Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-10-08 / 38. szám
2 Ül IFJÚSÁG 1952. október 8. Az éhhalál karmaiban vergődő keletbengáliai család a kai* kuttai vasútállomáson. Sorra érkeznek a hajórakományok a Szovjetunióból és a Kínai Népköztársaságból: munkások boldogan mérik a gabona zsákokat, hogy szétosszák tartalmukat az éhezők között. Ausztriában a francia idegenlégióba toboroznak A Messing! rendőrségen egy idős asszony jelentette, hogy húszéves unokája, Kohler János villanyszerelő eltűnt. Ügy sejti, hogy a francia idegenlégió ügynökének áldozata lett, mert előző nap levelet kapott unokájától Innsbruckból, melyben közli, hogy belépett az idegenlégióba. Otthon ilyen irányú szándékáról soha nem tett említést. A rendőrség körözteti a fiatalembert, de aligha lesz eredmény, mert Ausztriában már százával kerültek kiskorúak a francia embervadászok hálójába, hogy aztán Franciaország piszkos gyarmati háborúját szolgálják! A dolgozók tiltakozása, felháborodása ellenére az idegenlégióba való toborzás tovább folyik és a kalandvágyé fiatalok bedőlnek az ügynökök hamis ígéreteinek. Kohler elhurcolása bizonyítja, hogy mennyire lehet hinni Schuman francia államtitkár nyilatkozatának, amelyet nemrégen tett Bécsben egy sajtókonferencián. Itt kijelentette, hogy Ausztriában nem toboroznak és nem is fognak toborozni az idegenlégióba. Akiket Sztálin gabonája mentett meg a pusztulástól Washington az Indiai nyomorral és halállal üzérkedik, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, a világ valamennyi népének barátja és szövetségese segíti eloszlatni a nyomor és a halál árnyát India fölött. Az indiai nép az éhínség szörnyű iskolájában most tanulja meg, melyik utat válassza, merre vesse szemeit, hogy a nyomor poklából a nagy szovjet és kínai testvér útján eljusson ahhoz az Indiához, ahol öreg anyókák jóllakott unokáiknak, mint elképzelhetetlenül távoli időkről beszélnének a bengáll és andhrai nyomorról, az emberevő amerikai ördögökről. ÁZSIA NÉPEI BÉKÉT AKARNAK Pekingben, a Kínai Népköztársaság fővárosában csütörtökön délután három órakor megnyílt az ázsiai és csendesóceáni országok békeértekezlete. Az értekezlet megnyitásakor az emberiség több, mint felét képviselő, negyvennél több országból egy begyűlt 398 békeküldött foglalt helyet a teremben. Szun Csin-lin asszony (Szun Jat-szen özvegye) csütörtökön délután az ázsiai és csendesóceáni békeértekezlet megnyitó ülésén beszédet mondott, amelyben vázolta azt az óriási különbséget, amely a mostani és az 1933-ban Kínában megtartott nemzetközi békeértekezlet között van. — Azóta nagy utat tettünk meg — mondotta. — Az imperializmus ellen alakult liga 30 millió embert képviselt. Vessék egybe ezt a számot azzal a több mint 60S millióval, akik az öthatalmi békeegyezményt követelő felhívást aláírták! Vájjon nem azt mutatja-e ez, hogy a népek tudatára ébredtek az egész világot átfogó együttműködésért folytatott harc szükségességének? Vájjon nem azt mutatja ez, hogy a békét akarók gyorsan növekvő sorai feltartóztathatatlanul töraek előre, hogy uralkodó erővé váljanak a világban? Szun Csln-Iin asszony ezután beszédében Ismertette az amerikai imperialistáknak az ázsiai és csendesóceáni országok ellen elkövetett agresszív támadásait, amelyeknek során Koreában háborút robbantottak ki és baktériumfegyvert alkalmaznak. — Egészen nyilvánvaló, hogy az Imperialisták újabb katonai kalandokra készülődnek. Az is nyilvánvaló: a háborús uszítók úgy vélik, hogy a népek majd beletörődnek ebbe. Amint azonban éppen ez az értekezlet is megmutatja: újból elszámították magukat. Akik megbecsülik a békét, azok egyáltalában nem hajlandók beletörődni Németország és Japán revánsravágyó elemeinek újrafelfegyverzésébe. De nem törődnek bele Németország és Japán széles tömegei sem, mert e néptömegek szakítani akarnak a múlt szégyenével és új életet akarnak élni, hogy visszanyerjék a világ megbecsülését. — Drága barátaim! Mindent meg kell tennünk annak biztosítására, hogy ez az értekezlet és a békeharcnak minden más mozzanata sikeres legyen. Még jobban meg kell feszíteni erőnket és együtt kell működnünk mindenkivel, aki őszintén akarja a békét. A békemozgalomnak még vannak érintetlen területei, melyeket be kell vonnunk az emberiségnek ebbe a legnagyobb harcába. E területek közül nem egy itt van egéM közelünkben. Olyan tartalékok állnak rendelkezésünkre, amelyekkel minden fölött győzedelmeskedhetünk. A népek békét akarnak. — Mozgósítsuk a népeket, hogy követeljék az ö sszes ez Idő szerint folyó háborúk megszüntetését és a vitás kérdések tárgyalások útján történő, békés rendezését. * Az SzK(b)P XIX. kongresszusának visszhangja Kína A pekingi „Dzsenbindzsi- bao" című lap hangsúlyozza, hogy a szovjet nép történelmi sikerei, amelyeket az SzKíb)P XVllI. kongresszusa óta elért, valamint a Szovjetunió következetes bérpolitikája az egész világ embereinek legszélesebb rétegeit meggyőzték arról, hogy a Szovjetunió a nagy Sztálinnak és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának vezetésével az egész világ emberiségének reménye és a világbéke és demokrácia hatalmas bástyája. „A kínai nép saját tapasztalataiból tudja, hogy a világ haladása elválaszthatatlan a hatalmas Szovjetunió lététöl és fejlődésétől*. — írja a „Dzsenbindzsibao". Az SzK(b)P XIX. kongresszusának a Szovjetunió fejlesztése ötödik ötéves tervére vonatkozó előirányzatai — írja továbbá — az egész emberiség előtt feltárták a kommunizmus felé haladó szovjet társadalom pompás lehetőségeit EÍ a terv a békés gazdasági és kulturá. lis építés terve, amely nagymértékben fokozza a szovjet nép jólétét, egészségét és kul- túrszínvonalát, megszilárdítja és kibővíti a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti gazdasági együttműködést és kifejleszti a Szovjetunió és mindazon országok közötti gazdasági kapcsolatokat, amelyek készek az egyenlőség és közös érdekek alapján a kereskedelmi kapcsolatokat felvenni. Ez a terv pompásan kifejezi a szocialista rendszernek a kapitalista rendszer feletti túlsúlyát. Franciaország A Francia Kommunista Párt szervezetei lelkesen üd- vözlik az SzK(b)P XIX. kon- gresszusát. A XV. párizsi kerület kommunista szervezetének határozata rámutat arra, hogy sut SzK(b)P XIX. kongresszusából a francia kommunisták a Szovjetunió és a nagy ^Sztálin vezette béketábor győzelmébe vetett biztonságot és rendíthetetlen hitet merítenek. A nanterri kommunisták Sztálin generalisszimuszhoz levelet intéztek, amelyben megköszönik nagy példamutatását és tanácsait, amelyeket az egész világ proletariátusának ős népeinek ad és megköszönik neki azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel az emberiséget a háborútól védelmezi. A nanterri kommu- nisták az egész szovjet népnek és főleg az orvosi testületnek hálájukat fejezik ki azért a mérhetetlen gondoskodásért, amellyel visszaadták drága elvtársunknak, Maurice Thoreznek egészségét Ausztria Az „Österreichische Volksstimme“ az SzK(b)P XIX. kongresszusának összehívásával kapcsolatban a követ kezűket írja: „Az SzK(b)P XIX. kongresszusának összehívását barát és ellenség egyaránt rendkívül fontos Jelentőségű eseményként üdvözli. Ez a kongresszus korszakunk legnagyobb tudósainak és állami érfiainak, Lenin ős Sztálin pártjának kongresszusa, amely párt a történelem folyamán először építette fel a világ egyhato- dán a szocialista társadalmat’*. Nemcsak az osztrák kommunisták — írja tovább a lap, — és az összes országok munkásosztálya, hanem az egész haladó emberiség la faszült figyelemmel kiséri a kongresszus munkáját, amely a szocailizmusból a kommunizmusba való átmenet kongresszusa, az egész világ békéje megvédéséért folytatott döntő harc kongresszusa. Ezért a jőakaratú emberek tudják, hogy a XIX. kongresszus határozatainak döntő szerepe lesz az egész békeszerető emberiség sorsára. Az összeesküvők atyja gyarmatosít Komoly zavarban lesznek azok a katolikus életrajzírók, akikre idővel az a felettébb nehéz és hálátlan szerep hárul, hogy XII. Pius pápának, az ösz- szeesküvők atyjának tevékenységét megörökítsék az utókor számára. Elvégre is van egy latin közmondás, amely minden hívő halandó számára kötelességgé teszi, hogy „De mortuis nil. nisi bene", vagyis: „A halottakról semmit, vagy jót” f mondjanak. E feltétel megtartása nyilván hallgatásra ítélné a legelszántabb történészeket is. Akad azonban másik nehézség is. A pápa jövendő emléke azt is megkívánná az udvari történetíróktól, hogy megfelelő ösr- szehasonlítást eszközöljenek őszentsége és neves történelmi személyek között. Ez pedig kényes ügy. Kihez hasonlítsák a pápát? Talán elődjéhez, a nem kevésbbé fasiszta XI Piushoz? Valószínűleg inkább névrokonához, V. Piushoz való „lelki” hasonlóságát fogják kiemelni V P'us (1504—1572) előbb az inkvizíció tagja, majd bíbornoki rangban az inkvizíció főnöke lett s így a meggyilkoltak holt- érte el a pápai trónust. V Piu'nak fő inkvizftori munkáiéhoz nem állottak rendelkezésére megfelelő modern eszközök, villamosszék, gázkamra, mig méltó utódjának XII Piusnak mindezek a rendelkezésére vannak bocsátva. S nem lehetne azt mondani, hogy nem igyekszik élni az imperialisták által számára biztosított eszközökkel, az emberek kirablása, nyomorba és pusztulásba döntése terén. A gyarmati sor embertelen viszonyai közé taszított népek tengernyi vádoló adatot tudnának elmondani XII. Pius hűséges sáfárainak gyarmatosító tevékenységéről S mint mindenben, a gyarmatosításban is élen járnak a pápa legnűségesebb ro- hamoszíagának, a jezsuita-rend- nak tagjai. A Jezsuita Társaság történetének (Synopsis Históriáé So- cietatis Jesu) táblázatai sok érdekes a'datot árulnak el a gyarmatosítók terveiről, viselt dolgairól A rend alapítója, Lojolai Ignác néhány száz éve így határozta meg a Társaság feladatát. „Milyen küldetéseket vállaljon a Társaság? .. Törődni kell a nagy nemzetekkel, amelyek valamikor vezethetnek, India, Törökország, Kína. Japán, Anglia Az egyetemekkel, amelyek az ország intelligenciáját nevelik " Ennek megfelelően a jezsul ta felszentelésekor külön esküt tesz arra, hogy harcol a pápaság gyarmatosító törekvéseinek szolgálatában. „A jezsuita teljesíti mindazt, amit az uralkodó pápa parancsol, — mondja az eskü — elmegy minden országba, törökök, pogányok és eretnekek közé, bárhova küldjék habozás és késedelem nélkül, anélkül, hogy valamit is kérdezne (/), feltételeket szabna, vagy jutalmat várna.“ A cél megvalósítására hatalmas rabló apparátust neveltek, s a rend főnőkének a Pater Generálisnak vezetésével — külön jezsuita-övezetekre osztotta fel a világot. Erdődy László jezsuita könyve („Élet Krisztusért*’) sok érdekes adatot közöl a rend elterjedéséről és missziós munkájáról. „A Társaságnak — írja — most (1943-ban) 50 rendtartománya van; ezek 8 asszisztenciába csoportosulnak. Az összes tagok létszáma valamivel több mint 26.500. Ebből körülbelül 12.500 a felszentelt papok, közel 9.000 a skolasztikusok (a tanulmányaikat végző rendtagok) száma és 5.200-on felül vannak a segítőtestvérek . Az 50 provinciának gondjaira a Szentszék körülbelül 50 önálló missziós területet bízott Ezek közül 24 Ázsiában van. Kínában 9 Indiában 11. Japánban Jávában. Perzsiában és Arábiában van a többi. Afrika különböző részein 7 missziós területe van a Társaságnak. Az abierikai kontinensen, a jeges Alaszkától a tara- humarai indián misszióik, Dakotáig és Hondurasig összesen 15 missziós területet gondoz- nak(l) a jezsuiták. A többi Óceániában, s a világ más tájain van...“ „Ab una disce omnes’* — egyből ismerd meg az összest, szokta idézni az egyház. Nos, fogadjuk el ezt a módszert. Egy gyarmat életéből, — ahol ugyancsak „tevékeny’* az egyház — ismerjük meg a többit. Belga Kongóban az egyház befolyása rendkívül erős a politikai és gazdasági életben. Több rend is marakodik itt a hívők leikéért és mégínkább a nagy jövedelmekért. 11 millió 331.793 lakosra 5.446 misszionárius jut. Ez azt jelenti, hogy 2.080 „bennszülöttre" jut egy pap, mig ugyanakkor 24.421 kongói lakosra egy orvos jut. 12 pap — egy orvos: ezt adja a pápa Kongónak. A bennszülött szakadjon meg a munkában, mérges kígyók csípjék halálra, érje súlyos sérülés, nem kell félnie, az összeesküvők atyja szerető szívvel gondoskodik ró la. Van pap elég, aki feladja az utolsó kenetet. Minden elnyomott bennszülött számára biztosítva van az élet — a túlvilágon. Az oktatást, népművelődést a belga kormány a misszionáriusokra bizta, nos a derék atyák gondoskodnak «Kél, hogy a kultúra túlságosan ne honosodjék meg Kongó földjén. A földműves lakosság 97 százaléka analfabéta. A misszionáriusok iskolái csak a legelemibb ismeretek — írás olvasás, számolás — tanítására szorítkoznak. A tanulmányok zömét — jezsuita módszer szerint — a hittantanulás teszi ki. A lányoknak még az írást- olvasást sem tanítják. Ök csak az apácák által előadott „háztartási ismeretek" megismerésére szorítkozhatnak. 1947-ben Kongóban járt belga szenátusi bizottság jelentésében többi között a következő történet áll: „Egy másik esetben ellátogatva egy nagyobb község mellett lévő „Iskolába", — mit egyébként baromfi-ólnak is használnak — három gyermeken kívül a kakasülőkön meghúzódó baromfiak is nagy figyelemmel hallgatták az oktató előadását ” Az egyháznak hatalma« föld birtokai, erdői vannak Az 1944 es adatok szerint az egyházi birtokok 126 594 hektárt tesznek ki. Valamennyi lényeges vállalkozásban megtalálható az egyház keze, az egyház tőkéje. A kizsákmányolt színesbőrű munkás keserves verítékéből szaporán csörgedez a dollárok patakja Rómába, az összeesküvők atyjához. A „bennszülitek’* csak csekély hányadát kapják, még a fehér munkások nyomorúságos órabérének is. Amíg a „bennszülött'* gyári munkás órabére 2.75 belga frank, addig a fehér munkásé 16.80 frank, ősz- szehasonütásként álljon Itt a kenyér ára: 1 kilogramm kenyér 11.50 frankba kerül. A kegyetlenül embertelen munkaviszonyok, a rosszultápláltság következté- nyeképpen évről évre emelkedik a halálozási statisztika, a vérbaj, a tüdővész egyre több áldozatot követel Büszkék lehetnek belga-kongói tevékenvségükre XII Pius pápa és cimborái... „Ebből ismerd meg a ősz- szest'*: Xll. Pius pápa bűnlistáján súlyos vádpontként fognak szerepelni a gyarmatosításban elkövetett szégyenteljes bűnök. A gyarmatok népe nem nyírásra váró engedelmes birkák hada — hiába reménykednek ebben Róma urai Eg a gyarmatokon a talaj az imnena‘i.sták is egyházi kiszolgálóik 'áha alatt A tplszahadult Kína néidájn figyel- meztet baj lesz a gyarmatosítással. 6 összeesküvők atyja/ Bányász Brzsö.
