Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-11-05 / 42. szám
ÚJ IFJÚSÁG 1952 november 5 Alig nyitott tüzet a Péter Pál-erőd a Téli Palotára, a vörösgárdisták, tengerészek és kutonák megkezdték előrenyo- rnulásukat a téren. Oj erővel lángolt fel a harc. Kemény karc volt. Minden sötétségbe borult, nem lehetett megkülönböztetni sem az épületeket, sem az embereket. Vak- iába lövöldöztek a junkerek abba az irányba, ahonnan a felkelő osztagok támadtak. A vörösgárdisták, tengerészek és katonák is találomra sütögették el fegyvereiket. A Téli Palota váratlanul kivált a sötét háttérből: az „Aurora’1 és a hadihajók fényszóróikat a Hév a felöl a palotára irányították. A fény végigpásztázott falain. A tér azután újra sötétségbe burkolódzott. De ez a nyugtalanító sötétség tele volt han- gokkal. Tenger zúgására emlékeztető szüntelen zaj töltötte be a teret. Minden egybefolyt: a számtalan emberi hang, a puska- és gcpfegyverlövcsek zuja, golyók sivítása, robbanások döreje. De a forradalmi osztagok rendületlenül haladtak előre és lépésről-Lépésre foglalták el a teret. Ekkor néhány katona hihetetlenül merész kísérletre szánta el magát: A kórházon keresztül próbálkoztak bejutni a Téh Palotába. , A kórház, ahol a frontrőítér- kőzett sebesült katonák feküdtek. a palotának az Admiralilá- stg nyúló részén volt. A katonák könnyen érinkezcsbe léphettek a sebesültekkel, akik kinyitották a kórházkaput és a katonák egyenként csendesen beosontak rajta. Onnctn a palota Jbelső helyiségeibe hatoltak és elvegyültek az ellenséges csapatok közé. A, katonák arra számítottak, hogy ruhájuk nem különbözteti meg őket az Ideiglenes Kormány ' védelmezőitől, mert ugyanazt az egyenruhát, ugyanolyan szürke köpönyeget viseltek így jutott be a palotába a harc tetőfokán jónéhány vörös agitátor. Életüket kockáztatva, mindRoham a Téli Palota din A Téli Palota ostroma (Scseglova rajza). járt veszélyes munkához láttak: beszélgettek a junkerekkel, az ellenállás beszüntetésére biztatták őket. Csüggedést, zavart és félelmet hintettek az ellenség harcosainak leikébe. A forradalmi osztagok pedig folytatták támadásaikat, egyre közelebb férkőztek a Palotához Már éjfél volt, amikor újra rohamoztak. Egyszerre csak elnémult a puska- és gépfegyverdörgés. Elült a hangzavar. Mintha, minden elhalt volna. Hirtelen három oldalról, a Morszkája. és a Miljonnaja-utca. valamint az Alekszandrovszkii-kert felől rohantak a téren át a Palota felé a forradalmiosztagok. Ekkor újra felkelepeltek az ellenséges gépfegyverek Sivít- va hasították a levegőt a kézigránátok De a vörösgárdisták. tengerészek és katonák hulláma feltartóztathatatlanul tört előre, egyenesen az ellenségre, a Palotába. Az odairányított fényszórók fénye egy-egy másodpercre megvilágította az ellenséges állásokat, a junkerek feszülten figyelő arcát, borzalomtól tág- rameredt szemét. Aztán minden egyetlen sötét gomolyagba folyt össze. Még egy pilltfffSt és már a magasra rakott barikád túlsó oldalán harsant fel a diadalkiáltás. A junkereket szétmorzsolták, menekülésre kényszeríielték, visszanyomták. A vörösgárdisták széjjeldobálták a gerendákat, feltörték. az ajtókat, nekirontottak a kapuknak és felkapaszkodtak rajta. A hatalmas vaskapuk megremegtek és mindkét szárnyuk lassan engedett a nyomásnak.- Mint az áradat, zúdultak be. a forradalmi osztagok a pablá belsejébe. Előttük a márványszobrokkal, festményekkel díszített lépcső- ház, a fénylő, széles fehér lépcsők A junkerek a lépcsőkorlátok mögül, felülről lőttek. Az oszlopok és szobrok mögé bújtak, onnan tüzeltek a támadókra. Az ellenség szinte *észrevétlenné vált, mintha sűrű erdőben lett volna. Csak váratlan, minden irányból jövő lövéseivel adott életjelt magáról. Most már óvatosan kettelt előrenyomulnak. Harcolva tisztították meg egyik helyiséget a másik után junkerektől. Körülbelül másfétóráig tartott a harc a palotában. Végre a forradalmi osztagok eljutottak abba a szobába is, ahol a miniszterek üléseztek. Az ajtónál junker-osztag állt, lövésre kész fegyverekkel. A vörösgárdisták tefegyverez- téb őket és behatollak a szobába Ejtszatta két órakor letartóztatták a minisztereket-és a, Péter Pát-erödbe kísérték őket. Az Ideiglenes Kormányt megbuktatták. Petrográdon győzött a jegy*• veres felkelés. , Lenin . beszéde Október 26-án este 9 órakor a Szovjetek Kongresszusa második ülését tartotta. A termet újra zsúfolásig megtöltötték a munkások, parasztok, katonák és tengerészek. Most is hallatszott a tenger morajához hasonló zaj, többezer ember beszélgetése. Am egyszerre az egész termet tapsorkán és Lelkes kiáltozás remegtette meg és minden szem egy irányba tekintett, a tribün felé. A tribünön ott állt az az ember, aki a győzelmes felkelés tervét előkészítetie, a. népet egybekovácsolta és győzelemre vitte: Lenin. Vele egysorban munkatársai, hűséges barátai: Sztálin, Szver- dlov, Dzerzsinszkij. Hosszú ideig nem szűnt az örömujjongás. Lenin sokáig nem kezdhette meg beszédét. Végül csend lett. , Lenin a legegyszerűbb nyelven beszélt, mindenki megértette. Szavaiban benne volt a legfontosabb, a leglényegesebb abból, ami történt. „A munkások és parasztok — a történelemben először — magukhoz ragadták a halaimat. Most tehát teljesen át kell alakítani az országot és megteremteni saját szocialista rendünket”. Lenin beszélt az új licitálom előtt álló feladatokról és a még csak ezután legyőzendő nehézségekről. Mint mindig, most is úgy tűnt hallgatóinak, hogy nem egy ember hangját hallják, hanem az egész népét, mintha maga a nép szólalna meg Lenin hangján. A Kongresszus elhatározta, hogy nem indít vitát, mert az idő sürget. Sok munka várt rájuk! A kongresszus három rendeletet fogadott el egymás után, a győztes nép első három törvényét. „A munkásokhoz, katonákhoz és parasztokhoz!” — intézett felhívásában a Szovjetek Kongresszusa kihirdette, hogy ezentúl maga a nép kormányozza országát, az általa választott Szovjetek útján. A békedekrétumban a Szovjetek Kongresszusa felhívta a világ minden népet, hogy vessenek véget a hódító háborúnak, melyet kormányaik és a kapitalisták indítottak. A Szovjetek Kongresszusa átadta az ország minden földjét azoknak, akik megművelik: ez volt a földről szóló rendelet. Miután megszavazták az első három törvényt, megválasztották az új szovjet kormányt. Először azokat választották a kormányba, akik a felkelést irányították, akik felszabadították és a szocializmus útjára vezették a népet. Lenint és Sztálint. így született meg a Kagy Októberi Szocialista Forradalom tüzében a Szovjet hatalom — a dolgozók hatalma, a világ első munkás-paraszt kormánya. „Feledhetetlen 1919" Üj szovjet történelmi játékfilm A. KONONOV: Ú fljd&Tn Az alábbi cikk szerzője Michail Csiaureli, Sztálin-díj»s rendező, a szovjet filmművészet egyik legtekintélyesebb képviselője. Vszevolod Visnyevszkij azof nos című darabja alapján ren dezett új filmünk cselekménye 1919-ben játszódik, még hoz. zá azokban a nevezetes napokban, amikor Petrograd alatt eldőlt a fiatal szovjet köztár saság sorsa. Rendkívül nehéz idők. voltak azok! Az országot kimerítette az első imperialista háború négy esztendeje, éhínség gyötörte és teljes volt a zűrzavar. A fehérgárdisták megkísérelték, hogy elragadják a néptől forradalmi vívmányait. visszaállítsák az országban a földesurak és tőkések uralmát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől megrémült angol, francia, amerikai. japán és egyéb imperialisták intervenciós tervet dolgoztak ki a szovjet hatalom megsemmisítésé re. A vezető pozíciókba befurakodott árulók és összeesküvők Petrográdot át akarták adni az ellenségnek. Az angol imperialisták hadihajórajt küldtek a fehérgárdisták segítségére. Komoly veszély fenyegette a várost, vele együtt az egész szovjet országot. E feszült pillanatban Lenin Petrográdban küldte J. V. Sztálint, aki átvette a város védelmének irányítását és a Vörös Petrograd falai alatt megszervezte az ellenséges söpredék végső szétverését. Igen felelősségteljes feladat állott előttünk: Művészi eszközökkel kellett megrajzolnunk e feledhetetlen események történelmileg hü, igaz képét. Igyekeztünk minél tökéletesebben átérezni a forradalmi Petrograd légkörét, ezért számos levéltári okmányt tanulmányoztunk, meglátogattuk az egykori csaták színhelyét, megismerkedtünk a várost védelmező haditengerészeti erődítményekkel. A film egyik legfontosabb jelenetét a volt Putyilov gyárban vettük fel. Ide érkezett 1919-ben Sztálin, hogy harcba vigye a petrográdi proletariátust az ellenség ellen. Amikor elmondtuk a gyárban, hogy ott vesszük fel azt a jelenetet, sok munkás — régi putyllovisták, akik még emlé. keztek Sztálin látogatására és szemé’yesen is beszéltek vele — azonnal felajánlotta nekünk a segítségét. Visszaemlékezéseik megkönnyítették nekünk a hősi napok megeleve nitését. A Feledhetetlen 1919. című film egyszerű szovjet' emberek — tengerészek, parancs, nokok, katonák — életén ke resztül ábrázolja a nagyszerű történelmi eseményeket. Megmutatja a film a forradalom ellenségeinek táborát is. Az ellenforradalmárok meg akarták fojtani, a külföldi gyarmatosítók zsákmánnyá akarták tenni a fiatal köztársaságot. Közéjük tartoznak Nyeklyudov és Rodzjankov fehérgárdista tábornok, Dakes és Egar külföldi ügynökök, Mme Butkevics és mások. A film egyes, jelenetei Londonban és Párizsban játszódnak, bemutatják a kapitalista Nyugat főkolomposait, akik annakidején sugalmazták és szervezték az intervenciót a Szovjetek országa ellen. Amikor megalkottuk ezt a játékfilmet, igyekeztünk élet. hűen bemutatni apáink hőstetteit, a szovjet nép erejét, amellyel kemény harcok közepette védte meg ellenségeivel szemben a világ első szocialista államát. A fölkelés éjjel kezdődőit. Az éj sötét és félelmetes volt. Az utcai lámpák nem égtek. A Káván a bolsevik „Aurora’' ma gaslott ki. Tábortüzek églek az utcán. A vörösgárdisták a tűznél melegedtek, a támadási parancsra vártak. A munkásosztagok már az összes, Néván keresztül vezető hidakat elfoglalták. Az egyik hídon ’fiatal, petrográdi munkás állt — Krutov András Vele együtt még nyolc vörösgárdista őrizte a hidat. Öreg bolsevik parancsolt nrkik. akit mindnyájan tvánovics Vazul néven ismertek. Azonban egy embernél nem volt engedély és mindnyájan átengedték őt. Mikor a sorompóhoz közeledett, tvánovics Vazul pisztollyal a kezében hozzálépett és szigo- i rúan kérdezte: — Az ön engedélye? Az ember megállt, szorosan át volt kötve az arca kendővel. Valamit csöndesen mondott tvánovics Vazulnak. Az félrelépett és tisztelgett. A bekötött arcú ember gyors lépésekkel haladt el András mellett a hídon és eltűnt a sötétségben. Végül Krutov már nem bírta és megkérdezte: — Hát aztán megmutatta neked az engedélyt? — Nem. Nem volt ideje beszerezni. Ő egész idő alatt rejtőzködött ... Először Finnországban, később itt. Es most a Szmoimf- ba megy. Azután hozzátette, miközben Andrásnak feltűnt hangjában a félelem: — Gondold csak. Ű a fehér- gárdista csapatokon keresztül jött ide' Hiszen öl... te érted. Öt megölhették volna! András csodálkozva nézett tvánovics Vazul arcába és megkérdezte: — Hát. ki volt ez? Es a. vörösgárdtsták sorompójának a parancsnoka így felelt: t — Vlagyimir ftjics Lenin. Oroszból fordította: Matuska András J y\VWVWVVVVVV^VWVVW'A>WVVVVVVW»/VA/\AAArt/VVNA'VVVVlA^^WV Iüú kommunisták, CsISz-ta£ok, tanulmányozzátok pártunk pártszabályzata tervezetét! yw^wvwywvvwvwvwvwvir é
