Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-12-24 / 49. szám

1952 december 24

01 IFJÚSÁG

I párt politikai és szervezeti munkája és a párt űi alapszabályzatának tervezete

tett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa. A napi sajtóban, a brosúrákban és könyvekben közölt kongresszusi anyagot nemcsak olvassák, hanem tanulmányozzák is. A pártiskolázás éve a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa anyagának és okmányainak és „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című, a kongresszus előtt kiadott zseniális sztálini műnek tanulmányozása jegyében folyik.

Már sokszor megmondtuk, hogy a tanulásnak nem Szabad elvontnak, akadémikusnak lenni. Hogy az a fő, hogy a dolog áttanulmányozása után a levont tanulságokat a mi viszonyainkra alkalmazzuk és belőlük saját gyakorlatunkhoz okulást merítsünk. Nos, a mai országos konferencia elé terjesztett új pártszabályzati tervezet kísérlet arra, hogy ilyen alkotó módon a mi viszonyainkra alkalmazzuk a XIX. kongresszus eredményeit, tekintettel saját tapasztalatainkra és saját szükségleteinkre.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának alapszabályzata, amelyet a XIX. kongresszus elfogadott, kifejezője azoknak a nagy tapasztalatoknak, amelyeket a szovjet kommunisták a pártépítés és a pártmunka, az állam vezetése és politikai, gazdasági, kulturális felépítése, a Nagy Honvédő Háború vezetése, a győzelem utáni időszak munkája és a kommunizmushoz való folyamatos átmenet évtizedei során szereztek.

És mi az érdekes? Az, hogy azonnal, mihelyt a sajtó közölte a Szovjetunió Kommunista Pártja új szervezési szabályzatának tervezetét, mindannyian éreztük, hogy legfontosabb pontjaiban teljes mértékben egyezik azzal az alapszabályzattal, amelyre pártunknak is szüksége van. Ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió területén keletkezett és a Szovjetunió Kommunista Pártjának szánt alapszabályzatban visszatükröződnek a mi saját tapasztalataink is, amelyeket a pártépítésben és az államigazgatásban szereztünk. így keletkezett tehát pártunk új alap- szabályzatának tervezete.

Ismeretes, hogy a tervezetet széleskörűen megvitatták a szervezetekben és a pártsajtóban. A vitát megkönnyítette az, hogy sok párttag már pártunk új alapszabályzat-tervezetének közzététele előtt behatóan tanulmányozta a Szovjetunió Kommunista Pártjának új alapszabályzatát, amelyet az SzKP kongresszusa elfogadott. A vita igen élénk volt. Az új alapszabályzat tervezetéhez több mint 10 ezer hozzászólás érkezett, amelyekbe a párttagok általában elvi egyetértésüket fejezik ki az új alapszabályzat tervezetével, azonban különböző módosító és kiegészítő javaslatokat tettek. A Központi Bizottság elnöksége megtárgyalta ezeket a javaslatokat és azt indítványozza az országos konferenciának, hogy néhány módosító és kiegészítő javaslatot fogadjon el, néhányról pedig úgy döntsön, hogy besorolják őket az alapszabályzatot magyarázó részletesebb irányelvekbe és végül, hogy néhány meg nem felelő javaslatot vessen el. Ezt az indítványt részletesebben Siroky elvtárs indokolja meg. Én a figyelmet csak az új alapszabályzat néhány kérdésére akarom felhívni.

Az alapszabályzat — a párt belső törvénye, amelyet a párt azért hoz, hogy az legyen, aminek lennie kell, vagyis az egyformán gondolkozó emberek, kommunisták harci szövetsége.

Az alapszabályzat — a párt harci tapasztalatainak összefoglalása. Azoké a tapasztalatoké, hogyan kell magát a pártot építeni és vezetni és hogyan kell teljesíteni a párt nagy feladatát — a társadalom szocialista átformálását.

Az alapszabályzat — egyben útmutatás minden párttag, minden pártszervezet és a párt minden vezető szerve, mindennapi gyakorlati, pártonbelüli és közéleti munkájában. Ezért beszél az új alapszabályzat tervezete az egyes tagok kötelességeiről éppúgy, mint a mindenfokozatú pártszervek kötelességeiről.

A párt tagjának tevékenyen harcolnia kell a párt határozatainak végrehajtásáért. Eddig azonban nem csekély számú olyan esetről tudunk, amikor a párttag nemcsak, hogy nem védelmezi a párt- határozatot és nem harcol annak teljesítéséért, hanem kitér a párthatározat teljesítése elől. Világos, hogy ilyen eljárással meggyengíti a párt akcióképességét.

A párttagnak be kell tartania a párt- és állami fegyelmet ,amely egyformán kötelező minden párttagra. A párt- és állami fegyelem egyformán kötelező mind a vezető funkcionáriusokra, mind az egyszerű tagokra- Emellett tudni kell azt, hogy a pártós állami fegyelem nálunk ma megbonthatatlanul összefügg, hogy egy és ugyanazon érem két oldalát alkotja és egyik a másik nélkül nem képzelhető el. És mégis egész közéletünkben, politikánkban, gazdaságunkban és kultúránkban — láthatjuk, hogy milyen gyakran szegik meg a párttagok a párt- és államfegyelmet. Már népgazdaságunk felépítésének értékelésével kapcsolatban mondottam, hogy az állami és munkafegyelem hiánya népgazdaságunk ostora. Ezért különösen ezzel kapcsolatban rá kell mutatni az új alapszabályzat azon részére, amely a következőket mondja: „A párt- és állami fegyelem megsértése súlyos vétség .amely árt a pártnak és ezért összeegyezhetetlen a párt soraiban való maradással!

A párttagnak fejlesztenie kell az önkritikát és az alulról jövő kritikát, le kell lepleznie a munkában felmerülő hiányokat és törekednie kell kiküszöbölésükre. A kritika elnyomása nagy vétek. Tudomásul kell venni, hogy az olyan típusú pártban, mint a miénk, a Kommunista Pártban az alulról jövő kritika és önkritika hibáink és hiányaink leleplezésének főmódszere, főmódszere azon módok és^ eszközök feltárásának, amelyek segítségével legyőzzük ezeket a hibákat és hiányokat. Itt azonban egy a szükséges: a kritika elnyomására irányuló bármily kísérlet megakadályozásán kívül gondoskodni kell arról, hogy a kritikából és önkritikából levonják a megfelelő következtetéseket ,hogy a kritizált ügyeket, ha a kritika helyes, helyrehozzák.

A párttagnak személyi tekintet nékül jelentenie kell a vezető pártszerveknek, egészen a központi pártbizottságig a munkában felmerülő hiányokat. Figyeljétek meg, hogy ez a követelmény az új alap- szabályzatban nemcsak a párttagok jogai, hanem kötelességei között is ott van. Annál inkább szükséges azonban, hogy az illetékes szervek egészen a párt Központi Bizottságáig törődjenek ezeknek a jelentéseknek gondos elintézésével.

A párttagnak meg kell őriznie a párt- és államtitkot, — mondja az új alapszabályzat. Ez igen komoly pont. Mivel tényleg a párt- és államfegyelem megszegésén kívül, a párt- és államtitok megszegése legelterjedtebb vétség. Ezért mindannyian, akiket illet, tartsák szem előtt, hogy az új alapszabályzat ezt mondja: „A párt- és államtitok elárulása a párt ellen elkövetett bűntett és összeférhetetlen a párt soraiban való maradással.“

A párttagnak minden helyen rendületlenül teljesítenie kell a káderek helyes kiválogatásáról szóló pártutasításokat a káderek politikai és munkaképessége alapján. A gaztettek után, amelyeket az összeesküvő árulók ezen a téren elkövettek, megfelelő káderek helyes kiválogatásának kérdése kétszeresen fontos. Azonban minden éberség mellett a káderek kiválogatásában nem szabad abba a végletbe esnünk, hogy mindenkivel és mindennel szemben gyanakvók legyünk. Ha gondos megvizsgálás után ezt vagy amazt az elvtársat bizonyos helyre állítjuk, akkor bízni kell benne. Ezt igy fogalmazhatnánk meg: bízni, de felülvizsgálni. Felülvizsgálni főleg mindennapi munkájában, abban, hogy milyen a munkához való viszonya, hogyan végzi munkáját, hogyan tökéletesíti magát munkájában, stb. így ismerjük meg legjobban az embereket, így találunk leginkább új kádereket, akiket azután, hogy felülvizsgáltuk munkájukban, elő lehet léptetni és magasabb, felelősségteljesebb funkcióba lehet őket helyezni.

Az új alapszabályzat tervezete pontosabban meghatározza a pártszervek kötelességének körét is.

A CsKP Központi Bizottságának, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a kerületi, járási, városi és helyi bizottságának, valamint az üzemi szervezetek bizottságainak kötelességeit is. Különösen kiemeli azt a kötelességet, hogy ki kell fejleszteni a bírálatot és önbírálatot és a kommunistákat arra kell nevelni, hogy ne ismerjenek megalkuvást a hibákkal szemben, hogy irányítani kell a párttagok és tagjelöltek marxista-leninista tanulmányait, megszervezni a dolgozók kommunista nevelését, fenntartani és megszilárdítani a párt sokoldalú kapcsolatait a városi és falusi dolgozó nép tömegeivel.

Hiszem, hogy a párt új alapszabályzatának tervezete a pártvitából származó kiegészítésekkel együtt jó és hogy az országos konferencia el fogja fogadni a párt új belső törvényéül. Most arról lesz szó, hogy az új szabályzatot életbe léptessük, hogy a párt és a párttagok munkáját fokozatosan arra a színvonalra emeljük, amelyet a tagoktól és a párttól az új alap- szabályzat megkövetel. Nem kételkedem benne, hogy az új alapszabályzat a pártot politikailag, szervezé- sileg és ideológiailag felvértezi új küzdelmekre, új munkára a szocializmus felépítésében. (Viharos, hosz- szantartó taps.)

★

Néhány nappal ezelőtt a párt elnöksége és a kormány jóváhagyták az 1953. évi vagyis az ötéves terv utolsó évének gazdasági tervét. Erről a vita folyamán részletesen fog szólani Dolanszky elvtárs. Én ehhez addig is néhány megjegyzést szeretnék fűzni.

Az 1953-as évre szóló gazdasági terv feladatai az 1952-es feladatok elvárt teljesítéséből indulnak ki és jó magasak. E feladatok megállapítják a brutto ipari termelés 18.4 százalékos növekedését, a nemzet- gazdaság valamennyi ágában a beruházások terjedelmének 18 százalékos emelését, a munkatermelékenység fokozását az iparban 15.1 százalékkal, az építő iparban 12.2 százalékkal, az önköltségek csökkentését az iparban 5.9 százalékkal, az áruforgalom növekedését az állami és szövetkezeti kiskereskedelemben 3.2 százalékkal stb.

Az 1953. évi népgazdasági terv alapján sok min-* den történik, hogy enyhítsük azokat az aránytalanságokat és gyenge pontokat gazdaságunkban, amelyeket az összeesküvő árulók és szabotálok okoztak* Mindent meg kell,tennünk, hogy a károkat a lehető legrövidebb időn belül helyrehozzuk. Ezzel egyidejűleg azonban tudatosítanunk kell, hogy ez a jövő évi ben még nem sikerül teljesen nekünk. így is az 1953» évi gazdasági terv nagyon feszült és pártunk és népünk minden erejére és eszére szükség lesz, hogy teljesítsük. Azonban teljesíthető és teljesítjük is, ha gondoskodunk a következőkről £

Elsősorban arról, hogy a párt mint egész az új szabályzatok értelmében fokozza összes tagjainak és szervezeteinek ideológiai, politikai és szervezési aktivitását. Minden egyes pártszervezetnek és minden egyes párttagnak működési helyén még sokkal inkább a széles tömegek tolmácsává és vezérévé kell válnia.

Másodszor, ha gondoskodni fogunk arról, hogy sokkal jobban emelkedjék vezető gazdasági szerveinknek lentről egész fontig politikai és szakmabeli színvonala, a fennálló feladatoknak és a reájuk rótt kötelességeknek megfelelően. Nem habozom kimondani, hogy gazdaságunk jó vezetésének problémája egyik sarkalatos kédésünk.

Harmadszor, ha gondoskodunk arról, hogy gazdaságunkban a vezető helyekre bátrabban emeljük ki az új fiatal kádereket, hogy még jobban gondoskodjunk politikai és szakmabeli nevelésükről, kihasználva emellett mind a termelésben, mind pedig kádereink nevelésében a régi műszaki és tudományos értelmiséget, amely bebizonyította pozitív viszonyát mai népi demokratikus rendszerünkhöz és a Szovjetunióhoz.

Negyedszer, ha képesek leszünk arra, hogy szigorúak legyünk az állami és munkafegyelem betartása követelményeinek keresztülvitelében. Nem engedhetjük tovább meg, hogy a párt- és kormányhatározatokat megszegjék, vagy egyszerűen ne valósítsák meg anélkül, hogy ez következményekkel járna a felelős tényezőkre.

Ötödször, ha megteszünk mindent, hogy szabályként biztosítsuk azt, hogy a meghozott párt- és kormányhatározatok teljesítését rendszeresen ellenőrizzék, hogy minden kommunista ne megaláztatásnak érezze ért, hanem ellenkezőleg üdvözölje és követelje, hogy munkáját és tevékenységét rendszeresen ellenőrizzék.

Hatodszor, ha biztosítjuk és ha véget vetünk annak az állapotnak, hogy a fogyatékosságok és hibák megállapítása után nem tesznek azonnal gyakorlati intézkedéseket e hibák kiküszöbölésére.

Hetedszer, ha megtanuljuk art, hogy jobban, az eddiginél sokkal jobban buzdítsuk és szervezzük az alulról jövő kezdeményezést, a szocialista munkaversenyt és az újító mozgalmat azzal a céllal, hogy fokozatosan közelebb hozzuk a dolgozók egész kollektívájának műszaki színvonalát az élenjáró dolgozók színvonalához.

Nyolcadszor, ha eléggé következetesek leszünk, hogy mindenütt, gazdaságunk és egész közéletünk valamennyi szakaszán szívósan kiharcoljuk és kivívjuk a lehető legnagyobbfokú gazdaságosságot, takarékosságot, az önköltségek csökkentését, a munkatermelékenység emelését.

Kilencedszer, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden törekvésünk végcélja az ember, az ember javáról való gondoskodás. Ezért szükséges, hogy iparunk és mezőgazdaságunk termelési lehetőségeihez mérten megjavítsuk lakosságunknak a napi szükségleti cikkekkel való ellátását és főleg az, hogy a fogyasztási árualapot összhangba hozzuk a vásárló- képes kereslettel.

És tizedszer, végül nem szabad megfeledkeznünk az imperialista háborús uszítókról, hogy folytassuk a békeharcot és ezzel egyúttal biztosítsuk a köztársaság biztonságát és védelmi képességét.

Ezek azok a főfeladatok, amelyek a legközelebbi időben előttünk állanak. Ügy vélem, elvtársak és elvtársnők, hogy pártunk milliós tagságának segítségével, a pártonkívüli tömegek millióinak segítségével, az egész Nemzeti Arcvonal segítségével e feladatokat teljesítjük.

E feladatokat teljesíthetjük azért is, mert biztosítva van számunkra a Szovjetunió támogatása és Sztálin elvtárs személyes segítsége.

(Viharos, hosszantartó taps. A konferencia valamennyi résztvevője feláll és kiáltja: „Éljen Sztálin elvtárs!“, „Éljen Gottwald elvtárs!“, „Sztálin—Gott- wald-béke!“ Újból és újból felhangzik a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártjának és a dolgozók nagy vezérének — Sztálin elvtársnak, a CsKP-nek, népünk drága pártjának és szeretett elnökének — Element Gottwald elvtársnak lelkes éltetése.).