Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-04-09 / 12. szám
4 1952 április 9. Oi ifiOsAg József Attila a magyar proletár-költészet megteremtője A harmincas évek elején a Horthy i "üszer ás az egész kapitalista vi.ag válságba jutott. A gazdasági válság kegyetlen nyomorba döntötte az egész proletariátust. A mun- kanéiküi'ség, az éhség és szenvedés elszánt végső harcra mozgósította az egész munkásosztályt. A fórra dalmi harc fellendült és a munkás- osztály egyre szervezettebbé vált. Ezzé a harci fellendüléssel kapcsolatos József Attila forradalmi köl tészetének teljes kibontakozása. Maga is résztvesz azokban a tüntetésekben, amellyel Budapest dolgozói tiltakoztak a Horthy-rendszer népeller.es politikája ellen. A munkanélküliek hatalmas tömegei ellepték Budapest utcáit és vissza verték a szétverésükre kiküldött rendőrséget. A nagy tüntetés napját József Attila a „Tömeg" c. versében örökítette meg. „Munkát! kenyeret!“ — zúgja a tömeg s „mint megriadt legyek, repülnek róla a kövek", a rendőrök és csend örök osztagaira. Ez az a tömeg amelytől a jövö függ és ettől retteg a Horthy-rendszer. Vigyázz „világ" tőkésrendszer, riert „bekap a tömeg!" Ebben a versében a költö tel jesen összeolvad a harcoló munkás- osztály legyözv°tptlen erejével és csakis így tudta élethűen ábrázolni ennek a világot formáló erőnek a megmozdulását. Versének utolsó soraiban további harcra buzdítja a munkásosztályt és politikai feladat ként állítja elé a parasztsággal való szövetség megszilárdítását. „Éljen a munkásság, parasztság, nem fogja polgári ravaszság, fölrúgja milliónyi láb, — hír? tömeg, tovább! tovább!“ Az elszánt forradalmi harcot tükrözi a „Szocialisták" című verse is. A vers olvasása közben úgy érezzük, hogy nem is a költő, hanem a harcos munkásosztály kiáltja „Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgorőknak!" Az öntudatos prole tariátus „a töke szennyében gázolva" tudja, hogy harc nélkül nem győzhet, hogy forradalom nélkül nem szerezheti meg a hatalmat. A HELYREIGAZÍTÁS !* Lapunk nmltheti (11. sz.) számában „Rendezzük meg a körzetvezetők rendszeres összejöveteleit“ címmel közöltünk cikket. A cikk helyes címe; .Rendezzük meg a körvezetők rendszeres összejöveteleit.“. I költemény sorra veszi a dolgozók nyomorát, szenvedését; a penészes kenyeret, a dohos kását, a savanyú tejet, a munkáslányok erkölcsi meggyalázását. az omladozó házat, a rongyos ruhát, az elnyomás és bérrabszolgaságot. Mindez ellen harcba küldi versét és a munkás- osztályt. József Attila költői munkásságé nak mindig biztos iránytűje volt marxista-leninista világnézete. Verseit átszövi dialektikus gondolkodás módja, marxista szemlélete. „Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal.“ Nemcsak szemináriumokat, előadásokat tart a munkásoknak, hanem verseiben oktatja is őket. „Tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát — a tőkéseké a haszon, — amíg tőkések adnak munkát — a tőkéseké a haszon“ — írja a „Tö- kehaszon-ballada" című versében. A „Munkások" című versében viszont ezt írja: „A munkabér a munka erők ára". így tanította József Attila versein keresztül az egész magyar proletariátust a marxista-leni U"“d. József Attila állandóan hirdette, tanította verseivel azt is, hogy a győzelemért harcolni kell. „Döntsd a tőkét — ne siránkozz" — írja a ,,Favágó" című versében és ez a verssor a Kommunista Párt vezette tömegharc jelszavává vált. Az eredményes forrada'mi harc egyik legfontosabb feltétele az, hogy a munkások mindig tudják, kik a szövetségesei és kik az ellenségei. Ezt a tisztán1 átást segíti elő a „Vigasz" és a „Hordunk vinnyogó kosarat" c. verseiben. Forradalmi versei között kiemel kedö helyet foglal el a „Munkások" c. költemény. Az első versszakban az imperializmus világképét festi meg, rámutatva annak az egész világot behálózó szövevényére. A következő versszakokba.n az elnyomott magyar munkásosztály helyzetét vádolja. A magyar munkásosztály abban az időben a világ egyik leg- szömyübben elnyomott és kizsák mányolt munkásosztálya volt. József Attila nem túlozta, de nem is szé pítette a magyar proletariátus helyzetét, de ugyanakkor határtalan bizalommal néz a jövö felé. Az utolsó versszakban a munkásosztályba he lyezatt mérhetetlen bizalmával biz tos a győzelemben. „De elv társaim! — ez az a munkásság. mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvtink érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát!“ Szőke József. GOEfilE Goethéről halálánnk 120-ik évfordulóján elismeréssel emlékezik meg az egész haladó világ. Goethe egyik hatalmas alakja volt annak a küzdelemnek, amelyik az 1789-es francia forradalommal kezdődött és 1945-ben a demokratikus eszmék győzelmével végződött. Goethe korának nem volt passzív szem- lélője. Első volt azok között, aki felismerte, hogy a francia forradalom nem elszigetelt epizód, hogy a feudalizmus minden restenráciös kísérlete hiába való. Igaz, hogy soha nem tudott megszabadulni a filisz- terek mindenbe belenyugvó fülledt légkörétől, de legnagyobb műveivel mégis csak a haladást szolgálta és a Szovjetunióban, valamint a népi demokráciákban egyre több dolgozó ismerkedik meg Goethe halhatatlan műveivel. FELSZABADULT FOLD Nemrég mutattak be a „Felszabadult /öld" című magyar filmet, a ,Jal- pulatnyi föld" folytatását. A Hortliy- fasizmus legkeg/jjetlenebb időszakába visz el a film és a magyar történelem legszebb fejezetét, a felszabadulást mututja be, az első bizonyWan lépéseket és a reakció aljas kísérleteit, melyek a falu egységének megbontására irányultak. Emlékszünk még a „Talpalatnyi föld’’-re Góz Jóskát, a lázadó szegény- narasztot börtönbe vetik. A .,Felszabadult föld" azzal kezdődik, hogy Góz Jóskát kiengedik az „egyesből" ahová kommunista szervezkedés és szökési kísérlet miatt került a szegedi Csillag- börtönben. Látjuk tehát, hogy Jóska nem veszti el a börtönben eltöltött nehéz éveket. Tanul, megismerkedik a kommunista eszmékkel és a lázadóból öntudatos forradalmár lesz, aki a fel- szabadulás után hazakerül a falujába, kemény harcot vív a reakcióval, megszervezi a Magyar Kommunisták Pártját és hozzálát az új világ építéséhez. Felejthetetlen a felszabadulás ábrázolása, akár a Csillag-börtönben, ahol Góz Jóska megtudja az orosz tiszttől, hogy szabad, — akár otthon, mikor a vad ellenséget üldöző szovjet harcos megáll egy pillanatra, hogy megvigasztalja apja holtteste felett síró Góznét A szovjet filmek színvonalát megközelítő. reális művészi eszközökkel mutatja be a film a biharmegyei kis falucska, életét. Leleplezi a fasiszták embertelen kegyetlenkedését a Horthy- Magyaroszág aljasságát, a dolgozók nyomorát Kovács Gábor személyében megismerkedünk egy igazi kommunistával, aki a legnehezebb körülmények között is tanácsot tud adni a népnek Nagyszerű típusokon keresztül felismerhetjük a szegénypa- rasztnt, a középparasztot és kulákot. A felszabadulás után új élet kezdődik, de a kulákok, a spekulánsok és a pap a fasisztákat várják vissza, mindent elkövetnek, hogy akadályozzák a falu fejlődéséi. Még Góz Jóskát is leütikf^tíe az új élet győzelmét nem lehet megállítani. A film írójának. Szabó Pálnak és Bán Frigyes rendezőnek sikerül hiteles képet adni a szovjet kiáonák segitőhészségéről. embers ''’ess pérőlSoKuig tűm , .„iiiit iiiCiCjoeni azt a szovjet őrmestert, aki a falu parancsnoka volt és a többi katonát, akik ugyanúgy segítettek, mintha saját hazájukat építenék. A magyar parasztság évezredes vágyának teljesülésével, a földosztással ér véget ez a nagyszerű film. A parasztok boldog mosollyal verik le a karókat és bizakodva ,tekintenek a jövőbe. A magyar parasztság ma már húzogatja ki a földosztásnál levert karókat és a kollektív termelés útjára lép, hogy hozzájáruljon a szocialista Magyar- ország megteremtéséhez. A „Talpalatnyi föld" és a Felszabadult föld" után, melyekből jobban megismertük a magyar történelem egyik korszakát, mint a legnagyszerűbb krónikából, kíváncsian várjuk a befejező részt. A magyar filmművészet helyes úton halad] a szocialista realizmus utján P Sz. B. V. KOLBANOVSZK1J SZERELEM-HRZflSSflC - CSALÁD i. Komszomol újságok és folyóiratok szerkesztőségéhez intézett levelek vannak előttünk. A levelek írói fiatal munkások, kolhozparasztok, katonák. középiskolák felső osztályainak diákjai, egyetemi hallgatók. Mindannviukat Lenio-Sztálin pártja, a lenini Komszomol, a szovjet iskola. a szovjet család nevelte. Mind olyan emberek, akik munkájukban és magatartásukban egyaránt a kommunista erkölcs elveit követik. Termelőmunkáink, tanulmányaik, társadalmi tevékenységükkel járó elfoglaltságuk közepette is élénken érdeklődnek a saját egyéni életükkel kapcsolatos kérdések iránt. Ez nem véletlen. Az emberek ifjú éveikben élik át elsöízben a szerelmet, ezt a narv. első, felemelő érzést, amely az ember életét gazdaggá teszi s az emberi boldogság egyik forrása. A szovjet ifjúság komolyan törekszik arra, hogy megismerje, mi a szerelem, a házasság, a család, vagyis azoknak a tényezőknek a lényege, amelyek oly nagy szerepet játszanak az ember életében. Hiszen a szocialista rendben az egyén élete a legszorosabban összefonódik a társadalom életével, az egyéni érdekek a tár- I sadalom érdekeinek vannak alárendelve. Fejtegetésünk könnyebb áttekinthetősége kedvéért a különböző levelekben közölt kérdéseket csoportokba foglaltuk és így adunk azokra választ.-ir Mi a szerelem és miben különbözik a szerelem a szocialista társadalomban és az antagonisztikus társadalomban? A szerelem sajátságos emberi érzés. Az emberen kívül a szerves világban egyet Ion más élőlényre sem jellemző. Az ember szerelmének természetes alajrja a nemi vonzalom, de a szerelem leggazdagabb tartalma, ereje és szépsége a férfi és nő közötti eszmei kapcsolatok jellegétől, egymás kölcsönös megértésétől, nézeteik és érdeklődési körük közösségétől függ. Ezeket pedig az emberi kultúra fejlettségi foka, a férfi és nő társadalmi helyzete, szellemi és erkölcsi színvonala határozza meg. A marxizmus megalapítói ezzel kapcsolatban így írtak: „A férfi kapcsolata a nőhöz az embernek emberhez való legtermészetesebb kapcsolata. Következésképpen kifejezésre jut benne az, hogy mennyire vált emberivé az ember természetes magatartása". A társadalmi fejlődés hosszú története folyamán a két nem egymáshoz való kapcsolatának jellege sokat változott. E változásokat végső soron gazdasági okok s mindenekelőtt a társadalmi termelés fejlettségének színvonala határozza meg. Engels „A család, a magántulajdon és az állam eredete“ című híres könyvében általánosítja a speciális kutatások anyagát és rövid történeti áttekintést nyújt a férfi és nő kölcsönös kapcsolatának különböző formáiról. Az antagonisztikus osztálytársadalom körülményei között a termelési eszközök magátulajdona igen fontos szerepet játszott e kölcsönös kapcsolat fejlődésében. Rányomta végzetes bélyegét valamennyi emberi érzésre és tulajdonságra, eltorzította a két nemhez tartozó emberek kölcsönös kapcsolatát. A férfi, aki a házasságban úgy kapta meg az asszonyt, mint annak a magátuiajdonnak a kiegészítését, amelyet az asszony hozomány formájában hozott magával, legkevésbbé sem érdeklődött az iránt, vonzódik-e hozzá jövendő felesége, vagy sem. A feleség pedig — férjének rabszolgája — férje iránt csupán félelemérzést táplálhatott, amelyhez gyakran még undor is járult. A nemek egymással szemben megnyilvánuló ellenségessége,! amely az antagonisztikus osztáJywsadalom kibékíthetetlen ellentéteiben gyökeredzik, az irodalomban és a művészetben is kifejezésre jut. Gorkij „A nőről" című könyvében ezt írja: „A kultúra egész történetén végighúzódik egy szégyenletes tény, amelyet mostanáig méltóképpen kritikailag nem tanulmányoztak, és megerősítenek, mint megdönthetetlen „igazságot" és „törvényszerűséget". Ez az a tény, hogy a nőt a férfihez képest alacsonyabbrendü lénynek tekintik, aki szervezetének sajátossága folytán nem képes elérni a férfi értelmi fejlettségi fokát." A különféle vallások évezredek fo- lyomán kialakították és ápolták ezt a felfogást a nőről, amely kifejezésre jut a népművészetben, a népi közmondásokban és mesékben is. Ez akadályozta meg a nemek közötti igazán emberi kapcsolat kifejlődését. A költők és festők, minden idők és minden nép müvés/ei, legszebb müveiket a szerelem témájának szentelték. De bármilyen színesen is ábrázolták a múlt idők művészei a szerelmet. nem kendőzhették el a valóság mély ellentmodásait. Ezek az ellentmondások azt jelentették, hogy a nőnek az osztálytársadalomban nem voltak jogai és férje önkényétől függött. Erőszakosan elzárták előle a kulturális fejlődés útját, emberi méltóságát kegyetlenül eltiporták. A középkori regények gyakran leírták a „lovag“ szerelmét eszményi „szíve hölgye" iránt Ez a szerelem azonban a legkevésbbé sem zavarta a lovagokat abban, hogy feleségeikre visszataszító „tzeméremöveket" rakjanak, és így őrizzék rjieg hitvesi hűségüket, „Az első éjtszaka jogával“ élve a hübérúr hűbéresének újdonsült asszonyát elhurcoltatta az oltár elöl kastélyába, ahonnan az másnap meggyalázva és megbecstelenit- ve tért vissza megalázott törvényes férjéhez. A kapitalista társadalomban a magántulajdon kultuszát a végsőkig fokozták. Itt a magántulajdonon alapuló szempontok alapvető szerepet játszanak a házasság és családalapítás kérdésének eldöntésében. A fiatal házasok egymás iránti vonzalmának gyakran semmiféle jelentősége sincs, mindössze a szokásos kereskedelmi üzlet egy fajtájáról van szó. Ferdinánd Landberg amerikai újságíró megvizsgálta a házassági és családi kapcsolatokat. Kimutatta, hogy hosszú évtizedek óta a milliomosok és milliárdosok családjában kizárólag érdekházasságokat kötöttek, amelyek akkor jöttek létre, amikor egyesíteni kellett két bank tőkéjét, ipari konszernekét, kereskedelmi szindikátusokat, vagy valamilyen más üzleti szempont játszott közre. Az ilyen házasságok elkerülhetetlen velejárója a férj és a feleség házasságon kívüli nemi kapcsolata. „Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leánya rendelkezésükre áll, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, fő gyönyörűségük, hogy egymás feleségét kölcsönösen elcsábítják.“ — írták Marx és Engels a „Kommunista ki- áltvány“-ban, leleplezve a burzsoázia hazug erkölcsét. (Folytatása következik.)
