Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-12-17 / 48. szám
1952 december 17 5 Dalom a nép vágyából fakad... (Fiatalok Sztálinról.) Sokan és sokat írtak már Sztálinról Róla zengték el legszebb verseiket a legkiválóbb szovjet költők, nevét dalba foglalta maga a nép is. És ha fiaink, lányaink legnemesebb érzéseiknek adnak kifejezést, ha a legnagyszerűbb gondolataikat öntik formába, akkor ő az, aki életrekelti bennük ezeket az érzéseket s példája serkenti megszületni a legnagyszerűbb gondolatokat. Művészi értékük ezeknek az irodalmi müveknek és próbálkozásoknak nagyon különböző, de mindegyikét egyazon szeretet szülte: az a szeretet amely milliók szivéből száll Moszkva és Sztálin elvtárs félé. Ha fiaink és lányaink szétnéznek szabad hazánkban, ha megcsodálják hatalmas építkezéseinket, ha a jövőbe tekintenek, mindanyi- ezor öröm fogja el szivünket és ez örömömnek az ő nevével adnák kifejezést. De nemcsak hazánk fiai éreznek így. így érez minden felszabadult nép, legyen az akár az orosz, akár a román, akár a szlovák, akár a kínai, akár a magyar. Ennek ad kifejezést az az Uzbek népdal, amelyben maga a nép minden örömét, boldogságát Sztálin nevével fejezi ki. Sztálin nevét ejtem ki akkor Es e szó mindent kifejez! Ennek ad gyönyörűen kifejezést az egyik szovjet költő is, amikor így énekel: Mennyi dalt mond a nép, nóta száll szerteszét Szovjetország mezőin, dús fáin. Benne cseng, benne ég egy közös drága név. Zengi százmilliók ajka: Sztálin. Ugyanezt a gondolatot Lévai Dezső, kezdő költőnk így önti szavakba: Egész világ forró szeretettel egy emberként fordul Feléd, hogy hü szívvel éltessen, köszöntsön A* bizalmát helyezze Beléd. Eddig még egyetlen költőnek, Írónak sem sikerült tökéletesen szavakba öntenie Sztálin nagy alakját. Sok kiváló alkotás született már eddig is Sztálinról, de ezek a nagyszerű alkotások még mind távol állnak attól, hogy teljes egészében visszatükrözzék Sztálin nagyságát, kiváló képességeit, minden nagyszerű tulajdonságát. Sztálin alakjának csak a születő jövő, a kommunizmus megtestesülése fog állítani soha el nem évülő emléket. Éppen ezért a mi kezdő költőinknek, íróinknak nagy a felelőssége, ha a világ legnagyobb történelmi alakját akarják megörökíteni minden vonásával, mert ezek a jellemvonások nagyon drágák és szívébe zárta egész népünk, ifjúságunk. „A szovjet írók és költők elsősorban arra törekszenek, hogy Sztálin elvtársra, akárcsak Leninre, a legnagyobb mértékben jellemző sajátságokat ábrázolják. Ezek pedig: Sztálin politikai tisztánlátása és határozottsága, rettenthetetlensége a harcban és kíméletlensége a nép ellenségeivel szemben, mindenféle pániktól való tökéletes mentessége a veszély pillanatában, bölcsesége és megfontoltsága a bonyolult kérdések megoldása közben, rendkívüli igazságossága és becsületessége, szívből jövő és önfeláldozó hazaszeretete.“ — írja Cserjomin, szovjet irodalmár. A mi fiatal költőink is erre törekednek, és ha nem is sikerül tökéletesen szavakba megformálniok. a történelem legnagyobb géniuszának egy-egy jellemző vonását, soraik kifejezik őszinte és mély sze- retetüket. ragaszkodásukat a népek nagy vezére, Sztálin iránt. Lévai Dezső a világ első és legnagyobb békeharcosát, népünk tanítóját látja Sztálinban. A béke teszi lehetővé szabad építömunkánkat és az új világ megteremtéséért folyó küzdelemben ő mutatja az utat. Termő élet alapja a béke, melynek első nagy harcosa vagy. Az új rendünk építése közben irányt mutat oktató szavad. A XX. század történelme minden nagy eredményének megszületésénél ott volt Sztálin, neki köszönheti, Lenin nagy tanítványának, minden nagy eredményét a huszadik század embere. Henry Barbusse találóan jegyezte meg, hogy Sztálin „teremtette meg azt, ami van, és ö teremti meg azt, ami lesz.“ Érzi ezt Kuik Imre is, amikor Sztálinban látja megtestesülni a legnagyobb forradalmárt. a forradalmi harcok győzelmes szervezőjét. Tengerparton, messze a sötét éjtszakában, Halvány fény pislong a Télipalotában. Ágyúdörgés hangzik messze a tengerről. Az Auróra cirkáló ágyúiból lő. Megreng a föld s még jobban remegnek a falak, Mensevikek, eszerek rémülten szaladnaik. Sztálin alakja elválaszthatatlan a Vörös Hadseregtől és annak diadalaitól. Ö szervezte, nevelte és oktatta azt a hadsereget, amely felszabadította hazánkat. A Szovjet Hadsereg katonái tőle vettek példát, ő edzette hősökké őket, ő nevelte ki azokat az embereket, akik eljöttek, hogy népünket új életre, boldog életre oktassák. Veres János így ír a Sztálin-ne- velte hadsereg katonájáról, az új, a szocialista emberről, népünk felszabadítójárói: Iván egy darab kenyeret adott — a közben még ágyú dörgött. — majd leült s egy fából kifaragott egy kis galambot. Görbe rönköt hasogatott fel nagyanyámnak. Ugyanezt Török Elemér így formálta szavakká: Te oszlattál felhőket s hoztál új napot, Prága várfokára Te tűztél vörös csillagot. Népünk és ifjúságaink a boldog, szabad életét néki, Sztálinnak köszönheti.. Minden szép eredményt, amit elértünk az ő útmutatásával értük el, ö segít újjáformálni nemcsak hazánk képét, hanem az új ember kinevelésében is segit ragyogó példájával, tanácsaival. Mindent, mindent Sztálinnak köszönhetünk és csak vele győzhetünk. Te adtál hazát, tollat a kezembe s új vért ereinkbe. Zengjed hát te büszke dal a földön szerte-széjjel csatát nem nyerhetünk csak Sztálin nevével! — Írja lángoló szavakkal Török Elemér. Mindazt ami szép, jó és boldogító, amiért érdemes élni, küzdeni, mindazt, ami az életet jelenti számunkra — egyetlen szóval lehet csak tökéletesen kifejezni: Sztálin. Nem a szó mesterei, nem a költők írják mindazt, hanem maga a nép, hazánk ifjúsága, népünk egyszerű fiai. Ezt önti egyszerű szavakba Tözsér Árpád, aki „Korunk Leninjének" nevezi Sztálint. Szólnom kell, mert népem helyett szólok dalom a. nép vágából fakad S az én számból, de népem szívéből törnek elő ezek a szavak. Sztálin elvtárs, neved még sokáig égjen vörös lánggal, mint a győzelem, Ragyogjon, mint előttünk a jövő és csillogjon, mint a szép jelen. 0) IFJÚSÁG Luciabánya a szepsi járás északnyugati részében fekszik. Ha Pocskajról elindulunk észak felé, Lucia- bányára, nem győzünk gyönyörködni a természet szépségeiben. Az országút lépésről lépésre emelkedik. A hegyoldalban fut. Alatta keskeny patakocska siet lefelé a hegyekből. Vize kristálytiszta. Az országút felett kisebb-nagyobb dombok emelkednek. Mindenféle fácskák tarki tják a hegyoldalt. Fenyőt alig látni, da az ember úgy érzi, hogy sokkal szebbnek Matura Ilona elv társnő mondhatja ezeket a dombokat mint például fenyőkkel benőtt hegyeket. Pocskajtól két kilométer távolságra esik Luciabánya. A nyilvántartásban falunak szerepel, pedig csak telep. Egyetlen utcát találunk, a hegyoldalban, amely állandóan emelkedik; ennek közelében épültek az emeletes munkáslakások. Luciabányán valamikor vasércet bányászták. A hegyek között, a beomlott tárnák és bejáratok százaira bunkkanunk, melyek arról tanúskodnak, hogy valamikor nagyban ment itt az ércfejtés. Ezek a bányák a múltban a Rima- murány-Salgótarján részvénytársaság tulajdonát képezték. A munkások, mint annyi más helyen, itt is sokat nélkülöztek, szenvedtek, de azért tántorít- hataüanul folytatták a harcot a kizsákmányolók ellen. A - Rimamuránynak nagykiterjedésü bányaüzemei voltak, de persze sokhelyen csak két-három napot dolgoztak hetenként a bányászok. Természetesen éhbéren tengődtek. Szenvedésük télen volt a legnagyobb, mert tüzelőhiány volt a környéken, annak ellenére, hogy ez a terület a mai napig is elég erdős. Csakhogy a munkások még rozsét sem szedhettek, azt is megtiltották a Rima- murány-Salgótarján cég aljas ügynökei. Pár év óta megszűnt az ércfejtés. De a kutatás állandóan folyik. Nemrégen a Jászó mellett lévő falu határában bukkantak érc-1 re. Most itt folyik a fejtés, j A pörkölötelep Luciabányán van, a kötélpálya csilléi ide szállítják a vasércet. Innen aztán vagonokban továbbítják a kipörkölt ércet. A pörkölőteleptől észaltra műhelyeket találunk. Lakatosmtihelyék ezek, tanulók is dolgoznak benne. A telep tehát nem nagy, de igen rendezett. Van itt mozi, könyvtár, munkásház, kicsiny korcsma, no meg — példás CsISz-cso- port. A csoport élén Janók József áll. Az évzáró közgyűlésen választották meg elnöknek. Nagy volt a probléma, amikor elnököt kellett választani. Olyan elvtársat akartak, aki majd még jobban fellendíti a csoport munkáját. A tagság több elvtársat ajánlott. Különböző vélemények hangzottak el a gyűlésen. Végre aztán Hani- kovszky elvtárs párttag kért szót: — Elvtársak! Janók elvtárs megfelelne elnöknek. Hiszen gazdag mozgalmi tapasztalattal rendelkezik. A gimnáziumban is, ahol tanult, funkciót töltött be az iskolai csoportnál. Mindenkinek tetszett Ha- nikovszky elvtárs javaslata. Janók elvtársat tehát egyhangúlag megválasztották elnöknek. Mikor a gyűlés véget ért, Matula elvtárs, Öreg szaki, megszólította Janók elvtársat, az új elnököt. — Aztán tudod-e fiam, hogy fejétől büdösödik a hal. Tehát, ha az elnök rossz, akkor a csoporttól sem lehet jót várni. A csoport pedig megkezdte a munkát. Janók elvtárs jó elnöknek bizonyult. A politikai körben ö a legjobb vitázó. A tagok szeretik őt, nemcsak, mint elnököt, hanem mint jóbarátot is. Janók elvtárs bányamérő, jő szakember. Munkáját a legpéldásab- ban végzi. Tanulnak is tőle a fiatalok. A tanulók, akik a műhelyekben dolgoznak, egytől egyig luciai lakosok. Előd- jeik is itt éltek már, de j nyék között, mint most ok, A tanulók közül a munkában különösen Klein, Stark, Boszák és Jevicky elvtárs válnak ki. ök a tanulók példaképei. A fentemlített munkásház nemcsak gyűlésekre és hasonlókra szolgál, hanem szórakozást is nyújt a fiataloknak. Itt jönnek össze esténkint a luciai fiatalok beszélgetni, a napi problémákat tárgyalni, no meg táncolni. Mert a kultúrott- honban gramofonzene mellett egy kicsit minden este fordulhat a luciabányai fiatalság. Ebbe az otthonba járnak a kultúrcsopor- tok is próbálni. Mostanában a „Helyi rádió“ című darabot próbálják. Ezzel akarnak fellépni Sztálin elvtárs születésnapján. Azonkívül orosz népi táncokat is gyakorolnak. A politikai nevelőmiinkát sem hanyagolják el a hegyek között. Hanikov- szky elvtárs párttag, a kör propagandistája és vezetője. Ö irányítja a kör munkáját. A kör minden héJanok József elvtárs ten összeül. Négy órán keresztül tanulnak. Az anyagátvételénél szép előrehaladást értek el, mert a XIX. pártkongresszus anyagát már átvették. A csoportnak megvan az a hibája, hogy a tanulókkal nem törődik kellőképpen. Elterjedt a fegyelmezetlenség közöttük. Némely tanuló azt is megengedi magának, hogy kigünyolja mesterét, s ha az pirongat- ni kezdi, a tanuló mellére üt s azt mondja: — Ma mindent szabad az „inasnak“, nem úgy, mint a múltban. Igen, elvtársak, minden jót szabad, de a mestert kigúnyolni — nem illik egy CsISz-taghoz. Hiszen a luciabányai műhelyekben persze nem olyan körűimé- ] a mesterek nagyrésze kommunista, öntudatos dolgozó, aki a múltban harcolt a kizsákmányolók ellen, hogy nektek jobb életet biztosítson s ezért harcol ma is. S ne felejtsétek el, tőle tanuljátok mesterség- teket. Nemrégen történt. A tanulók kedden iskolába mentek Kassára. Azt mondták,' hogy négy napig kell az iskolába maradniuk, s csak szombaton térhetnek haza. A mesterek ezt elhitték. A fiúk csak szombaton tértek vissza. Azt mondták, iskolában voltak, Pedig fenét! A következő héten az iskola igazgatósága letelefonált Luciabányára, hogy mi van a fiúkkal, hiszen nem járnak iskolába. — Hiszen négy napig odavoltak Kassán, az iskolában!? — csodálkozik a telefonban az egyik mester. , — Mj bizony színüket sem láttuk — viszonozza az iskola igazgatóságáról egy hang a telefonba. Később aztán kitudódott, hogy a fiúk valóban megjelentek Kassán, de ahelyett, hogy az iskolába mentek volna, csavarogtak a városban. Pénzük volt, mert röviddel azeiött kaptak fizetést, mégpedig igen busásat, így hát négy napig csavarogtak Kassán. Megnézték a HUKO-t is. Mikor odahaza felelősségre vonták a fiúkat, hogy számoljanak be négynapos kassai tartózkodásukról, az egyik fiú így válaszolt: — Mi szívesen mentünk volna az iskolába, de hát bezárták az iskola ajtaját s mi hiába dörömböltünk, nem nyitottak ajtót. Telefonálni akartunk az iskola igazgatóságára, de nem volt kétkoronásunk az utcai telefonfülkére. A másik fill ezzel mentege tődzik: — Sokat hallottunk már a HUKO-ról, tehát ha már iskolába nem mehettünk, elnéztünk oda is. A mesterek alaposan meg- dolgálták a fiúkat. Meg is érdemelték. De mit csinált a CsISz vezetősége? Talán nem volt tudomása a dologról? Kellett, hogy legyen, mert Luciabánya nem valami világváros, hogy ne tudjon egyik a másikról. Janók elvtárs, a OsISz elnöke ugyan alapos kritikát mondott a tanulóknak, de bizony azok ilyesmit figyelembe sem vesznek. Sokkal jobb volna, ha az ilyen dolgokat egyenesen a gyűléseken tárgyalnák. Jakubecz Tibor» A csícsóí CsISz-lagok teljesítették kötelezettségvállalásukat I get nyújt a köröknek. Ennek eredményeképpen a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja alkalmából ifjúsági agitkettösök járták a falut, hogy toborozzanak a szövetkezetbe és a Szovjet Barátok Szövetségébe. Nagy Lívia, Csépi András, KJolocsi Mihály és a többiek kivették részüket az agitációs munkából. Fél Sándor elvtárs, a szövetkezet kertésze is jól dolgozott. Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére a dohánnyal dolgozó fiatalok vállalták, hogy a szövetkezetben egy hónap alatt 30 munkaegységet dolgoznak le. Vállalásukat eddig 90 százalékra teljesítik. Ádám Teréz és Gálik Mária elvtársnő a csoport politikailag legjobban fejlett tagjai. Ök is hasonló kötelezettségvállalásokat tettek. Turony Mátyás. az EFSz elnöke és Dudás Mihály elvtárs szintén segítenek a fiataloknak a politikai nevelőmunká- náls Magyarics Károly, Csicső. A csicsói CsISz-tagob példásan bekapcsolódtak az Egységes Földműves Szövetkezet őszi munkájába. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójára tett felajánlásaikat 100 százalékban teljesítették. Csiosón jól működnek a politikai körök is. Tyupek elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke nagy segítséAdám Teréz elvtársnő. Gálik Mária elvtársnő.
