Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-10-15 / 39. szám

Sztálin elrtárs újabb klasszikus műve Sztálin elvtárs új müvét hozták íiyilváJiosságra: „A szocializmus gaz­dasági problémái a Szovjetunióban“. Ez a sztálini mű a marxizmus- leninizmus tudományának hatalmas gazdagítása, alkotó továbbfejleszté­se, új fokra emelése. \ Ennek a sztálini műnek elméleti §3 gyakorlati jelentősége szinte fel­becsülhetetlen. A kommunista párt, az egész szovjet nép, az egész világ dolgozói ezzel olyan müvet kaptak, amelyben mély sztálini bölcseséggel fel vannak tárva korunk gyökeres problémái, tudományosan meg van határozva a párt politikája a kapita­lizmusból a kommunizmusba való for kozatos átmenet idején. Sztálin elvtársnak a párt XIX. kongresszusa előestéjén nyilvános­ságra hozott új, klasszikus munkája kiemelkedő eseményt jelent a kom­munista párt és az egész szovjet nép törtéhetében. A párt kongresszusán i.sszegezik, kiértékelik az utat, ame­lyet megtett XVIII. kongresszusa 5ta és felfegyverkezve azokkal a tu- lományos tételekkel és következteté­sekkel, amelyeket Sztálin elvtárs új elméleti müvében megfogalmazott, meghatározza további feladatait, az sgész szovjet nép feladatait, a kom­munista társadalom felépítése terén 1 Szovjetunióban. Sztálin elvtárs „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunió­ján“ című müvében megkaptuk a szocializmus politikai gazdaságtana gyökeres kérdéseinek mély és sokol- íalú feldolgozását. Ez a munka a marxista-leninista politikai gazda­ságtan továbbfejlesztésében maga­sabb fokot jelent. k Lenin-Sztálin pártja vezetése alatt s. szovjet nép mire befejezte orszá­gában a hatalmas változásokat, örök­re végzett a kizsákmányolással és az isztályelnyomással, felépítette a Szovjetunióban a szocialista társa­dalmat és sikeresen hajtja végre a kommunizmusba való átmenetet is. Sztálin elvtárs az új társadalom épí­tésiben szerzett gigantikus tapasz­talatokra támaszkodva, a sz&cializ- mus gazdasági törvényei jellegének -agyogó feldolgozását nyújtja. A gazdasági törvények kérdése latalmas jelentőségű kérdés. Egyes közgazdászok megpróbálták tagadni i tudomány törvényeinek, különösen i politikai gazdaságtan törvényeinek >bjektiv jellegét a szocializmusban. Sztálin elvtárs rámutatott, hogy a szocializmus gazdasági törvényei ob­jektív törvények, amelyek a gazda­sági féjlödésnek az emberi akarattól függetlenül végbemenő folyamatait tükrözik vissza. Ezért mélységesen íelytelen az az elképzelés, hogy a szocializmusban az emberek gazda­sági törvényeket semmisíthetnek meg és saját akaratukból másokat ilkothatnak. Az emberek felfedez­tetik a természet és a társadalom örvényeit, megismerhetik, tanulmá­nyozhatják, figyelembe vehetik őket, cselekedeteiknél felhasználhatják- a ársadalom érdekében, azonban meg­változtatni, vagy eltörölni nem tud- ák őket. A gazdasági törvények, ta- útja Sztálin elvtárs, nem semmisül­tek meg, hanem az új gazdasági vi- zonvok folytán elvesztik erejüket és ekerülnek a színről, hogy helyet ad- anak az új törvényeknek, amelyeket sem emberi akarat alkot, hanem az ij gazdasági feltételek talaján kelet­keznek. A marxista-leninista tudomány ■riási elméleti gazdagítását jelenti, logy Sztálin elvtárs feltárja a szo- ializtttus alapvető gazdasági törvé- lyét. Ennek a törvénynek lényeges ■onásait és követelményeit, tanítja iztálin elvtárs „körülbelül úgy le­tetne megfogalmazni: az egész tár­adalom állandóan növekedő anyagi s kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szoeialis- a termelés szüntelen fejlesztése és ökéletesítése útján, a legfejlettebb echnlka alapján“. A szocializmus alapvető gazdasági örvényének e klasszikus meghatá- ozása a szocializmus legmélyreha- óbb lényegét, természetet tárja fel s kifejezésre juttatja a szociaJiz- ius nagy előnyeit a kapitalizmussal zemben. A szocialista társadalom­én az emberről való gondoskodás, z ember boldogsága a legfőbb cél, Z: egész társadalom állandóan nö- ekyö anvagi és kulturális szükségle- ei legnagyobb mértékű kielégítésé- ek biztosítása. E magas és nemes cél nevében ná- jnk, a Szovjetunióban szakadaté­ul növekszik és tökéletesedik a szo- ialista termelés, fejlődik az ország azdasága. E cél érdekében soha nem itott hazafias lelkesedéssel dolgoz- ak a szovjet emberek, hogy még •yönyörübb, még hatalmasabb és nég gazdagabb legyen nagy haza­I juk. „Az ötödik ötéves terv — álla- I pítja meg a XIX. kongresszus okmá­nya — a Szovjetunió népgazdaságá- ; nak újabb hatalmas arányú fejlődé- ! sét eredményezi s biztosítja a nép i anyagi jólétének és kulturális szin- I vonalának további jelentős emelke­dését.“ j Sztálin elvtárs új müvében a kom- | munizmus első fázisáról annak máso- i dik fázisára való áttérés törvénvs^e- | rüségei kérdésének részletes magya­rázatát nyújtja. Ahhoz, hogy előkészítsük a szocia­lizmusból a kommunizmusba való át­térést, három előzetes feltételt kell ; megvalósitani — tanítja Sztálin elv- | társ. Elsősorban biztosítani kell az egész társadalmi termelés szüntelen növekedését, mindenekelőtt a terme­lési eszközök termelésének növekedé­sével. Másodsorban, a kolhozok és ennélfogva az egész társadalom szá­mára előnyős fokozatos átmenetek útján a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára kell emelni s az áruforgalmat szintén fokozatos át­menetek útján a termékcsere rend­szerével helyettesíteni. Harmadszor, el kell érni a társadalom olyan kul­turális fejlődését, amely a társada­lom minden tagjának biztosítaná fi­zikai és szellemi képességeinek min­denoldalú fejlődését. Kell, hogy a társadalom tagjainak lehetőségük legyen olyan műveltség megszerzésére, amely elegendő ah­hoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőjévé váljanak, hogy szabadon választhassák meg foglalkozásukat és a fennálló munkamegosztás foly­tán ne legyenek egész életükre egy valamely foglalkozáshoz kötve. Hogy ezeket a viszonyokat megvalósíthas­suk, — mutat rá Sztálin elvtárs — szükséges, hogy komoly változásokat érjünk el a munka vonalán, lerövi­díteni a munkaidőt, legrosszabb eset­ben hat, később öt órára, a reálbért legalább kétszeresére emelni, meg­javítani az életfeltételeket. Lenin és Sztálin pártja nagy' fi­gyelmet szentel a nép kulturális fej­lődésének, a szovjet társadalom tag­jai, fizikai és értelmi képességei mindenirányú fejlesztésének. Világo­san mutatja ezt a Szovjetunió nem­zeti művelődésének fellendülés«, a fő­iskolák számának növelése, a népi kultúra, irodalom és művészet felvi­rágzása. Szemléltetően beszélnek er­ről azok a tervek, amelyeket a párt a legközelebbi években számít meg­valósítani. Az ötödik ötéves terv­ben megvalósul az átmenet a hétéves iskolai képzésről az általános közép­fokú kérdésre a köztársaságok fővá­rosaiban és egész sor nagyobb város­ban, pártközpontban, és a követ­kező ötéves tervben megteremtik a feltételeket a középiskolai képzés tel­jes megvalósítására az egész ország­ban. Hozzálátnak a politechnikai ki­képzés megvalósításához. Mindezen előzetes feltételek együt­tes összesített megvalósítása lehető­séget ad a kommunizmusba való gyö­keres átmenetre. E feltételek megva­lósítása után remélhető, — mondja Sztálin elvtárs — hogy a munka a társadalom tagjai szemében nem te­her, hanem „elsődleges életszükség­let“ lesz (Marx), hogy „a munka ne­héz teherböl gyönyörré változik“ (Engels), hogy a közvagyonra a tár­sadalom minden tagja úgy fog tekin­teni, mint a társadalom létezésének szilárd és sérthetetlen alapjára“. „Ez lesz — mutat rá Sztálin elv­társ — a gyökeres átmenet az egyik gazdaságtanból, a szocializmus gaz­daságtanából — a másik, magasabb gazdaságtanba, a kommunizmus gaz­daságtanába.“ Sztálin elvtárs munkájában elmé­leti feldolgozást kaptak olyan komoly kérdések, mint az árutermelés kér­dése a szocializmusban, az értéktör- vény kérdése a' szocializmusban, a város és a falu, a szellemi és fizikai munka közötti ellentét megszünteté­se, valamint a köztük lévő különb­ség felszámolásának a kérdése, stb. A szocializmus gazdasági problé­mái feldolgozásával együtt Sztálin elvtárs ebben a müvében mélyreható marxista elemzését adja a jelenkori kapitalizmus fontosabb problémáinak is, sokoldalúan vizsgálja az egységes világpiac szétesésének és a kapita­lista világrendszer* válsága elmélyü­lésének kérdését, a kapitalista orszá­gok közti háború elkerülhetetlenségé­nek a kérdését. Sztálin elvtárs pontosan és világo­san megfogalmazza a jelenkori ka­pitalizmus alapvető gazdasági tör­vénye fö vonásait és követelményeit: a maximális tökésprofit biztosítását az adott ország lakossága többségé­nek kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más orszá­gok, különösen az elmaradt orszá­gok népeinek leigázása és rendszeres i kirablása útján, végül pedig hábo­I rúk és a nemzetgazdaság militarizá- I lása útján, amelyet a maximális pro- | fit biztosítására használnak fel. Sztálin elvtárs e müvében nagy meggyőző erővel hangsúlyozza káde­reink felvértezésének szükségességét a társadalom fejlődése törvényeinek az ismeretével. Hozzánk — mondja Sztálin elvtárs — évente az új, fiatal I káderek ezrei jönnek, akik égnek a vágytól, hogy segítsenek nekünk, hogy megmutassák magukat, de nincs elégséges marxista műveltsé­gűk. Az ifjú káderek nevelésének célját fogja szolgálni az előkészület­ben lévő marxista politikai-gazdaság- tankönyv. E tankönyv összeállítása a szoy'jet ifjúság ideológiai nevelése iránti sztálini gondoskodás újabb fé­nyes bizonyítéka. De ilyen tankönyvre — jegyzi meg Sztálin elvtárs — nemcsak a mi szovjet ifjúságunknak van szüksége. Különösen szükséges minden ország kommunistái számára és a kommu­nistákkal rokonszenvező emberek számára. Külföldi elvtársaink tudni akarják, hogyan szabadultak meg a szovjet emberek a kapitalista rab­ságból, hogyan alakítottuk át orszá­gunk gazdaságát a szocializmus szel­lemében. Tudni akarják mindezt azért, hogy tanuljanak tölünk és fel­használják tapasztalatainkat orszá­guk számára. Ezért Sztálin elvtárs meghatározása szerint szükség van olyan tankönyvre, „amely nemesalt az országon bellii, hanem külföldön is a forradalmi ifjúság kézikönyvéül szolgálhat". Sztálin elvtársnak „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunió­ban“ című munkájának a megjelené­se kimagasló esemény a kommunista párt és az egész szovjet nép szellemi életében, jelentős gazdagítása a marx- izmus-leninizmus elméletének. Ennek a műnek hatalmas nemzetközi jelen­tősége van. Külföldi elvtársainkat újabb dicső tettekre ösztönzi a béke, szocializmus és a demokrácia nevé­ben, a szovjet embereket pedig lel­kes alkotómunkára, elszántságra hív­ja. Pártunk megvalósítva mindazt, amit Sztálin elvtárs lángeszüen fel­vázolt, vezeti a szovjet népet a kom­munizmus győzelme felé. (A „Komszomolszkaja Pravda vezércikke.) A CsISz Központi Bizottsága az SzK(b)P dicső XIX. kongresszusának As SsK(b)P dicső XIX. kongresszusának, Moszkva. Drága elvtársak! i Önöknek, a világ dolgoz ói bölcs tanítói képviselőinek, az SzK(b)P- nak és a nagy Sztálinnak a népi demokratikus Csehszlovák Köztár­saság fial és leányai őszinte üdvözletüket küldjük. Az Önök kongresszusai tanították apáinkat harcolni a kapitalis­ták ellen, mindig megmutatták a szabadsághoz vezető utat, megszi­lárdították a világ dolgozóinak győzelmébe vetett hitét, s mint a mostani dicsőséges XIX. kongresszus, tanítanak & szocializmust és a kommunizmust építeni. Hála a szovjet népnek, az SzK(b)P-nak és Sztálin elvtársnak, a szabad és szerencsés népek, a szocializmus építőinek alkotó és teljes életét élhetjük. Drága elvtársak, mind­ezekért fogadják a Csehszlovák Köztársaság Ifjú nemzedékének kö­szönetét. Az SzK(b)P XIX. kongresszusának összehívása és az új sztálini ötéves terv javaslatainak nyilvánosságra hozása fiainkat és leányain­kat boldogsággal, új erővel, örömmel és lendülettel töltötték el. Az SzK(b)P XIX. kongresszusára tett szocialista kötelezettségvállalá. sok ifjúságunknak az Önök nagy szocialista hazája Iránti érzését fejezi ki A CsISz KB elnöksége az SzK(b)P XIX kongresszusa al­kalmából felhívással fordult ttjóságunkhoz, hogy a szovjet komszo- molisták példája nyomán vegyen részt a legfontosabb szocialista építkezéseinken, az osztravai Klement Gottwald Űj Kohóművek épít­kezésein. Örömteljes érzéssel jelentjük ma, hogy e harcos kötelezett­ségvállalást teljesítettük és soraink közül a legjobbak, többezer fiú és leány tette magáévá a CsISz KB e felhívását s lépett munkába a szocializmus e legfontosabb építkezésén. E siker önbizalmát ad egész ifjúságunknak, bízni saját erejében és megerősít minket további munkánkban a gottivaldi ötéves terv negyedik évének teljesítéséért vívott harcban. ígérjük Önöknek, drága elvtársak és önnek, Sztálin elvtárs, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és Gottwald elvtárs vezetésével tanulva a testvéri leni ni-sztálini Komszomol, tapasztalataiból, az egész fiatal nemzedéket lelkes, önfeláldozó, öntudatos hazafiakká ne­veljük, a szocializmus igazi építőivé és a haza hű védőivé, akik sze­retni fogják hazánkat, és mint a szemük fényét fogják őrizni a szo­cializmus nagy országa népei és a Szovjetunió nagy vezére, bölcs atyja és tanítója lránt, drága Sztálin /elvtárs Iránt érzett barátsá­gukat és szeretetüket. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Prága, 1953. október 4. A harcban nem szabad megállni A kassal gimnázium jeles tanuló­ja Zoli. Termetre az alacsonyabbak közé tartozik, jellem, becsületesség, jó tulajdonságok dolgában kiemelke­dik valamennyi osztálytársa közüL Mindig nyíltan beszél, mindig igazat mond. Fekete szemei csillognád* a lelkesedéstől, valahányszor szép, ne­mes emberi dolog ragadja meg a fi­gyelmét, elhomályosulnak a szomo­rúságtól, vagy a harag szikráit lőve- lik, ha szenvedést, jogtalanságot gonoszságot látnak. Nem megy el érdektelenül, közömbösen sem a jó, sem a rossz, a visszataszító mellett. Értelmének első fellobbanása óta sejti és érzi, hogy tennivalója, hiva­tása van az emberek között: segí­teni, ápolni, erősíteni azt, ami az éle­tet, a boldogságot szolgálja és har­colni az embertelenség ellen. Tizennégyéves, amikor a magva» proletárforradalom seregei a várost ostromolják, amikor a pesti gyárak, a bányák felszabadult hősei, az ezer- holdak emberré lett robotosal, mint a száguldó förgeteg, haláltmegvetó rohammal felszabadítják Kassát. ' tv sodródik ő Is, a tömeg válláig sem érő kisdiák, az ünneplő utcán, ami- I kor a magyar és szlovák dolgozók : mámoros lelkesedéssel, testvérként I ölelkeznek, könnyezve köszöntik új, közös kincsüket, a szabadságot. Később a vereség, az elbukás, a gyász gyötrelme is az övé volt. Ma­gyarországon bebörtönözték, gyilkol­ták a szabadság híveit, a határon túl, Kassán és a többi városban cseh, szlovák és magyar gyárosok, föld­birtokosok és nagybérlők sanyargat­ták a népet. A munkások harcoltak, a város utcáin elkeseredett tünteté­sek folytak kenyérért, munkáért, jo­gokért. Nagyon szerette a zenét. Szárnyaló gondolatait, merész álmait aláfestet­te a muzsika, s méginkább megszé­pítette azokat Klári, a kishuga gyakran álmélkodva nézte, amikor Petőfi verseit olvasta, vagy Szlád- kovicsét, — a szlovák szabadsághar­cok költőjét, akit ugyancsak szere­tett — hogy arca mennyire átezelle­Schőnherz Zoltán műit, olvasmányaiba mennyire bele­feledkezett. Gyakran dudorászott ol­vasás közben s később, amikor meg­tanulta a kottázás művészetét, ked­venc verseit meg is zenésítette. Ami­kor harcos ifjúvá nőtt, amikor már a kommunista ifjúmunkások szövet­ségének tagja volt bátor, mozgósító munkásindulót ajándékozott társai­nak. A harcban nem szabad megállni Elvtárs, szorítsd a fegyvered, I.eszünk az új rend katonái, lueszünk az eljövő hadsereg... E dal az ifjú Schönherz Zoltán ha­gyatéka, munkásosztályunk, szere­tett pártunk kincsestárának egyik igazgyöngye. ★ 1943 őszén szuronyos katonák kí­sérték a tárgyalóterembe Schönherz Zoltánt. A katonai bíróság tagjai, — a népgyűlölő földesurak és gyárosok fiai — gőgösen és fölényesen kérdez­ték: — Hogyan merészkedett szembe­szállni az ország vezetőinek akara­tával, ha ők jónak látták a háborút, milyen jogon helyezkedett szembe velük? Schönherz elvtárs azt mondta ne­kik: — Ha egy folyó rozoga hidján var laki át akar jönni, kötelességem, hogy’ rászóljak: Vigyázzon, leszakad a híd! Tíz évvel ezelőtt, 1943. október 9-én a börtönudvaron dob pergett, felharsant a trombita, de egyik sem tudta elnyomni a hős kommunista tiszta, csengő hangját, aki élete utoLsó percében szabad '.útzáját s a népek megmentőjét, Sztálint éltette. Azt, hogy milyen naggyá, milyen hatalmas emberré nőtt a kassal gim­názium egykori diákja, megmutatja az a párbeszéd, amely közte és hú­ga közt folyt le a börtönfolyosón, élete utolsó napjaiban. — Menj, Klára — mondta a hú­gának. — Eredj kedves, ne töltsd Itt hiába az időt. Menj, rohanj az elv­társakhoz, mozgósítsátok a gyárak munkásait, rázzatok fel minden be­csületes embert. A fasizmus újabb gyilkosságra készül, halál fenyegeti jó testvérünket, a kárpátukrajnai nép harcos fiát, Borkanyuk Olekszát­— De Zoltán, hiszen te Is... Te magad is .,. — szólt meghökkenve a húga. Tán érted is kellene tenni valamit... — Amit mondtam, azt tedd, Klá­ra! — szólt húgára keményen Schön- herz Zoltán. — A párt utasítása ez, hajtsd végre! íme a kommunista hős, aki mások életéért fs harcolt, amikor a halál már a küszöbén leselkedett. Népünk, ifjúságunk, amikor mártírhalálának tizedik évfordulójára emlékezünk, tudja, hogy boldog életét azoknak köszönheti, akik a halállal szembe­néztek érette.- ' Vadász Ferenc,

Next

/
Thumbnails
Contents