Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-09-10 / 34. szám
É 1952 September 10. «---Szöllöbogyó méze csurran, az almafa gyümölcsét rázza. Nincs a nyárnak már haragja, földet verő ragyogása. Szeptemberi ég szelídül a vén hegyek tetejére, rozsda-rózsák sötétülnek a lombok zöld levelére. Kóbor szelét küldi az ősz építeni felhőtornyot, táncba vinni, meghajlítni földbe kapaszkodó bokrot. Mennek már a kisdiákok, sietnek az iskolába, kék szemük mély tükörében gyémánt-csillag ragyogása. Piros kendőjük meglobban, mintha tüzes láng lobogna, csókot dob a nap reájuk fényes arccal mosolyogva. Kisfiúk és kisleányok, reményei a jövőnek most készülnek, most indulnak egy új, harcos esztendőnek. Ez a hónap, ez a legszebb, a munkában ez a kezdet, rózsásarcú kisdiákok iskolába igyekeznek. Tanulnak, hogy tudománnyal világítsanak az éjbe, hogy örökös napfény süssön a föld minden gyermekére. Tanulnak, hogy messze űzzék a nyomort, a sötétséget, hogy érlelő lombba szökjön minden zsenge ifjú élet. Fel a harcra, pionírok! Tirátok vár ez az ország. Tirátok vár a szebb élet, a tanulás, a boldogság. Dénes György: V asárnap a pozsonyi pályaudvaron már százával szálltaik ki a vonatból a nehéz csomagokat cipelő diákok és vidáman, isis csoportokban igyekeztek a diákotthonok felé. A villamosokban hangos beszéd, vidám nevetés csengett. A régiek otthonosan mozogtak, az újak nagy szemekkel nézegettek jobbra.balra és háromszor ás megkérdezték, hogy merre is van az Október 28-utea, a Kalincsiak-utca és a többi. Egészséges, napbarnított arcukon látszik, hogy nem hűvös szobákban töltötték a nyarat, egyik-másiknak az ifjúsági építkezések élmunkásjelvénye csillogott kék in. gén. mások a szövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgoztak aratás idején. S hogy vége a vakációnak, jönnek, hogy újra kézbevegyék a könyvet és újult erővel 'induljanak rohamra a tudomány Várának meghódításáért. Egyre többen jönnek a magyar fiatalok is. Az elmúlt évben még csak 159-en tanultak a pozsonyi magyar peda. gógiai gimnáziumban, de ez évben csak az első osztályba 160-an jöttek, hogy az ifjúság nevelésének gyönyörű munkájára készüljenek fel. A falvak és városok küldik fiaikat, mert a szocializmu-s felépítéséhez müveit emberek keWenek. Pártunk és dolgozó népünk minden lehetőséget megad nekünk, magyaroknak is, hogy müveit, szakképzett építőivé legyünk jövőnknek. H étfőn, az évnyitó ünnepélyen, mikor az új diákokon végignéztem és tudásra éhes tettrekész szemükkel találkozott tekintetem, egy 1937. februári Magyar Nap-ban megjelent riport jutott eszembe. „Mezítlábas magyarok“ — ez vett a címe és így kezdődött: „Olvadó, lucskos hóban, pocsolyáktól járhatatlan falusi utakon hangos gyerekcsapattal találkoztam egy délszlo. VMtazkói község határában. A naptár még februárt jelez, de a gyerekek ruházata már a tavaszt mutatja: rongyokba burkoltan, némelyik már kis csizmáját a vállán hordja. Ha megkédezziik őket miért nem húzzák fel, hiszen még nincsen nyár, egészségtelen, lucskos a-z út, azt felelik kórusban, hogy „Édesanya azt mondta, hogy ne nyúzzuk a osizma talpát, ha nem muszáj, meg cisztán már olvad a hó, tavasz ' lesz . .—. é» továtobmennek, olykor nekifutnak, lihegnek, nevetgélnek, megállnak és újra elindulnak, hátukon ». kis tarisznya, benne könyvek, iskolába mean. : Tanyai gyerekek. Naponta három kilométert vagy m.' többet gyalogolnak a mesazifekvö falusi magyar iskolái: ., néhány rongyos ruhában, lyukas csizmában, vagy mezítláb .. . Mikor beérnek a tanterembe, ott is zsúfoltan, öm- szeszorulva, egy teremben mintegy hatvan-hetven gyerek! Milyen tanítás lesz ebből? Hogyan tud majd a tanító kicsiholni ebből a didergő, véznatestü gyerektömeg-böl figyelmet. érteimet és türelmet? Ahogy az egyik tanító írja: „Vizes cipőben, ázott ruhában, tapasztalatból tudom, a 1 gyerek nem tud nyugodtan ülni, — de még magam is já- rok-ketek a tanteremben, míg — népiesen mondva — kimegy belőlem a hideg“. Jön a dér, a kis tarisznyából csak gyéren kerül elő ennivaló, néhol csak száraz kenyér“. I Íven vott a hires Benes-iköztársasógban a gyerekek é* a tanítók sorsa- Mezítlábas kismagvarok, didergő tanítók. 1 Erre már nemigen emlékeznek azok a fiatalok, akik most jöttek az iskolába. Néhány évesek lehettek. Csak szüleiktől, vagy idősebb testvéreiktől hallották róla. Az ö életük már más. Szabad hazában boldog életet élnek. Sztálin katonái hozták el ezt a szabadságot, Gottwaid és Siroky elvtárs pártja, a Ceshsziovákia Kommunista Pártja harcolta ki. Tóth Mária még nem egészen érti ezt. A Latorcán túlról Nagyszelmencröl jött az első osztályba. Elég keveset törődtek ott a fiatalok nevelésével, de tanulni, olvasni akar és minden* vágya szocialista tanítóvá lenni és jobban nevelni a fiatalokat, mint öt nevették. De azt ő is látja, hogy a felszabadulás nélkül apja még most is a kulákok bérlet- fö’djén gazdálkodna és a nagyszelmeneci szövetkezet elnökének lánya nem tanulhatna a pozsonyi pedagógiai gimnáziumban. Tóth Mária tudja, hogy mivel adósa a dolgozóknak és úgy is fog tanulni. Konc lsén is szegény munkáscsalád gyermeke, aki nagyon jól tudja, hogy édesapja is tanulni akart, de régen az egyszerű emberek gyermekei csak álmodhattak az iskoláról, a tanulásról. Azért akar ö itt is fc^ünő tanuló lenni, azért akar dolgozni az Ifjúsági Saövttf&égben és segíteni a gyöngébb tanulókat, azért akar Szocialista tanítóvá lenni. ovács Katalin és Krecskó Kálmán Tallósról jöttek Pozsonyba tanulni. Kovács elevfcársmö büszkén újságolja, hogy a. -„y küldöttCygel a Szovjetunióba megy, ahol ta. —------------- ------jiasztalatokat gyűjt, hogy ittfc'cn jobban tudja vezetni a zö vétkezőiét. Kovács elvtárs. nő példaképei is a komszo- »polisták és úgy akar dolgoz. K'. hogy méltó legyen példa képéihez. Krecskó Kálmán is ..udja értékelni a szabadságot, ezt a végtelen lehetőséget, amelyet ifjúságunknak pár- tónk és dolgozó népünk biz- tocít. Még emlékszik arra, hogy édesapját megkínozták a fasiszták és tudja, hogy béke veszélyben van. Koreában Kovács Katalin. az amerikai imperialisták még kegyetlenebbig, barbárabb midőn irtják a becsületes em beraket, mint elődeik a Mt len fasiszták. Jobb tanulással akarja védeni a békét. De Tóth Ilona, Vavrik Izabella és a többiek is mind- mind azzal indulnak az új tanévnek, hogy dolgozó népük nem hiába küldte őket tanulni. Megállják helyüket. A z iskola CsLSz-szervezete segítse fejlődésükben éfc munkájukban az elsőéveseket, mert ők is felelősek azért, hogy a tehetséges, dwigozni akaró fiúkból és lányokból szocialista emberek, az újj emberek kovácsai nevelődjenek a pozsonyi magyar pedagógiai gimnáziumban. P. Szűcs B-'-la. 1. Végétért a nyár s a diákok újra visszatérnek az iskolába a jól végzett nyári brigádmunka után. Renkó József, Kis László Töri* IásZló, Tóth Éva és geringes Sarolt s pozsonyi magyar pedagógiai gimmáziu: tanulói. 2. Elsőévesek az évnyitón. 3. Az ür, népség után Markotán elvtárs, a CsISz e’ nőké Tóth Mária elsőssel beszélget. 4. Az ü: népség után az elsőévesek vidám beseélgc tótibe elegyítek a felsőbb osztályos tanulók kai. Abból kell kiindulnunk, hogy köztársaságunk új polgárainak nevelésében az iskola a f ótényező. Ez azt jelenti, hogy az ifjúságot már az iskolában úgy kell nevelni, hogy rendszerünk, népi demokráciánk a szívügyévé, érthetővé és drága kincsévé váljon; hogy az ifjú polgár már kiskorától érezze — ez az én államom, egyszer én is gazdája lessek és nélküle nem élhetek —, hogy vérébe szívódjék nemzeti, demokratikus öntudata és hogy büszke legyen arra. ELEMENT GOTTWALD.
