Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-02-20 / 5. szám
1952 február 20 3 síi ipiRivai: c/l dunaszertLahelißi traktoraiImaáson Labai János közkatona levelet Sűrűn hull a hó. A sűrűn szállingózó hókristályok homályos fátyolén keresztül alig látni néhány méternyire. Mindent hófehér lepel takar. A kisvároska utcád kihaltak. Mintha a hótakaró alatt megszűnt volna az élet is. De még se...! A dunaszerdahelyi traktorállomás gépjavító műhelyedből az élet, a munka lüktető ütemének zaja hallatszik. Motorok zúgásába, zakatolásába, fúrók csikorgása és kalapácsütések csengése vegyül. Tehát a vastag hóréteg borította tetpk alatt is áramlik az élet! Az elvtársak gondosan készülnek a tavaszi munkákra. Gépeiket alabrigádfelelősöket is választunk. Minden brigádból egyet. Ezek szorosan együtt dolgoznak a vezetőséggel. Havonként egyszer a vezetőség és brigádfelelösök közös gyűlést tartanak, ahol megbeszélik egyrészt a közös feladatokat, másrészt az egyes brigádok problémáit. így sikerül megvalósítani azt, hogy az állomás csoportja és az egyes brigádok közt állandó kapcsolat lesz.“ Közben többen is körém gyűltek, idősebb elvtársak is, Most már élénk vita alakul ki. Miklós László elvtárs, akin 51 szintén dolgoznak tanoncok, a munkafegyelem még nagyobb megszilárÉrtésültünk még arról is, hogy a csoport munkafelajánlással készül a járási konferenciára, amely e hő 23-án és 24-én lesz. A vállalt kétszáz munkaórát ennek 'tiszteletére már túlteljesítették. Búcsúzóul megkérdeztük az elvtársakat, mát szólnak ahhoz, hogy a csütörtöki traktorállomás igen készül, hogy megőrizze az első helyet a tavaszi munkákban is. „Valószínűnek tartjuk, hogy Csütörtök mindent megtesz ennek érdekében, de meggyőződésünk, hogy az első hely kérdésébe nekünk is lesz beleszólásunk!“ — Majd meglátjuk! 'A' Az Üj Ifjúság és ifjúságunk hiszi, hogy a dunaszerdahelyi traktor- állomás ifjúsága Ígéretét beváltja és a tavaszi munkák elvégzésében az elsők között lesznek. Tanulva az eddigi tapasztalatokból el fogja távolítani az eddigi hinányokat. így aztán megvalósítják a CsISz SzKB ülésén holott határozatokat, és az ifjú traktoristákból a szocializmus öntudatos harcosait nevelik ki. Egyben felhívjuk a járás vezetőségét, hogy még jobban támogassa a traktorálomás csoportját. Szükséges lenne a járási vezetőség egyik tagját megbízni a csoport irányításával. Az elvtársáknak pedig ajánljuk, hogy a dunaszerdahelyi üzemi csoportok példája nyomán (mint pl. a Baromfi-üzem, a Kendergyár-CsISz- csoportjai) szervezzék meg a közös saj tóbe számol ók at, ahol részletesen megtárgyalják az Üj Ifjúság egyes számait. Ez is nagyban segíteni fogja munkájukat. küldött szerkesztőségünkhöz. Ezt írja: „Kedves elvtársak, szeretnék hálás köszönetét mondani ezért, hogy engem is felkerestetek a Csehszlovákiában élő magyarajkú ifjúság hetilapjával — az Üj Ifjúsággal. Én azt hiszem, hogyha az új hetilap százszázalékra fogja tejesí- teni hivatását, mert ha már engem felkeresett, akkor igazán minden más fiatal építőt fel kellett keresnie, tudniülik tiszta szlovákok közt vagyok. Én a csehszlovák néphadsereg tagja vagyok. A repülöakadémián ahová önként jelentkeztem. Már mielőtt a hadseregbe léptem, részt- vettem a mozgalmi^ életben és itt is aktív tagja akarok lenni a mozgalomnak. Nagyon megörültem, mikor megkaptam az Üj Ifjúságot, amit szívesen olvasok, mert tudom, hogy ez az újság a Csehszlovákiában élő magyar ifjúságnak nagy segítséget fog nyújtani. Többek között van egy hozzászólásom a szerkesztőséghez. Az első számot alaposan átnéztem, de nem találtam a néphadseregről egy cikket sem, pedig a csehszlovák néphadseregben sok magyarajkú ifjú van, akik szeretnék tapasztalataikat kicserélni egymással és az Üj Ifjúság megnyithatná előttük ezt a lehetőséget. Magam is levelezője akarok lenni az Üj Ifjúságnak. ★ A/. Üj Ifjúság szerkesztősége igéri Néphadseregünk tagjainak, hogy foglalkozni fog az ő problémáikkal is, (le egyben kérünk Titeket, írjatok a hadsereg OsISz- csoportjainak munkájáról, eredményeiről, nehézségeiről. Az Űj Ifjúság a Ti lapotok is! Azonban feladatát csak úgy tudja sikeresen végezni, ha hadseregünk tagjai is minél gyakrabban felkeresnek beszámolóikkal. Elvtársak, az Űj Ifjúság és egész ifjúságunk várja beszámolótokat! . V er se ny felhívás Az I. AMg osztály tanulói ezúttal versenyre hívják a III. ZOS magyar osztályait: Kötelezik magukat, hogy az üj Ifjúság előfizetésében két héten belül százszázalékos eredményt érnek elVersenyfelhívásuk alkalmából kötelezik magukat, hogy speciális technológiából az egész osztály átlag előmenetelét 3-ról a folyó harmadév végéig 2-re javítja. A társadalomtanból elért 2.8 érdemjegyet ugyanezen idő alatt 1.8-ra javítják. Az osztály vezetőség nevében: Szolga osztály biz. vezető Nagy Imre, osztály biz. titkár Palcsó Róbert, kultúrreferens Varga Júlia, az új vezetőség tagja (J.—Zs.) /Q- ocisLegiji báyiijászíanoHC-olfhoyibcm' posan megjavítják, útellenőreik, hogy azután akadály nélkül munkához láthassanak. A gondos előkészület, a jó eredmény alapja! A műhelyekben sok fiatal arcot látunk. Beszélgetni kezdtünk az ifjú elvtársaikkal, CsISz-üagokkal. A mindig mosolygó Miklós Géza traktoristától érdeklődtünk a dunaszerdahelyi traktorállomás munkájáról. „Traktorállomásunk az elsők közé tartozik. A múlt év folyamán az őszi versenyben a második helyen végeztünk.“ Érdekelt, hogy ehhez az eredményhez hogyan járult hozzá az ifjúság, a CsISz-csoport. „A CsISz-csoport munkája a múlt ' év vége felé kezdett feljavulni. Csoportunk legelső és legégetőbb problémája a munkafegyelem megszilárdítása volt. Ezt kötelezettségvállalásokkal igyekeztünk elérni. Az első hetekben szép eredményeket értünk el. Később azonban a csoport ismét kezdett visszaesni. Ennek az okát abban látom, hogy a csoport és a járás vezetősége a kötelezettségvállalásokat nem ellenőrizték. Az állomás vezetősége sem jutott tovább a száraz kritikánál, így a csoport a nehéz őszi munkák közepette irányítás nélkül maradt. Ezenkívül volt még egy nagy problémánk. Az egyes munkaszakaszokon dolgozó • traktoristáink a munkahelyeikhez legközelebbi községek CsISz-esoportjai munkájába kapcsolódtak be. Láttuk, hogy ez nem helyes, amennyiben csoportunk feladatai szorosan összefüggnek az egész állomás feladataival. Éppen ezért szükséges, hogy minden ifjú traktoristát bevonjunk az állomás CsISz-csoportjáha, »tehát azokat is, akik eddig más csoportokban dolgoztak.“ A továbbiakban Miklós elvtárs elmondja, hogy ezeket az elvtársakat valóban nehéz volt az állomás CsISz-csoportjába bekapcsolni, amennyiben az állomástól néhány kilométerre dolgoznak és szezonmunka idején nem igen tudtak eljárni a taggyűlésekre. így aztán inkább dolgoztak a munkahelyükhöz legközelebbi csoportban. „Most már azonban sikerült megoldani ezt a kérdést is,“ —■' szól közbe Varga Júlia elvtársnő, az új vezetőség egyik jelöltje. „Szombaton lesz csoportunk közgyűlése, amelyen új vezetőséget választunk. A vezetőségen kívül dításának szükségéről beszélt, amely még most sem kielégítő. Igaz, hogy most a javítások időszakában az ifjak komoly munkát végeznek és a munkafegyelem is jobb. De éppen ezt kell felhasználni, ennek további megszilárdítására." „Elvtársak, — szólt ismét Miklós Géza traktorista — a legnagyobb hiba az volt, hogy a CsISz-csoport a fősúlyt csupán a munkahelyen végzett munkára fektette. Emellett viszont nem törődtünk eléggé a politikai neveléssel. Pedig politikai nevelés nélkül munkaeredményeink sem lehetnek tartósak. Ezt az eddigi munkánk biztosítja a legjobban. Most is a havazás következtében több vonalon szünetel a közlekedés. Az elvtársak tudatában munkájuk fontosságának gyalog is bejárnak a munkába. Néhány elvtárs azonban már több napja életjelt sem adott magáról. Ezek azok az elvtársak, akiknél legjobban hiányzik a politikai nevelés.“ Ezután érdeklődtünk terveikről. Hogyan akarják megjavítani munkájukat és eltávolítani az eddigi hiányokat. „A fösúlyt a politikai nevelésre fogjuk fektetni. Sokkal szorosabb kapcsolatot teremtünk az állomás vezetőségével és a pártszervezet vezetőségével. A pártvezetöség már megbízta egyik tagját, aki á OsISz problémáival fog foglalkozni és azokról beszámol a vezetőségi üléseken is. Ezenkívül nagyobb támogatást várunk a CsISz járási vezetőségétől is. A múltban bizony a járási vezetőség sokszor megfeledkezett rólunk. Az utóbbi időben már ezen a téren is mutatkozott javulás. De mi még sokkal több támogatást várunk a járástól. Majd az Üj Ifjúságról érdeklődtünk. Miben lesz segítségükre és mint várnak tőle. Az elvtársaknak megcsillant a szemük. „Az Üj Ifjúságot, mint komoly segítőtársat üdvözöltük. Ml sok segítséget várunk tőle. Már megkezdtük az előfizetöszerzési kampányt is. Dé még többet: ígérjük, hogy munkánkról rendszeresen küldünk beszámolót az Üj Ifjúságnak. Ennek megszervezését Vén Károly elvtárs vállalta. A vashegyi bányásztanoncotthon Szirkén, gyönyörű háromemeletes épület. Meglátszik rajta, hogy nagyon sokba kerülhetett köztársaságunknak. Közvetlen mellette van a háromemeletes iskola. Ez is szép épület. Mellette a tornaterem, konyha, raktár stb. Az otthon körül vidám,, mosolygó arcú fiúkat látni. Délután négy óra. A munkának már vége. Megkezdődött a szabadidő észszerű kihasználása. Egy öttagú csoport beszélgetését hallgatom. Közelebb megyek hozzájuk. „Nálunk az volt a legnagyobb hiba, hogy nem volt elegendő üres csillénk, máskép ti se legénykedhet- nétek.“ Amennyiben nem ismertem teljesen a körülményeket, megkérdeztem tőlük;“ „Fiúk, kevés volt az üres csille!“ Látszott rajtuk, hogy meghökkentek. Egy 17 év körüli fiú így válaszolt: „Üres csille van kint is és a bányában is, csak nem győzik szállítani a telit, ami akadályozza az üres csillék szállítását. Pedig < képzeld elvtárs mennyivel jobban mehetne a munka, ha volna elég csillénk.“ Ég miért nem adtok több munkaerőt a szállításhoz? — kérdeztem. „Hm, nem itt ám a hiba. Hanem ott, hogy a tárnában csak egy sínpár van. Ki kellene szélesíteni legalább a fővonalakat. A mi szakaszunkon az aknafelvonó is egyes. Régimódi ellensúlyra felszerelt akna. Kettes kellene ide és villanyra felszerelt, mint a Srobárkán van. (A Srobárka ugyanig egyik szakasza Vashegynek.) Akkor mi sem volnánk ezek mögött,“ — mutat a mellette állj három fiúra. Amazoknak egyszerre felcsillant a szemük. Látszott rajtuk, hogy büszkék teljesítményükre. Később megtudtam a fiú nevét iS. Szlovák Antalnak hívják,' a szenei járásból. Értesültem arról is, hogy kiváló munkás és a tanulók közül csak ő és barátja, Hajdúk Laci vannak itt a régi aknában, de még itt is jó eredményeket érnek el. Szlovák Antal a tanulásban is az elsők közé tartozik. Mikor mindezt megtudtam, elhatároztam, hogy beszélni fogok vele. Az egyik játékteremben találtam meg öt és megkértem, hogy beszéljen az itteni életről. „Mikor ide kerültem, kicsit furcsa volt megszokni áz itteni vászoBodó László, bányiis/.tanonc nybkat. Sohasem voltam még távol otthonról, ezért az első héten még nehezen szoktam meg a közösségi életet. Később azonban láttam, hogy itt mind munkás- és parasztfiúk élnek, akik legjobb barátjuknak tekitnenek. Rövidesen megszoktam. Ma már nem adnám semmiért, hogy bányásztanonc lehetek. Szeretem foglalkozásomat. Pártunk és dolgozó, népünk gondoskodik jó életviszonyaink biztosításáról. Én teljes erőmből igyekezni fogok, hogy ezt a gondoskodást munkámmal meghálálhassam. Annyi ruhát kapunk elvtárs, hogy alig fér a szekrényembe. A koszttal tökéletesen meg vagyunk elégedve. Ilyen jó ellátásom még odahaza sem volt. Keresünk is szépen. A múlt hónapban kétezer koronát kaptam tisztán a teljes ellátáson kívül. Én mint elsőéves tanonc ezzel a fizetéssel nagyon is megelégszem. Szabad időnkben sokat sportolunk. Nyáron futballozunk, röplabdázunk, úszunk. Itt a közelben van az uszodánk. Télen síelünk, korcsolyázunk és asztaliteniszezünk. Este politikai körökbe járunk,, ahol kibövítjük marxista ismereteinket. A munkánk még jobban menne, ha az aknafelvonók nem volnának régimódiak. A jövő héten megkezdjük az Antal-akna átépítését. Kettes lesz és villany fogja hajtani. Akkor nézzél majd meg bennünket!“ Kezdtem érdeklődni a másodéves fiúk felöl is. A nevelőtől megtudtam, hogy Badó László másodéves tanonc a legjobb munkás a másodévesek között. A nevelő azt is közölte; hogy Badó László két éven keresztül normáját 250o/0-ra teljesítette és sokszor elérte a 300o/0-ot is. Hamarosan találkoztam vele és beszélgetni kezdtünk. „Hát, hogy megy a munka Lacikám,“ — kérdeztem. „Nagyin jól, — volt a válasz. — Mi másodévesek nemcsak dolgozunk, hanem igyekszünk mindig jobban megszervezni a munkát. Már eddig is több újítást vezettünk be. Én is nemrégen adtam be egy újítási javaslatot, amelyet a járatok felemelésénél használtak fel. Sokkal ^jobban megy a munka, amióta az új módszerrel dolgozunk. A napokban kaptunk egy „Emka“ csillerakő gépet. Nagyon jő gép. Hatszor nagyobb teljesítményt értünk el vele mint mikor a régi módszerekkel dolgoztunk. Versenyben állunk Osztravával és Handlovával a tanulásban és a munkában. Ügy fogunk dolgozni, hogy az első helyre kerüljünk. A múlt héten levelet kaptunk a leningrádi Komszomolisták- tól. Már régen levelezünk velük. A tőlük kapott leveleknek nagyon megörülünk, mert ezek nyomán újabb és újabb eredményeket érünk el. Tanulunk a Koszomol tapasztalataiból és az ő telj esitménjjeik minket is fokozottabb munkára késztetnek. Badó László még elmondotta, hogy a kultúra terén is igen jő műnkét fejtenek ki. A mozgalmi és a népi dalokat este közösen tanulják, hogy az ünnepélyeken felléphessenek gazdag műsorukkal. A mi otthonainkban, nemcsak Vashegyen, hanem szerte az , országban, új ifjúság nevelkedik. Ez az ifjúság már nem ismeri a nyomort, mint apáink. Ök csak a múlt emlékét ismerik, de annál boldogabban, annál lelkiismeretesebben dolgoznak, mert tudják, hogy a gott- waldi ötéves terv negyedik évének teljesítése elsősorban az ifjúság nagy feladata. De nemcsak a tanoncotthonban, hanem szerte az országban új, ifjú harcosaink mindenütt odaadóan és önfeláldozóim dolgoznak békés életünk megteremtéséért. J. T. Én is levelezője leszek az Új Ifjúságnak
