Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-10-22 / 40. szám
A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA Bratislava, 1952 október 22 Ara 2 Kcs I. évfolyam, 40. szám CsISz-tagok! Tanulmányozzatok az <;zK(b)P XlX. kongresszusán elhangzott beszámolókat j. V. Sztálin beszéde a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán Moszkva, október 15. (TASZSZ) 4. V. Sztálin a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán, október 14-én a következő beszédet mondotta: (A szónoki emelvényen megjelenő Sztálin elvtársat viharos, sokáig szűnni nem akaró, ünneplésbe átmenő taps fogadja. Mindenki feláll. Kiáltások hangzanak: „Sztálin elvtársnak hurrá!“ „Éljen Sztálin elvtárs!“ „Dicsőség a nagy Sztálinnak!“) Elvtársak! Engedjék meg, hogy kongresszusunk nevében köszönetét mondjak a baráti üdvözletekért, a' sikereket kívánó köszöntésért, a bizalomért mindazoknak a testvérpártoknak és csoportoknak, amelyeknek képviselői megjelenésükkel megtisztelték kongresszusunkat, vagy amelyek üdvözletét intéztek hozzánk. (Viharos, szűnni nem akaró, ünneplésbe átmenő taps.) Különösen értékes számunkra ez a bizalom, amely azt .jelenti, hogy készek támogatni pártunkat a népek ragyogó jövőjéért vívott harcában, a háború ellen vívott harcában, a béke megőrzéséért" vív ott harcában. (Viharos, hosszantartó taps.) Hiba volna az,t gondolni, hogy hatalmas erővé vált pártunknak nincs többé szüksége támogatásra. Ez nem igaz. Pártunknak és országunknak mindig szüksége volt és mindig szüksége lesz a határon túli testvéri népek bizalmára, együttérzésére és támogatásán ra. Ennek a támogatásnak sajátossága abban rejlik, hogy bármely testvérpárt részéről pártunk békeszerető törekvéseinek nyújtott minden támogatás egyben támogatja saját népüket is a béke megvédéséért vívott harcában. Midőn az angol munkások 1918—1919-ben az angol burzsoáziának a Szovjetunió elleni fegyveres támadása idején harcot szerveztek a háború ellen ezzel a jelszóval: „El a kezeket Oroszországtól!“, akkor ez mindenekelőtt saját népüket támogatta a békéért vívott harcában és azután volt támogatás a Szovjetunió számára is. Midőn Tliorez elv- társ vagy Togliatti elvtárs kijelenti, hogy népe nem fog harcolni a Szovjetunió népei ellen (viharos taps), akkor ez mindenekelőtt Franciaország és Olaszország békéért harcoló munkásai és parasztjai számára támogatás és azután támogatás a Szovjetunió békesze- retö törekvései számára is. A kölcsönös támogatásnak ez a sajátossága azzal magyarázható, hogy pártunk érdekei nemcsak hogy nem állanak ellentétben a békeszerető népek érdekeivel, hanem ellenkezőleg, eggyéforrnak azokkal (viharos taps). Ami a Szovjetuniót illeti, annak érdekei egyáltalán nem különíthetők el az egész világ békéjének ügyétől. Érthető, hogy pártunk nem maradhat a testvér- pártok adósa és a maga részéről segítenie kell őket, valamint népeiket a felszabadulásért vívott harcukban, a béke megőrzéséért vívott harcukban. Közismert, hogy pártunk így is jár el. (Viharos taps.) Azután, hogy pártunk 1917-ben kezébe vette a hatalmat és azután, hogy reális intézkedéseket tett a kapitalista és földesúri elnyomás megszüntetésére, a testvérpártok képviselői pártunk bátorsága és sikerei feletti elragadtatásukban a világ forradalmi és munkásmozgalmának „rohambrigádja“ névnél illették pártánkat. Ezzel azt a reményüket fejezték ki, hogy a „rohambrigád“ sikerei megkönnyítik a kapitalizmus jármában sínylődő népek helyzetét. Ügy gondolom, hogy’ pártunk igazolta ezeket a reményeket, különösen a második világháború idején, midőn a Szovjetunió szétzúzta a német és japán fasiszta zsarnokságot, megszabadította Fairópa és Ázsia népeit a fasiszta rabszolgaság veszélyétől. (Viharos taps.) Ezt a megtisztelő szerepet természetesen igen nehéz volt betölteni, amíg a „rohambrigád“ egyesegye- dül állott és amíg ezt az élenjáró szerepet csaknem egymagában kellett betöltenie. De ez már csak volt. Most egészen másként áll a dolog. Most, midőn Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyarországig új „rohambrigádok“ jelentek meg a népi demokratikus országok képében, pártunk már könnyebben harcol és vidámabban folyik a munka. (Hosszantartó taps.) Különös figyelmet érdemelnek azok a kommunista, demokratikus, vagy munkás-parasztpártok, amelyek még nem jutottak hatalomra és amelyek továbbra is a burzsoázia drákói törvényeinek igája alatt dolgoznak. Nekik természetesen nehezebb dolguk van. De mégsem olyan nehéz a munkájuk, mint amilyen a miénk, orosz kommunistáké volt a cárizmus idején, midőn a legcsekélyebb előrehaladást is a legsúlyosabb bűncselekménynek nyilvánították. Az orosz kommunisták azonban kitartottak, nem rettentek meg a nehézségektől és kivívták a győzelmet. Ugyanígy lesz ezekkel a pártokkal is. Miért nem lesz oly nehéz e pártok dolga, mint a cári korszak orosz kommunistáié volt? Először is azért, mert a harcnak és a sikereknek olyan példái vannak szemük előtt, amilyenek a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban láthatók. Következésképpen tanulhatnak ezeknek az országoknak hibáiból és sikereiből és ezzel megkönnyíthetik munkájukat. Másodszor azért, mert maga a burzsoázia — a felszabadító mozgalom fő ellensége — más lett, jelentősen megváltozott, reakc.iósabbá vált, elvesztette kapcsolatait a néppel és ezzel meggyengítette önmagát. Érthető, hogy ennek a körülménynek szintén meg kell könnyítenie a forradalmi és demokratikus pártok munkáját. (Viharos taps.) A burzsoázia- azelőtt megengedte magának a sza- badelvűsködést, védelmezte a burzsoa demokratikus szabadságjogokat és ezzel népszerűvé tette magát a nép körében. A szabadelvűségnek most már nyoma sincs. Nincs már meg az úgynev ezett „személyes szabadság“, — csak annak a személyes szabadságát ismerik el, akinek tőkéje van. Az összes többi polgárt csupán kizsákmányolásra alkalmas nyers emberanyagnak tekintik. Az emberek és nemzetek egyenjogúságának elvét eltiporták. Ennek az elvnek helyébe a kizsákmányoló kisebbség teljesjogúságának és a polgárok kizsákmányolt többsége jogfosztottságá- nak elve került. A burzsoa demokratikus szabadság- jogok zászlaját félrelökték. Ügy gondolom, hogy ezt a zászlót önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell magasra emelniök és elöre- v inniök, ha maguk köré akarják gyűjteni a nép többségét. Nincs más, aki magasra emelje. (Viharos taps.) A burzsoáziát azelőtt a nemzet vezetőjének tekintették. Védelmezte a nemzet jogait és függetlenségét, amelyeket „mindenek“ fölé helyezett. A „nemzeti elv“-nek most már nyoma sem maradt. A burzsoázia most dollárokért áruba bocsátja a nemzet jogait és függetlenségét. A nemzeti függetlenség és a nemzeti szuverenitás zászlaját félrelökték. Kétségtelen, hogy ezt a zászlót önöluiek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell magasra emelniök és előrevinniök, ha hazafiak akarnak lenni, ha a nemzet vezető erejévé akarnak válni. Nincs más, aki magasra emelje ezt a zászlót. (Viharos taps.) így áll a dolog mostanában. Érthető, hogy mindezeknek a körülményeknek meg kell könnyiteniök a még hatalomra nem jutott kommunista és demokratikus pártok munkáját. Következésképpen teljes joggal lehet arra számítani, hogy a testvérpártok sikereket és győzelmet aratnak a tőke uralmának országaiban. (Viharos taps.) • « Éljenek testvérpártjaink! (Hosszantartó taps.) Éljenek jó egészségben a testvérpártok vezetői! (Hosszantartó taps.) Éljen a népek közötti béke! (Hosszantartó taps.) Le a háborüs gyű jtogatókkal! (Mindenki feláll. Viharos, szűnni nem akaró, ünneplésbe átmenő taps. Zúgnak a kiáltások: „Éljen Sztálin elvtársi“, „Sztálin elvtársnak hurrá!“, „Éljen Sztálin elvtárs, a világ dolgozóinak nagy vezére!“, „A nagy Sztálinnak hurrá!“, „Éljen a népek közötti béke!“, „Hurrá!“)
