Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-09-03 / 33. szám
/ 1952 szeptember 3. Ol IFJÚSÁG WtíMŐkjkí t&W A Bányásznap tiszteletére tett eddigi versenyvállalások szintén azt bizonyítják, hogy tudatában vagytok nagy kifldetésteknek, hogy a munkát komolyan és ifjú lendülettel végzetek, hogy belőletek a szocializmusért folytatott küzdelmünk jó katonái nőnek. KLEMENT GOTTWALD. ■»••■•••«••»••a idején dolgozóink sztrájkkal tiltakoztak az alacsony munkabérek ellen. A kommunisták vezették a dolgozók harcát. A kapitalista országokban ma is kemény harcot folytatnak a dolgozók a több kenyérért, a szabadságért. Képünk az olaszországi Cabernadi kénbá nyákban nemrég lezajlott sztrájk idején készült, mikor a bányászasszonyok nem moz. dúlnak addig a bánya közeléből, amíg férjeik és fiaik ki nem vívják a győzelmet. PETR BEZRFCS: ÖsxéHUHl Száz évig a bányákban éltem, száz évig törtem a szenet, , száz év alatt az izzó mélyben húsom vassá keményedett. Szemembe égőn szúrt a szénpor, rubin csillant fel ajkamon, hajamban, szakállamon szétfolyt s fürtökben csüngött a korom. , Kenyeremet szénporral faltam az éj-napi robot során, véremtől tapad a falban a tégla minden palotán. Száz évig tűrtem, nyeltem a szót, ez időt ki adja még nekem? Szemembe röhögnek a gazok, ha dühvei öklöm emelem. Térj észre, mondják, mindig így volt, dolgozz, ne szájaid, mi a bér: csákányom odasóztam — és folyt Lengyel Osztravában a vér! ''Tté/'&nüézia bápyászai, ti mind, Péter letryPfTvagy Pál a neved, fogjatok fegyvert, véd minket a vas-ing, vigyetek rohamra ezreket; hé, Szilézia bányászai, mi bánt, e völgyek urai mi vagyunk: egy nap a tárnákból kicsap a láng, egy nap majd leszámolunk! Hegedűs Zoltán fordítása. Palika egész este nyugtalan volt. Édesanyja valami lével kínálta, de neki nem kellett. — Egyél fiam. Mást úgyse adhatok, mert nincs. Tudod, hogy apád beteg, nem keres. Palika mindezt tydta. Éppen ezért határozta el magát, hogy elmegy dolgozni a bányába. Igaz, hogy még fiatal, csak tizenkét éves, de ha már a sors rendelte, neki is dolgozni kell. Ha még édesapja egészséges volna... Még úgy is nehéz lenne a sorsuk. Legfeljebb á zsírlalan lébe krumpli is kerülne néha. Apja már amúgyis gyenge ember. Még csak negyven éves, de legalább hatvannak látszik. Tönkretette a bánya, az állandó robot. Ő is tizenkét éves volt, amikor először lépett a sötét ltjukba, azóta csak az éjszakáit töltötte a családjával. Kegyetlenül oántak vele a hutmanok és a többi fejesek. Hiszen ez még mast is így van! Ha a hutman valamelyik munkásra ráordít, annak hallgatnia kell. Vagy ha mégis valamit szólna, akkor olyan munkára osztja be, ahol szinte kibírhatatlan a környezet: állandóan víz csöpög felülről, még a lába alatt is széles csíkokban folyik. Ilyen helyeken még rendes léghajtásos járó sincs, csupán valamilyen vésőfélével ütögetnek utat a dina- mitnak. Egyik alkalommal édesapja is valamit visszadörrnögött a hutmannak s az dühében a pocsolyába küldte őt. Itt aztán a betegség teljesen lekapta lábáról. Palinak mindezt az édesanyja mesélte most, amikor ö is a hány ábatnenés előtt áll, búsan gondől vissza ezekre az igaz mesékre. — Megjódozta már a nadrágom? — szólította meg később az anyját. — Meg, fiam. Ott van minden a kemencén. A fejedbe majd apád kalapját teheted. A tiéd már nagyon rossz, nem való ember fejibe. De most már menj aludni. Ha nem eszel, legalább feküdj le. Palika szót fogadott, -ügy ahogy volt, gatyában és szvet- terben ledőlt a rozoga ágyra. Oldalra dőlt, de nem tudott mindjárt elaludni. Apja mellette feküdt, nagyon csendesen lélek- zett. Patika már úgy gondolta, nincs benne lélek. Hiszen már tegnap is alig tudott beszélni, csak hörgött, ma meg még ezt sem csinálta, legfeljebb mutogatott, ha víz, vagy más egyéb kellett. Palika nézte apja sovány beesett arcát, majd zokogni kezdett. Anyja jött az ágyhoz: — Miért sírsz fiam? Palika nem szólt, csak apjára mutatott. Erre a szegény asz- szony is sírásba kezdett. Mindketten apjukat figyelték sírtak, sírtak. — Palikám, aludj el, fiam. Holnap korán kell felkelned. Hagyjuk abba a sírást, ezzel úgyse segíthetünk. Megsímogatta, kicsiny fejecskéjét, megcsókolta arcát, aztán ő is lefeküdt. Palika zokogása ir r* is lassan mély lélekzésbe ment át. Kint süvített a szél. Hordta a havat, csak úgy csapkodta az ablaküveget. A kicsiny szobában csend volt, csak a három szegény ember lélekzése hallatszott. Egy szürke macska járkált a szobában,, valami eleséget keresett. Azonban hiába keresett, itt még az embernek se jutott, nem még az állatnak. Hajnaltájban elállt a szél, de így is rettenetes volt a hideg. Szó nélkül öltözni kezdett. Mikor készen volt, anyja egy kis csomagot dugott a zsebébe. — Egy kis kenyér. Nked tartogattam. Biztosan éhes leszel a siktán, mert most se tudok egyebet, mint feketekávét adni reggelre. Palika előkereste apja rozoga karbidlámpáját, megcsókolta szüleit és kilépett a hideg hajnalba. A munkába menő bányászok lámpái világítottak távolból. Palika is elindult. A kis gyalogösvényt az éjjel teljesen belepte a hó, tehát csak tatálomra taposott. Nemsokára kiért az országúira. A bányatelep innen hat kilométerre esik. Ezt egy óra alatt kell neki megtennie. Öt órára valahogyan csak beér. Hiszen még csak négy óra múlt. Teljesen átfázva ért a bányatelepre. De nem késett el. No, még csak ez kellene. Először megy munkába és akkor is elkésne? A jőhutman azonnal' har.a- küldené. Névsorolvasás után odalépett hozzá az egyik felügyelő: — Hogy hívnak? — Bélán Palinak. — Gyere utánam. A térdigérö hóban körülbelül egy kilóméiért tettek meg, míg elértek egy kis elhagyott erdőbe, ahol egy régek, nem kezelt tárna tátongott előttük. A jelügyelő megszállotta: — Itt fogsz seperni. Estére rendben szeretném látni ez\ a folyosót. A felügyelő elment, Palika magára maradt. Rettenetesen fázott. A seprőt a folyosó falának támasztotta és a felügyelő után nézett. — Milyen jó ezeknek, — gondolta, — Most beülnek a meleg irodába és lógnak egész estig. Gyerekeik fényes cipőben és meleg télikabátban járnak. Még azt sem tudják, mi a munka, mi a bányászélet, mi a nyomorúság. Ök iskolába is járhatnák, tanulhatnak, én ezt sem tehetem. Tizenkét éves koromra a föld alá kell járnom. S még ráadásul a nyavalyás úri kölykök még le is nözpek bennünket. Csak kiröhögik a szegény ember fiát és még az apját is. Piszkok, pfuj! Palika kicsiny kezei ökölbe szorultak, olyan dühös volt ezekre a könyörtelen urakra, hogy dühében sírni kezdett. Sehogy sem akarádzott neki felvenni a seprőt, de aztán beteg édesapjára és szegénységükre gondolt és hozzálátott a sepréshez. Jakubec Tibor. A rozsnyói bányásztanulók -készülnek a bányásznapra . .9.. Nagy most a sürgés-forgás a rozsnyoi új bányásztanonc- otthonban. Minden nap, sőt minden órában új tanulók ér-y keznek. A fiatal fiúk kissé félénkek még, mert hiszen ők még nem ismerik a bányásztanuló életét. Azonban, ha megismerik, egész biztosan meg is szeretik. Az egyik hosszú asztalnál a folyosón néhány nevelő és ^Otthonvezető ül. Előttük iratok, Az érkező fiúk sorban az asztalhoz mennek és bediktálják személyi adataikat. A nevelők mindent figyelmesen jegyeznek. Azok a fiúk, akiket felvettek megkapják a ruhákat, az ágyneműt majd a szobába vezetik őket. Koscs Filip elvtára beszélt a fiúknak: — Két hét múlva ünnepeljük, fiúk a bányásznapot. Mi, másodévesek már most készülünk az ünnepélyre. Laven elvtárs, az énekkar vezetője már most gyakoroltatja a különböző énekszámokat.. Magyarnyelvű műsorunk is lesz a bányásznapra. Még két hét van hátra. Elhatároztuk, hogy közületek. mostérkezettek közül is beveszünk egynéhányat az énekkarba, úgy, hogy már a bányásznapon ti is velünk léphettek fel. Egyelőre csak néhányat veszünk be. De nem kell megijedni. Fokozatosan mindenki bekerül az énekkarba, aki oda vágyik. Van itt aztán szavalókórus és színjátszó csoport is. Mindenki oda jelentkezik, ahová akar és ahová képessége engedi. Tudjátok, fiúk — folytatta Koscs elvtárs — valamikor nem volt ilyen szép élete a bányászok, nak, mint most. Édesapám mesélte, hogy ő és a többi rozsnyói bányászok a múlt rezsim alatt hetenként csak két- három nap dolgoztak. De még ezt sem fizették meg nekik. Koscs elvtárs még többet is beszélt volna az újonnan érkezett bányászoknak, de eljött a vacsora ideje, tehát le- hívták a fiatalokat is a földszintre, a tiszta és világos étterembe. Koscs elvtárssal vacsora után a, CsISz szervezet munkájáról beszélgettünk. Koscs elvtárg beismerte, hogy eddig bizony nem a legjobb munkát végezték a CsISz terén. Főképp az volt az ok, hogy a nyári hónapok alatt a tanulók nagy rész© szabadságon volt. Egyenként szállingóztak vissza hazulról és az üdülőtáborokból. Most természetesen sok munka vár rájuk, mert az újonnan érkezett fiúkat be kell rendesen szervezniük a CsISz-be, mert sokan közülük még’ nem5 is tagok. Aztán a tagokat szét kell osztattok részlegösopor- tokba. mivel a nagy létszám miatt egy csoportban nehéz volna a munka. A részlegcsoportok osztályonként választanak vezetőséget. Az oktatási év megkezdéséről is beszélgettünk. Rozsnyón a következőképpen oldják meg az oktatási év problémáit: Minden iskolai osztály egy kört alkot. A kör vezetőjét az otthon vezetősége és a rozsnyói helyi pártszervezet szerzi be. Magyar politikai körök is alakultak, mivel két osztályban magyar nyelven folyik a tanítás. f Itt tehát minden bányászfiatalnak lehetősége nyílik politikai tudásának kibővítésére. Az üzemi CsISz nagy gondot fordít majd az újo- nan érkezett tagokra az oktatási év ideje alatt. A nevelők kijelentették, hogy itt az idő aludni menni. i I WwM GEORGIJ CAGARAJEV 'tH Elsőnek indul a műszakra: A bánya békeműszakára. De mielőtt az öblös akna Ércet rejtő méhébe szállna, Felhág- a hegy magas csúcsára, A kék égbolthoz közelebb, Merről hazája széles tája Elbűvöl szívet és szemet. És nézi — nincs vég, nincs határ. Ameddig ellát: búza áll, Sok kombájn vág utat bele. Az úton autók száza száll: Teherkocsik. Maggal tele! Gyönyörködik a sok üzemben, Kémény mered köröskörül, Vonat fut szét, hajó jő szemben, Az égen büszke gép röpül. A gépeket mind fémből öntik, Mely, mint vasérc, földben feküdt: A bánya kincsei köszöntik Az ifjú vájárt mindenütt. És indul vissza, höl az akna Ércekkel terhes mélye várja, S hol összeforr egy nagy műszakba Az ország és az ö munkája. Radő György fordítása.
