ér benne a gyom, az igaz, mondju Bacskárdi, de sebaj, majd ... majd a gyerek keze kig"vKl.ja ... No és ez a nagy körtefa is a magáé ... Más nincs, nincs. Nézem a ferdére nyomoro- dott ablakokat. Nincs is minden ablakszemben üveg. Hogyan lesz ez? Hát a tanteremben? Se térkép, se tábla. A szekrény részegen oldalt dőlt: papirfoszlányok vannak benne és az asztalon egy elhasadt nádpálca. — ... „ez megmaradt.. gondoltam, ez nem pusztult el. — No?.. néz rám Bacskárdi. — Elszomorító — felelem csendesen. — Ne féljen, építünk újat. Maradjon itt és dolgozzon... Tartsa ^ szavé' Ne ezt nézze, i — Hanem? — Minket kőfejtőket. Kezével faluja felé kanyarított a levegőben és ebben a kanyariatásban benne volt az egér- világ szegényparasztsága és szürkeporos kőfejtője. — Ne féljen, tanító úr. mi a poklok ellen harcolunk: a szegénység, a gazdagok, végrehajtók és kocsmárosok, jó- gazuAk és intézők ellen, maga is ha.'colni fog ellenük. Mi majd segítjük ebben a harcban, mondja Bacskárdi éo lassan megtörni pipáját. Két '’o- hányszemecske pruszlikján akad le akarom verni, de kezem nem bír megmozdulni. „Ha egyet lép, úgyis leesik mao'ftól" gondí'om és az osztályt a ,,taní '■ lakást" a kocsmát, a nagy körtefát és a gyo- mos kertet ézem (Folytatása következik^)
