Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-08-06 / 29. szám
8 1952. augusztus 6. üi iFJüsle • • !•©•• *' $5W*$ * -i 'r /'• ' 's ' S ''' • ' ' ■ ' //.’ '> >■ _-s :xí-‘: v-•'•»... ,-. : aaa *%•:•: mm m$::. ;<i:: ■ ■ & I „ * 4 & , ' %*• i SS s < Hffifr s s J. ■ .-.> ::-ft< y .4... - <.... ppgiiw A szovjetnép dicsőségéről, hősiességéről és békeépítkezéseiröl tanúskodnak a kommunizmus hatalmas müvei. Képünkön a V. I. Lenin-esatorna 13-as zsilipje látható. Irta: Borisz Polevoj Moszkvától Sztálingrádig Olyan a Volga folyó, hogy bármennyiszer végighajózik az ember a vizén, nem szűnik meg csodálni folyását, a part festői szépségét. Két partján mindig található valami új, az ember szívéhez hozzánött érték. Oroszország legnagyobb költői és Írói müveikben dicsőítették a Volgát, Repin, Levitan, Polenov és Korovin tanítványai sokszor megcsodálták partjait. Most, amikor a „Sztálin József“ nevfi hajón utazunk Sztálingrád felé, szemünk nem a Volga festői szépségeit keresi, hanem az újat, amit a szovjet ember alkotott. Együtt utaznak velünk a munkaérdemrenddel kitüntetett munkások Moszkvából, továbbá külföldi vendégek, a kulturális élet számos tényezője és a népidemokratikus országok d:ákjai. Hajónk amikor Zsigulej helységhez ért, előttünk balra és jobbra feltűntek a kujbisevi vizierö- müközpont építkezései. Az utasok a fedélzetre siettek. Elébtink terült az óriási építkezés egy része. A körülöttünk elterülő erdőség egész csekélynek látszott ahhoz képest, arait a Bolsevik Párt által lelkesülő dolgozók itt alkotnak. — Szerencsés korszak, szerencsés emberek! — szólt a ipellettem álló csehszlovákiai diák. Társaihoz fordult, és így szólt: — Nálunk is így lesz, hiszem, hiszem! A szovjet nép utat mutat nékünk a szerencsés jövő felé és mi ezen az úton haladunk. A kikötőkben az emberek lelkesednek és örülnek a kommunizmus első építkezése befejezésének. Különösen emlékezni fognak az emberek a Chvaiinszk-i kikötőre, ahová hajónk hajnali négy órakor futott be. A parton a hajó utasait hatalmas tömeg várta. A chvalinszk-i pionírok csoportja felvitte ajándékát a hajóra. Gyönyörű élmény volt a volga- rnenti Volszk-i fogadás. Sok ezer dolgozó üdvözölte hajónkat és a kikötőben tartózkodó hajók is üdvözöltek bennünket. Velünk szembe több motorcsónak | tart egyenesen felénk. Árbócaikat zászlókkal díszítették fel. Sz. Pjat- lin, a hajó kapitánya elolvasta a zászlócskákra felirt jelszavakat: — Üdvözlet a Volga—Don építőinek. — Dicsőség Sztálinnak! — jelzik a zászlók feliratai. Ma este a „Sztálin József“ nevű hajó befutott Sztálingrádba. (A moszkvai „Pravda“ nyomán.) Miről ír a Tartós békéért, népi demokráciáért legújabb száma? A vezércikk „Nagy hozzájárulás a béke ügyéhez“ cím alatt a V. I. Leninről elnevezett Volga—Don ha jóZható csatornának, a kommunizmus sztálini építményei elsöszülött- jénck politikai, gazdasági és nemzetközi jelentőségével foglalkozik. Todor Zsivkov, Bulgária Kommunista Pártja központi bizottságának titkára „A mezőgazdaság szocialista újjáalakítása Bulgáriában“ cí mü cikkében részletesen foglalko zik Bulgária gazdasági életének fej. Iöcl ésével. Marie-Claude Vaillant-Couturier, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkára „Nagyobb lendülettel harcoljunk a békéért, a nők jogaiért, a gyermekek boldogságáért" című cikkében foglalkozik az egyes országok nöszö vétségéinek munká- já-val, a Nemzetközi Nöszövetség munkájával a háborús gyújtogat ók elleni harcban a Béke-Világtanács határozatainak támogatásáért. John Gollan, Nagy-Britamtia Kommunista Pártja politikai bizottságának tagja „Az angol gazdaság közeledő válsága a fegyverkezési verseny következménye" című cikkében részletesen leírja az angol munkások helyzetét ,akiket az éhes töke egyre, jobban kizsákmányol, valamint az angol háborús nyerész kedök hatalmas nyereségeit ismerteti, kik a dolgozó nép kárára egy. re jobban fokozni igyekeznek a háborús termelést saját zsebük megtö mésének érdekében. Jan Marek „Amerikai ragadozók Jugoszláviában cím alatt a Tito— Rankovics-féle fasiszta 'ßlikk- a Wall Street ügynökeinek piszkos munkájáról ír. Vázolja a Tito klikk népáruló politikáját, akik eladták Jugoszláviát SZÁNTÓ L. GYÖRGY: kCcuicelláról* hl Mínusza Doktor Konrad Adenauer „Németország‘ ‘ kancellú rja Szobájában búsan jár-kel, helyét sehol sem találja. Azt hitte, már mindent megtett Bismarck, Hifiéi' szellemében, s láM... valamit elfelejtett. — Mit is szól majd árva népem? Munkásságom révén újra nő a nemzet dicsősége: nemcsak tankra és ágyúra himnuszra is van szüksége!“ ... Deutschland, Deutschland über alles — a fejében ez motoszkál, legjobb talán ez a dal lesz, noha annyi bajt hozstt már, kifejezi méltóképen a „démetek“ ősi álmát: felsőbb fajunk érdekében kiterjesztjük a hatalmát. A kancellár fut is rögtön Trizónia elnökéhez, .kap is nyomban az elnöktől . jóváhagyást ötletéhez. ... Deutschland, Deutschland über alles A német nép mit is'szól majd ahhoz, hogy új himnusz lesz az átkos dal? Nagyot sóhajt. Nem vágy a nép háborúra, nem feledte Sztálingrádot, miért is hívná ki újra maga ellen a világot? Azért szült a német asszony, hogy örökös népnyomorból friss vért, új legényt támasszon, ha kidőlt egy a hadsorból. Megszenvedte már a nemzet kancellárok ábrándképét; visel elég súlyos terhet s nem kíván, csak munkát, békét, Halld a népet, „Németország“! tökebérenc kancellárja: másként gondolja el sorsát s himnuszát is megtalálja! A DÍVSZ végrehajtó bizottságának ülése A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség végrehajtó bizottsága Oslóban ülést tartott. Az ülésen megtárgyalták a következő kérdéseket és elfogadták az ezekre vonatkozó határozatokat: _ 1. A DÍVSZ részvétele a népek békekemgresszusának előkészíté sében. 2. Az ifjúság jogainak védelmében összehívandó nemzetköz: értekezlet előkészületei. 3. A DÍVSZ tanácsa soron! evő ülésszakának összehívása. Az első napirendi pont előadója Jacques Denis, a DÍVSZ főtitkára volt, aki a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség nevében javasolta a végrehajtó bizottságnak, hogy támogassa a Béke. Világtanács határozatait. A DÍVSZ és nemzeti szervezetei részvételének konkrét kérdéseiről a népek békekongresszusának elökészi- tésében felszólaltak Olaszország, Lengyelország, Korea, Franciaország. Nagy-Britammia, a Szovjetunió, Irán, a Kínai Népköztársaság és Magyar- ország képviselői. Amikor még fiatal leány voltam. sok szép dologról álmodoztam, ahogyan azt már olyan fiatal teremtések, mint akkor én voltam, tenni szokták* Egyszer orvos akartam lenni és segíteni embertársaimon. Máskor megint az élet rejtelmei érdekeltek. Legnagyobb óhajom azonban mindig az volt; sokat, nagyon sokai tudni. Ez volt az álmom De mi volt a valóság? Anyámnak míg kezdett küzdeni a mindennapi kenyérért Nem ért rá szegény, hogy feladataimban segítsen. Tanítónőim édes keveset törődtek velem és iskolatársnőim csak félválról vették a törvénytelen gyereket, mint amilyen én voltam Almom így nem is valósulhatott meg. Tanítónőm a középiskolára csak kedvenceit küldte, így aztán 1940-ben elkerültem rokonaimhoz vidékre. A Nácik idejében eszes munkásra nem igen volt szükség. Nem is igen láttam a nyár folyamán az iskolát, fontosabb volt a mezei munka. A tanulás így megint csak abbamaradt. A nap sem volt igen könyörületes EGY CÉLÉRT KELL HARCOLD/I hozzám, kegyetlenül égette fájós hátamat. Különös, hogy mégis megszerettem ezt a munkát, habár elfelejtette velem a múlt szép álmait is. Szilárdan elhatároztam, hogy parasztasszony leszek. De a sors megint másképpen akarta. 1945-ben visszatértem Berlinbe és így hamarosan megint feltehettem magamban a • kérdést, ,)vájjon mi is akarok lenni?” Akkor még nem ismertem azokat a lehetőségeket, amelyek most megnyíltak a fiatalság előtt. Egy kommunális üzem műhelyében várni tanultam sok más fiatalemberrel együtt. A munka tetszett nekem Valaminek azonban állandóan hiányát éreztem. Ereztem, hogy a mostani munka nem elégít ki. Divatrajzolást kezdtem tanulni. Később beiratkoztm egy művészettörténeti tanfolyamra. Aztán bekapcsolódtam a pártéletbe és a SZNI-i csoportunk kul- tárreferense lettem. Ha műhelyünkben valamilyen vita támadt, abból én soha sem hiányozhattam. Közben megtudtam, hogy léteznek tanulmányi előképző tanfolyamok, amelyen munkások és parasztok szerzik meg a főiskolai tanulmányhoi szükséges előképzettséget. Ez volt a mostani munhásföldmű- vesfakultás előfutárja. A tudásszomj mindjobban hatalmába kerített. De feltettem, magamban, hogy amit megkezdtem, azt be is fejezem, fes így először letettem tanonevizsgá- mat, amelyet kitüntetéssel végeztem. Csak aztán .iratkoztam be a munkás- és földműoesisko- lára. Döntenem kellett, melyik fakultást választom: az orvosit, műszakit, vagy talán a vegyészetit, de hiába volt minden fontolgatásom, gondolataim mindig csak a mezőgazdaságinál kötöttek ki. feléledlek bennem gyermekkorom benyomásai: a falu nehéz, fárasztó munkamalma, küzdelme a mindennapi kenyérért, embereivel és állataival, kint a földeken, esőtől és széltől verve. Mindezek az emlékek megértették bennem az elhatározást, hogy mezőgazdaságot tanulják. A gondolatot tett követte és most már két esztendeje, hogy a munkás- és földművesegyetem hallgatója vagyok. Minden ténykedésem, egész élelem a tanulás és csak a tanulás. Akár délelőtt a tanítás idejében, vagy pedig délután, amikor magam tanulok, vagy regényt olvasok, de akkor is, ha szórakozom valakivel, mindig tanulok. Es ez szükséges is, mert egyszer majd a gyakorlati életben, nemcsak jó agronómus akarok lenni, aki jól felkészült, hanem egy egész ember is, egy új, gyönyörű, demokratikus Németország felépítője is. A tanulmány nehéz. Miért is titkolnám ezt? Ha helyesen, erőink teljes bevetésével dolgozunk, ha munkánkat kedvvel végezzük, akkor a munka soh’se köny- nyü. Azért nem, mert állandóan előbbre törekszünk és így mindig újabb és nehezebb feladatok előtt állunk. Ha aztán sikerült a nehézségeket leküzdenünk, fá- radozásunkkért ezerszeres jutalomban részesülünk. Ez boldogsággal és erővel tölt el minket. Van úgy, hogy éjnek idején, még könyveim fölött ülök és tanulok, amikor mások már régen az igazak álmát alusszák és amikor más diákok munkájukat már régen befejezték. Ez gyakran előfordul velem, mert nehezemre esik és több időre van szükségem, hogy mindent megértsek és feldolgozzak A SzNI iskolaévének körzeti vezetője vagyok. Ez sok időmet veszi igénybe. Emellett a sportot sem hanyagolom el. De el nem szabad feledkezni a színházról sem. Egy jó könyv állandó kísérőm. Legszívesebben az új szovjet irodalom müveit olvasom. Sok új útra vezettek, amelyekre egyedül sohasem jutottam volna. A múltkor diákotthonunkban tánccal egybekötött ünnepélyt rendeztek. Hogy ezen nem hiányozhattam, az csak természetes. Ha a múltban légvárakat építettem, amelyekről előre tudtam, hogy sohasem valósulnak meg, úgy ma határozott cél felé igykszem, amelyről tudom, hogy el is érem, ha munkámban szorgalmas és kitartó leszek. De a munka egyedül nem elégséges! Ha látom a hullámzó búzakalászokat és cl kövér mezőket és érzem, hogyan szökdös á szellő a selymes fűszálak hegyén, akkor tudom: „harcolnod kell, harcolnod a békéért, harcolnod a hazáért! Csak akkor éred el célodat!” Tehát ha kedvetek van tanulni, úgy ne riadjatok vissza, barátaim, semmilyen akadálytól. Gyűrjétek fel ingújtokat és neki a munkának. Komoly erőfeszítéssel, aztan biztos, hogy leküzditek az akadályokat. Végül még egy jó tanácscsal akarok szolgálni: Ha kezdeményeztek valamit, úgy tűzzetek magatok elé egy biztos célt. Ezáltal határozott út nyílik meg elöttetetek és tudni fogjátok, miért dolgoztok és harcoltok. Fordította: Beck<
