Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-10-29 / 41. szám
SüFJŰSAC 1952 október 29. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIA. kon «resszii!»a után Irta: RSSSL JÁNOS ) Néhány nappal ezelőtt fejeződött be a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa. Hazatértek szerte a Szovjetunióba a kiküldöttek, beszámoltak kerületeikben a kongresszus munkájáról. Ugyanígy hazatértek a világ minden tája felé a különböző országok kommunista és munkáspártjainak kiküldöttei. A Szovjetunióban újabb felajánlások és munkateljesítmények születnek, hogy a kongresszuson vázolt feladatokat ezzel is közelebb hozzák a megvalósulás felé. Magabiztosabban, öntudatosabban végzik a szovjet dolgozók a munkájukat. Magabiztosságukat a kongresszus minden egyes napja megerősítette és fokozta. A népi demokratikus államok példát láttak, mint mindig és mindenben, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusában. Azt a példát, azokat a módszereket nálunk is munkánk minden területén alkalmazni kell. Ehhez pedig az szükséges, hogy a kongresszus anyagát áttanulmányozzuk, megismerjük, hogy vérünkké váljék. A még kapitalista államokban élő kommunista és munkáspártok képviselői új erőt merítettek a további harchoz, a békéért folytatott harchoz. A kongresszus anyagából világossá vált előttük a saját kapitalista országok gazdaságának egy-két alapvető törvénye. Jobban látták a tennivalókat és főleg bátorítást kaptak a további küzdelemhez, mert érezhették a kongresszuson, hogy velük van a Szovjetunió Kommunista Pártja, velük vannak a népi demokráciák kommunista és munkáspártjai. A békéért folytatott harcuk újabb ösztönzést kapott, mert hiszen csak ők képviselik egyedül országuk dolgozó népét. Tehát helyes a békéért folytatott harcuk, hiszen a nép maga szintén ezt akarja. Ha utólagosan visszagondolunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusára, látnunk kell azt, hogy végigvonul rajta Sztálin elvtárs legújabb munkája: „A szocializmus gazdasági problémái’' a Szovjetunióban.” Ezek az útmutatások fényt vetettek a szocializmus és a kapitalizmus politikai gazd asá g tanára. Az emlitett tudományok haladó, fejlődő tudományok, éppen ezért a fejlődés folyamán eljuthatunk olyan pontokig, amikor kialakulhatnak vitás kérdések, ilyen vagy olyan magyarázások. Ezeket oldotta meg Sztálin elvtárs zseniális útmutatása. De nemcsak a megoldás zseniális, hanem a kiválasztott probléma maga is. Mert Sztálin elvtárs csak egy problémát érintett, de olyan sarkalatosat, melyből következtetni lehet megoldás, hovatartás szempontjából a többiekre is. Ezek a gazdasági problémák nemcsak teoretikusan oldották, meg egy fejlődő tudomány problémáit, hanem a kongresszuson lehetett éppen a legjobban látni, hogyan alkalmazták ezeket a mindennapi életre, a kül- és belpolitikai helyzet mérlegeléseitől kezdve a tevékenyítés célján és módján keresztül az új társadalmi, a kommunista berendezkedés gazdasági megoldásáig. A következőkben vizsgáljunk meg három döntő jelentőségű tételt, milyen újat adott, hogy vonult aztán végig e tétel a kongresszuson, legfőképpen Malenkov elvtárs beszámolóján. A legutóbbi időben világviszonylatban a legfontosabb probléma a háború és béke kérdése. Ezt a kérdést .mostanában sokan úgy értelmezik, hogy a háborús veszély az imperialista országok oldaláról indulhat el, a béke legfőbb védelmezője pedig a Szovjetunió, a népi demokratikus államokkal. Ez így helyes. De Sztálin elvtárs emlitett munkájában figyelmeztet arra, hogy a háború nem elkerülhetetlen a kapitalista országok között. „Azt mondják. — írja Sztálin elvtárs — hogy a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellentétek erősebbek, mint a tőkés országok közti ellentétek. Ez elméletileg természetesen helyes. Nemcsak most, napjainkban helyes, helyse volt ez a második világháború előtt is. S ezt többé-ke- vésbbé megértették a tőkés országok vezetői. ÉS á második világháború mégsem a Szovjetunió elleni háborúval, hanem a tőkés országok közti háborúval kezdődött. Miért ? Először is azért, mert a Szovjetunió, a szocializmus országa elleni háború veszélyesebb a kapitalizmus számára, mint a tőkés qrszágók közti háború, minthogy a tőkés országok közti háború csupán azt a kérdést' veti fel, hogy mely tőkés országok uralkodjanak a többi tőkés ország felett, a Szovjetunió elleni há- bárúban viszont feltétlenül magának a kapitalizmusnak léte forogna kockán. Másodszof azért, mert a tőkések, habár „a propaganda" céljából a Szovjetunió agresszivitásáról üvöltöznek, maguk sem hisznek a Szovjetunió agresszivitásában, mivel számításba veszik a Szovjetunió békés politikáját, és tudják, hogy a Szovjetunió a maga részéröl nem támadja meg a kapitalista országokat. Az első világháború után szintén úgy vélték, hogy Németország végérvényesen kidőlt a sorból, éppúgy, mint ahogy egyes elvtársak most azt hiszik, hogy Japán és Németország végérvényesen kidőlt a sorból. Akkor szintén arról beszéltek és üvöltöztek a sajtóban, hogy az Amerikai Egyesült Államok kényszerítette Európát, hogy összébbhúzza a nadrágszíját, hogy Németország nem tud többé talpraállni, hogy ezután nem szükségszerű többé a háború a kapitalista országok között. Németország azonban ennek ellenére alig 15—20 esztendővel veresége után felemelkedett és talpraállt mint nagyhatalom* kitépte magát a rabságból ' és az önálló fejlődés útjára lépett. Ezzel kapcsolatban jellemző, hogy nem más, mint Anglia és az Amerikai Egyesült Államok segítette Németországot, hogy gazdaságilag felemelkedjék és emelje hadigazdasági potenciálját. Az Egyesült Államok és Anglia, midőn Németországot segítette, hogy gazdaságilag felemelkedjék, természetesen arra gondolt, hogy a talpraálit Németországot a Szovjetunió ellen fordítsa, a szocializmus országa ellen felhasználja. Németországban azonban elsősorban az angol-francia-amerikai tömb ellen fordította erejét. És amikor a hitleri Németország hadat üzent a Szovjetuniónak, az angol-francia- amerikai tömb nemcsak hogy nem csatlakozott a hitleri Németországhoz, hanem ellenkezőleg, kénytelen volt koalícióra lépni a Szovjetunióval a hitleri Németország ellen. Következésképpen, a kapitalista országoknak a piacokért vívott harca és az a vágya, hogy konkurenseiket megfojtsák, gyakorlatilag erősebbnek bizonyult, mint a kapitalizmus tábora és a szocializmus tábora közötti ellentétek. Felmerült tehát a kérdés, mi a biz. tosíték arra, hogy Németország és Japán nem áll újból talpra, nem próbál kiszabadulni az amerikai rabságból, nem próbál önálló életet élni? Úgy gondolom, hogy ilyen biztosíték nincs. Ebből azonban az következik, hogy a kapitalista országok közti háborúk elkerülhetetlensége érvényben marad. Az emliteít probléma a mindennapi külpolitikai helyzetre alkalmazva, Malenkov elvtárs beszámolójában is megtalálható. Malenkov elvtárs a többi között ezeket mondja: „A háborúutáni időszakban még inkább fokozódtak az ellentétek az anyaországok és a gyarmatok között. Anglia, Franciaország, Belgium és a többi gyarmattartó hatalom a gyarmatok rovására igyekszik kárpótolni .magát azokért a terhekért, amelyeket a gazdasági élet militarizálása és az Egyesült Államok terjeszkedése rájuk hárít. Ugyanakkor az amerikai imperialisták behatolnak e gyarmattartó hatalmak gyarmati érdekköreibe, ott pozíciókat hódítanak meg maguknak, fokozzák a gyarmati és függő országok népeinek kizsákmányolását. E harc során az amerikai hódítók összeesküvéseket sugalmaznak angol és francia „szövetségeseik" ellen, cselekedeteikkel elősegítik az imperializmus gyarmati rendszere válságának további elmélyülését, Sok gyarmati és függő ország (Egyiptom, Trán, Szíria, Marokkó, Tunisz és mások) területét katonai támaszpontok céljaira használják fel, lakosságát pedig a jövendő háború „ágyútöltelékének“ szerepére készítik elő..“ Kicserélték az Odera—Neisse békehatár ratifikációs okmányait A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma közli: Aenne Kun- dermann nagykövet, a Né. met Demokratikus Köztár. saság varsói diplomáciai missziójának vezetője és Stefan Wierblowski lengyel külügyminisztefhelyet- teg 1952. október 22-én Varsában kicserélte a Lengyelország és Németország közötti határról szóló, 1952 Január 27 én Odera Frank, furthan kötött megállapodás ratifikációs okmányait. A ratifikációs okmányok kicserélése alkalmából Stefan Wierblowski külügyminiszterhelyettes és Aenne Kundermann beszédet mondott. így is lehet... A „Midles-boroügh Eve. ning News" angol lap a következő hírt közölte: A A yorki grófság északi parancsnokságának vezérkara cáfolt* az altiszteknek a katonákkal szemben elkövetett durva bánásmódjáról szóló híreket. Azt írja, hogy „a Háttériek melletti táborban az öngyilkosságok száma sok. kai kedvezőbb a többi táborokénál". A kapitalista hóhérok a katonák öngyilkosságát is „kedvező színben" látják. Nem ia oly nehéz tehát elképzelni a „rosszabb állapotokat" a többi táborokban. így fest a nyugati humanitás. t Japán békeharcosokat tartóztattak le Jack Dempsey, a bajnokságból kikopott amerikai boxoló egy Dusek nevű szerencsétlen birkózóval együtt lép fel a „próbaakasztás" című mutatványban. A lincselések hazájában persze szenzáció az ilyesmi s a nagyérdemű közönség sokat tanulhat a szemléltető előadásból. Főleg a fiatalság: az USA fiatalkorú gonosztevőinek bűn- hulláma új rekordokat állít fel.. Szabadlábra helyezték Kesselring tábornagyot Lemondott az osztrák kormány Az angol megszálló hatóságok végérvényesen sza bad lábra helyezték az élet. fogytigiani börtönre ítélt Kesselring volt náci tábornagyot, aki a háború vége- felé egy olaszországi had- seregcsopoct parancsnoka volt és több (mint 1.500 A t it óista kultúra a háborús propaganda szolgálatában A Jelenlegi tasizáit Jugoszlávia ban az Írod alom és a művészet, oszt hatatlan része a titoista háborús pro pagandánaJ. A titoista Írók irodai mi »müveikben« igazolni igyekeznek az amerikai angol imperialisták há borús előkészületeit. Ezzel szemben a haladó jugoszláv írókat börtönbe vetik, A »Zeri 1 Popullit« című al bán lap azt írja, hogy Stefan Mítro vies haladó jugoszláv írót, aki tüdő bajban szenved, továbbá Marko Ver masevicset és másokat is a titoista gestapók agyonverték. A titoisták az ú. n. Jugoszláv Író szövetség élére állították ügynökei két Egyikük Szkender Pulenovics a boszniai bej fia, burzsoa nacionalista, aki a hitleri megszállókkal való együttműködéséről ismert, továb. bá Milorad Panics »költő«, Ivó An- dricsin herceg volt titkára, a ge. stapo volt ügynöke és Jugoszlávia királyság volt nagykövete a hitleri Németországban, Miroszlav Kér. legzs, Pavelics, a horvát Kissling aktív munkatársai és Stepinac fasísz. ta érsek bizalmas barátja. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának és Sztálin elvtárs beszédének hatalmas visszhangja SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának történelmi határozatai és J. V. Sztálin elvtárs beszéde, amelyet a kongresszus záróülésén mondott, a szovjet népet mérhetetlen lelkesedésre indította. Mindenütt, az üzemekben, a kommunizmus nagy építkezésen, a tudományos intézetekben, a kolhozokban és a kőolaj-mezőkön beszélgetések folynak, amelyeken a szovjet dolgozók egyhangúlag egyetértésüket nyilvánítják a kongresz- szus határozataival és még nagyobb termelési sikerekkel válaszolnak a határozatokra. A „Dinamó" moszkvai üzem kollektívája elhatározta, hogy a kitűzött időben teljesíti a tízhavi tervet és egyben a termelés önköltségének csökkentésével elért többmillió rubel tervenfelüli megtakarítást. Ebben az üzemben összetett agre- gátokat gyártanak az ötödik ötéves terv nagy építkezései számára. Nemrégiben befejezték az üzemben a kamenogorszki vízierömü számára készített gépi berendezést. A „Vladimír Ujios" nevű moszkvai üzem dolgozói fokozzák termkő erőfeszítéseiket. hogy sikeresen teljesít hessék az ötéves terv feladatait Az év kezdete óta Ionov, Kurenkov, és Deniszov. az üzem ifid eszterga !yo sai 15 hart normájukat teljesítették. Sztálin elvtárs bölcs szavai — mondotta Prohoi’enko a eharkovi traktorüzem dolgozója — vezéresil- lagként ragyognak az egész világ összes egyszerű emberei előtt a népek közötti békéért folytatott harcukban. Sztálin elvtárs beszéde az összes szovjet dolgozók számára hatalmas buzdításul szolgál új munkasikerek elérésére. amelyék ha zájukát még erősebbé és hatalma sabbá teszik. A kongresszus napjaiban Prohorenko termelési normáját 150—200 százalékra teljesítette. Most kötelezettséget vállalt, hogy naponta két és fél, sőt háromnapi normát teljesít. Példáját a traktorüzem számos dolgozója követte. A XIX. kongresszus határozatai mérhetetlen visszhangot keltettek a szovjet tudományos dolgozók körében is. A XIX. kongresszus történelmi dokumentumaiban és a Szovjetunió fejlődésének új ötéves tervében világosan visszatükröződik a lenini-sztálini nemzetiségi politika, a nemzetek közötti testvéri együttélés megszilárdítása és az összes szövetségig köztársaságok még na- • gyobb gazdasági és kulturális fejlő dése — mondotta Alekszander Paladin akadémikus, az ukrán SzSzK Tudományos Akadémiájának elnöke, kiváló tudományos dolgozó. A kongresszus dokumentumaiban feltüntetett számadatok a kultúra és tudomány óriási haladásáról tanúskodnak, amelyet a szövetségi köztársaságok nemzetei elértek. Ukrajnában a tudományos akadémián és az építészeti akadémián kívül mintegy 500 tudományos kutatóintézet működik. Az ukrán tudósok a kérdések egész sorát oldották meg, amelynek nagy jelentőségük van a nemzetgazdaság számára. A kommunizmus felépítése a tu- .dósokra nagy és fontos feladatokat ró — mondotta Paladin akadémikus. A kachovi vízierömü, a délukrajnai és északkrími csatorna- és öntözőrendszer építései az ukrán tudósok elé azt a jelentős feladatot állí tották hogy tudományos pontosság gal átvizsgálják a köztársaság természeti forrásait. Szovjet-Ukrajna tudományos dolgozóinak kutatómunkája a sok nemzetből álló Szovjetunió nemzetgazdasága és kultúrája, további fejlődésének biztosítására irányul. Munkájukkal a kommunizmus nagy gondolatának gyors megvalósítására és a világ békéjének biztosítására törekednek. LENGYELORSZÁG A népi Lengyelország valamennyi munkahelyén állandóan növekedik a politikai aktivitás és munkalelkesedés. A munkások, parasztok, kxxltu- rális és tudományos dolgozók beszélgetéseken nyilatkoznak a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának eredményeiről és kijelentik, hogy munkájukkal megszilárdítják a béke és a szocializmus ügyét. »Senki sem mutatja meg oly világosan, hogy mi a teendő a béke megőrzése érdekében, mint Sztálin elvtárs” — mondotta R. Uwira, a varsói villamosmü élenjáró dolgozója. — „A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa dokumentumaiban és Sztálin elvtárs beszédében fel volt vázolya a békeharc, a haladásért és a szocializmusért vívott további programmja. Minden erőnket bevetjük, hogy megszilárdítsuk a béke és demokrácia táborát, hogy megsokszorozzxxk népi Lengyelországunk erejét." NÉMETORSZÁG A Szovjetunió Kommunista Pártjának dicsőséges kongresszusa a német népben nagy lelkesedést keltett a marxizmus leninázmus gyö. zedelmes tanai iránt. Az utóbbi napokban a pártoktatási évben való részvételre. — amelynek részét képezi a XIX. kongresszxxs anyaga, valamint Sztálin elv társnak »A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban" cimü munkája is, a nempárttagok ezrei is Jelentkeztek, főleg a műszaki értelmiség, az élmunkások és az Ifjúság köréből. Az NDK legfontosabb nagyipari üzemében, a hatalmas Leuna Werke Walter Ulbricht-üzemben az SzK(b)P XIX. kogresszusa után a pártoktatáson való részvételre a nemszervezett műszakiak, kémikusok és mérnökök többsége jelentke. zett. \ polgári személy meggyilkolásáért felelős. Kesselringet 1947 májusában a brit katonai törvényszék Velencében golyóáltali halálra ítélte, de az ítéletet rövidesen életfogytiglani elzárásra változtatták. Tokiói jelentés szerint a Josida-karmány elrendelte hét, az ázsiai és csendesóceáni országok békeérte kezletén résztvett japán kiküldött letartóztatását A Josida-kormánynak ez ö zero an ejxeiKor az osztrák kormány lemondott. Mint a londoni rádió jelenti, a két koalíciós párt, a klerikális néppárt és a jobboldali osztrák szocialista Párt nem tudott megegyezni egymással az új költségvetésről szóló törvényjavaslat kérdésében, úgyhogy Figl kancellár a kormány nevében benyújtotta lemondását Körner köztársasági elnöknek. a jogtalan eljárása annak ; a pániknak eredménye, ! amelyet az ázsiai é3 csen- j desóceáni országok béke- ; értekezlete mindenütt, de elsősorban a japán imperialisták körében kiváltott
