Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-03-26 / 10. szám

ÚJ IFIÚSM 1952 március 26 Tanuljunk J ★a Komszomoí tapasztalataiból Egy kolhoz Komszomol-szervezetének tavaszi munkatervéről terűiét Kaszinó körzetében levő „Krasznij Putyilovec“ kolhoz Kom­szomol-szervezetének a munkatér- vét, amely 1947 március, április hó­napjára, a tavaszi vetés idejére ké­szült. Ez a terv megjelenít a „Kom- szomolszkij Robotník“ című újság 1947. évi 5. számában. A terv ösz- szesen három részből áll: 1. A szer­vezési munka, 2. politikai tömeg­munka, 3., a kulturális tömegmun­ka. Egészében közöljük a terv má­sodik részét. A teljesítésért felelős, határidő Dobrinyin elvtárs, a Komszomoí kér. biz. osztályvezetője. Minden hé­ten pénteken. Pantyelejeva elvtársnő a Komszo- mol kér. biz. titkára 111. 8.. Mantyevü elvtársnő, a Komszomoí kér. biz. elöadócsoportjának tagja III. 23. Mantyeva elvtársnő IV. 5 Mityereva elvtársnö gazdäsz IV. 19. Zsirnova elvtársnő, a Komszomoí kér. biz. előadócsoportjának tagja IV. 26. Novikov elvtárs V /. Mityereva elvtársnö minden hétfőn. A terv konkrét és operatív legyen. Minden pontnál okvetlen 'meg kell jelölni a teljesítés határidejét, az érte felelős személyeket. A terv életrevaló, megvalósítható legyen. Ezért, mielőtt a tervet a Kom- szomol gyűlés jóváhagyná, lehető­leg minél több komszomolistát és ifjút vonjunk be a kidolgozásba, kérjünk tanácsot a pártszervezettől, a kolhozvezetőségtől és a tanítótól. Bemutatjuk példaképpen a kalinyini Teendők: II. Politikai tömegmunka. 1. Tanulóköri foglalkozások az SzK(b)P Központi Bizottsága teljes ülésének ,,A mezőgazdaság fellen­dítésének rendszabályairól a háború utáni időszakban“ című határozatá­ról 2. Előadások és röpgyülések a kolhoz komszomolistái és ifjúsága részére. 1. Az SzK(b)P Központi Bizott­ságának teljes ülése a mezőgazda­ság fellendítésénél. 2. Nemzetközi Nőnapról. 3. Milyen legyen a komszomolista. 4. A világegyetem keletkezése. 5. Mélyszántás a jó termés záloga. 6. A barátságról és elvtársiasság- ról 7. Május elsejéről. 3. Ifjúsági agrotechnikai tanuló­kör (A kerületi földművelésügyi osztály terve szerint). 4. Az „Ifjú kolhozista“ faliújság kibocsátása. (A tavaszi vetés idején a faliújságon kívül hetenként egy­szer röplapot s hetenként három­szor „villámot“ kell kibocsátani). 5. A brigádok, csoportok, egyes komszomolisták és fiatalok kolho­zisták szocialista munkaverseny szerződésének megkötése a tavaszi vetés jobb előkészítésére. 6. A vetés ideje alatt a brigádok, csoportok és ifjú kolhozisták szocia­lista versenyének haladásáról szóló mindennapos értesítések. 7 Agitátorok és felolvasók szemi­náriuma. 8. Az agitátorok és felolvasók be­osztása brigádok és csoportok sze­rint. 9. A ..Komszomolszkája Pravda“ kollektív olvasása a vörös sarokban. 10. Fago’ejev: „Az ifjú gárda“ és Hirjukov „Sirályok“ című müvének kollektív olvasása. A „Krasznij Putyilovec“-kolhoz komszomol-szervezetének terve töké­letesen megfelel annak a követel­ménynek. mely minden tervvel szem­ben fennáll: rövid időre szól — két hónapra; konkrét, operativ — min­den pontnál meg van jelölve a felelős és a végrehajtás ideje. A terv tökéle­tesen reális és ugyanakkor érdekes és különböző intézkedéseket tartal­maz: — gondoskodik a politikai ta­nulókörökről, valamint egész sor ér­dekes előadásról és röpgyülésről az ifjúság számára. Kollektiv újság- és könyvolvasásról, az agitációs munka megszervezéséről, az ifjúság között, a politikai munka megszervezéséről, a fiatal kolhozisták szocialista mun­kaversenyeiről. Ugyanakkor a „Krasznij Putyilo- vee“ Komszomol-szervezetének terve tekintettel van a tavaszi vetés külön­leges helyzetére: a politikai tömeg­munka hangsúlya teljesen az agitá­ciós munkán — röpgyüléseken, új­ságolvasáson nyugszik. Ha ez a terv a téli időszakra vonatkozna, valószí­nűleg több propagandista munkafor­mát helyezett volna előtérbe, így pl. az olvasott könyvek megbeszélését, az aktíva- és a kolhozértelmiség ön­álló, tanulásának ellenőrzését. De, mint tudjuk, jó terv összeál­lítása csak kezdete a jó munkának. Miután a terv elkészült és a Kom- szomol-gyülés jóváhagyta, ázom-"' meg kell szervezni a végrehajtást. A Kulebjakina elvtársnö Kocskina elvtársnö III. 8-ig. III. 25-ig IV. 6-ig IV. 20-ig V. 1-ig III. 10-ig A Komszomoí bizottság Kocskina elvtársnö havonta kétszer. Kocskina elvtársnő HL 5-ig. Hőnyin elvtárs naponta. Hőnyin elvtárs hetenként háromszor. Komszomol-szervezet vezetőinek rend­szeresen, naponta ellenőrizni kell a tervteljesités menetét pontok szerint, hogy minden esetben beleavatkozhas­sanak, ha a tervezett munka nem va­lósul meg, vagy ha az összeomlás ve­szélye fenyegeti. Annak a vezetőségi tagnak, aki az ifjúság politikai képzésének szerve­zéséért felelős, nyilvántartást kell vezetnie a munka haladásáról. Nem­csak azt kell feljegyezni, mikor és milyen témákról tartottak előadást, felolvasást vagy irodalmi összejöve­telt, könyv- vagy újságolvasást és hánj hallgató vett ezeken részt: fon­tos jellemezni, mily magas politikai fokon állt ez a rendezvény, milyen kérdéseket adott fel az ifjúság az előadónak, milyen kívánságok és ja­vaslatok hangzottak el. Az ifjúság politikai nevelése min­den alapszerv munkájának legfonto­sabb része. A komszomolisták, min­denekelőtt az aktivisták naponta vi­lágosítják fel az ifjakat és leányokat, neveljék a bolsevizmus nagy eszmé­jének szellemében. A komszomolis­ták, a komszomoí aktíva mindig em­lékezzék Sztálin elvtárs szavaira: „Teljesen kétségtelen, hogy a Kom- szomol aktíva gyakorlati munkájá­nak elméleti képzésével, a leninizmus tanulmányozásával való egybekap­csolása nélkül lehetetlen bármiféle valamelyes értelmes munka a Kóm- szomolban". — a ssoeia/isí aagg klasszikusa Gorkij szerint a művészet és az irodalom rendeltetése az, hogy a mun­kásosztály az új emberiség harcosa feladatainak szemszögéből vizsgálja a mindennapi eseményeket. Kérlelhetetlenül ostorozta a burzsoa művészet és irodalom termékeit, amelyek hűen visszatükrözték a hanyatló, posha- dó burzsoa társadalom viszonyait. Korunk hősének Gorkij azt tartotta, akinek átfogó világszemlélete van; aki arra törekszik, hogy megismerje, megértse és magáénak tekintse a Világot; vagyis korunk hőse a nyilt forradalmi tettek embere. „Az embertelenségről“ című cikkében 1929-ben ime, ezt írta a burzsoa kultúráról, amely a második világháborút előké­szítő kapitalisták szolgálatában állott. „Meddig meri még az embertelen keresztény-burzsoa „kultúra“ nagy­hangú és „megdönthetetlen“ érvek­kel alátámasztani a burzsoáziának azt a beismerését, hogy nem tudja a háborút elhárítani, — tehát a tö­meges emberölést „az élet elkerülhe­tetlen törvényének“ kell tekinteni? Vannak „okosak“, akik azt állít­ják, hogy a háború az embert bátor­ságra, erős akaratra és más hasonló erényekre neveli. Mi tudjuk, hogy a burzsoázia által rendezett, 1914— 1918-as undorító háború megölt több mint tízmillió muhkást és parasztot. És tudjuk, hogy vérükből meghízott néhányezer szemérmetlen zsivány és élősködő: a „siberek“, az „új gazda­gok “, a „cápák“. A kijelentés, hogy „a háború hősö­ket szül“ és félelemnélküli embere­ket nevel, csak egyet bizonyít, azt, hogy a burzsoa filozófusok és mora­listák nem látják a különbséget a fé­lelemnélküliség és a szemérmetlen­ség — a hősiesség és az embertelen­ség között. A mi korunk teljes világosságot derített arra a tényre, hogy a bur­zsoa államok között folyó háborúk közvetlen céljukon — a meggyengült ellenség gazdasági kifosztásán — túl valóban létrehoznak félelemnélküli embereket: a „békeidőben“ törvényt nem ismerő, embertelen hatalom vé­dőit. Látjuk ezeket az embereket a fasiszta szervezetekben, amilyen pl. a németek „Stahlhelm“-je és egyéb hasonlók más államokban. Köztudomású, hogy a „béke ideje“ mind határozottabban elárulja igazi jellegét: a tőkések szakadatlan és el­keseredett háborúját a dolgozók el­len. Ezenkívül az erkölcsileg poshadó burzsoázia mind nagyobb számban nevel tolvajokat, svihákokat, zsivá- nyokat. ,,A bankár banditákat szül“ — ime ezt tanítja a mai ..Genézis köny­ve“ és ez nem is lehet másképpen. A bűnözés növekedése a burzsoa államokban megköveteli a rendőrség létszámának állandó növelését. Ide kellenek elsősorban a „félelemnélküli emberek“, akik nemcsak arra alkal­masak, hogy megverjék, sőt agyon­verjék a munkásokat, de arra is, hogy a rablókkal megverekedjenek. Berlinben különleges „rajtaütő oszta­gokat“ szerveztek, hogy a lakossá­got a banditák ellen megvédjék. Az Amerikai Egyesült Államokban biz­Jertek Ti is közénk! Szalay Gézának hívnak. Kőműves segéd vagyok. Galántán az építke­zési vállalatnál tanultam és január 7-én lettem segéd. Már régebben tudomásom volt arról, hogy a CsISz hatalmas művet alkot, amelyen én is szerettem volna dolgozni. Amíg tanuló voltam, nem volt erre lehető­ség. Most eljött a kedvező pillanat, hogy én is kivehessen» részemet a szocializmus nagy építkezéseiből. Február végén a járási CsISz- vezetőségről két elvtárs felkeresett. Elmondták, hogy szükség van az Ifjúsági Diszzasz tógát ou kőműve­sekre. Demeter Dénes és Demeter Ferenc elvtárssal azonnal elhatá­roztuk, hogy mi is segíteni fogunk a nagy niű megalkotásában. Rögtön jelentkeztünk. Március 7-én már itt is voltunk. Március 10-én megkezd­tük a munkát. Munkánkkal meg vagyunk elégedve. Ifjúsági munka- szakaszban dolgozunk. Teljesítmé­nyünk az első napon 176% volt. Szakaszunk vezetője szintén CsISz- tag, pozsonyi fiú, jól megértjük egymást. Elvtároak! CsISz-tagok — kőmű­vesek! — jöjjetek Ti is közénk és munkátokkal segítsetek a nagy mű megalkotásában. Szalay Géza, a pozsonyi kerület minő­ségi brigádjának kőművese. tosítással védekeznek a csalás és fosztogatás kockázata .ellen. 1913-ban ezek a biztosító társaságok kétmillió dollárt fizettek ki a károsultaknak, 1920-ban 4 és félmilliót, 1927-ben kb. 17 milliót! Chicago, ez az óriási, gaz­dag város teljességgel a bandita szer­vezetek hatalmába került. Hoover el­nök a szenátusban beszédet tartott a bűnözés növekedéséről. Magától ér­tetődő, hogy Amerika nem az egyet­len állam, ahol annyira elszaporodtak az élet ellen és főképpen a „szent magántulajdon“ elleni bűnözök. A „haladás“ e folyamatában Európa sem maradt hátra. így hát a bur­zsoázia sehogy sem tudja nélkülözni a „félelemnélküli“ embereket. Ki ne tudná, hogy a háború óriási hasznot hajt a nagyiparosoknak? Ezek a munkáskezek segítségével ágyúkat és fegyvereket gyártanak, amikkel aztán egymást irtják a mun­kások és a parasztok. Mindez és még sok egyéb világo­san mutatja a burzsoázia cinikus em­bertelenségét. Mutatja, hogy a bur­zsoázia létezésének puszta ténye is bún. De megmutatja azt is, hogy ál­landóan növekedik a burzsoázia őrült­sége, idiótasága, amely előkészíti el­kerülhetetlen bukását. Én egész életemben „pacifista“ voltam. A háború énbennem csak el­lenszenvét keltett, szégyenkezést em­bertársaim miatt, gyűlöletet a tö- meggyilkosságok felbujtói, az élet pusztítói ellen. De ezután a hősi háború után, amelyet a mi éhes, mezitlábas és fél­meztelen munkásaink és parasztjaink győzelmesen megvívtak — azután, hogy a munkásosztály elképzelhetet­lenül súlyos viszonyok közt felépítet­te országát, okos, tehetséges, jó gaz­dának bizonyult és bizonyul most is — ezek után én is meggyőződtem ar­ról, hogy a nagy élet-halál küzdelem elkerülhetetlen. És ha egyszer fellángol a háború ez ellen az osztály ellen, amelynek erejéből magam is élek és dolgozom, akkor én is belépek sorkatonáinak en­nek az osztálynak a hadseregébe. Nemcsak azért, mert biztosan tudom, hogy ki fog győzni, hanem elsősorban, azért, mert a Szovjetunió munkás- osztályának nagy, igazságos ügye — az én saját ügyem is, amelyért har­colni kötelességem,“ Becsület és dicsőség Nemrégen került bemutatásra a pozsonyi filmszínházak vásznain a magyar filmalkotás újabb remek­műve a „Becsület és dicsőség“ című film. Ez a film a magyarországi moz­donygyárak életéről és munkájáról szól. 1949-ben, mint más országok­ban, úgy Magyarországon is nagy számban voltak a reakciósod áru­lók és egyenesen a munkászosztályt félrevezető egyének. A film főhőse, Lugosi Sándor is ilyen egyének há­lójába kerül, akik teljesen elveszik kedvét és lebeszélik a párton belüli munkáról. Lugosi hagyja magát be­folyásolni 'a reakciós személyektől, habár felesége öntudatos párttag és élminkásnő. Férjével azonban keveset törődik. Neki, mint öntuda­tos munkásnönek kellene férjét meggyőzni és a helyes útra vezetni. Az asszony jó munkájáért meg­kapja az élmunkások vándorzászla­ját. Lugosi nem örül ennek, sőt összeveszik feleségűvel emiatt. Az élmunkásnöt a Párt iskolázásra küldi. Lugosi elválik feleségétől. Az üzem igazgatója keveset érintkezik a munkásokkal, így őt is befolyásolják a reakciós személyek. Lugosi közben újításokon is dol­gozott. Szeretne gépével nagyobb gyorsaságot elérni a vágásnál. Újí­tása azonban nem sikerült. A kések ■dolgoznak egy ideig, aztán félre- csússzannak és megáll a gép. Lugosi gépével szelepeket eszter- gályoz a mozdonyok részére. A sze­lepek mind jók. Ekkor egy reakciós személy az üzemi főmérnök megbí­zásából kicseréli Lugosi munkáját rossz szelepekkel és ezeket szereli be két mozdonyba. A gözpróbánál a mozdonyok maguktól megindulnak a rossz szelepek okozta hiba miatt. A mozdonyokat hamar leállították. Keresték azonban a tettest. Minden bizonyíték Lugosi ellen szólt. A reakciós főmérnök embereivel min­dent jól megszervezett. Lugosi ekkor elmondta, hogyan történt, hogy az ö szelepeit kicse­rélték. Egyben rámutatott a főmér­nök gaztetteire, aki öt letérítette a helyes útról. Itt rájött arra, hpgy eddig olyan emberekkel barátkozott, akik ellenségei a Pártnak és rájött arra is, hogy feleségét ok nélkül bántotta meg. Az asszonyt a minisztérium az iskola elvégzése után abba az üzem­be osztotta be, ahol Lugosi dolgo­zott, Lugosi, feleségével újból egy­be került és kezdett több gondot fordítani munkájára. Ekkor érke­zett meg az üzembe Bikov elvtárs, aki látogatóban van Magyarorszá­gon. Megmagyarázza Lugosinak a gyorsvágást és ismertette a töb­biekkel is munkamódszerét. Bikov rájön, hogy Lugosi újítása eddig azért nem sikerült, mert a mellette álló gép rezgése által félrecsúszott a kés. Közeledett Sztálin elvtárs szüle­tése napja. A munkások és az üzem vezetősége egy gyűlésen felajánlást tett, hogy Sztálin elvtárs születése napjára húsz mozdonyt gyártanak, Lugosi és a többi munkások kivet­ték részüket munkából úgy, hogy december 21-re valóban elkészült a húsz mozdony. Lugosit és feleségét a Pált jó munkájukért téli üdülésre küldte. Ebből a filmből megtanulhatjuk, hogyan dolgozik és él olyan mun­kás, aki elszakad a Párttól és reak­ciósokkal barátkozik. •T. T. Jelenet a „Becsület és dicsőség" című filmből.

Next

/
Thumbnails
Contents