Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-04-11 / 16. szám
Ol IFIDSÄG 1953. IprfHs If. Köszöntsük május elsejét és a nemzetek közti barátságért harcoló IV. Világifjúsági és Diáktalálkozót, az ifjúsági alkotó verseny nagyméretű kifejlesztésével A CsISz Központi Bizottsága elnökségének felhívása,a CsISz együtteseihez és alapszervezeteíhez A CsISz Központi Bizottságának IX. plénuma azzal a felhívással fordult ifjúságunkhoz, hogy a gottwaldi ötéves terv feladatainak teljesítésénél, új építési teltekkel tegye dicsövé hazáját és így köszöntse az idei május elsejét és a bukaresti IV. Világifjúsági és diáktalálkozót a békéért és a barátságért. Hogy ifjúságunkat e feladat teljesítésére megnyerjük, rá kell mutatnunk munká.iának értelmére és céljára, meg kel’, értetnünk vele, hogy a kevésbbé fontos, a köznapinak látszó feladatok teljesítése is nagy fontosságú a békéért és a szocializmus kiépítéséért folyó harcban. Fontos, hogy jelentős szerep jusson népi alkotóversenyünk együtteseinek. Ezért a CsISz Központi Bizottságának plénuma kötelezi az összes alapszervezeteket, hogy rendszeresen foglalkozzanak a népi alkotóvorseny együtteseinek munkájával. CsISz Központi Bizottságának plénuma a következő felhívással fordul az összes alapszer- vezetekiiez és együttesekhez: „a szakszervezet és a népi igazgatás együttműködésével alakítsatok Új együtteseket, az együttesek segítségével szervezzetek nag.yszabású művészi műsorokat, melyek kapcsolatban vannak munkahelyetek feladataival. használjátok ki teljes mértékben a népi alkotás minden erejét, csoportosítsátok az e- gyüttes kör^ az összes fiatal énekeseket, zenészeket, szávaiakat, táncosokat és elbeszélőket. A CsISz Központi Bizottságának plénuma felhívja az együtteseket: működésieket az eddiginél szorosabban egyesítsétek munkahelyetek legélénkebb problémáival, merítsetek a hazai, valamint szovjet kultúra bö anyagából, fellépésiekkel segítsétek az ifjúság és az összes dolgozók harcát a májuselőtti vállalások és a gottwaldi ötéves terv feladatainak teljesítéséért. CsíSz-együttesek tagjai! Csak abban az esetben váltok kiváló erővé, ha fellépésiekkel az üzemi és helyi rádióleadóban, sz egyes műhelyek munkaszüneteiben éles szatírával harcolni fogtok a munkában észlelt fogyatékosságok ellen, ha dolgozóinknak megmutatjátok köztársaságunk, a szocializmus és béke ellenségeinek valódi arcát, ha műsoraitokkal segíteni fogtok a dolgozók kezdeményezéseinek és építési igyekezetének kifejlesztésében. A CsISz Központi Bizottságának plénuma az elmúlt napokban azzal a felhívással fordult a CsISz összes tagjaihoz, valamint az egész ifjúsághoz. hogy harcoljon Sztálin elvtárs és Gott- wald elvtárs nagy hagyatékának teljesítéséért. Az együttesek részvétele május elseje előkészületeiben és lefolyásában, a júniusban békéért és barátságért rendezett járási ünnepélyeken és a népi alkotóverseny országos ünnepélyén Prágában megmutatja, mennyire értették meg az együttesek a felhívást és hogyan készültek fel harcolni érte. A CsISz Központi Bizottságának plénuma, hogy még jobban serkentse az együttesek aktivitását és megjutalmázza azokat, akik legjobban kapcsolódnak bele a májuselötti és ünnepélyelötti kampányba a gottwaldi ötéves terv feladatai teljesítésének segítésével és különösen a falu segítésével, minden kerület legjobb együtteséből kiküld egy tagot, aki a kerületet a bukaresti békéért és barátságért rendezett IV. Világifjúsági és diáktalálkozón képviseli. Ne legyen egyetlen együttes sem, amely műsorát nem a nemzetközi szolidaritás alapjának segítésére irányítja, hogy a csehszlovák ifjúság mennél jobban segítsen a kapitalista, gyarmati és a kapitalista országoktól függő országok ifjúságának a bukaresti IV. Világifjúsági és diák- találkozón tervezett részvételében. Ne legyen egyetlen együttes sem. amely hathatósan ne járulna hozzá dolgozóink győzelmének dicső megünnepléséhez, május elseje megünneplésében és a IV. Világifjüsági és diáktalálkozó sikerében a békééit ?s barátságért. A komáromi Magyar Gimnázium énekés táncbemutatójáról „Az utóbbi évek folyamán a népi ének- és táncegyüttesek szereplése, nálunk épp úgy. mint a többi népi demokráciákban, a népünnepélyek és hangversenyek legkedveltebb műsorszáma lett Az elragadó báj, vidámság, ’endület, ama- lyet a népi ének- és tánckultúránkban megtalálunk, az a nemzet, a meev^r lélek a magyar temperamentum, a magyar gondolkodásmód. Ezt akarjuk mi megszerettetni az ifjúságunkkal, mert arra tanít minket a szocialista kul- túra legnagyobb munkása. Sztálin elvtárs, hogy a tartalmában szocialista, de formájában nemzeti, — részünkre a sajátosan magyar művészet — teszi az ember részére az életet igazán széppé, igazán tartalmassá.” — Ezekkel az szavakkal nyitotta meg Mczsi Ferenc igazgató-’ ’•"ettes, a komáromi magvar gimnázium március 30-án negtartott ének- és táncbemutatóját, A magyar Területi Színház gyönyörű terme zsúfolásig megtelt nézőkkel és hozzáte hef ük, hogy senki sem bánta, meg, hogy eljött megnézni a bemutatót, mert hiszen mi.i- den néző színvonalas kultúr- munkának, és komoly fejlő désnek lehetett tanúja. A bemutató ünnepélyessé- | gét emelte az, hogy Komárom felszabadulásának előestéjén — mintegy annak tiszteletére — zajlott le ez a bemutató. Mózsi Ferenc igazgató-helyetes megnyitó beszéde utón a kultúrcsoport énekkara Teleki Tibor elvtárs vezénylésével a DIVSz himnuszát énekelte a 11 tagú zenekar kíséretével. Első számként Szabó Ferenc Kossuth díjas zeneszerző „Dalolva szép az élet” című művét adta elő az énekkar. Ezt a számot még rengeteg ének- és táncszám követte. Nehéz mindent elsorolni, p>edig igen hasznos volna. Csak nébánv jellemző számot a sok közül szeretnék kiragadni és ilyen módon ismertetni a bemutatót. Az ’’rali szalagostánc” már ismételten nagy sikert aratott. Egyike a kultúrcsopiort legrégibb táncainak, de ennek ellenére szívesen nézte a közönség. Az egyszerű, de gyönyörű tánc mindig újat nyújt a nézőknek. Ezt bizonyítja a hatalmas tapsorkán, amely a tánc nyomában felzúgott. A bemutató fénypxintja a „Balatoni majális” és az „Ünnepi tánc” volt. A fiatal táncosok egyébként ezzel a tánccal nyerték meg Nyitrán a kerületi kultúrversenyt és ezzel a két tánccal akarnak a szlovák'ai II. országos kultúr, versenyen is résztvenni. Nagyszerűen kifeezésre juttatták mozdulataik erőteljes frissességével a minden egyes mozzanatában kidolgozott táncukkal a munkásifjúság opti- I mizmusát és előretörő életerejét. Eredményesen szerepelt a bemutatóban az ének- és zenekar is. A kar vezetője. Teleki Tibor elvtárs beintésére minden esel ben tisztán és erőteljesen csendült fel a dallam a lelkes énekesek ajkan. A zenekar méltó ’"árja volt az énekkarnak. Egyszólamú nép dal-számok, komolyabb művészi kompxjziciójú, klasszikus művek váltogatták egymást a műsor folyamán. Szereptelt Erkel: „Bánk Bán” című opter-^iából a „Bor-dal”, a „Sztálin ka ’áta” méltán váltotta ki a közönség teljes elismerését. A dallam ünnepté- lyesen, tömören hömpölygött az énekasek szájáról. Előadott az énekkar azonkívül epy rendkívüli számot is, amelynek maga a karvezető. Teleki Tibor elvtárs szerzője és amelynek a címe; „Brigád induló”. A kultúrműsorban szereplő három sza ..ló is sokat ny Ái- tott a közön, égnek. Dohány Júlia meglepő melegséggel adta elő Csohány Gabriella: „Mi a legszebb?” című költe ményét. Monozlai Anna is hatásosan szavalt. Az első szavaló, Kalocsai Márta rosszul válasz'..tta meg a költeményét. Petőfi: „Rab”-ja sehogyan sem tudott beleilleszkedni a táncok és dalok hangulatába. Egyébként, ettől elte. kintve a költeményt mélyen átérezve adta elő. Befejezésül csak annyit, hogy a oemutató egészében véve szép és eredményes volt. A nézők megértették, hogy a táncok és az énekek róluk, nekik szólnak, s hatalmas tapsviharokkal jutáim z- ták a fiatal táncosokat, énekeseket és zenészeket. Ez mind a gimnázium kultúrcsopxjrtjá- nak lelkes, lelkiismeretes és céltudatos munkájáról tanúskodott. Tözsér Árpád, Komárom, Mar”ar gimnázium. QÁjAÁ^: (Jó*L (Indhás V. folytatás. — Mit szól az isten? — szörnyülködtek. — Ha van isten, miért szen- vedteti az embereket ilyen háborúval? Tehát nincs ’„ten, ha meg van és elnézheti ezt a nyomorúságot meg halált, akkor kell a kutyának ... Mészáros fia jövőre érettségizni fog. Tanárai azt mondták neki, hogy ez így nem jó lesz. Mészáros. . . — Miért kérem? Itt azt hallom, hogy így a becsületesség, úgy a tisztesség, otthon meg a jegyző utolsó szem gabonánkat is ellopja. — Ellopjaaa? Elkéri. Beírja. Hivatalosan kéri... — Ellopja, mert nincs ke- nyérnekvalónk és nincs vetni- valónk. Itt azt tanulom, hogy legyek hős, hazafias, otthon meg tegnap bejött hozzánk két csendőr és puskatussal 9 megdőngették a szoba talaját. Én meg reszkettem, mert a ‘ hátulsó ágy alatt ástam gödröt, oda tettünk két zsák jószágot. Kivert »az izzadtság ... A szünetben azt mondja tanára Mészárosnak: — Fiam, az osztály előtt sem lehet ilyent mondani... Valaki beárulhatja és akkor hz megtalálják... akkor jaj lesz.. . — Már máshová rejtettük — mondja csendesen Mészáros. Napról-napra várjuk haza az embereket, de napról-napra nem jö.inek, azért ritkásan potyogálnak. Egyiknek keze, másiknak lába nincs, a harmadik tetves és tele van betegséggel. A hazajöttek morognak, haragosak és átkozzák a háborút, nem mennek templomba, nem mennek a községházára. Sokszor mondogatják, hogy lesz még itt haddel-hadd . .. Sebökné esete után történt az első nagy esemény. Sebőkné elment a jegyzőhöz. Hadisegéltrt kért, a jegyző így-úgyolt, a szép fiatal i z- szonyt nézte, heccelte, ugratta, az , asszony szemérmeskedett, de a jeg'-zö addig-addig pi- maszkodott vele, mígnem ráfordította a kulcsot és elkezdte ölelgetni az asszonyt. Sebőkné feldöntötte az asztalt, a márványitatóst a jegyző fejéhez vágta, a széket is felkcp- ta, azzal űtötte-verte a jegyzőt. Nem nyitotta ki az ajtót. Kintről meg emberek, asszonyok áV'.ak az irodában és '- szörnyülködve hallgatták a nagy csatát. — Aprítsd, ne sajnáldl — bíztatták Sehőknét. — Látjátok, hogy a jegyző ráfordította a kulcsot, más- ; képpen nyitva lenne az ajtó í— mondták. I Sebőkné a jegyzőt félholtra I verte. Mikor kijött, ruhája eltépett és véres volt, arca dagadt, haja fonatokban omlott le válláról. Utat engedtek neki az emberek. Ügy ment el, mint egy igazi hős. Csak gyűjön haza az emberem, az majd rendet csinál — memdta lihegve. Másnap hajnalban a frontról hazajött emberek elmentek a pékhez és a polcokról a szegény asszonyoknak kiadogatták a kenyeret, A faluban szétszaladt a hír, hogy kirabolták a péket. A frontkatonák nyugodtak voltak és mikor a csendőröket emlegették, nyugodtan ezt mondták: , — Csak jöjjenek. Megmondjuk nekik ... Nem jöttek a csendőrök. Egy hét múlva azonban eljöttek, mert a frontkatonák a vasúton veszteglő 79 vagonból álló szerelvényt birtokukba ^vették és a szegényeknek kifosztották a zsírt. Lapátokkal jásíálc a nagy hordókból a zsírt. Hat vagonból bőrt osztottak a szegényeknek. ■ Két ^agou éjjeli kislámpát is Kiosztottak. Rátaláltak a pezs- tgőre és a borra, azt is kiosztották és az árokban csakhamar részeg emberek és asszonyok hevertek. Ez reggel történt, éppen állt a mise, mikor valaki bekiál- toft a templomba, hogy „ra- j&olják a vonatot”, erre a '.templomból kizúdult a nép, |a pap egyedü állt az oltár [előtt. Kocsik és kárék hordják a faluba a vagonokból kiszedett árút, 'batyukkal cipelték a tárgyakat. Két asszony legs/ nagy veíőgépet cipelt, de iseliogyan sem bírták elhúzni, weleragadt a sárba. A lötyébe [pezsgő folyt, a vagonok mellett nem lehetett járni, krump- \liheg^/ek és cukorrakások tor- íaszolfá/c eí oz uíot, o sár r m- \dent összekent, az eső mindent szétmosott. Legtöbben ivottak a zsíros hordóknál. — Lapátokkal, ásókkal, markokkal szedték a zsírt. A lisztes .vagonoknál is mérték az éle- | fet, batyukba rakták és hozu j siettek vele. Napjában hatszor is fordultak lisztért. t t Mind a 79 vagont üresre j hordták a falusiak. j A jógazdákat elzavarták. — Haza! Nincs keresnivalótok. Saját zsírotokban fulladtok. Ezek után kijöttek a csendőrök és erre a frontkatonák felkészültek. A péküzlet i. .g a 79 vagon ügye megmozgatta a csendörséget, akik a városi ügyvédet és a szomszédos két falu jógazdáit is mozgósították. Jöttek hát ügyvédesíőL fegyverestől, zsirosgazdástól ebbe a faluba, hogy majd megtanítják a szegény embereket, a cselédeket és zselléreket, béreseket és napszámosokat, kubikosokat és vasútépítőket, akik éheztek és akik koldusán jöttek haza. Beáradtak a faluba, a ifúíti népe azonban bátran nézett a szemükbe. A csendőrparancsnok ordítozott, de a nép nem engedett. Egy kocsin ponyvával letakart géppuska állt, leemelték és felszólította a csendőrparancsnok a népet, hogy a lopott holmit az utolsó I darabig adja vissza, mert az egy német szerelvényből való. — A román frontról hozta a német hadvezetőség. Németország népéé volt a vagonokban minden. — Mi meg itthon éhezünk és a jegyző c Irekvirálja a gabonát, felelték a szegény- parasztok. » — Mindent beadni/ — tiuöl- tcjlt a csendőrparancsnok és leemeltette a géppuskát, mire a frontharcosok is lehasaltak saját géppuskájuk mellé. Senki se tudta, honnan hozták disznóölő dereglyén ezt a géppuskát. Két katona (Barci Márton és Széles Jakab) mellette hasalnak és várnak. A heveder, a töltények készen vannak. — Elvtársak, csak nem fogtok ránk lőni? A másik tábor emberei ösz- szezavarodnak és valaki rávág a géppuskacsöire, az elgördül és a falu emberei látják, hogy az ügyvéd és a jógazdák hanyatt-homlok szaladnak. Ki merre lát. 4. Elcsigázva, maláriásan, lábak, kezek nélkül, betegen és rongyosan jöttek haza a katonák és megcsinálták a forradalmat. A plébános szájából kiveVék a szivart. Az csak hápegott. Még csak ránézni se mertek az emberek, most meg Mákos [Gergő odalépett hozzá és ki- [vette szájából a szivart. j Éppen a papmeckát kellett poína vinni, de csak a jógaz- tdák vitték. Gergő odalép a \paphoz, kiveszi a szivart és azt mondja: — Eleget szívta, hadd szívjam én is. I Azzal kifordult és szagos szivarral ment haza. Az ' tea tele volt a jó dohányszaggal Az emberek sokáig szipákol- tak. — Ki veti ilyen jószagú szivart? — Mákos Gergő. — Honnan van annyi pénze? — Sehonnan. Kivette a I lébános szájából. — — Jól tette. A jegyző kirabolta a ka-z- szát és elszökött. A falu népe nevét sem tudta kimondani: Asasszkov zky volt a neve, de a falusiak Zaszkóczynak, — Zsatkóckinak hívták. Nem tudták pemtosan a nevét. Mindenfelé keresték, de a jegyző Pestre szaladt, ott bújt el. A fSldesúr elmenekült, kastélyában öreg asszonyok laktak és a virágos pázsitok között. szegény cselédgyerekek játszottak. — Hadd szóljon hát a kazalszóró orkán! — mondta Sebők. A faluban a szegényemberek átvették a hatalmat. Egyre áradtak haza a katonák. * * « Buják 7 ali járása erősen imbolygott. Hallgatott az öreg nagyb 'uszú ember, de mikor már nagyon faggatták, kihúzta ingét, megmutatta dere tát. — A gépfegyverezett masi.ig- verk, majdnem szétszakította a derekamat. No, nézzétek meg. Az emberek odahajoltak és megnézték. Derekán lyuk mellett lyuk. — Csuda, hogy szét nem szakad a derekad, mint a garázsé. -ppen, hogy esek együtt van a két rész. — Buják nyugodtan visszagyűrte ingét. A községháza tetején és a toronyablakban vörös zászló lengett. Aki csak arra ment, felnézett és nézte a tűzpiros zászlót. Sebők tartotta a falugyűlést. Felesége felállt (Folytatása következik.)
