Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-10-15 / 39. szám

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

értékesítő szervezetek gépezete mérhetetlenül felduzzadt Mind a központban, mind vidéken sok begyűjtési és értékesítő szervezet gyakran égy és ugyanazon tennék és nyersanyag begyűjtésével, értékesítésével foglalkozik. A begyűjtés és értékesítés tervezésében mutatkozó hibák miatt észszerütlen s rendkívül távoli szállítások fordulnak elő. A mező gazdasági termékek begyűjtése, tá rolása és értékesítése terén mutatkozó magas igazgatási költségek oka az, hogy a minisztériumok — amelyek hatáskörébe a begyűjtési és értékesítési szervezetek tartoznak — rosszul foglalkoznak az igazgatási költségek csökkentésével, liem ellenőrzik a begyűjtés alatt álló termékek önköltségét. A minisztériumi ellenőrzés hiánya teremt alapot mindenféle visszaélés számára, lehetővé teszi a begyűjtő szervezeteknek, hogy minden hiányt és veszteséget felvegyenek a begyüj tési költségek közé és ezzel leplezzék rossz gazdálkodásukat.

A begyűjtési, ellátási és értékesl tő szervezeteknél a kellő rend és a takarékosság hiánya több milliárd rubelnyi veszteséget okoz az állam nak.

Végül: még mindig nagyok az igazgatási költségek. Az utóbbi években az államigazgatás sok szervénél többízben csökkentették az igazgatási gépezet. Ezt azonban főleg felülről. Közigazgatási úton hajtották végre. A közigazgatási gépezet fenntartására szolgáló összegek csökkentése még mindig nem vált az intézmények és szervezetek vezetőinek állandó gondoskodása tárgyává. Sok minisztérium és hivatal a megállapított státusokon felül alkalmaz dolgozókat Nagy pazarlás fordul elő a területi, városi és kerületi intézmények és szervezetek gépezetében.

A tapasztalat azt mutatja, hogy «z igazgatási gépezet munkájának tökéletesítése, valamint a begyűjtés és- az értékesítés szervezetének megjavítása szabaddá teszi és szabaddá fogja tenni a dolgozók egy részét. A gazdasági szervek és pártszervezetek kötelessége, hogy helyesen használják fel a szabaddá vált dolgozókat a népgazdaság fejlesztésének érdekében. A megfelelő minisztériumok, a munkaerőtartalékok minisztériuma, a párt és szakszervezeti szervezetek kötele sek gondoskodni arról, hogy ezek a káderek megfelelő termelési szak- képzettséget kapjanak és erőiket a gazdaság' olyan ágaiban használhassák fel, amelyek fejlesztése a káderek számának növelését követeli.

Az a tény, hogy a népgazdaság minden Igában előfordul a pazarlás. az anyagok, pénz és a munka erő felhasználásában arról tanúskodik. hogy sok vezető megfeledke zett a takarékosságról, nem fordít gondot az állami eszközök észszerű és gazdaságos felhasználására nem gondoskodik kellőképpen az általa vezetett üzemben vagy intézmény ben folyó pénzügyi-gazdasági te- vékenvség irányításának megjavításáról. a pártszervezetek pedig nem veszik észre ezeket a hibáka’ és nem terelik jó irányba az ilyen vezetőket.

A feladat az hogy végetvessünk a gazdasági vezetők és pártszerve zetek közömbösségének -a gazdal kodás terén mutatkozó gondatlan Sággal ás pazarlással szemben. A legszigorúbb takarékosság megva lósitása kérdéseinek mindig egész gazdasági és pártmnnkánk közép pontiéban kell állma Páradhatatla nul gondoskodnunk kell arról, hog' a szovjet embereket a közösség s szocialista tulaidon óvásának szel lemében neveljük Gyökerében k kell irtani minden feleslege« anvae — és munkafelhaszná ást. valamint pénzikadást és rendszeresen bizto sltanj kel) a termelési önköltség csökkenté« feladatának teljesítésé’ és túlteljesítését. Fokozni kell a harcot a gondtalanság ellen, erősen

csökkenteni kell az általános költ- ségeket az iparban, az építkezésnél, a közlekedésnél, a mezőgazdaságban, a kereskedelmi, begyűjtő és értékesítő szervezeteknél, határozottan meg kell valósítani az állami és gazdasági gépezet egyszerűsítését és olcsóbbá tételét, fokozni kell a rubelellenőrzést a pénzügyi szervek részéről, továbbá az ellenőrzést a gazdasági tervek teljesítése és a takarékosság elvének betartása felett. Gazdasági kádereinknek a tökéletességig el kel] sajátítaniok a szocialista gazdálkodás módszereit; kötelesek emelni technikai és gazdasági felkészültségük színvonalát, rendszeresen javítani a termelési módszereket, felkutatni, megtalálni és felhasználni a népgazdaság mé- hében rejlő tartalékokat.

A népgazdaság fejlesztése terén ránk váró feladatok sikeres megöl dása szempontjából óriási jelentősége van a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésének. A párt mindig nagy figyelmet fordított a verseny megszervezésére és azt tartotta., hogy a szocialista. munkaversenyben az a legfontosabb, hogy elörelendít- se az elmaradottakat, hogy azok elérjék a legjobbak munkáját. Társadalmunk viszonyai közepette a szocialista építés minden szakaszán óriási szerepe van a munkában, a példamutatásnak. A szovjet emberek saját tapasztalataikon nap mint nap ar ró] gyözdnek meg, hogy a termelés jobb megszervezése, az új technika bevezetése, a mindenfajta tökéletesítés és találmány feltétlenül azzal jár, hogy könyebbé lesz a munka, fokozódik a dolgozók anyagi jóléte. A szocialista építés minden szakaszán tömegesen akad példája a dolgozók alkotó kezdeményezésének, amely biztosítja a szocialista termelés szüntelen növekedését és tökéletesítését. Népünk már régóta ismert alkotó kezdeményezéséről és találékonyságáról.

A szocializmus ellenségei és kü lönféle szócsöveik, a szocializmust olyan rendszerként tüntetik fel, amely elnyomja az egyéniséget. Nincs ennél együgyübb és vulgári- sabb elképzelés. Bebizonyosodott, hogy a szocialista rendszer biztosította a személyiség felszabadulását, az egyéni és kollektív alkotás felvirágzását, megteremtette a feltételeket a néptömegek mélyén rejtő ző képességek minden oldalú fejlődéséhez.

Országunkban méltányolok és lelkesen ösztönzik a becsületes munkát. A párt és a kormány széleskörben alkalmazza a dolgozók jutalmazásának és kitüntetésének rendszerét a népgazdaság és a kultúra valamennyi ágában elért munkás! kerekért. Csupán a Nagy Honvédő Háború befejezése óta eltelt ídö alatt a Szovjetunió érdemrendjeivel és érdemérmeivel 1,346.000 munkást, kolhozparasztot, tudóst, mérnököt és technikust, alkalmazottat, orvost, tanítót és egyéb dolgozót tüntettek ki. országunk 6480 dolgozója pedig kiemelkedő újító munká- j jóért megkapta a Szocialista Mun- j ka Hőse kitüntető címét. A párt- J szovjet-, gazdasági, szakszervezeti ! és komszomol-szerevezetek feladata. I hogy minél szélesebben kifejlesszék ] a munka versenyt a szocialista épi- j tés minden területén, egész erejükkel támogassák az élenjárók és újítók kedvező eredményekkel járó munkáját és Haladó kezdeményező seit, állandóan terjesszék a kiváló munkamódszereket az összes dolgo. | zók között, segítve ezzel az etmara | dókat, hogy az élenjárók színvona- j iára emelkedjenek Az újnak a rég) ellen az élenjáróknak az elmaradó j ellen vívott harcában nemcsak az j a fontos, hogy lássák az úi társa dalmi rendszert alkotó erőket ha nem állandóan fejleszteni is kell ezeket az erőket, gondoskodni kell folytonos növekedésükről, a sikeres haladás érdekében szüntelenül szervezni és tökéletesíteni kell őket.

2. A nép jólétének, egészségügyének és kulturális színvonalának további emelkedése

A népgazdaság minden területén elért sikerek a szovjet társadalom i anyagi és kulturális életszínvonalá- I nak további emelkedését eredményez- ! ték. Ez teljesen indokolt, nem is lehetett másként, mivel országunkban a szocialista termelés célja a | társadalom állandóan nöyekvö anya- > gi és kulturális szükségletei maxi- ] mális kielégítésének biztosítása, j A szovjet nép egyre növekvő | anyagi jólétének legfontosabb mu- í ta tószáma a nemzeti jövedelem szün- I télén emelkedése. A Szovjetunió I nemzeti jövedelme 1940-töl 1951-ig j 83 százalékkal növekedett. A Szov- ! jetunióban az egész nemzeti jövede- I lem a dolgozók közkincse, ellentét- j ben a kapitalista országokkal, ahol a j nemzeti jövedelem nagyobbik felét | a kizsákmányoló osztályok elsajátít- I ják. A Szovjetunió dolgozói szemé- f lyes anyagi és kulturális ^szükségleteik kielégítésére a nemzeti jövede- ) lem háromnegyed részét kapják meg,

I a fennmaradó részt pedig a szocia- | lista termelés bővítésére és más ál- | lami és társadalmi szükségletekre j fordítják.

| A munkások és alkalmazottak { reálbére és a parasztok reáljövedel- • me növekedésének legfontosabb for- 1 rása a közszükségleti cikkek árának a kormány által következetesen vég- ! rehajtott csökkentése. A szovjet kor- ' mány az 1947—1952 közti időben öt ízben szállította le az állami kiskereskedelmi árakat, s ennek eredményeképpen az élelmiszerek és iparcikkek ára most átlagban 50 százalékkal alacsonyabb, mint 1947 negyedik évnegyedében.

Mint ismeretes, országunk munkásai és alkalmazottai — az állam költségére — a társadalombiztosítás alapján segélyekben és nyugdíjban részesülnek, ingyen vagy nagy kedvezménnyel beutalásokat kapnak | szanatóriumokba, üdülőkbe és gyer- I mekintézményekbe, minden évben I fizetéses szabadságban részesülnek.

I Minden fajysi és városi dolgozó ingyenes orvosi ellátásban részesül. Az állam városon és falun segélyeket. fizet a sokgyermekes és egyedülálló anyáknak; biztosítja az ingyenes oktatást az elemi és hétosztályos iskolákban; ösztöndíjat ad a tanulóknak. E juttatások és kedvezmények révén a városi és falusi dolgozók 1940-ben 40.8 milliárd rubelt kaptak, 1951-ben pelig 125 milliárd rubelt.

A munkások és alkalmazottak pénzbérének növekedése, a parasztok pénz- és természetbeni bevételeinek növekedése, a közszükségleti cikkek árcsökkentése és a lakosságnak az állam költségére nyújtott egyéb juttatások eredményeképpen az egy munkásra és alkalmazottra jutó reál- jövedelem 1951-ben mintegy 57 százalékkal, az egy dolgozó parasztra jutó reáljövedelem mintegy 60 százalékkal volt magasabb, mint 1940- ben.

Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete a Szovjetunió nemzeti jövedelmének legalább 60 százalékos emelését irányozza elő az ötéves terv során, előirányozza továbbá — a kiskereskedelmi árak leszállítását is fi- * gyelefnbe véve — a munkások és ai- 1 kalmazottak reálbérének 35 százalékos növelését és a kolhozparasztok pénzbeli és természetbem jövedelmének legalább 40 százalékos növekedését (pénzben kifejezve).

Országunkban nagy lakás, és középítkezés folyik. Csak a háború utáni években a városokban és munkáslakótelepeken több mint 150 millió négyzetméter lakóterületü ház épült, falun pedig több mint 3.8 millió lakóház. Különösen nagy lakásépítés folyt a volt megszállt területeken. A nagyarányú lakásépítkezés ellenére azonban még mindig komoly lakáshiány tapasztalható nálunk. Sok minisztérium és helyi szovjet évről évre nem teljesíti a számára megállapitott lakásépitkezési tervet és nem használja fel teljesen az áliám által erre a célra rendelkezésre bocsátott eszközöket Csupán az elmúlt két esztendő alatt több mint négymillió négyzetméter lakótér nem készült el a lakásépitkezési tervek öemteljesité- se következtében. Még nem vesztek ki nálunk az olyan gazdasági és pártvezetők. akik a dolgozók szükségleteiről való gondoskodást másodrendű ügynek tekintik és nem intézkednek,

I hogy az építési és javítási terveket j teljesítsék. A feladat az, hogy min- I denképpen növeljük a lakásépítke- I zést. Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete kimondja, hogy az állami lakásépítkezésre fordított beruházásokat — a negyedik ötéves tervhez viszonyítva — mintegy kétszeresére kell növelni.

A párt és a kormány mindig nagy gondoskodást tanúsított és tanúsít népünk egészségének megóvása iránt. Az egészségvédelemre fordított állami kiadások — azokat a kiadásokat is figyelembe véve, amelyeket a társadalombiztosítási eszközökből fordítanak erre a célra — az 1940 évi 11.2 milliárd rubelről 1951-ben 26.4 milliárd rubelre növekedtek. Ezzel tovább javult és bővült a lakosság orvosi és egészségügyi ellátása. A kórházi ágyak száma a városokban és falvakban 1951-ben 30 százalékkal volt magasabb, mint 1940-ben. Kibővült a szanatóriumhálózat. Az orvosok száma 80 százalékkal növekedett országunkban.

A nép anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedése és a lakosság egészségügyi ellátásának megjavulá- sa a halandóság csökkenését eredményezte országunkban. Az elmúlt három év alatt a lakosság számának tiszta növekedése: 9,500.000 ember. (Hosszantartó taps.)

A közoktatásra fordított kiadások az 1940. évi 22.5 milliárd rubelről 1951-ben 57.3 milliárd rubelre, vagyis több mint 2.5-szeresére emelkedtek. Csupán a háború utáni években 23.500 iskola épült. A tanulók száma a Szovjetunióban jelenleg 57 millió, majdnem nyolcmillióval több, mint 1940-ben. Jelentősen kibővült a hét- és tízosztályos tanítás, az 5—10 osztályokban tanulók száma 1940-töl 1951-ig 25 százalékkal emelkedett. A technikumokban és más középfokú szakiskolákban ebben az időszakban 40 százalékkal emelkedett a tanulók száma, a főiskolák hallgatóinak száma pedig 67 százalékkal. A főiskolák csupán 1952-ben 221.000 fiatal szakembert adtak a népgazdaság különböző ágainak és 375.000 új hallgatót vettek fel. Ebbben az évben az országban körülbelül'5.5 millió főiskolai és középiskolai képzettséggel rendelkező szakember dolgozik. 2.2' szer több, mint a háború előtt.

Figyelembevéve, hogy a tudomány egyre növekvő jelentőségre tesz szert társadalmunkban, a párt állandó gondoskodást tanúsít a tudomány fejlesztése iránt. A szovjet állam tudományos kutatóintézetek nagy hálózatának építését és felszerelését indította el, a legkedvezőbb feltételeket teremtette meg a tudomány felvirágzása számára, biztosította a tudományos káderképzés nagy lendületét 1938-tól 1952 elejéig 1560-ról 2900ra emelkedett a tudományos kutató- intézetek, laboratóriumok és más tudományos intézmények száma a a Szovjetunióban. A tudományos dolgozók száma ez alatt az idő alatt, majdnem kétszeresére emelkedett. Az állam 1946-tól 1951-ig 47.2 milliárd rubelt fordított a tudomány fejlesztésére, Az elmúlt években szélesen bontakozott ki a kulturális felvilágosító intézmények hálózata a városokban és falvakban. Az-országban jelenleg 368.000 különböző típusú könyvtár van. A könyvtárak száma 1939-hez képest több mint 120.000-rel növekedett. A könyvek évi példányszáma elérte a nyolcszázmilliót. 1940-hez képest 1.8-szeresére nőtt. A városokban és a falvakban a hangosfilmvetítőberendezések száma 1939 óta majdnem háromszorosára nőtt.

Az irodalom és a művészet igen fontos, elidegeníthetetlen része a szovjet kultúrának. Nagy sikereket értünk el a szovjet irodalom, képzőművészet, szín- és filmművészet fejlődése terén Ragyogóan bizonyítja, ezt az a tény, hogy évente az irodalom és a művészet sok tehetséges művelője részesül Sztálin-díjban. Az irodalom és művészet 2339 dolgozóját tisztelték meg a „Sztálin-díjas" magas, megtisztelő címével.

Helytelen lenne azonban, ha a nagy sikerek mögött nem látnánk meg az irodalmunk és művészetünk fejlődésében mutatkozó nagy hiányosságokat. CJgy áll a dolog, hogy az irodalom és a művészet fejlődésében elért komoly sikerek ellenére sok mü eszmei és művészeti színvonala még mindig nem eléggé magas. Az irodalom és a művészet területén még sok közepes, szürke, sőt néha egyszerűen fércmunka lelenik meg, amely eltorzítja a szovjet valóságot. A szovjet társadalom sokrétű és lüktető életét egyes írók és művészek müveikben laposan és unalmasan ábrázolják. Nem küszöbölték ki a hiányosságokat a művészet oly fontos és népszerű válfajában, mint a filmművészet. Nálunk kitűnő filmeket tudnak készíteni, amelyek nagy- jelentöségűek a nevelés szempontjából, de ilyen filmet még mindig keveset gyártanak. Filmgyártásunknak minden lehetősége megvan arra, hogy sok jó és változatos filmet gyártson, de ezeket a lehetőségeket rosszul használják ki.

Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy felmérhetetlenül megnőtt a szovjet ember eszmei és kulturális színvonala, Ízlését a párt a legjobb irodalmi és művészeti alkotásokon fejleszti. A szovjet emberek nem tűrik a szürkeséget az eszmenélküliséget, a torzítást és magas igényeket támasztanak íróink és művészeink alkotásaival szemben. íróinknak és művészeinknek ostorozniok kell müveikben a hibákat, a hiányosságokat, a társa, dalomban eiterjdet egészségtelen jelenségeket, pozitív művészi alakokban ábrázolniok kell az újtípusú embereket, emberi méltóságuk egész nagyszerűségében. Elő kell segíteniük ezzel az olyan jellemek, erkölcsök és szokások felnevelését a mi társadalmunk embereinél, amelyek mentesek a kapitalizmus-szül- te fekélyektől és hibáktól. A mi szovjet szépirodalmunkból, drama, turgiánkból, éppúgy, mint filmgyártásunkból azonban még mindig hiányzanak az olyanfajta művészi alkotások, mint a szatíra- Helytelen lenne úgy vélekedni, , hogy a mi szovjet valóságunk nem nyújt anyagot a szatírához. Szovjet go- golyokra és scsedrinekre van szükségünk, akik a szatíra tüzével égetnék ki az életből mindazt, ami negatív, ami rothadt, ami elhalt, mindazt, ami fékezi a haladást.

Szovjet irodalmunknak és művészetünknek bátran rá kell mutatnia az élet ellentmondásaira és konfliktusaira, tudnia kell bánni a kritika fegyverével, mint a hatásos nevelő- eszközök egyikével. A realisztikus művészet ereje és jelentősége abból áll, hogy megvan a lehetősége — és ez kötelessége is —, hogy felszínre hozza és feltárja az egyszerű ember magasrendü szellemi tulajdonságait és tipikus, pozitív jellemvonásait, megteremtse annak kifejező művészi alakját, amely méltó arra, hogy az emberek példaként kövessék.

Művészeinknek, íróinknak, művészeti dolgozóinknak a művészi alakok megteremtésével kapcsolatos alkotómunkájukban állandóan emlékezniük kell arra, hogy nemcsak az a tipikus, ami leggyakrabban előfordul, hanem az is, ami legteljesebben és legélesebben kifejezi az adott szociális erő lényegét. Marxista-leninista értelemben a tipikus egyáltalán nem jelent valamilyen statisztikai átlagot. A tipikus megfelel az adott szocíális-történel- mj jelenség lényegének, de nem egyszerűen a legelterjedtebbet, a gyakran megismétlödöt, a mindennapit jelenti. Az alak tudatos felnagyítása, kihangsúlyozása nem zárja ki a tipikusságot, hanem teljesebben tárja fel és hangsúlyozza azt. A tipikus a pártosság alapvető megnyilatkozási szférája a realista művészetben. A tipikusság problémája mindig politikai probléma.

Az irodalom és művészet dolgozói előtt álló magasztos és nemes feladat csak akkor oldható meg sikeresen, ha elszánt harcot indítunk művészeink és íróink munkájában a kontárkodás ellen, ha kíméletlenül kürtjük az irodalmi és művészeti alkotásokból a hazugságot és a rothadtságot. A nagy harcban, amely az újnak és a ragyogónak társadalmi életünkben való kineveléséért, az elavultnak és az elhaltnak társadalmi életünkből való kiirtásáért főijük, óriási kötelezettségek hárulnak irodalmunk és művészetünk munkásaira. Íróink, művészeink, zeneszerzőink, filmművészeti dolgozóink kötelessége, hogy mélyrehatói»-