Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-01-14 / 2. szám
OlIFIÚSAG 1953 január 14 j,RT4 i,rnTíi jsTtAir 3. folytatás. Időt ugyEin ennél a vérre menő — már mint a farkas vérére menő — futásnál sem mértek, de ugyancsak líellett a lábait szedni az ifjú Jankónak, még akkor is, ha feltételezzük, hogy a farkas az előző lovas- hajszától már fáradt volt. A sport, Így a futás is, a királyok kedvtelése volt. Azután egészen elveszítette embememesitő, testnevelő jellegét. Az új sportkor hajnalán n^em is testápoláson, az embernevelő, jellemnevelö férfias erőpróbákon volt a hangsúly, a sport egészen más eszmét, a nyerést, a fogadást szolgálta. Mert tekinthetjük-e sportideálnak azt, aki nem a győzelemért, nem a (Ucsöségért, ha- / nem pénzért végezte a bérmunkás kényszeredettségével a szigorú edzést, a rajta nyerni vágyó parancsára élt stngorú, sportszerű életmódot? A XVTI. és XVin. század érdekes alakjai voltak a kengyelfutók, akik a távfutásban egészen kiváló eredményeket értek el. Föfeladatuk természetesen nem a versenyzés, hanem a rossz, úttalan utakon való futárszolgálat volt. Az egykori krónika szerint két futás küzdelmében a győztes 1000 fontot nyert hercegi urának. Az eredmény — ha hinni lehetne az ismeretlen időmérőnek — egészen kiváló: A 4 mérföldes távot (6.436 métert) 18 perc alatt tette meg. Ha utánaszámolunk, akkor látjuk csak, hogy ez olyan kiváló eredmény, mely egyszerűen hihetetlenül hangzik. Ez még Zátoi>eknek is sok lenne kicsit. „Valószínűleg oly lassan járt az óra, amilyen gyorsan ők futottak" jegyzi meg enyhe gúnynyal az egyik sportiró. „Toronyórával mérték“, mondaná a pesti sporthumor. De tréfa ide, tréfa oda, ha csak körülbelül is mérték jól az időt, a kengyelfutók, a mai távfutók ősei valóban jó futók lehettek. / A becsvágyuk és uraik becsvágya nem is annyira a másik kengyelfutó. hanem a lovak feletti győzelem volt. Mondják, hogy az egyik futár egy négyfogatú lovaskocs^ el- lon futott versenyt Londontól Wind- sorig. A futár győzött, de a célban holtan rogyott össze. A közlekedés és az utak javulásával a kengyelfutók eltűntek. Helyükbe a pedesztriánok léptek. Akkoriban még az atléta kifejezést sportvilágban nem használták, a versenyzőket {valószínűleg a latin pes — láb szó után) pedesztriánok- nak nevezték. Ebben az időben általános versenyzésről még nem beszélhetünk, csupán egyes kihívásos páros mérkőzésekről. A versenyeket — pályák hiányában országúton bonyolították le. Ezek a kihívásos versenyek rendszerint egészen hosszú távokon nagy érdeklődés mellett zajlottak le. Hires pedesztriánusok néha már hónapoktcal előbb kihívták egymást, hogy alkalmat adjanak a másiknak is a felkészülésre. Nagyon kemény, erős edzéseket tartottak é.s igyekeztek minél soványabbra fo- gj^asztani magukat. Ezekre az ösz- szecsapásokra hatalmas összegekben fogadtak, néha komolly vagyonokat nyertek a győztesre fogadók. A mondem, atlétikának ezek az előfutárai hatalmas mértékben népszerűsítették az atlétikát. A leghíresebb pedesztriánus Barclay kapitány volt. 1796-tól 1813-ig versenyzett és ez alatt, 17 éves korától 34 éves koráig 27 nagy versenyt küzdött végig. A kor leggiagyöbb sportemberének nevezték. 440 yardon (402 méter) 56 másodperces, 1 mérföldön (1609 méter) 4 perc 50 másodperces eredményt ért el. Az igazi nagy eredmények hosszú, távú versenyein születtek. 110 mérföldet, azaz 177.026 métert '19 óra 27 perc alatt tett meg. óriási eredmény ez, hiszen közben ennie és pihennie is kellett valamit. Egy másik fogadásos sportteljesítménye talán még ennél is nagyobb: ezer órán át minden órában egy mérföldet gyalogolt, esőben, sárban, éjjelnappal, nem egész 42 napon át. Nem pihent többet sohasem egyfolytában jó félóránál. Tette a végletekig való kitartás, akaraterő és szívósság bámulatos példája. Minek köszönhette Barclay kapitány bámulatos teljesítményeit? A kitartó, kemény edzésnek. Hetenként legalább háromszor tett meg 80 kilométeres távot és még ezt is semmitmondó gyakorliatnak nevezte. Edzéseinek alapja rövidebbtávú. 1 mérföldes, gyors, lendületes iramú futás volt, sok gyaloglással. Legkeményebb edzései idején ötször gyakorolt naponta. (Az a futóedzési rendszer ez, amelynek nyomán kifejlődött az egy évszázadai későbbi világhírű finn hosszútávfutó gárda: Nurmi, Ritola és társai.) Érdekes hogy már Barclay is ismerte a me- legítöruhát és a gőzfürdőt helyettesítő izzasztókúrát. Tartózkodott a zsíros és a dús nedvességtartalmú ételektől. Kiegfeztíö sportokat is űzött, melyek közül a krikettet kedvelte a legjobban. A XVlU. században nemcsak egyes hősökről, hanem egész hadsereg csodálatos teljesítményéről szólnak legendák. Ny. Odolin, a Szovjetunió sokszoros rúdugró bajnoka „Az erő és állóképesség" című munkájában az orosz katonák kitűnő állóképességéről számol be. A hosszú évszázadok folyamán a munka, a vadászat, a hazára rontó ellenség, az állandó harcok és háborúk megacélozták az orosz emberek nemzedékeit. «Egy XVI. századbeli külföldi megjegyzései az akkori oroszok hadjáratairól" című könyv szerzője így ír többek között: „Ha a moszkovitákkal harcolunk, akkor a legokosabban k^li forgatnunk fegyvereinket, nehogy kezükbe essünk, mivel az oroszok rendkívül széles és erösválMak és karjuk, egész testük is igen erős. Annyira erősek, hogy minden fegyver nélkül, csupán saját erejükben és két puszta kezükben bízva, gyakran a dühös, féktelen medvével is harcba bocsátkoznak." Az orosz katonák a későbbi évszázadokban is kitűntek erejükkel és ellenállóképességükkel. A nagy Szuvorov tábornok egyenesen megkövetelte katonáinak sokoldalú kiképzését és fizikai edzését És az ö csodálatos katonái valóban mindig győztesen tértek vissza a háború legkeményebb megpróbáltatásaiból. A szuvorovi hösök 1764Lftasás as atomok világában A háború és az atom Az ember ezer esztendő folyamán egymásután találta- meg a kulcsokat ahhoz az ajtóhoz, melyek mögött a természet titkai rejtőzaiek. És minél jobban megértette a természet titkait, azok annál inkább engedelmeskedtek neiki. A víz és a szél, a vas és a szén engedelmesen szolgálták az embert, ellátták világossággal és meleggel, itatták, etették és ruházták, elvitték oda, ahová menni eikart, — szárazföldön, tengeren levegőben. De az emberek, miután a természet erőit birtokukba vették, azokat nemcsak a békés munkára, hanem a háborúra is felhasználták. így történt ebben az esetben is, araikor az emberek hatalmukba kerítették a kulcsot, ahhoz a legtitkosabb ajtóhoz, amely mögött az atomenergia rejtőzött. Ért a kulcsot sok évszázadokon keresztül keresték a kutatók ezrei. Ám az ajtót csak nemrégiben Sikerjlt kinyitni, — a legször- nyübb és a legkegyetlenebb háborúk alatt, mely valaha a földön folyt. És mielőtt a kutató lahoratór riumokban az első láncreakció megindult, az imperialisták máris arra ke2sdtek gondolni, miként kényszeríthetnék ezt az erőt a háború szolgálatába. Azelöitt keveset törődtek az imperiaiisták az atommag fizikai fejlesztésével. Az atommag ta- nuImányoaAsát, úgy látszik, nem tartották nyereséget ígérő munkának. Mikor azonban kitűnt, hogy a természettudomány új, hatalmas romboló erejű fegyvert adhat kezükbe, nem furakodtak és dollárok milliárdjait kezdték aitomlaboratóriumok és gyárak berendezésére költeni. Hogyan készítették el az amerikaiak bombáikat ? Erről nagy vonásokban az a válasz számol be, melyet röviddel a háború befejezése után tettek közzé. Elmondják benne, hogyan építették meg az UTánmágJyát, melyben a láncreakció lefolyt. De az uránmáglyát nem lehetet bombának használni. Túlságosan nehéz volt ahhoz, hogy egy repülőgép magával vihesse. A láncreakció is túl lassan folyt le benne. Hiszen a neutronokat szándékosan lefékezték, nehogy az urán — 238-ba behatoljanak. Még ha a máglya el is olvad vagy túl is hévül, akkor sem lehet bomba belőle. Az uránmáglya époly kevéssé hasoaillt az atombombára, mint a mozdonykazán az ágyúlövedékre. Hogy az uránból borfibát gyárthassanak, majdnem teljesen el kellett belőle távolítani az urán 238-at, melyneik hatása következtében a neutronok lefékeződtek. Tiszta urán — 235-re volt szü'kség, vagypedig az új elemre — a plutóniumra, mely épúgy viselkedik, mint az urán — 235 Ekkor azonban újabb veszély fenyegetett. Nyilvánvaló volt, hogy elég egy meglehetősen nagy urán — 235 vagy plutonium darabot előállítani és bármilyen alkalmi, kóijor neutront (ezekből pedig sok száguld körülöttünk) kiválthatja a láncreakciót. A bomba pedig felrobban azoknak a kezében, aikik gyártják. A szörnyeteg kiszabadul, még mielőtt kívánatos lenne és darabokra tépi parancsolóját. Nem az volt tehát a probléma, hogy olyan bombát gyártsanak, amely felrobban, hanem hogy miként akadályozzák meg idöelötti felrobbanását. Ekkor eszükbe jutottak azok a neutronok, melyek az urándarabból akkor repültek ki, amikor az urándarab nem voit elég nagy. Olyan veszélytelen nagyságú darabot kellett találni, — hogy a játékból kilépő neutronok száma nagyobb legyen, mint azoké melyek a robbanó atommagból Az első kísérlet az atombombával Uj-Mexikóban 1945 július 16-án. Fennt: a robbanás kezdete. Ez a kis feUió' azután 12 kilométer magasságban terjedt szét. Középen: a robbanás következtében képződött színes felhő. A sötét, foltok a felhőben a meg- figyelőlí szavai szerint világosabbak voltak a napnál. Lent: a felhő későbbi gombaalakja. kirepülnek. Ekkor alighogy kezdetét vette, a láncreakció megszakad. Ha azonban két ilyen darabot egymáshoz olyan közel helyeznek, hogy egyetlen nagy darabot alkotnak, egyszerre megváltozik a helyzet. A játékból ki- léi>ö neutronok száma kevesebb lesz. És ha megfelelő méretű darabokat tudnak taláni, azok fel- robbanak, mihelyt összekapcsolódnak. Ebből a célból csupán ki kell lőni az egyik darabot (mint egy lövedéket), a másik darabra (mint egy céltáblára). így oldották meg az atombombával kapcsolatos feladatot. Az 1943. évben az amerikaiak hozzáfogtak a gyártáshoz, 1945 nyarán pedig kísérletképpen felrobbantották az első atombombát Uj-Mexikő puszta térségében. Az amerikai beszámoló ;nem takarékoskodik a nyomda festékkel, hogy ezt a robbanást a legfélelmetesebb formájában mutassa be. A beszámoló után ítélve, az esemény a kővetkezőképpen folyt le. A bombával való kísérlethez acéltomyot építettek. Arra műszereket szereltek fel: távjelzöket, hogy megfigyelhessék a bombát és azt a készüléket, melóTiek a robbanást fel kellet idéznie. A toronytól 9 kilométerre ellenőrző állomást rendeztek be. Ott földből és gerendákból épített óvóhelyen helyezték el az irányító és ellenőrző műszereket. Tizenöt kilométerre, egy támponttáborban volt a fö megfigyelő. A bombát messziről szállított különálló részekből állították- össze és vitték fel a torony tetejére. A robbanás előtti egész éjtszakán lázas munka folyt. A robbanás időpontját reggel 5 éra 30 percben állapították meg. • Húsz perccel a robbanás előtt mindenki elfoglalta helyét. Az ellenőrző óvóhelyen egy ember a mikrofonnál állott, egy másik annál a műszernél, melynek a robbantó készüléket távolról be kellett kapcsolni. A táborban mindenkinek megparancsolták, hogy fejjel a toronnyal ellentétes irányban arccal lefelé feküdjék a földre. A mrikofonnál lévő ember az óvóhelyen a hátralévő időt számolta hangosan: „Még tíz perc", „még öt perc". Arra a jelzésre: „még negyvenöt másodperc", bekapcsolták az automataHberendazést, melynek fel kellett robbantauiia a bombát. Mindenki visszafojtotta lélekzetét. Végre elhangzott a felkiáltás: „Idő!“ Mindent magashatörö, vakító fény világitatt meg. világosabb a napfénynél. A kitörés rendkívüli világítással világított meg minden ormot, a puszta fölé emelkedő hegygerinc minden szakadékét. Félperc múlva a megfigyelőkhöz dörgő, mély zúgás jutott el. Ez volt a robbanási hullám, mely elért hozzájuk és földre döntött ké“- embert, akik az óvóhely mellett a szabadban állottak. A táborban arccal lefelé fekvő emberek megfordultak és sötét szemüvegükön keresztül égő golyót, valóságos égő, színes felhőt piUantottsik meg. A felhő go- molygott, terjengett, füstölgött. A golyó gigászi gombává változott, a gomba több mint tiz- ■kilométer magas oszloppá nyúlt ki. Végiül Fjedig a szubsztratosz- férában keletkező szelek külön, féle helyeken kénes törmeléket halmoztak fel. Az acéltorony eltűnt. Azon a helyen, ahol a torony állt, lejtöszélü kráter keletkezett. A kráter kikutatására a robbanás helyéhez különleges felszerelésű tankokat irányítottak. A tankokat ólompáncél borította, mel}nnek a kutatókat kellett a robbanás alkalmával képződött rádióaktív anyagok pusztító hatásától megvédenie. A bombáról kiadott amerikai kormány beszámoló világosan meghatározza annak fö hivatását: elpusztítani az ellenséges vagy a ,,baráti" országok váro- ' sait. A beszámoló azt mondja, hogy a bombát olyan magasságban kell felrobbantani, hogy „képes legyen az épületekre maximális pusztító hatását kifejteni", hogy „számításba kell venni a bomba pszichikai hatását." Váró- sok elpusztítására, emberek megfélemlítésére — íme, erre a célra alkották meg a bombát. (Folytatása következik). ben, pihenőnap nélkül 420 versztet tettek meg teljes menetfelszereléssel, egy másik alkalommal 36 óra alatt 80 versztet gyalogoltak és menet után Szuvorov kénytelen volt őket azonnal harcba vetni. Szuvorov és hadserege mégis győzött. Egyszer ez a sereg 17 nap alatt 700 versztet tett meg, majdnem mindennap harcolva közben az ellenséggel. (1 verszt 1.067 méter.) A pia- censai hadjáratnál — mint az -egykori történetíró feljegyezte — Szuvorov hada a nyü gyorsaságával repült, hogy az ellenséget elérje. Az orosz hadsereg 24 óra alatt 105 versztet tett meg — anélkül, hogy egy pillanatra is megpihent volna — és azonnal harcba lépett az ellenséggel. Ezeket a csodálatos teljesítményeket, amelyeket nem egy kivételes képességű atléta ért el, hanem egy egész hadsereg, csak céltudatos szorgalmas és állandó gyakorlással lehetett megvalósítani. (Folytatása következik). Oj UrjtlíiACi — a csUix Szlovákiái Víz- ponti Bizottságának betilapia Kiadja e Smena, s CslSz Szlovák SOzponti Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava, 9ol- tésovel a. — Szerkeszti a izerkesztSblzott- Ság CTóazerkeaztO: Szóké Tózael — Szerkesztőség és kladOhIvatai: Sfatlslava, SoltésoveJ 2 Telefon: 845-61. a *. '■'29-31. 3. — N.vomis 9 PRAVDé n. v. 'lyomdaja. Bratl.-ilava — BlOflzefép egy ívre 100.— Kés. félévre 80,— Kés - á onstataíiarélt- oénztári befizetőlap száma' S-13.890. — Elfriapbélyeg engedélyezve Bratislava t. /
