Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-02-27 / 6. szám

1952 február 27 oi ifiósag Szívvel-lélekkel teljesítem katonakötelesséííeim Dunaaserdahelren leng a győzelmi zászló Mi is megünnepeljük a nagy Feb­ruári Győzelem évfordulóját, ami­kor dolgozó népünk, a munkásosz­tály a Csehszlovák Kommunista Párt élén Klement Gottwald elv­társsal végső csapást mértek a ka­pitalisták és a belső reakció fejé­re. A Februári Győzelem adta meg ne­künk magyaroknak is, azt, hogy mint egyenrangú polgárok a cseh és szlovák néppel karöltve a Szovjet­unió példája nyomán hozzájárulhas­sunk a szocializmus felépítéséhez. A Februári Győzelemmel meg­szűnt népi demokratikus hazánk­ban a nemzeti elnyomás, a népek egymás ellen uszítása, amit a kapi­talisták és a reakció mindig saját kizsákmányoló politikájának fenn­tartására használt fel népeinkkel szemben. A Februári Győzelemmel vissza­kaptuk mi is nemzeti szabadságun­kat. Ezt bizonyítják az egymásután megnyíló magyar iskolák, a megje­lenő napi és hetilapok, a Csema- dok és a CsISz működése mindezek kormányunk bizalmát fejezik ki né­pünkkel szemben. Nekünk a reánk rótt feladatok pontos és időelötti teljesítésével kell meghálálnunk mindezt a gondoskodást népi demo­kratikus rendszerünknek, kormá­Amikor felszálltunk a Martin fe­lé közlekedő autóbuszba meglepett a munkások izgatott beszéde. A mun­káról és a íhunkaversenyröl folyt a szó. „Valahogy az ember azt érez­te, már a Martin előtti autóbusz megállónál is, hogy Martinban tör­ténik valami, hogy Martinban vala­mi olyasmi születik, amely gyökere­sen megváltoztatja az itt élő em­beren életét, gondolkozását, maga­tartását. Amikor megérkeztünk és pár na­pot ott töltöttünk ez a véleményünk nem változott meg, sőt megerősödött. Már Martinnak az első látása is azt a benyomást keltette, hogy a kis 'fúr folyó ketté választja a várost. Az egyik oldalon a múlt emlékei, ahol nem tudták megoldani Szlovákia örök problémáit, a munkanélküli­séget az éhséget a szlovák szegény­séget. A folyó másik partján az el­ső látásra szembe tűnek a Sztálin- müvek hatalmas épületei. A főépület tetején egy hatalmas vörös csillag. Munkásemberek százai jönnek a munkából, a másik fele siet az új müsz kra. A fiatal lányok és fiúk vidáman hógolyóznak az utcán, min­ké' is megdobálnak mi is dobunk fe­léjük hógolyót, majd utána mind­nyájan nagyot nevetünk. Az igazgatósági épület még mal- terszagú. Kívülről még ott vannak a hatalmas állványok, amelyek a ta­vaszra várnak, hogy kívülről is be tudják fejezni az épület vakolását. Az épületben ennek ellenére zavar­talanul folyik az élet. Tisztviselők jelentésekkel rohannak az egyik szobából a másikba, munkások jön­nek új utasításokért. A nagy forga­tagban egy mosolygós arcú, fekete- képű fiatalember tart felénk, hal­lottal, hogy az itt dolgozó magyar ifjúmunkások után érdeklődünk. Az elvtársat Bélái Ferencnek hív­ják. Marcelházáról került fel Cseh­országba s onnét 1950-ben jött ide dolgozni. Most a vasöntödében ta- nonc. Beszélgetésünk folyamán elmond­ta, hogy — az eddigi legmagasabb eredményé 120 százalék. Most azon­ban tervbe vette, hogy normáját 30 százalékkal megszilárdítja. Hogyan dolgozik a CsISz szervezet? — Tettük fel a kérdést. — A CsISz szervezetünk most van alakulóban. A kezdet szervezési nehézségei után az első leneseket, már megtettük. Megszerveztük a kultúrcsoportot s ezen belül az énekkart. Énekkarunk egyszer már fel is lépett. — Hát te miiven munkát végzel a CsISz alanszervezetben? — A vas- öntő-mühelv CsISz alapszervének va­gyok az e’nöke. most a kultürcsonort megszervezése után a szakmai rriros tanulást fogjuk bevezetni. Eddig szakma* vonalon mindevvikünk e«rvé- pup-* t-s-^rte ypAo-Äf. Fr sok netriz­(árt. mo—+ «okán nem tudnak még jól szlovákul ezért egyénileg nyunknak és szeretett Klement Gottwald el-vtársunknak. Ezért szolgálunk mi magyar fia­talok lelkesen hazánkért a csehszlo­vák népi demokratikus hadseregben, azért tanulunk, hogy mindazt a jo­got, amit népi demokratikus rend­szerünk biztosított dolgozó népünk­nek, mi a hadseregben megvédjük. Megőrizzük és ha kell fegyverrel is védeni fogjuk hazánkat a nyugati imperialisták által kiképzett és ha­zánkba küldött szabotörökkel szem­ben, valamint a nyugati reakciós erők támadó politikájával szemben. Hogy mindezeket a kötelességein­ket száz százalékig teljesíteni tud- j.tik, arra törekszünk, hogy töké­letesen elsajátítsuk a katonai tudo­mányokat és állandóan fejlesszük politikai tudásunkat. Erre a köte­lességünkre ünnepélyesen esküt tet­tünk dolgozó népünknek és száz százalékosan teljesíteni fogjuk, hogy jó katonák legyünk, megtanuljuk a szolgálati nyelvet is, mert csak a szolgálati nyelv elsajátításával fog­juk teljesen megérteni a kapott pa­rancsokat és csak ígv tudjuk azt időben teljesíteni. Néni demokrati­kus hadseregünk minden katonának megadia a lehetőséget arra. hogv bármely iránvban továbbképezze magát és így most már csak tőlünk nem tudták feladatukat megoldani szakmai téren. A páros tanulás eb­ben, reméljük, hogy döntő változást fog hozni, mert a gyengébb elvtár­sak mellé jobban képzett elvtársa­kat osztunk be. I Bélái Ferenc a mártini Sztálin­om vek ifjú dolgozója. De nemcsak szakmai téren, ha­nem ideológiai téren is képezzük ma­gunkat. Az olvasókörök munkája már sikeresen folyik. Eddig átolvas­tuk Jilemnicky-töl a „Töretlen föl­det". Egyetlen egy problémánk van, mégpedig az, hogy eddig nem tud­tunk magyar olvasókört létrehozni a CsISz keretén belül, mert az elv­társak a különböző internátusokban és tanoncotthonokban laknak és így munka után amikor az olvasó kö­rökre kerül a sor, nem judjuk az elvtársakat összeszedni. Mik a terveid a jövőben Bélái elvtárs? — Azon túl amit már mondtam, hogy normámat szeretném túltelje­síteni szeretnék jó szakmunkássá válni. Azután van egy távolabbi cé­lom is. A Duna mellett nőttem fel, megszerettem a hajókat. Ha mód lesz rá szeretnék lekerülni a komá­romi haióerárba. Márt többen körülállták, míg Bé- 'ai elvtárssa] beszélgettünk. Kormán Kérő1’' elvtárs revol vérpadon dolgo­zik. Üs-v látszik az itt dolgozó re­volveristákat akaria képviselni Sző­ke Mária elvtársnöve’. Koeman elv­társ is büszke arra hogv nemmé iát ISO százalékra teliesiti. Ahogy mondja még ezt, is szeretné 10 szá- za’ákka1 megszilárdítani. Végeztetrk-e valaimi brigádrmm- kát vsgv tettetek-e valami felaján­lást. elvt.ár=ek? -— kérdeztük a kö- riuatHítrt, átip fiataloktól. Medovcsik elvtár« elmondta, hogv <?rtáUn elvtárs s.riPpfásnaniára. az ant."k 8 brigádőrái’ dolgoztak egy vaeá’mapi nanon. Koeman elvtárs megemlíti, hogv nemcsak az öntők hanem a revotveristák is kivették a részüket a bri'rádmimkábő1. Fgv ól __ Tr/*1(r*vnr>'gt _ PTT^'k^T* 3 vnJ* •A'»-*« gek miatt nem kaptunk elegendő függ, hogy milyen eredményeket fo­gunk elérni. Mi ígérjük, hogy a le­hetőségeket a legteljesebb mérté­kig kihasználva meg fogjuk állni he­lyünket népi demokratikus hadse­regünk katonái között. Vasszorgalommal képezzük ma­gunkat politikailag, amely elenged­hetetlenül szükséges alihoz. hogy öntudatos katonákká, hazánk önfel­áldozó védőivé váljunk. Csakis Így tudjuk meg, hogy miért kell a har­cászati gyakorlatokat tökéletesen el­sajátítani, csakis így tudjuk meg miért kell önfeláldozóén harcolni, így tanulhatjuk meg. hogy fegyve­rünkkel a kézben a békéért, né­pünk nyugodt, szabad épitömunká- jáért küzdünk. Most, amikor az 1948 február 25-én aratott győzelmet ünnepeljük, mi is megfogadjuk, hogy példás ka­tonáivá válóink néphadseregünknek és minden erőnkkel tanulmányozni fogjuk a katonai tudományokat, el- saiátitiuk a szolgálati nyelvet és nanról-nanra fokozzuk politikai ön­tudatunkat. Ebben a munkában se­gíteni fogiuk gyengébb elvtársain- kat. hogy ők is miné1 jobb és szebb eredményeket érjenek el. minél tö­kéletesebben teliesühessák ez eskü­ben tett fogadalmakat. Üono Zoltán, közkatona munkát, a revolveristák válalkoztak arra, hogy 48 órát ledolgoznak a gyár építkezésénél mint segédmun­kások. — Hát te Szőke Mária elvtárs­nő hogyan teljesíted a feladataidat? Az elvtársnö kicsit csodálkozik a kérdésen és bátortalanul azt feleli, logy nem tudja. Még nem mondta neg neki senki, hogy mi a normá- ■a. Pedig ö is többed magával a re­volver-műhelyben dolgozik. Csodál­koztunk ezen nagyon s mindjárt meg s kérdeztük az elvtársaktól, hogy hogyan lehetséges ez. Az egyik elv- árs mindjárt magyarázatot is adott. ' zt mondta, hogy ez nem általános len.ség, csupán arra vezethető -sza, hogy az elvtársnő nem volt 'andó beocztásban éppen ezért ne- *z volt normát szabni a működési •'riileten. Most azonban, hogy ilyen ormában felmerült a kérdés segíteni fognak ezen és több figyelmet fog­nak szentelni Szőke Mária elvtársnö- nek. Müven a kollektív szellem a szlo­vák és a magyar CsISz-tagok kö­zött? Ügy látszik Medovcsik István elv­társ valami érdekességet akar mon­dani, mert el kezd mesélni, hotry nem régen összetörött egy nagy zo­mánc mosdó. Akik a mosdóban tar­tózkodtak szlovákok — magvarok egyaránt elhatározták, hogv ledol­goznak 4 brigádőrát és éhből közö­sen megfizetik a mosdétálat. He van ígv segítünk egymásnak az in tern á tu sokban. ftanoneettVi rm ekb a n is. Meg kojj még említenünk ha- már az intern4tu«röl s*ó eset*', ho-m kosztunk és ellátásunk kielégítő. Annvit keresünk, hoev a kétheti el­számolás után ha kifizetjük a kosz- tot és lakást még zsebpénzünk is marad. Havonta eírvszer kopunk egv ran szabadságot s babán a naw tá. volság miatt hazautazni nem is tu­dunk de nagyobb ünnepeken ni. mín* legutóbb karánopnvknr is mind­nyájan otthon voltunk. Mit vártok el't»r«nk az .,Űj Ifjúságtól“? RsUa Ferdínánd elvtárs vá'a«zoi. Mindenekelőtt azt. szeretnénk a lanot megismerni. Mert még nem is lát­tuk. Az én véleményem szerint a 'eofontosabb lenne, hocv a lan so­kat foglalkozna a kritikára való ne­veléssel. Tudtuk az.t. bo*rv bikáinkat espk úgv tudtuk megoldani, szak­maijáé- csak í'»v tudunk továbhfei- 'ődri ha az é'ot minden megnyilvá­nulásában a kritikai szellem kísér bennünket. Es talán még egv olvan kívánságom 'eme. hogv a lan ismer­tesse meg velünk a =zr>viet t-esfuo. veiést. mert munkaidőn kívül mind­nyájan szeretünk snort ölni énnen ezért érdekel bennünket a szovjet snort, é5- teetneve’ég minden új ered­-vn <*rj i' i A r- V + r> ar + Viaov** munkaversenyt indítottak-e a CsT^z Nemrég történt. A dunaszerdahe- lyi CsISz járási titkársága előtt égy víg énekszótól hangos teherko­csi állt meg. A kocsin negyven fia­tal CsISz-tag mosolygó arccal te­kintett Nemesek elvtársra, aki a járási vezetőség nevében üdvözölte a brigédistákat. A várkonyi állami gazdaságról negyven fiatal CsISz-tag jelentke­zett az Ifjúsági Duzzasztógátra, hogy ők is kivegyék harcos részüket az ifjúsági békemlivek építéséből. Velük megy két idősebb elvtárs is. akiket a szülök bíztak meg a rend- fenntartással a fiatalok között. A kocsi csak rövid ideig időzött a já­rási bizottság épülete előtt. Elindult az állomás felé. Néhány CsISz-ta- got, különösen a lányokat az édes­anyjuk is kikísérték az állomásra. Kiváncsiak voltunk, megkérdeztük, hogy miért kísérték ki lányaikat. — Hát, hogy ne kísérnénk ki, amikor még sohasem volt távol az anyja szoknyájától, most meg egy­szeribe brigádra jelentkezett, még­hozzá olyan messzire. — Meg akartuk nyugtatni az elv- társnö édesanyját, de a lány meg­előzött bennünket. — Ne féltsen édesanyám, hisz nincs az olyan messze és biztos, hogy jódolgunk lesz ott. A Mariska is mondta, ö múltkor jött haza Oszt- raváról, hogy nagyszerű sora volt a brigádon. Azt mondta, hogy már­ciusban ismét visszamegy. — Most már Izsmáni is közbeszólt, aki már szintén részt vett a Szövetségi Vas­út építésén. — Ne félj. itt se lesz rosszab dolgod. Ennivaló lesz bő­ven, munka után sportolunk, éne­kelünk és tanulunk, No. meg néha táncolunk is. Ne féljen néni, ami­kor a lánya hazajön úgv fogja jár­ni a kozácskát, hogy a faluban min­denkinek tátva marad a szája. — Erre aztán Kozmér Imre is meg­szólal, aki eddig végighallgatta a beszélgetést. Ő szintén egy hónap­ra megy brigádmunkára. Arról be­szél. hogv ha lehet bizonv ott ma­rad és kitanul bágeresnek. mert úgyis Sok bágeresre lesz szükség úgy a dunai duzzasztógáton, mint a HÜKO építésén, A szülök most már egészen meg­nyugodtak. sőt az ö nyelvük is meg­oldódott. Arról beszélnek, hogy bez­zeg. amikor rtk voltak fiatalok jó­formán egész é’etükben ki sem moz­dulhattak a faluból Még tovább be­széltek volna, de befutott a vonat A közelmúltban betekintettem a holiavei CsK8z életébe. Nem voltam megelégedve azzal, amit ott tapasz­taltam. MegáMapitottam, hogy Ho- liaren van kultúrterem, amelynek h ánya a legtöbb helyi szervezetnek fájó pontja. Az ottani helyi szerve­zet szép, tágas kultúrteremmel rendelkezik, de nem gyűlnek össze benne, hogy kultúrműsort, vagy po­litikai köröket tartsanak. Ök in­kább sörösraktárnak használják, mert az „nemesebb cél”, mintha kul­túrműsort és politikai köröket tar­tanának benne. Szokták ott szórakozni is. de az nem helyes szórakozás, mert kártyá­zásból és káromkodásból áll. Népi demokratikus országunk fiataljainak szabadidejét hasznos szórakozással kel! el tölteniük. Ha minden szerve­zet így működne, nem tudnánk el­érni olyan szép eredményeket, mint amilyent idáig elértünk. Ha minden tagok egymás között? A felelet az volt hogy még nem. De, amint a gyár teljesen elkészül úgy, hogy fo­lyamatosan jóelöre fogják látni a munkatervet, megindítják az egyének közötti és csoportok közötti mun­kaversenyt is, és erről a munka­versenyről és az elért eredmények­ről be fognak számolni az „Űj If- júság'‘-nak. Meleg kézfogással búcsúztunk el fiatal barátainktól. A sűrű hóesésben mégegyszer visz- «zaoézti'mk a mart'ni SztáPn-müvek- re, és arra gondoltunk, hogy nem Megható búcsúzkodás után a bri- gádosok elfoglalták helyüket a szá­mukra megjelölt kocsiban. Csak egy kislánynak tartott sokáig a bú- csúzkfxiás, akit traktörista udvar­lója kísért ki az állomásra. A vo­nat elindult és magával vitte a víg, éneklő negyven fiataJ békeharcost. A kocsiban én is velük utaztam Bratislaváig és beszéltem nekik az Ifjúsági Duzzasztógátról, az osztra- vai építkezésekről, ahol ezer és ezer fiatal dolgozott «ég a karácsonyi ünnepek alatt is. hogv az ötéves terv negyedik évének küszöbén be­fejezhessék az építkezés égjük fon­tos részét, a magaskemencét. Szó­ba került a CsISz eddigi munkája a várkonyi állami gazdaságon. Mind­annyian megállapították, hogv a legtöbb hiba a munkaverseny hiá­nyából eredt. Ez a brigádmunka, amely most megy az állami gazda­ság negyven fiatalja, segíteni fog. A fiatalok megtanulnak versenyezni, küzdeni a munka frontján. Mát ar­ról beszélnek, hogy egy hónap múl­va magukkal hozzák a győzelmi zászlót és hogy nem hozr.au szé- p ént a dunaszerdaheiyi CsISz-ta- f ra. Különben ezt az indítványt a ;5 éves Kázmér elvtárs tette, akinek úgy ragyogtak a szemei, mint a körülötte álló húszévessek Ragyogott a szeme Zsemle M-r-rak. Tóth Ferinek. Szabó Lajosunk Fe­kete Sándornak. Csicsei Katónak és mindenkinek, akik a kocsiban utaz­tak Négy napra rá. hogy a várkonyi fiatalok elutaztak a bratisVovai ke­rület CsISz-bizottságának ülésén Seges elvtárs a kerületi bizottság elnöke beszámolójában rámutatott a dunaszerdaheiyi járás jó munkájá­ra és magasan kiemelte a várko­nyi fiatalok hősi elhatározását. A dunaszerdaheiyi járás vezetősége ezen az illésen megkapta a . Kerületi «-vértes járás“ vándorzászlaját. Most már az a feladat áll a du- naszerdahelvi iárás vezetősége előtt, ■íoev ezt a gvözelmi zászlót megtart­sa. Fűzze szorosabbra kapcsolatait az, alanszervezetekkel. vonja he bátran munkájába az alapszerveze­ti vezetőségeket és így sokkal ered- 'pénvecpbbep tudta majd mozpósPa­'11 ri.7i üO'ptgy <3 i í’il*jc:ó cr^ | ^zÖret9éírPnV célki tű^é^nek 'raló.*ft;á c4Vnn. ’fjú úgy gondolkodna, mint ök. ak­kor ma nem lenne az ifiúsá"p«u vasútja. Duzzasztógát.ja. nem építe­nék Osztravát és a HíTKO-t. Ép­pen azért a legrövidebb időn beül meg kell, hogy változtassa a holia- rei helyi szervezet az eddigi mun­káját és kell, hogy rátérjen a helyes útra. mert csak így tudnak aktiv munkát végezni. Meg kell. hogy ért­sék, azt a nagy céVt. amelyért ifjú­ságunk küzd és akadályt nem is­merve harcol. Ez a nagy cél hazánk szocializálása, amelynek megvalósí­tásán minden becsületes és öntudatos munkás és ifjú dolgozik. Ha ezt meg­értik és a jövőben ezek szerint dol­goznak a holiarei fiatalok, akkor megfelelnek annak a követelménj-- nek. amit a szocializmus kiépítése elvár ifjúságunktól. Véletlen, hogy ez a gyár itt áll, nem Véletlen az, hogy Sztálin elvtárs ne­vét viseli. Nem véletlen, mert tu­datosan és pontosan ide teivezte Kommunista Pártunk, arra a helyre, ahol csak eddig beszéltek és írtait a szlovák problémáról, de mego'dani soha nem tudták. Éppen ezért fel­épült Pártunk akaratából a hatal­mas nehézipari üzem a Túr másik partján, munkaalkalmat, kenyeret, jobb életet biztosit nemcsak az itt- lakók. hanem az e<ré=z Szlovákiá­ban é*ő munkásoszt-ily .«rámára. Rcssl János A martini S&tálin-művek if júmunkásai közt ifjfisrfo-j levelező. így 37 élei a koMa^eí C$!S7-!*en Markotán Pál, ifjú levelező.

Next

/
Thumbnails
Contents