Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-11-26 / 45. szám

1952 november 27. 01 IFJÚSÁG 7 „A lények lelepleznek A moszkvai ..Pravda1' vezércikkéből Moszkva, november 25. (TASZSZ) Az amerikai külügyminisztérium, ban nagy az izgalom. Az Egyesült Államok titkos szol­gálatának a békeszeretö, demokra­tikus országokba csempészett ügy­nöksége egyik vereségét a másik után szenvedi. A népi demokratikus országok dolgozói, éberen őrizve vív. mányaikat, a kommunista és mun­káspártok vezetésével leleplezik és kiirtják az amerikai-angol kémgó­cokat A népi demokratikus országokba befurakodott ellenséges ügynöksé. gek minden újabb pere ismét és is­mét lerántja a leplet az amerikai vezető körökről, amelyek kémkedést és kártevést szerveznek a békesze­rető, demokratikus tábor országai­ban. A bűnös, népellenes összeesküvé­sek sarokba szorított sugalmazói igyekeznek eltüntetni a nyomokat Ez a cél diktálta azt a jegyzéket amelyet az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma a napokban inté­zett a Csehszlovák Köztársaság kor­mányához. Ez az „okmány" kísér, letet tesz arra, hogy az amerikai kormány elhatárolja magát azoktól a kém. és kártevő központoktól, amelyeket az amerikai titkos szol­gálat létesített a békeszeretö álla- mok területén. Az egész világ előtt ismeretes azonban, hogy ez az ak­namunka különösen átfogó arányo­kat öltött, miután az Egyesült Ál­lamok kongresszusa jóváhagyta az „1951. évi törvényt”, amely száz­millió dollárt utal ki a Szovjetunió és a népi demokratikus országok el len tevékenykedő kémek és kártevők pénzelésére. Az említett jegyzék megszerkesz- tői — demagógiához és csaláshoz, az amerikai politikusoktól már meg­szokott eszközökhöz folyamodva — képmutatóan felkiáltanak: Enged­jétek meg, az Egyesült Államok „nem folytat az Egyesült Nemzetek alapokmányának ellentmondó ag­resszív tevékenységet és nem szán­dékozik ilyen tevékenységet kifej­teni ezzel a százmillió dolláros ki­utalással kapcsolatban sem...” En. nek az alapnak a rendeltetése, né. zetük szerint az, hogy ... ember- baráti segítségben részesítsék a me­nekülteket Ami pedig az Egyesült Államok más országokban működő diplomáciai képviselőit illeti, nekik, ahogy az amerikai jegyzék bizonyít­gatni próbálja, semmi közük sincs a fentemlített kém. ég terrorista köz. pontokhoz. Ök szinte nem is fogla­latoskodnak mással, mint „köteles­ségüket teljesítik..." Ez aztán az agresszorok farizeus képmutatásának mintaképe: Lám, a kémkedés, a kártevés és más gaztet­tek óceánon túli szervezőinek nem tetszik, amikor valaki nevén nevezi a dolgokat. Jobban ínyükre van, ha a békeszerető országokban tevé­kenykedő gyilkosok, kémek és egyéb amerikai gonosztevők be­csempészését és pénzelését „a me­nekülteknek nyújtott emberbaráti segítségnek” nevezik. A kémkedés és terror amerikai szervezőinek azonban nem sikerül véka alá rejteniök az igazságot! Tény ugyanis, hogy az Egyesült Államok kormánya az egyetlen kormány a világon, amely törvénye­ket hozat és hajt végre „olyan vá­logatott személyek” pénzeléséről, akiket békeszerető országokba csempésznek be és akiket az atlanti tömb főkolomposainak bérenceiként, valamint, ahogy az „1951. évi tör. vény” mondja, „egyéb célokra" le­het felhasználni. Tény ugyanis, hogy az Egyesült Államok területén, az amerikai ha­tóságok pártfogásával, megszökött Hitler-fasisztákból, lengyel, cseh és egyéb árulókból valamint az em­beriség egyéb söpredékéből külön­leges katonai alakulatokat szer­veznek, s ezeket gyalázatos terror- cselekmények elkövetésére képezik ki a szabadságszeretö népek ellen. Az amerikai katonai vezetőség ál­tal különleges »egységekbe« szer­vezett csőcselék feladata az, hogy az »1951. évi törvény« egyik meg- rzerkesztőjének, Kerstennek sza­vai szerint, »rémületet keltsen a lakosság körében.« És a washing­toni politikusoknak még van ké­pük, hogy »a menekültek ember­barát! segítésének« nevezzék e banditacsoportok pénzelését és ki­képzését! __ Vájjon nem tény-e az, hogy az Egyesült Államok vezető körei közvetlenül irányítják azoknak a kém- és kártevő központoknak bű­nös tevékenységét, amelyeket az amerikai titkos szolgálat az Egye­sült Államokkal diplomáciai kap­csolatban álló szuverén államok területén létesít? A különböző kémcsoportok és kémközpontok ügyében az utóbbi évek folyamán Lengyelországban, Magyarországon, Kínában, Bulgá riában és más országokban lezaj­lott perek során teljesen bebizo- ! nyosodott, hogy e csoportok bűnös tevékenységét az Egyesült Államok és Anglia katonai kémszervei irá­nyították. Az összes árulók Kosztov, Rajk, Szlánszky, — bű­nös összeesküvéseinek, a lengyel hadseregben tevékenykedő kém szervezetnek, a Kínai Népköztár­saság -területén létesített kártevő szervezeteknek és csoportoknak, valamint a népi demokratikus or­szágokban leleplezett más összees­küvő centrumoknak a szálai min­dig Washingtonba futottak össze. E népellenes összeesküvések előké­szítésében mindenütt tevékenyen resztvettek az amerikai diplomáciai és katonai képviselők. »Okmányilag beigazolást nyert, — mondja a Magyar Népköztársa­ság kormányának 1951 november 24-én közzétett nyilatkozata — hogy valahányszor a magyarorszá­gi fasiszta és fasiszta-barát reak­ciós elemek az országban fennálló demokratikus rendszer megdöntése céljából összeesküvést szerveztek, ezekben az összeesküvésekben nem­csak tevékeny részt vettek, de azokban kezdeményező és irányító szerepet játszottak az Egyesült Államok kormányának ügynökei, sőt nem kis számban annak hiva­talos állami, funkciót betöltő diplo­máciai és más képviselői.« Romá­niában az amerikai titkos szolgá­lat ügynökeiként lelepleződtek: Burton, Berry, az Egyesült Álla­mok politikai képviselője, Cortland van Schuyler tábornok, az ameri­kai katonai misszió vezetője, Roy Melbourne és Charles Hoolik ta­nácsosok, valamint több más ame­rikai diplomata és hivatalos kép­viselő. Az amerikai imperializmus ügynöke, Szlánszky vezetése alatt álló államellenes Összeesküvő köz­pont-vezető magvának ügyében ép­pen napjainkban folyó prágai per során olyan újabb tények kerültek napvilágra, amelyek azt bizonyít­ják, hogy az amerikai diplomaták és az Egyesült Államok magas- rangú kormánytisztviselői közvet­len kapcsolatban álltak ezzel az összeesküvéssel. Az Egyesült Államok kormányá­nak külföldi 'kémtevékenység cél­jaira szolgáló kiutalásai csupán egy részét teszik azoknak az óriá­si összegeknek, amelyeket az Egye­sült Államok imperialista körei ezekre a bűnös célokra fordítanak. Az amerikai adófizetők vállára ne­hezedő költségvetési kiutalásokon kívül az Egyesült Államok mono­póliumai magánúton is nagy össze­geket bocsátanak a kémkedés és kártevés pénzelésére. A terror és a kártevés csütörtö­köt mondott fegyver. Csak az fo­lyamodik hozzá, aki érzi elszige­teltségét a néptől, aki tudja, hogy tervei gyűlöletesek a népek szemé­ben. Éppen ilyenek az amerikai agresszorok embergyülölettől fütött tervei, amelyeket határozottan el­utasít az egész haladó emberiség. A kémkedés washingtoni sugal­mazóinak és felbérelt banditáiknak bűnös mesterkedéseire kudarc vár. Biztosítéka ennek a népi demokra­tikus rendszer megingathatatlan szilárdsága, a szabad népek, a kommunista és munkáspártok ma­gasfokú forradalmi ébersége. A népek számot vetnek magukban azzal, hogy minél reménytelenebb a béke ellenségeinek ügye, annál gyakrabban nyúlnak »extrém esz­közökhöz«. A béke és demokrácia tábora az imperialista reakció bűnös próbál­kozásaira éberségének további fo­kozásával, sorai egységének és ösz- szeforrottságának megszilárdításá­val válaszol. ítélet a Rudolf Szlánszky vezette államellenes összeesküvő központ vezetősége felett 1952 november hó 27-én, csütör­tökön délelőtt röviddel tíz óra előtt dr. Jaroslav Novak, az állambíró- ság tanácsának elnöke kihirdette a Rudolf Szlánszky vezette, állam- ellenes összeesküvő központ veze­tősége feletti ítéletet. A prágai állambíróság »A köz­társaság nevében! az 1952 novem­ber 20-től november 27-ig terjedő napokban megtartott főtárgyalás során letárgyalta Rudolf Szlánszky és társai, az államellenes összees­küvő központ vezetősége elleni ha­zaárulás, kémkedés, szabotál ás és katonai árulás büntette miatti bün- pert.« A vádlottak btintevékenységének részletes indokolása után a fötár- gyalás eredményének alapján a birőság így határozott: Rudolf Szlánszky, született 1901-ben, a CsKP volt főtitkára, letartóztatása előtt a Csehszlovák Köztársaság kormány­elnökhelyettese, Prága-Bubenecs Korunovacsni 35, Bedrich Geminder, született 1901 november 19-én, a CsKP KB titkársága nemzetközi osztályának volt vezetője, Prága- Bubenecs, Petidomi 4, Lúd vik Frejka, született 1904 január 15-én, a Csehszlovák Köztársaság elnöki irodája népgazdasági osztályának főnöke, Prága-Bubenecs, Na Piave 16, Jozef Frank, született 1909 február 15-én, a CsKP volt főtitkárhelyettese, Prá­ga VII. Veletrzsní 29, Vladimír Clementis, született 1902 szeptember 20-án, volt külügyminiszter, Prága IV. Na Valoch 16, Bedrich Reicin, született 1911 szeptember 29-én, volt hadügyminiszterhelyettes, Prá­ga-Bubenecs, V Sadoch 1, Karel Sváb, született 1904 május 13-án, a nemzetbiztonságügyi miniszter volt helyettese, Prága-Sztresovice, pod Hradbami 23, Artur London, született 1915 február 1-én, volt külügyminiszterhelyettes, Prága XVni., Lomena-ulice 43, Vavro Hajdú, született 1913 augusztus 8-án, volt külügyminiszterhelyettes, Prága, XIX., Na Pískách 19, Evzsen Löbl, született 1907 május 14-én, a kül­kereskedelmi miniszter volt helyet­tese, Prága, VII. Petidomi 5, Rudolf Margoliusz. született 1913 augusztus 81-én, a külkereskedelmi miniszter volt he­lyettese, Prága, Otto Fisc hl, született 1902 augusztus 17-én, volt pénzügyminiszterhelyettes, Prága, II. Trojanova 7, Otto Sling, született 1912 augusztus 24-én, a CsKP brnói kerületi bizottságának volt vezető titkára, Brno, Eliaáova 39, André Simone, született 1895 május 27-én, a Rudé Právo volt szerkesztője, Prága, IV. Pevnostní 22, bűnösek, abban, hogy egészen letartóztatásu­kig tartó hosszú idő alatt egyrészt Prágában, másrészt más helyeken is I. mindnyájan folytatólagosan szövetkeztek egyrészt egymással, másrészt más személyekkel a Köz­társaság önállósága és az állami alkotmánnyal biztosított népi de­mokratikus államrendszer elpusztí­tására irányuló kísérletre, ezzel ezt a rendszert jelentős mértékben veszélyeztették, és e ténykedéshez Szlánszky, Reicin és Síing vissza­éltek a véderővel, II. Szlánszky, Geminder, Frejka Clementis. Reicin. London. Hajdú. Löbl. Margoliusz Síing és Simone egyrészt folytatólagosan szövet­keztek egymással és más szemé­lyekkel, másrészt kapcsolatba lép­tek idegen hatalommal, vagy ide­gen tényezőkkel, államtitok eláru­lásának szándékával és szándéko­san elárultak államtitkot idegen hatalomnak, amivel elkövették ezt a bűntettet, habár az államtitok megőrzésének kötelessége megsza­bott kötelességük volt, vagy pedig már állásuknál fogva adott dolog volt. tetteik különösen fontos ál­lamtitkokra vonatkoztak és külö­nösen veszélyes módon, jelentős terjedelemben és hosszabb idő óta követték el ezeket, amellett Frej­ka Clementis, Reicin. Hajdú. Sling és Simone, mint olyan szervezet tagjai követték el ezt a tettet, amelynek célja az államtitok el­árulása volt, III. Szlánszky. Frejka, Frank. Löbl, Margoliusz és Fischl nem teljesítették ég megszegték a hiva­tásukból folyó kötelességet azzal a szándékkal, hogy meghiúsítsák és megnehezítsék az egységes gaz­dasági terv végrehajtását és ko­moly zavart okozzanak a hivata­lok, nyilvános szervezetek és vál­lalatok tevékenységében, ezenkívül mint szövetkezett tagok olyan tet­teket követtek el, melyekkel az egységes gazdasági terv megvaló­sítását igen fontos szakaszokon megnehezítették és amelyekkel va­lóban komoly zavart okoztak a hi­vatalok tevékenységében és így je­lentős mértékben veszélyeztették a honvédelem érdekeit. Szlánszky, Frank és Reicin a má­sodik világháború alatt különösen súlyosbító körülmények között az el­lenség érdekeit szolgálták, ezzel az összes vádlottak elkövet­ték: ad I. a hazaárulás bűntettét, és pedig Löbl a büntetőtörvénykönyv 12 §-ára való tekintettel, és a 231/48 Sb. sz. törvény 1. § 1. be­kezdése a) és c) szakaszai, a 2. be­kezdés, a 3. bekezdés e) szakasza szerint, a többiek a büntető törvény- könyv 78. §-ának első bekezdése a) és c) szakaszai, 2. bekezdésének a) és b) szakaszai, 3. bekezdésének b) szakasza szerint: ezenkívül Szlán­szky, Reicin és Síing az alkotmány­törvény 3. bekezdésének d) szakasza szerint; ad n. Szlánszky, Geminder, Löbl, Clementis, Reicin, Frejka, Margo- Üusz, London, Hajdú, Síing és Si­mone a kémkedés bűntettét és pe­.dig: Löbl a büntetőtörvénykönyv 12. 5- ára való tekintettel és a 231/48 Sb. törvény 5. §-ának 1. bekezdése, 2. bekezdésének b), c), d), e) szaka­szaira való tekintettel; a többiek a büntetötörvénykönyv 86. i-ának 1. bekezdése, 2. bekez­désének a), b) szakaszai, 3. bekez­désének b), d), ej szakaszai szerint, Clementis, Reicin, Frejka, Hajdú, Síing és Simone ezenkívül az idézett alkotmánytörvény 3. bekezdésének c) szakasza szerint is; ‘ad IIL Szlánszky, Frank, Frejka, Löbl, Margoliusz és Fischl a szabo- tálás bűntettét, és pedig: Löbl a büntetőtörvénykönyv 12. §-ára való tekintettel, a 231/48. Sb. sz. törvény 36. §-ának 1. bekezdése, 2. bekezdésének b) és c) szakaszai szerint; a többiek a büntető törvénykönyv 85. §-a 1. bekezdésének a) és b) szakaszai, 2. bekezdésének a), b) és c) szakaszai, 3. bekezdésének a) szakasza szerint; ad IV. Szlánszky, Frank és Reicin a katonai árulás bűntettét, az 50/25. Sb. számú törvény 6. §-ának első bekezdése szerint és elitéltetnek I. Rudolf Szlánszky, Bedrich Ge­minder, Ludvik Frejka, Jozef Frank, Vladimir Clementis, Bedrich Reicin, Karel Sváb, Rudolf Margoliusz, Ot­to Fischl, Otto Sling és André Si­mone vádlottak a büntetötörvény­könyv 78. paragrafusa harmadik szakasza alapján mindegyiküknél, Karel Svábon kívül tekintetbe véve a büntetötörvénykönyv 22. §-a első szakaszának megállapítását halálbüntetésre. II. Artur London és Vavro Hajdú vádlottak a büntetötörvénykönyv 78 §-a har­madik szakaszának alapján, tekin­tetbe véve a büntetötörvénykönyv 22. 5-a első szakaszát, Evzsen Löbl vádlott a büntetötörvénykönyv 231/48. számú törvénye 1. §-a har­madik szakaszának alapján, tekin­tetbe véve az 1852. évi büntetőtör­vénykönyv 34. 5-át és mindegyikük­nél a büntetötörvénykönyv 29. 5-a második szakasza határozmányának alkalmazásával, Evzsen Löbl-nél te­kintetbe véve a büntetötörvénykönyv 12. §-ának határozmányát életfogytiglani szabadság- vesztésre. Az összes vádlottaknál kimonda- tik az állampolgárság elvesztése, mégpedig a büntetötörvénykönyv 42. §-a és a büntetötörvénykönyv 78. §-a 4. szakaszának alapján, Evzsen Löbl. nél pedig a 231/48. számú törvény 53. §-a alapján. A büntetötörvénykönyv 23. §-a alapján Artur London, Vavro Hajdú és Evzsen Lőbl vádlottaknak beszá- míttatik a szabadságvesztés bünte­tésébe az az idő, amelyet a fent em­lített büntettek miatt fogságban töl­töttek. mégpedig: Artur Londonnak 1951. január 29 13.30 perctől, Vavro Hajdúnak 1951. április 2. 24 órától, Evzsen Löblnek 1949. november 24. 22 órától. A Szlánszky, Geminder, Frejka, Frank, Clementis, Reicin, Sváb, Mar- golius, Fischl, Síing és Simone vád­lottakra kimondott halálbüntetést Indokolja a dolgozó nép bizalma el- (Folytatás a. 2. oldalon) len elkövetett árulásuk mélysége, bűntetteik nagy mérete, aljassága és e büntettek rendkívüli veszélyes­sége szocializmust épitő társadal­munkra, valamint az összes béks- szeretö nemzetekre, amelyek a világ­békéért és a demokráciáért harcol­nak. Ezzel szemben Artúr London, Vav ro Hajdú és Evzsen Löbl vádlottak­nál a bíróság ezekből az okokból al­kalmazta a büntetötörvénykönyv 29. §-a második bekezdésének megálla­pítását. Habár Artur London. Vavro Haj­dú vádlottak bűncselekményei a tár. sadalom szempontjából nagyon is jelentősek, nem lehet figyelmen kí­vül hagyni, hogy az államellenes összeesküvő központban vezető funkciót nem töltöttek be, annak el­lenére, hogy Szlánszky a felelős külügyminiszterhelyettesi tisztségbe helyezte őket. Éppen emiatt a bíró­ság figyelembe vette, hogy egy­részt bűncselekmények elkövetésére paranc- >kat kaptak Bedrich Gemin- dertől és Rudolf Szlászkytől, más­részt közvetlen felettesüktől, Vladi­mír Clementistől. Az államellenes .központ vezetőségének keretén belül nem fejtették ki teljes mértékben saját kezdeményezést, mindketten összekötökapcsai voltak az össze, esküvők egész láncolatának. Artur London büntetésének kiszabásánál a bíró*'ig figyelembe vette azt is, hogy büntevékenységét rövidebb időn át fejtette ki, mint a többi vád­lottak. Az ítélet kihirdetése és a vádlot­taknak a fellebbezési lehetőségéről való részletes kioktatása után a ta­nács elnöke, dr. Novák, megszakít tóttá a tárgyalást, hogy a vádlottak I tanácskozhassanak védőikkel. Szünet után a bíróság elé lépett valamennyi vádlott és egymásután bejelentették, hogy az ítéletbe bele­nyugodnak és lemondanak a felleb­bezési lehetőségről. Az államügyész fenntartotta tör­vényes határidőhöz való jogát a nyi­latkozásra. 12 óra után az Állambirőság ta­nácsának elnöke, dr. Novák, befe. jezettnek nyilvánította a főtárgya lást.

Next

/
Thumbnails
Contents