Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-09-24 / 36. szám
\ 0) IFJÚSÁG 1952 szeptember 24. A cseh és szlovák költők és | írók közül nagyon kevesen érték meg magas korukban az egész nemzet olyan elismerését, mint Petr Bezrucs, a ..Sziléziai dalok" szerzője, aki ez év szeptember 15 én tölti be életének 85-ik évét. Csendes rejtekhelyére, a Hana-vi- déki Kostelecbe, ahonnan még mindig el-el;ndul kedves kirándulásai! a a Beszkidelcbe, ezekben a jubileumi napok ban költészete sokszázezer kedvelőjének gondolatai repülnék el. Első költeményei, a Sziléziai dalok", amelyek még 1899-ben jelentek meg, nem öregedtek meg ma sem. Ezek a költemények a mai ifjúságot ugyanúgy lelkesítők, mint annakidején az atyákat és öreg. apákat leikesitet ték bár a költemények megjelenése óta megrvál tozott az élet nemcsak Bezrucs szőkébb hazájá ban, a Beszkidek alatt, az osztia vai bányákban es kohó müvekben, hanem az egész Csehszlovák Köztársaságban. Bez- rues költészetének elindulása óta két háború folyt te és Bezrucs költeményei mind kettőben erős es hatalmas tárna szili szolgáltak azok részére, akik a csehszlovák népnek a szociális e nyomás alóli felszabadításáért küz dötteik. A eseiiszlovák nemzet nem feledkezik meg Bezrucs müvéről és nem is fog megfeledkezni: a nrai nemzedék költői büszkén vallják magtikénak Bezrucs üzenetét, Rozsé na Nemcová, J'n Neruda és Alois Jirásek müvei mellé állítják, mint a cseh kultúra a'apköveinek egyikét. Petr Bezrucs „Osztvava“, „Kovop", „Marycska Magdo- nová°, „70.000° és sok má3 költeménye számtalanszor buzdította a nemzeti és szocialista tudatot és megerősítették a csehszlovák népet a legsúlyosabb megpróbá’tatások idejében. A „Sziléziai dalok'* abban az időben kelet keztek, amikor a költő is reménytelenül tekintett a cseh nemzet egyik ágának sorsa felé, amely messze Prágában, a cseh polgáriasodás fokozódó fényűzésében küsőségek ben akarta megmutatni haza- fíaágát. És mégis teljesedésbe ment a költő reménykedése, melyet ..Osztrava" című versében fejezett ki: S vigyázzatok ti, sziléziai urak, a messzekiáltó szóra: egyszer majd tűzben kel fel a nap s bosszúra hajszol az óra! 1918 után még nem így tör tént. Osztravában a bányászok és kohászok sorsa csak az 1945. évű felszabadulás után változott meg lényegesen. Azokon a helyeken, ahol eddig haldoklott a cseh kultúra és gyek ran fo’yt a munkások vére, felhangzott az új Osztravót építő ifjúság örömteljes kacagása, Osztrava egész környéke a hegyekben és a völgyekben egyaránt a felisimerhebetlenstgig megváltozott, a kapitalizmusra jellemző bányász-keservek megszűntek a termelés gépesítése nyomán. Osztirava kör nyékén ma már nincs nyomor és remén ytelenség. Osztvava Osztravát is szeretettel öleli magához az öreg költő, aki néhányszor örömmel fogadja magányában a bányászok küldöttségét, bár máskor, elzárkózik a sok látogató elöl. Petr Bezrucs továbbra is teljes összhangban él népével, megosztja annak örömét és reménységét. Éppen ezért két évvel ezelőtt Petr Bezrucs felemelte szavát a koreai agresszió ellen és támogatta a békeszavazást. A költő, aki valamikor költészetévé1 a nép szabadságáért küzdött, ma sem marad közömbös semi- lyen felszabadító küzdelem iránt. Az egyik osztravai bányát Bezrucsról nevezték el és ennek a bányának a dolgozói afölötti büszkeségből a Csehszlovák Köztársaság élenjáró építői közé kívánnak tartozni. Petr Bezrucsnak, a nagy költőnek szép osztályrész jutott. Megérte, hogy népe, amelynek létéért küzdött, nemcsak felszabadult, de új virágzásnak is indult. Bevárta és megérte hazájának hatalmas fellendülését és bár szerénységében szükebb hazájában elutasította a hála minden megnyilatkozását, nem tud kitérni az egész csehszlovák nemzet elismerése elöl, hogy a népből jövő és magát a népnek szente'ő művészként a mai boldog csehszlovák jelen előkészítői és meghirdetői közé tartozik. Jaroszlav Dvoracsek. az egész Csehszlovák Köztársaság büszkeségévé válik. Üj | Petr Bezrucs: Ki áll helyemre ? Oly kevés a vérem s a számon még az is dűl. Ha felserdül fölöttem a fű, ha ront a rothadás, ki áll a helyemre, pajzsom emeli-e más? Bújva vitkovici kemencék füstjébe, — szememből éj bámul, orrom tágul égve, — ha sütött, ha szürkült, álltam én s azokat, összeráncolt szemmel ama gyilkosokat, gazdag zsidót' grófot, végigmértem ottan, én rút bányász, ahogy földből kiugrottam. Halántékán villant bár csiszolt rubint, merev tekintetem megérezte mind, görcsbefogott öklöm, dacom a hegyekből, a bányász dühét a Beszkidekből. , Oly kevés a vérem s a számon még az is dűl. Ha fölserdül fölöttem a fű, ha ront a rothadás, ki áll majd őrt ott, pajzsom emeli-e más? József Attüa fordítása. » A gróf parázsló szemekkel nézett az asszony szemébe. Úgy érezte, soha életében ilyen kedves nővel még nem találkozott. Szédült, mikor tóra ült, meg egyszer visszaintett a menyecs- kenek és elvágtatott. m<At asszony ‘ pedig fogta az üveget és elindult gondolkodva az ura felé. 4. Mi a fenét beszéltél-a gróf úrfiaal? — kérdezte mérgesen Kit János a feleségétől, fiúkor az megjött a liter vízzel. — Nagyon jól. Az ember maga elé nézeti. Mind megette a levest és még- egy órai pihenésük, szeretne atud ni, hogy mer éppen Stole kérdezni égy kicsit, dühös volt. Jiogy az asszony elvett az alvásból egy félórát, most ahelyett, hogy a szemét behunyná tovább kell vallatni. — Mond meg. hóg'y mit, te cudar, vagy rögtön agyonváglak!... /Íz asszony leült mellette a földre. Látta, hogy az emberek, mind a hetvenen csak öt nézik, mindenki azt. szeretné tudni, hogy mit beszélt u gróffal Ue az asszonyok és a gyermekek is. akik a hetven ember ételét kihozták, úgy néztek rá, hogy a féléletüket odaadták volna, csak megtudhatnák, hogy mit beszélt annyit a gróffal A pusztán mindent látnak az emberek, akármilyen messze is van egy asszony, akinek egy férfi udvarol. — Azt mondta, hogy .., Azt kérdezte, hogy. . — De ne hazudj! — mormúlt bele az ura. — Azt akarta megtudni, hogy nii legyen a vacsora . Mert vacsorát akart adni nundnyá’atok- neik, ha befelezitek a répakapálását .. Az embernek fennakadt a szeme Egyszerre el1'1 " ■ minden haragját — Vacsorát? — A’ ember n gyomrai hallgatta Ohmn sovány volt már. olyan kianndt. — Oszt mit akar adni vacsorára Rántott levest? — Húst — Azért’ Mert levesseI eleget jó’laktnttál. . Szerette volna megkérdezrcz ÍSIGMOND.0 inHékm IV. ni. hogy mér-éppen Stole kérdezte. hogy mit akar vacsorára ud- ni... De olyan fárudt volt a feje. hogy még szólni sein volt kedve... Arra nézeti,, ahol a gróf a mun kövezetével íárgyalt Ott nagy csopórtulás volt. Látták, hogy a gróf tóra ült és elvágtatott. Az emberek, akik körülötte álltak, mind levették a kalapjukat és él-' jenezték és"feldobtákv-fi kalapokat és tele torokból kiáltoztak. Egy fiatal legény feléjük szaladt és azt mondta: ( — Holnap estére befejezzük a kapálást, a méttúságos gróf ár olyan lakodalmat csap, hogy mindenki annyit ehet, amennyit akar. Kis János lehajtotta a fejét. — Holnap estére? — mondta. — Akkor egész- éjszaka dolgozni kell .. Az asszony hallgatott Nem nézett az ura szemébe Maga elé nézett..' Arra gondolt, hogy jönnek a cigányok a hegedűkkel, húzzák a talp alá valót .. Bor- zongott. mert már szinte hallotta a cigánymuzsikát. . Már érezte, hogy jön a gróf és meg- , öleli a derekát és táncolni fog' vele. Egy másik sovány ember odakúszott hozzájuk. i — Hallod? — Hallom — mondta Kis János tompán. — Gavallér — mondta az ember. — Gavallér... Gazember... — Miért? — Azt akarja, hogy egész éc- caka dolgozzunk. — Holdvilág van... Holdtölte . . Lehet. — A holdnak tehet... De nekünk .. — Minden tíz ember kap egy kövér birkát Lehet belőle bír- katnkányt csinálni Es egy má zsa lisztet ad .. És mindent ami hozzá kell. Húsz kiló zsírt és húsz kiló túrót . . Le— Magamnak is kevés — rnondtu Kis János. — Minden emberre jut egy kiló hús, vagy Itét kiló... Egy kiló galuska, vagy két kiló... Jó kövér túróstészta... Meg hét[ liter bor ... fejenként... Kevés? — Kevés ... — Nem bírsz megenni három kiló ételt meg hcl liter bort... Az tiz kiló... — Kevés — mondta csökönyösen Kis János. — Hát mennyi kellene? , — Mind!... Mind kevés!... — Kosok lesznek, nagy kosok ... Nagy, öreg kosok ... Hizlalt, nagy állatok... Megbírnád enni, mind a hetet? — Meg! — Meg a mázsa lisztből a főtt tésztát húsz kiló túróval... — Meg! | — Es a hét hektó bort? — Azt is meg! — Hát mennyi kellene? — Minden .. Amije csak van a grófnak, minden... A harmincezer hold földje, meg a kastélya. ft tanyái, a csordái, ménesei, disznófalkái. . ■ — Mind tenyelnéd?. .. — Le! Meg ötét is ráadásul! — Jó étvágyad van. — Van Étvágyam a van ... Mert én már harminchat éves vagyok, de én életemben mindig csak hitvány nngp rongy leveseken éltem . Már az anyám is azzal tartott, vízzel... Ha én kijövök a mezőre dolgozni, mit hozok magammal? .. Egy liter vizet hozok a tarisznyában, hogy ne kelljen a kútra menni, hogy még addig is csak dolgozzak, míg vízért megyek .. Ha szédülök a munkába, csak iszok egy kortyot, avval elütöm a szédülést . ■. Várhatom az ebédet, míg kihozza az asszony. . . Főtt vizet... Megeszem . . Akkor újra neki a munkának ... Hát nekem ez kevés .. . hét túrósgaluskát csinálni és héj hekta bort... — Kevés — mondta Kis János. ■-- Kevés? — csodálkozott o másik ember. — Lehet, hogy kevés egy életre — mondta a^má- u munkás — mert az Igaz aká>meny- nyit eszik az emher. már másnap megint csak olyan éhes. mintha nem is lett volna lakoma. — A munka nem kevés... Abból tnarud holnapra is — mormogta Kis János. — Mióla élek. csak ennek a grófnak dolgozok... Tavasztól őszig ... — A jó! — szólt a másik. — Jó hogy van ez a birodalom, jó hogy ill legalább munkát kap az ember. — Hajnaltól estig csak vágom a földet, túrom. Beledögölhetek... Most meg egy kis vacsoráért egész éccak dógozni kell.. Hát miért? .. Egy falat húsért? Egy kis főtt tésztáért? Pohár borért? — Cigányt is lioz, muzsikát! BundátI — Csendőrt nem hoz? Kakas- tollasokat? A tnás'k ember gondolkozva, lassan mond'a: — Nem akarsz velünk tartani? Haza akarsz menni0 .., Nem akarsz holnap este a lakomában részesülni? — Dehogy nem akarok . .. Csak nekem kevés ... — Hát mit Akarsz? — Mit? Kieszem holnap azt a kutya grófot minden vagyonából .. Ezt akarom .. Az asszony lehúzott nyakkal hallgatta az ura beszédét. . .. összeroskndva ült.. Félt a holnapi naptól. /{ hetven ember egész écca- kn dolgozott Már azt sem néz ték. nem vágiák-e ki a répana- iántákat. csak kapállak, kanállak Ejfpl után a hold elment. Leszál'oti arra nyugat felé. elment a nap után, akkor sötétben maradtak, lefeküdtek olt, ahol éppen állottak. — Hűvös éjszaka volt. Fáztak. Senki se gondolt arra, hogy kint kell tölteni az éccakát. 4 Mikor megvirradt, a munkavezető felébredt és elkurjanlotta magát: — Dologra, emberek! Az emberek fettápászkodtak. Megrázták magukat Elmentek hosszú sorban a csordakútra, megmosták a fejüket, hogy felfrissüljenek. Szidták a grófot, aki otthon pihen a paplanos ágyban és ők itt kínlódnak a mezőn. Egy vacsoráért Szidták, mert így szokás De aztán a vacsorára gondoltak, a birkato- kánya és a túrósgaluskára és nevettek. ivált a fiatalok nevettek és kiabáltak, mint a shajnali rigók. Az öregek hallgattak, mint a medvék, csak egyet-egyet böffentettek. A nagy. alföldi pusztán hetven ember hamarább fogott a napi munkához, mint a nap. Az asszonyok reggelit hoz- tak, mindenki összeszedte mi kis jó étet volt a háznál, mert tudták, hogy az emberek egész éjjel szenvedtek és sajnálták őket . . Meg ők is készültek az esti lakomára Viszketett a talpuk és máris táncoltak és kacagtak. Kis Jánoshoz is kijött a felesége és nagy fazék ételt hozott. Vem levest hozott, főtt ételt hozót. Sok tészta volt benne és sok krumpli — Mi ez? — kérdeze Kis János. — Kölcsön kértem, — mondta az asszony, — mert tudtam, hogy magának erős éccakája volt és erős napja lesz... Emu kell, nem bírja ki máskép estig. Kis János soká nézett a fazékba. Akkor azt mondta: — Mit mondott neked tegnap a gróf? — Mit mondott vina, semnet se mondott —Semmit? — Nem Semmit se. —Me' én azt álmodtam, hogy mondott valamit, Az asszony elpirult. — Mit álmodott?... Mit mondott? — Azt te tudod. — En már elfelejtettem. — Hát olyat mondott, hogy cl kell. fe’ejteni0 Az asszony habozott — Nem. nem olyat mondóit. — Hát milyet mondott? — Semmit se mondott... Csak azt kérdezte, hogy elég tesz-e öt.ven kiló liszt a galuskára. — Oszt te mit mondtál? — Hogy nem elég. mert sokan leszünk. Mert kijövünk mink is asszonyok. — Azt mondtad, hogy kijöttök? Az asszony a szemébe húzlh a fejrevaló kendőjét, — Mit faggat maga engem? En nem'beszéltem a gróffal seth- mi olyat. — Milyet? — Amit ki kell faggatni... Azt mondtam, hogy tíz emberre egy birkát kell számítani, mert családokkal lesznek. — Feleséggel? Hát te csak magad leszel, mert nincs gyereked. Az asszony sóhajtott. — Kis János fétretóita a fazekat — Kár volt kölcsön kérni — mondta — mert ha kölcsön kér az ember, azt meg is kell adni. — Maid megadtuk. — M<bűl?... En nem tudok többet keresni, csak hai oengőt egy héten Ezután is csak any- nyit. — Azért egye meg. Hosszú a nap. nem lesz ereje. — Dehogy is nem Erre a napra tesz nekem erőm. Éva. Az asszony megrezzent, hogy a nevét hallotta így mondta tegnap a gróf is. Éva ... (Folytatjuk.) Petr Bezrucs csehszlovák nemzeti kötő nyolcvanöt éves
