Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-12-31 / 50. szám
m IFJÚSÁG 1953. Újév Utasás as atomok világában A Mendelejev-féle táblázat utolsó elemének, az urániumnak 92 protonja és 146 neutronja van. Atomsúlya 238. Ilymódon kiderült, hogy a ..téglák“ számát az atomszgrke- zetben éppenúgy ki lehet számítani, mint ahogyan az építész kiszámítja. hogy egy ház felépítéséhez mennyi téglára van szüksége. De ekkor a megoldásban újabb furcsaságok mutatkoztak. A látszólag egyszerű feladat mégsem volt olyan egyszerű. Amennyiben minden atommag ‘azonos „téglákból“ — protonokból és neutronokból — épül fel, úgy az atomsűly mindig egész szám kellene, hogy legyen. Ez ellen azonban tiltakoznak a vegyészek. Hiszen ók kísérleteik ' bői jól tudják, hogy nagyon sok elem atomsúlya nem egész szám, kott törvények szerint. Mérhetjük-e azonban az atommagot az általunk megszokott centiméterrel ? Az atommag olyan kicsi, hogy átmérője a milliméternél száz- milliárdszor kevesebb. Ilyen hallatlanul kis távolságra olyan erők hatnak, amelyekről eddig nekünk sejtelmünk sem volt. Itt ismét más a nagyság, mások a törvények. Hogy érthető legyen, miért nem repült szét az atommag darabokra, a tudósok feltételezték, hogy különleges, .általunk még ismeretlen erőknek kell hatniok benne. I. E. Tamm és D. D Iványenko szovjet tudósok sokaf tettek az atomerö elméletének felállításában. Ezek az erők egybekapcsolják, egyetlen tömör gomolyagba sürí. Föld atom elektron Ha egy atomot a Föld méreteire nagyítanának fel, magjának átmérője 60 méter lenne. hanem egész 'Szám és tört. Itt van példáin a klór. Ennek atomsúlya 35.5. Mi hát ez az óí- tizfed? Hiszen az lehetetlen, hogy az atommagban egy fél proton, vagy egy fél neutron legyen. Ekkor azonban eszükbe 'jutott az a felfedezés, melyre már régebben rájöttek: hogy ugyanis az atomok világában „izotopok“ — egyhelyi elemek is vannak. Nem egy, hanem két klór van, melyek atomsúlya különböző és mind a kettő a Mendelejev-féle táblázatnak ugyanazon tizenhetedik rovatában foglal helyet. Az egyik' klór atomsúlya 35 — atommagjában 17 protonnal és 18 neutronnal. A másik klór atomsúlya 37 1— ennek atommagjában, 17 proton és 20 neutron van. Elegyítsük a kétfajta klórt és megkapjuk az ismert klórt, melynek atomsúlya 35.5. Ez volt a megoldása a téglákról szóló feladatnak, melyekből az atommag felépült. Megoldásának dicsősége D. D. Iványenko szovjet tudóst illeti. A tudósok, miután elfogadták azt az elméletet, hogy az atommag szerkezete protonokból és neutronokból áll, hamarosan megismerték ezt az egész világot. A számítások lehetővé tették, hogy az atommag mélyébe tekintsenek. És nagyon meglepte őket, amit ott felfedeztek. Az atommag az atomtérben rendkívül kis helyet foglal el, a magban pedig igen sok anyag van. Az anyag olyan tömörségében zsúfolódik össze benne, hogy még elképzelni is nehéz. Vegyük a világ legmagasabb hegyét, ez Everestet és nyomjuk össze annyira, hogy zsebre lehessen vágni. Nos, az anyag ebbe" az esetben lenne olyan tömör. mint az atommagban. Mi hát az, ami a téglákat az atommag szerkezetében összekapcsolja? Mi tartja együtt a protonokat és a neutronokat az atommagban és hozzá ekkora zsúfoltságban, hogy még kitágulni sem bírnak? A protonoknak egymást taszítanak kellene, mivel a töltésük egyforma. Igv kellene lennie a mi nagyobb világunkban megszotik azokat a részecskéket, melyekből az atommag felépül. Az atommagban lévő erők csupán igen kis távolságra hatnak: minden egyes részecske csak a szom. szédos részecskéket vonzza. Vi. szonf ezek az erők milliószerte nagyobbak azoknál az erőknél, amelyek a vízcseppben, vagy a higanycseppben a molekulákat összetart ják. A tudósok próbálták elképzelni, mi megy végbe akkor, amikor valamelyik atom magjába egy neutron behatbl. Még filmszalagon is ábrázolták. Az első kockában volt az atommag. Az atommagban hőmérő volt beállítva, amit természetesen csak a rajzon lehetett megcsinálni és nem a valóságban. A hőmérő 0 fokot mutatott. Az atommagot neutronnal bombázzák. És egyszerre csak a hőmérő higanyoszlopa milliárd fokra szaladt fel. Nincs a valóságban olyan hő. mérő, amely képes volna ilyen magasra szökött hőmérsékletet mutatni, de a kockában nem valóságos, hanem elképzelt hőmérő van. Az atommag a legnagyobb izgalomba kerül. A részecskék viharos hömozgásba kezdenek benne. Az atommag már nem gömb alakú, alakja gyorsan változik, mintha felülete görcsben rángatóznék. Nincs az a földrengés, amelyet ezzel az „atommagren, géssel“ össze lehetne hasonlítani. A másodperc elenyészően cse. kély töredéke múlva valamelyik felületen lévő részecske, szom. szádjaitól különösen hatalmas ütéseket kap és hirtelen kirepül az atommagból. A részecskéknek ez a „párolgása“ energiái fogyaszt. A hőmérséklet jelentékeny mértékben esik, de még mindig nagyon magas marad. A atommag még nem nyugszik meg, noha már nem ingadozik olyan erősen. A következő kockában az atommag leadja energiafeleslegét, gammasugarak — lát. hatatlan atommagfény — alakjában. A hőmérséklet ismét 0. Az atommag megnyugszik. De ez már nem a korább atommag, hanem egy másik. így történik ha az atommag nem túlságosan tömör A tömör atommag nem ilyen szilárd. Több proton van benne, tehát az elektromos taszítóerök is erősebben hatnak. Összehasonlítás céljából itt egy pillanatra ismét szokott világunkba kell visszatérnünk, az atomok világából. Két higanycsepp összefolyik, ha egymáshoz lökik őket. A, vonzó, erők a higany molekuláit együtt tartják. Ha azonban a higany. cseppet villamosárammal töltik, a vonzóerőn kívül taszítóerők is fellépnek, és amikor ezek az erők igen nagyok, a csepp kezd megnyúlni és közepén elyékonyodik. A nagy csepp két kisebbre szakad szét. Ez történik a nagy atommaggal is, melyben sok proton van. Az urán atommagjában nem kevesebb, mint 92 proton van. Itt a taszítóerök olyan nagyok, hogy az urán atommagja képes* magától kettéhasadni. Ez ritkán fordul elő. Ha azon. ban az atommagban kívülről va. iamilyen atomlövedék például neutron hatol be, az atommag nehezebben tudja érintetlenségét, teljességét megőrizni. A tudósoknak sikerült felidézni az atomvilágban a katasztrófát, — a neutron és az atommag összeütközését. Ha a katasztrófa közben az atommagból alfa-részecske repül ki. a felvételen az atommag szilánkjának útja jól látható: az egyik irányban a szét. tört atommag maradéka, a másik irányban pedig a belőle kihasadt alfa-részecske repül Kérdezhetnénk: mi az oka annak, hogy az atommagból az alfa.részecske egészben és nem különálló protonok ér, neutronok alakjában repül ki? Hiszen azt is gondolhatná az ember, hogy két proton és két neutron külön.külön repül ki úgy, mint a golyók a felrobbant srap- nellből. Ezek pedig valamely ok. nál fogva összetartó négyesként — alfa-részecskékként — pattannak ki a héliumatonjmaggal. Itt nyilvánvalóan azokról az erőkről van szó, amelyek az alfa. cv: V i / ’N-. ioqoooooocm Fent: a hidrogénatom vázlata; atomsúlya = 1, atomrendszáma = 11. — Lent: a héliumatom vázlata; atomsúlya = 4, atomrend- száma = 2. részecskéket arra kényszerítik, hogy az atommagban egymás mellett maradjanak. A két proton és a. két neutron egy „társaságban". egy „körben“ tartózko. dik, a felesleges részecske számára pedig már „nincs több keze“, annak „nincs mibe fogódznia“. Olykor a „katasztrófa" után az atommag maradványa immár magától folytatja, tovább a hasadást; mesterséges rádióaktiv elem ke. letkezik — valamilyen rádium- nitrogén, rádium-foszfor, rádium, szilicin ... (Folyt, köv.) olimpiai döntője“ Mint egy va. , rázsütésre csendé, sedik el a stadion, a százezernyi nézőseregnek még a lélekzését sem hallani. A hangszóró épp most mondta be: „Következik a százméteres síkfutás Ezekben a külö. nős, feszült pillanatokban valami olyasmi történik, aminek a százezer ember csak egyszer lehet tanúja az életben. A földkerekség hat legkiválóbb gyorsfutója csap össze, hat iz. mos, gyorslábú atléta, hazája dédelgetett sportolója. Már ott tömörülnek az indulóhelynél. Gyors, ideges mozdulatokkal szedik le magukról színes melegítő- ruháikat. A feketehajú, fehér fiú sá. padt, komoly, mintha elszántság len. ne a szemében, amott az a fekete- bőrű néger mintha elmosolyodna egy pillanatra, de Izgalmat takar ez a mosoly is. Mire gondolhatnak? A győzelemre, a dicsőségre? A távoli honfitársak bizakodására? De már szól is az indító sípja, s elhangzik a vezényszó: Elkészülni. Odakuporod. nak. a fehér indulóvonal mögé. Még egy-két apró mozdulat. Igazítják a lábfejüket, kezüket, aztán szinte egyszerre merevedik meg valameny. nyi. Mozdulatlanul guggolnak, laza, elengedett izmokkal, de feszülő izgalommal. Már hallatszik a követ, kezö vezényszó is: Vigyázz! A futók nem látnak mást, csak az előttük lévő két (neszeit vonalat, mely a táv vége felé elkeskenyedik. Csak egy g-ondolat vibrál idegeikben, csak egyre várnak, csak egyet hal. lanak: a lövést. Most dörren a pisz. toly. Egyszeri-e lendülnek neki vala. mennyien. Villámként száguldanak a cél felé. A salak szinte szétfröcs- csen az acéljzögek nyomán, hevesen lendülnek a karok, arcukon, mozdulataikban egy látszik: a győzelem. A startpisztoly elderrenése után megszűnik a hatalmas csend, a közönség tombolva bíztatja kedvenceit, a százezer torokból feltörő buzdítás c, ósi hangzavarrá erősödik, amint a futók a cél felé közelednek. A végén felcsap, felerősítik a stadion falai, s amikor célbaérnek a küzdők, hatalmas sóhajként hal el. Néhány pillanatig tartott csak a verseny, de sok évig tartó élmény sűrűsödött össze benne. A két néger, széptestü, karcsú, hosszúizmú, remek atléta mindkettő, mintha ki lőtték volna őket, úgy iramodott el. ■ A fehér fiú nagy akarással küzdötte magát utánuk, s a táv fele után már. már elérte őket. de hirtelen elgör- csösödött és a két vezető négeren kívül még ketten is megelőzték. A versenyt Dillard és Ewell, a két néger egymás közt intézte el. Szinte egyszerre érkeztek a célba, közvetlen nyomukban La Beach, a harmadik színes futó. A két szélvészgyors néger a cél ban egymásra néz, aztán ,■ néhány lépés után megáll, összeölelkezik. Né. hány pillanattal , később kiderül, hogy Ewell, aki győztesnek érezte magát, tévedett. A célbírák máskép látták a befutót. De a kitűnő atléta öröme nem csökkent akkor sem, amikor a győzelmi emelvényen Dil. lard kerül a legmagasabb helyre. Az Olinrpiai Bizottság elnöke gratulál Dillardnak és néhány vigasztaló szót mond Ewellnek. Ez azonban nem olyan képet vág, mint akit vigasztalnak. Jókedvűen hátnaveregeti az őszhajú elnököt, mintha csak ezt mondaná: „Semmi baj, öreg, jó nekem a második hely is , . Azzal feldobja az érmet a levegőbe, jókorát ftittyent és játékos kedvvel kapja el. A jelenet olyan kedves és derűs, hogy az egész nézőtér jókedvűen kacag. A feszült izgalom feloldódik. Ilyen vidám hangulatban záródik a londoni olimpia százméteres futásának izgalmas története A gyorslábú futók nagy teljesít. menyeit mindig bámulá’: és csodálat kísérte. Az őskorban, amikor nem a hírnévért, hanem sokszor az életért folyt a küzdelem, nagyon komoly szerepe volt a futásnak. Az ősember kezdetleges technikai eszközeivel nehezen tudta megszerezni a szükséges élelmet. Az állattenyésztést, a növénytermelést nem ismerte. Harcban szerezte meg- eledelét, harcban gyűrte le a vadat, a magas fák tetejéről szedte a gyümölcsöt, sziklák odúiból a vadmadarak tojásait. Bátornak, ügyesnek, gyorsnak, erősnek és ki- tartónak kellett lennie, ha ebben a harcban győzni akart. Gyorsnak kel. lett lennie, ha el akarta érni a fel. cserkgpzett vadat, bátornak, erősnek, ügyesnek, hogy le is tudja győzni. De küzdenie kellett azért, hogy ezeket a képességeket megszerezze. Ha nem is volt kialakult, tudományos alapokra fektetett edzésrendszere, a futást, dárdahajítást már akkor is gyakorolta, mert látta, ön.:.««igán tapasztalta, hogy gyor. sabb lesz a futásban, ügyesebb a dárdáhajításban, ha minél többet gyakorolja. Szüksége volt ezekre a képességekre az „emberellensége“ ellen vívott harcaiban is. A történelmi kutatások kiderítették,, hogy már az ősnépek is rendszeresen spor. toltak, gyakorolták magukat azért, hogy ha szükség lesz ri. biztosabban célozzanak, erősebben hajítsák a dárdát a vadra, és hogy a lábuk gyorsabban vigye őket a kívánt célhoz, vagy legyen életmentőjük, ha ellenfelük —- akár vad, akár ember — erősebb náluk. Már az ókori sportéletben is igen nagy szerepe volt a futásnak, A fu. tóversenyek eg-észen a mondák világáig nyúlnak vissza. Magának az olimpiáknak is a futások voltak a központjai. Az egyik monda szerint az olimpia is egy futóversenytől veszi eredetét. Herakles, a görög mondavilág, erejéről híres mitológiai hő. se, egy nagy csata után győzelmi ünnepet ült és a győzelem örömére megalakította, az olimpiai versenyt. Herakles összeállította kedvtelésből testvéreit futómérkőzésre, — ö volt köztük a legidősebb é? a győztest, vad olajfa ágával koszorúzta meg. Egyben elrendelte, hog; ezt a versenyt minden ötödik évben rendezzék meg, mivel ö és testvérei szám szerint öten vannak. Herakles nevéhez fűződik a monda szerint a futótáv megállapítása is. Hogyan számította ki Herakles ezt a számot? Egy VI. századbeli ókori magyarázó szerint Herakles abban a távolságban állapította meg a verseny távját, melyet egy szuszra, egy lélekzetvéteir-2 meg tudott tenni.' (Folytatjuk) WWWWWWWWWWWMWMWWWWWl Jj iFJXJöAtí ~ a BsISz Szlovákiai töz- ponti Bizottságának netliapja Kiadja e Stnena, e CslSz Szlovák Központ) Bízott- tágénak Kiadóvállalata Bratislava. Sol- tésove) a. — Szerkeszt) a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: Szóke rozsét — Szerkesztőség és kiadóhivatal Bratislava, íoltésovel 2. Telefon: 145-61. a k '-‘29-31. i. - Nyomda « PRAVDA n » ivorodája. Bratislava - Előfizetés egy évre ÍUO.— Kis. félévre 50 Kis - A oost» takarék- oénztán befizetőlap szarna- 3-13.890 — fllrlapbélyeg engedélyezve Bratislava & [nÍuőtííeca HüNgARICA í fi r — „m-Somorja
