Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-04-30 / 15. szám
f 6 Aki az utóbbi napokban ellátogatott a Caricin-sztálingrád védelmét bemutató múzeumba, minden bizonnyal különös figyelemmel olvasott egy, a polgárháborúk idejéből származó okmányt. Szareptből 1918 őszén a nyomjelző csoport egyik mérnöke jelentést küldött a 10. hadsereg parancsnokságának, amelyben közli, hogy dolgozóit besorozták a védő csapatokba és így a Lenin utasítására megkezdett Volga—Don-csatoma munkálatait kénytelenek félbeszakítani. A jelentésre az alábbi megjegyzést vezették rá: „A csatorna építését akkor folytatjuk, ha majd a kadettokat a Volgába és a Donba fojtottuk. — A Forradalmi Katonai Tanács tagjai: Sztálin, Vorosilov. 1918. IV. 22.“ Amikor az ellenforradalom szétzúzása után a szovjet állam sikeresen teljesítette az első sztálini ötéves terveket és ipari hatalommá fejlődött, újra megkezdték a csatorna építését. Ezúttal a Nagy Honvédő Háború gátolta meg befejezését. Miként egykor a kadettokat, most a hitlerista rablókat kellett a Volgába, Donba és a többi folyóinba fojtani. És az építés harmadszor is megindult. • Süvölt a fagyos sztyeppéi szél. A félkavart porhó, úgy vág az ember arcába, mint megannyi apró tüszúrás. A Don felöl alacsonyan szálló felhők eltakarják a napot és a rövid téli nap sápadt derengésében úgy hat a a sztyeppe, mintha csak megdermedt volna. De ez csupán az első pillanatok csalóka látszata, mert most az élet lüktet itt, az alkotó, lelkes szovjet élet! ÉI*ÜL A CSATORNA. Nemcsak a meder mentén, hanem tőle jobbra és balra is folyik az építkezés. A terméketlen földeken, amelyeken eddig csak tüskés bozót nőtt és a száraz, forró szelektől kiszáradt táj pora lepett el mindent, most építőmunkások telepei, kőtörö és betonkeverő üzemek nőnek ki a földből, kutakat fúrnak és utakat építenek. A helybeliek már jóformán rá sem ismernek sztyeppéjükre. A sztálingrádi területről múlt évben kiadott részletes térképen ma nehezen ismeri ki magát az, aki a Volga— Don közötti sztyeppét járja a csatornaépítés körzetében. Ott, ahol a térkép falut jelez, most friss földhányások emelkedtek, ott pedig;'ahol pusztaságnak kellene lennie, tanyák, falvak állanak. És ilyen meglepetés lépten- nyomon akad! Hatalmas báger munkában a Volga—Don. csatorna építésén. A SZTYEPPE vízrajza is felismerhetetlenné vált. A folyócskák megváltoztatták irányukat, a völgyekben új tavak partjainak körvonalai jelentek meg, csak éppen viz nincs bennük egyelőre. Űj, széles autóút épült, amilyenről a közelmúltban még álmodni sem mertek errefelé. A téli napokon a legsürgősebb munka a vízválasztó gerincén folyt. Ide összpontosították a legnagyobb teljesítményű földásó gépeket. Erre a húsz kilométeres szakaszra esik a .01 IFJÚSÁG 1952 április 30. 101 kilométer hosszú hajózható csatorna tervszerinti földmunkálatainak egyharmad része. Ez év végéig a vízválasztó területén 10 millió köbméter földet kell az építőknek kiemel- niök. Tízmillió köbméter föld, — valóságos hegy, még hozzá nem is a kisebbek közül. Csak egyetlen napot töltsünk a vízválasztó környékén, ismerkedjünk meg és beszélgessünk el az emberekkel, meggyőződünk róla, hogy ők, igenis, el tudnak hordani egy ilyen hegyet. A körzet, akárcsak az egész Volga— Don-csatornaépítkezés gazdag, hatalmas új gépekben és ezeket tökéletesen uraló emberekben. A VÍZVÁLASZTÓ építő-kollektívája egy névtelen telepen lakik; még arra sem volt idejük, hogy nevet adjanak nekik. — Egy évvel ezelőtt, amikor az első öt mérnök ideérkezett, nem volt itt még semmi, amibe bele lehetett volna kapaszkodni, — mondja Vladimir Mihajlov, a körzet vezetője. — Nehézségek? — kérdi mosolyogva. — Hát hol nincsenek? Én már “építettem az Uraiban, Kazasztánban, Kelet-Szibériában. Bármilyen is az építkezés, az első hónapban a legnehezebbek. A múlt telet ezen a sztyeppén sokáig nem felejtjük el. De most mAr jól élünk. Nézze csak meg... Az építkezés dolgozói valóban jól élnek. Névtelen telepükön tucatjával vannak jól berendezett városi típusú házak, iskola, klub, könyvtár, két üzlet (az egyik könyvesbolt) orvosi rendelő és étterem. Mindez a nyáron épült. A múlt telet olyan tákolmányokban vészelték át, amelyek részben frontfedezékekre, részben közönséges fafészerekre emlékeztetnek Még út sem volt. Traktor tartotta fenn a kapcsolatot a külvilággal, de még az sem tudott mindig átvergődni a hóbuckákon. Traktorok szállították az építőknek az élelmiszert és a vizet. Traktorok vontatták a földásó gépek alkatrészeivel és az építkezési anyagokkal megrakott nehéz szánokat. 1949 végén Mihajlov részlegéhez megérkeztek az uráli gépgyár és a kramatorszki gyár gépészei és elektrotechnikusai. Megkezdődött a magánjáró kotrógépek szerelése. A sztyeppén magasfeszültségű villanyvezeték oszlopokat emeltek, páratlanul rövid idő alatt lefektették a vasúti szárnyvonalat, amely a legközelebbi vasútállomással kötötte össze az építkezés területét. Nemsokára vagonok sora szállította a sztyeppén át az alkatrészeire szétszedett legnagyobb uráli kotrógépet — az ,,ES 14/65“-öt. Ennek a gépóriásnak a szállítása 96 vasúti teherkocsit igényelt! AZ „ES“ MAGÁNJÁIG KOTRÓGÉP. A törtszám számlálója a kotróputtony űrtartalmát jelzi köbméterekben, nevezője pedig a hatósugár hosszát — méterekben. A kotrógép 48 motorjához szükséges energia bőségesen elegendő lenne egy kisebb város villanyenergia ellátásához. Ez a kotrógép hétezer földmunkás munkáját végzi el. — Adjon még hozzá vagy tizenöt ,,ES — l”-t, amelyeknek kotróputtonya 3.4 köbméteres és néhány kisebb teljesítményű „ES — 4/40“ uráli kotrógépet, továbbá néhány száz talajnyesö gépet (szkrépert), húsz földgyalut, mindezt szorozza meg mestereink hozzáértésével és megérti, hogy miért tudunk hegyeket elmozdítani — mondja a köi’zet vezetője és szeme vidáman felcsillan. — Elképzelhetetlen hogy az ember ne legyen szerelmes az ilyen technikába, — folytatja. — És mégis, a mi munkánkban is, mint bármilyen munkánál, a a legfőbb érték: az ember. A VOLGA—DOX-CSATORXA ÉPÍTKEZÉSÉN Jéghideg szél süvített akkor is, amikor Anatolij Uszkov ütege harcok közepette tört előre a Donhoz. Két szovjet arcvonal csapatai haladtak egymással szemben, hogy bezárják a Sztálingrád körüli acélgyürüt. Ebben az ütközetben egy ellenséges golyó harc- képtelenné tette Uszkovot. Nemsokára azonban újból visszatért a frontra. Elszántan és keményen harcolt. Amikor a győzelem kivívása után visszatért szülővárosába, Sztálingrádba, jelentkezett az egyetemen és ugyanarra a fakultásra került vissza, ahonnan bevonult. 1949-ben mérnök lett és a sztálingrádi gépészeti főiskolán végzett mérnökcsoporttal együtt a „Volgadonsztroj“-hoz, a Volga—Don- csatoma építkezéséhez osztották be. Először Szverdlovszkba irányították a fiatal mérnököt, hogy a gyártási folyamat közben ismerhesse meg az új kotrógépet. A hatalmas teljesítményű gép leendő vezetőjét maga a gép tervezője, a Sztálin-díjjal kitüntetett Borisz Szatovszkij és* munkatársai oktatták. A kotrógépet elküszülése után részeire szedték, hogy vasúton elszállíthassák és Szatovszkij mérnök Uszkowal az építkezés színhelyére utazott. A géptervező maga irányította Viktor Mohov komszomolista, legjobb trak- torista a Volga—Don-csatorna építésénél. a gép összeszerelését, szabad idejében pedig ismertető előadásokat tartott a kotrógép gépészeinek, foglalkozott a fiatal mérnökökkel, segítette az építőket az új technika elsajátításában. A volga-doniak a legmelegebb szeretet hangján beszélnek róla. — Soha az életben, még a záróvizsgán sem izgultam úgy, mint azokban a percekben, amikor a kotrógépünk oda gördült a munkahelyre és kiemelte az első puttony földet, — lelkesedik Anatolij Uszkov. Most már bizony minden izgalom nélkül 600 puttonyt, vagy még többet emelünk ki műszakonként, ■— mondja Mitrosin, A LEGJOBB EXKAVATOR-GÉPÉSZ. — Nemsokára még ennél is többet emelünk ki! —i fűzi hozzá a gépkezelő pártszervezöje. És valóban, valahányszor ők ülnek az ,,ES 14/65" kormány kárekénél, mindig túlteljesítik a föld kiemélísi normákat. Grid- nyev, fiatal mérnök, aki a főiskolán Uszkov évfolyamtársa volt, igyekszik, hogy ne maradjon le tőlük. Amikor az „ES 14/65“ kezelő személyzete | megtárgyalta a Minisztertanács határozatát a Volga—Don-csatorna építési határidejének megrövidítéséről, vállalta, hogy az 1951 december 1-ig teljesítendő földmunkát 1951 október elsejéig elvégzi. ... Fjodor Pirozsenkoval, a kerületi pártbizottságnál ismerkedtünk meg. A részleg legjobb, egyik három köbméteres kotrógépének mestere azért kereste fel Malisev pártszervezőt, hogy tanácsot kérjen tőle. miként lehetne jobban „előmozdítani1“ új észszerüsítési javaslatát. A kommunista Pirozsenko már nem fiatalember és vérévé vált, hogy minden „izgalmas“ kérdésben a pártszervezethez forduljon. Ilyen kérdés bizony akad bőven. A magas, sovány, hosszú katonaköpenyt viselő Pirozsenko mindig ott tűnik fel, ahol valami nincs rendjén. Ilyenkor aztán azonnal felkeresi a pártbizottságot és megtárgyalja, hogyan is lehetne egyik-másik hiányosságot kiküszöbölni. NEHÉZ, KÜZDELMES ÉLET van a nagyszerű ember mögött. Gyermekkorában nem tanulhatott. Már felnőtt volt, amikor az analfabetizmus felszámolására indított tanfolyamot elvégezte, majd kitanulta a traktorvezetést. Pirozsenko tudásszomja és érdeklődése a gépészethez vonzotta. Brigád- vezetője lett egy traktoros részlegnek, majd a Vörös Hadseregben eltöltött szolgálati évei alatt kibővítette ismereteit. Alig egy éve, hogy Pirozsenko a kotrógéphez került. E rövid idő alatt elsajátította a számára merőben új gép kezelését, sőt még öt újítási javaslatot is kidolgozott. . Első javaslatainak egyike az önműködő számláló, amely a kiemelt, földdel teli puttonyok számát rögzíti. (Ha a gépész bármely okból nem meríti teli a puttonyt, akkor a számláló szerkezet ezt a puttonyt nem számolja föl!) A mérnökök egyhangúan elismerték, hogy Pirozsenko újítása országos jelentőségű. E találmány alkalmazása az úgynevezett „ceruzácskás lányok“ ezreit szabadítja fel és pontosabbá, tökéletesebbé teszi a földásógépek munkájának elszámolását. Az újítási és találmányi iroda megvizsgálta és jóváhagyta az önműködő, számlálókészülék tervét. Az egyes alkatrészek végleges kidolgozásához és a készülék műszaki számadatainak pontossága érdekében egy mérnököt osztottak be Pirozsenko mellé. Nagy segítséget nyújtanak az építőknek a tudósok és a szakemberek. A Gidroprojekt (Vízierömü-tervezési Hivatal) föld- és bányamunka osztályának vezetője, a Sztálin-díjas Szoboljev, a Gosztyehnyik (Állami Műszaki Hivatal) munkatársa, Voroncov és a karpin- szki gépgyár főmérnöke, Sztaloverov, továbbá Zenkevics és Partnoj mérnökök szocialista szerződést kötöttek a körzeti vízválasztó-építkezés kotrógép-kezelőivel. A szerződés célja: A földmunkák új munkamenetének és valamennyi hazai gyártmányú kotrógép-típus munkájának megszervezése, valamint az elvégzett teljesítmény óránkénti ellenőrzésének bevezetése. * Éjszaka a kotrógépek csúcsára erősített reflektorok fényének majdnem teljes összefüggő láncolata jelzi a csatorna vonalát, Sztálingrád déli kerületétől egészen Iljevkáig és a Don melletti Kalácsig. Elmúlott az 1951-es év is, beköszöntött 1952 május elseje, amikor a hatalmas volgai gőzhajók úsznak át a sztyeppén és ereszkednek le a Don széles medrébe. Minden nap 250—500 százalékra teljesíti normáját. Marija Boldireva, az erőmű kornszorno- lista hegesztőnője.
