Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-07-23 / 27. szám

1952 július 23 Ol IFJÚSÁG i Az EFSz-ekröl hozott Párt és kormányhatározatok teljesítéséért Az agrotechnikai szabályok betartásával, a mun, a helyes megszervezésével az állandó munka- csoportokban az EFSz-ek bö terméséért > UK a Rozsnyóról Tornára vagy Tornáról Rozsnyóra akarunk szálk­ást lebonyolítani, akkor vagy autón, szekéren, vagy hatalmas kerülővel Zólyomon, Besztercebányán át kell ezt elvégeznünk. Rozsnyót Tornától mindössze 37 kilométer választja el. Ezen az útszakaszon mindmáig csak autóbuszon lehet közlekedni. Mennyi­Balázs elvtárs, a 17 éves vontatás, vei könnyebb lenne, ha Rozsnyótól Tornáig is vonat közlekedne — mon­dogatták a rozsnyókörnyéki emberek. Pártunk és kormányunk az ötéves terv programmjába besorolta a rozs- nyó-tomai vasútvonal építését is. Az építkezést most egy éve kezd­ték. Elenite csupán vasúti alkalma­zottak dolgoztak ott, de később be­kapcsolódtak a kömykébeli falvak és városok dolgozói is. Plozsonyóról Balázs Gábor te. hergépkocsiján indultunk el az 5a szakaszra. A sofför biztos kézzel ve­zette a gépet. Sok itt a bucka, víz­mosta gödör, így autónk többször nagyot zökkent. Hamarosan megér­keztünk a táborba. Húdec Lajos, az építkezés politikai vezetője az adminisztrációs baraik egyik szobájába vezetett bennünket és mosolygó arccal beszélt a tábor életéről. Egész termetén látszik, hogy munkásember, aki mindig sokat dol­gozott. Érdeklődtünk az 5/a szakasz leg- ' jobb ifjúdolgozója iránt. Hudec elv­társ gondolkodott, talán az járt az eszében, hogy a legjobb dolgozók közül, kik lehetnek a legjobbak. Szé­ket húzott maga elá és beszélni kez­dett: IElőszer is Balázs Gyuláról, a mi 17 éves „gébuszkásunkról’1 mon­dok valamit. A Gyuszi gyerek tavaly decemberben került az építkezésre. Azelőtt iskolás volt, majd otthon a mezőgazdaságban dolgozott. Mikor ide került először, mint fékes műkö­dött az egyik vontató (g'ébuszka) vezetöh. Már akkor/nagy érdeklő­dést tanúsított a gép iránt. Becsü­letesen dolgozott, és amikor csak te­hette, tanulmányozta a vontató szer­kezetét. A fiú később bekerült az autóga­rázsba, mint kisegítőmunkás. Itt is azon volt, hogy a gépeket minél job­ban megismerhesse. Szerette tisztí­tani az alkatrészeket, vagy akármi, lyen munkában segíteni a sofförök- nek. Az egyik napon megszóllította öt az egyik sofför: — Te, Gyuszi, mit szólnál hozzá, ha ,,gébuszka-vezető“ lennél? El tudjátok képzelni, mit felelt er­re az olyan fiú, aki mióta az épít­kezésére került, legfőbb vágya volt gébuszkát vezetni. Egész nap öröm­mel újságolta mindenkinek, hogy ö már holnap vezető lesz. Másnap csakugyan megkapta a Katka nevű vontatót. Már az első napokban meglátszott a fiún, hogy becsületes munkás. A napokban jó munkájáért könyv- jutalomban részesült. Meg is fogad­ta ám, hogy ezentúl még becsülete­sebben dolgozik. Nagyon ügyes fiú, még mozdonyvezető is lehet belőle. Itt van továbbá a másik nagy­szerű gébuszkásunk, Gregány Mária CsISz-tag. A jsólyomi vasúti mű­helyből jött, ahol mint elsőrendű he- gesztönö dolgozott. Már ott is szép sikert ért el, itt azonban még szeb­bet. Hamar kitanulta a gépveze­tést, így minden könnyen ment ne­ki. Itt fog dolgozni mindaddig, míg az építkezést be nem fejezzük. Ezt ö maga fogadta meg. Meg kell még említenem azt a sof- fört, Balázs Gábort, aki titeket ide hozott. Balázs Gabi is könyvjutalom­ban részesült jó munkájáért, ö az egész építkezés legjobb gépkocsive­zetője. A betonozó-csoport szintén magasan teljesíti feladatát. Munka után nemcsak szórakoznak, hanem tanulnak is. Képünkön a két fiatal vontató« munka után olvas. Kijött a dél. Az eddig csak cse­pergő eső, most zuhogott. . Az ebédlő mán a munkások és bri- gádosok nevetgélésétöl, diskurálásá- tól volt hangos. Az egyik saroka-sz- talnál összejöttünk Balázs Gyulával ég Gregány Máriával. Ok már úgy látszik megebédeltek, mert a sörös- kancsó mellett vígan folyt a beszél­getés. — Kár, hogy esik az eső. Elhatá­roztam, hogy ma éjjel eggyel többet téreik, mint tegnap, — jegyezte meg Balázs Gyula, közben kacsintott egyet. — Éjjeli műszakos vagy Balázs elvtárs ? — Igen. Már egy idő óta éjjel dol­gozom. Nagyon tetszik az éjjeli mű­szak, jobban, mint a nappali. — Ügy látszik ma nem röplabdáz- hatunk, se nem fürödhetünk. De se baj! Ma délután olvasással töltjük az időt, gyere Juliska — skólótt most Gregány Mária, miközben a Juliská­nak nevezett lánnyal felálltak az asz­talról, ránk mosolyogtak, majd el hagyták az éttermet. Visszanéztünk a tábor felé. Bará­tom megszólalt; —• Minden jel arra mutat, hogy egy év múlva a Rozsnyókörnyéki la­kosoknak még szebb életük lesz ... Jakubec Tibor. Lawijok, ha jól hajlik a dereka fok Még fel sem itta a harma­tot a távoli hegyek mögül felkelő nap, de a traktorosok már vígan vágták az arató­kötözőgépeikkel az enyhe széltől hullámzó búzát. — No, még két nap és vég­zünk az aratással — mond­ja Lipán János a leleszi EFSz traktorosa, aki már az évi tervét 78 százalékra tel­jesítette. —. Hát igen, — vág közbe Szedlák, aki szintén megáll­ja a sarat fürge kis Zetorfá­val. — és aztán mi is meg­kezdjük a cséplést, a tarló- hántást, majd az őszi mun­kákat. — Közben vidám nó­taszóra lettem figyelmes. A föld végénél elhaladó mezei útón nagy porfelhők között megállt egy traktor, amely­ről napbarnított arcú lányok ugráltak le. Egy mosolygóképű leány, jó hangosan, hogy én is hall­jam, mosolyogva kérdi a lá­nyoktól: — Ki az a „Cakó” ott he? Minek jött ide? Ellen- vázai, hogyan dolgozunk?. Ha annak, akkor kár a fá­radtságáért, mert nekünk nincs szükségünk felügyelő­reI Először nem értettem a lány célzását, de aztán lát­tam, hogy rám célzott és egy kissé elresteltem ' magam a 36 pár lányszem előtt, de annyi bátorságom mégis volt, hogy hozzájuk mentem én is segítettem nekik hordani a súlyos búzakévéket. Csend van, csak a trakto­rok pöfögését hallani a föld túlsó végéről, tieg a pacsir­ták énekét. — ügy hallgattok, mint a tyúk a tojáson, — töri meg a csendet egy éles leányhang. — Miért nem beszéltek, vagy énekeltek? Talán csak nem szégyenkeztek ez előtt az elvtárs előtt? — De ök to­vábbra is halgatnak, a ke­zük és a lábuk úgy jár, mint a motola. Különösen annak az élcelődő lánynak, akinek a neve Hornyák Ilona, és a normáját 150 százalékra tel­jesíti. Közelebb megyek hoz­zá és. megkérdezem, bogy mióta dolgozik az EFSz-ben. — 1949-től, azelőtt nap­számba jártam ide a papok birtokára, alig voltam tíz­éves, már dolgoztam látás­tól vakulásig egy pár fillér­ért. — Bizony így volt ezt — szól közbe Tóth Magda és Vaszil Juliska. — De ma már ez meg­szűnt — foyltatja tovább a beszélgetést Hornyák Ilona. — Amióta az EFSz-ben dol­gozom, azóta tudom mi az élni, fiatalnak lenni. — No és hogyan dolgoz­tok? I — Normára! így érdemes, mert az ember arra törek­szik, hogy sokat és jól ter­meljen. Most pedig Főző Margit és Világi Mariska hangja hallatszik, akik arról beszél­nek, hogy munkájuk mellett van idéjük egyébb szórako­zásokra is. Például olvas­gatnak, moziba járnak i és sportolnak is. K Távolból harangzúgás hal­latszott. Dél van* Az ebédet jó étvággyal fo gyasztottuk el és utána le­hevertünk megpihenni a puha gyepre. A nap erősen sütött, szin­te perzselt, de ismét meg­kezdtük a munkát. A beszél­getés is tovább folyik. Be­széltek a CsISz munkájáról nehézségeiről és hogy kik a legjobb munkások. Vasárnap ifjúsági brigádot szerveztünk. Egész nap le­arattunk 15 hektárt. Az ara tásban segített Szűcs Béla elvtárs is, az Alkotó Ifjúság főszerkesztője, aki az író szövetség megbízásából egy hónapig lesz a leleszi EFSz- ben, mert valami- könyvet vagy elbeszélést akar írni. azt beszélik a faluban. Az elvtársnők beszéltek a cséplés megszervezéséről is. Ök is, ha végeznek az ara tással elmennek csépelni. Még pár nap van és befeje­ződik Leleszen is a nagy munka, a nagy küzdelem né pünk lágy kenyeréért. Jörök Elemér. SVEC JÓZSEF a CsISz SzKB mezőgazdasági osztályának vezetője. Pártunk és kormányunk nagy és iyönyörü feladatot tűzött dolgozóink, főleg a falusi dolgozók elé az EFSz- ek megerősítéséről és továbbfejlesz­téséről hozott határozatával. E határozat teljesítése nagy történelmi . feladat, ez jelenti dolgozó parasztságunk életszínvona­lának javulását, kultúráiig és anyagi felemelkedését. Az ósdi, elavult mun­kamódszerek felszámolásával eltűnik a kevéshozamú, szétdarabolt kisgaz- dálkodás és a szövetkezeti földeken nem mázsácskák, de sok vágón ter­més terem. A CsISz és a falusi ifjúság akkor teljesíti feladatát, ha mint a Párt első segítőtársa résztvesz az EFSz-ek felvirágoztatásáért és továbbfejlesz­téséért vívott harcban, ha tevéke­nyen belekapcsolódik a türelmes, po­litikai meggyőző munkába, a kis- és középparasztoknak az EFSz-be való beszervezésébe, a közös gazdálkodás előnyeinek, a mezei munkálatoknak agrotechnikai határidőben való elvég­zésének propagálásába, az EFSz-ek állandó munkacsoportjainak keretén belfll. Ez vonatkozik az idei aratás­ra és cséplésre is. Felmerül itt fő­leg a termés gyors betakarításának kérdése, a munkacsoportok helyes munkamegszervezésének biztosításá­val. A szovjet kolhozparasztok tapasztalatai támogatnak sikereink elérésében Szövetkezeti tagjaink és traktoro­saink már tudják, mit jelent a ter­més gyors és idejében való betakarí­tása, mit jelent ha aratás után rög­tön felszántjuk a tarlót és másodnö- Vényt vetünk bele. Ezért már a ta­vaszi munkálatoknál felhasználták a zovjet tapasztalatokat,... A tavaszi munkáitokban az időért való harc az agrotechnikai szabályok betartása és alkalmazása — ez volt a falusi dol­gozók jelszava. Egyes EFSz.ek, mun­kacsoportok és traktoros-brigádok kötelezettségvállalást tettek, az ara­tás, cséplés és felvásárlás idejének megrövidítésére és már részben tel­jesítették is azokat. Jó példával ha­lad elöl a leleszi EFSz, ahol az ara­tást hat nap alatt végzik el. A szent, péteri EFSz-ben például 70 hektár termést a tervezett 4 nap helyett a szocialista munkaversenynek a munkacsoportok között való kifej­lődése következtében nem egész két és fél nap alatt araittálk le. ACsISz. tagok mindkét szövetkezetben segí­tenek a Pártnak az aratás feladatai­nak megoldásában. Jő példát mu­tatnak a szövetkezeti tagoknak. Ki­tartóan és fegyelmezetten dolgoznak, meggyőzik a többieket is az aratás minél előbbi befejezésének szükséges­ségéről. Az ógyallai járás szentpéteri Egy­séges Földműves Szövetkezete a tar­lóhántásban mutat példát. A leara­tott ösziánpa tarlóját azonnal felszán* tották és 40 hektáron másodnövényt vetettek. A szentpéteri EFSz dolgo­zói tudatában vannak annak, hogy csak ilymódon, ha a kasza után mindjárt az ekét állítják munkába, érnek el magas termést a szövetke­zet földjein a jövö évben. A szövet­kezeti tagok a talaj nedvességét, el­távolítja a gyomot s elpusztítja a kü­lönféle kártevőket. Szükséges, hogy a szentpéteri, leleszi és perbetei CsISz-tagok továbbra is hü harcosai legyenek az agrotechnikai határidők és szabályok, a Párt és kormány ha­tározatának teljesítéséért folyó mun­kálatoknak és hogy őket e példájuk­ban kövessék a többi alapszervezetek is. A pártnak és kormánynak az EFSz-ekröl hozott határozata jelen­tősen kihangsúlyozza az alapszabá­lyokat és figyelmeztet azok betartá­sára, — hogy a legkisebb termelési és szervezeti egység az állandó munkacsoport legyen. A Szovjetunió és a mi tapasztalataink is arra ta­nítanak. hogy az állandó munkacso­portban megszervezett munka fokoz­za a szövetkezeti tagoknak a mun ka iránti érdeklődését, nagyobb ered­mények elérésére ösztönzi őket, csoport minden tagja aszerint kap­ja jutalmát, amilyen hozamot a né­ki beosztott földterületen elért. Ezért közvetlenül érdekelve vannak abban, hogy minden munkát a leggyorsab­ban és a legjobban végezzék el. Az­előtt, míg a munkacsoportokat csak ideiglenes időre és bizonyos munkák elvégzésére állították össze, a tagok­nak nem völt meg a közvetlen érdek­lődésük, a magas terméshozam el­érésére és végül nem volt elég al­kalmuk sem, hogy tapasztalataikat s kezdeményezőerejüket felhasznál­hassák. Az állandó munkacsoportok­ban való közös munka következtében kialakul a szövetkezeti tagoknak a munka iránti új viszonya is. Fal- vainkon új emberek nőnek, új fe- •lelösségérzettel és viszonnyal a mun­ka és a közös tulajdon iránt. Ez az új öntudat az EFSz-ek további fej­lődésének egyik alappillére. Ne szervezzünk külön munka- szakaszokat és csoportokat: teljesítsük az utolsó pontig a határozatot A CsISz és a falusi ifjúság'bri­gádmunkával jelentős segítséget nyújt EPSz-einknek. Több száz alap- szervezeti tavalyi és az idei tavaszi munkálatokban is, úgyszintén az aratási munkálatokban kötelezett­ségvállalást tett bizonyos brigád- órák ledolgozására, vagy az aratási munkálatoknak egy bizonyos hek­tárterületen való elvégzésére. E kö­telezettségvállalásokat teljesítették is nagy részben. Némely EFSz-ben a CsISz-tagok nem segítenek elégg-é \ a munkában és nem. segítik eléggé az EFSz-ek megszilárdítását sem. Ahelyett, hogy a csúcsmunkák, mint a tavaszi és az aratási munkák elvégzésére beosztották volna az egyes munkacsoportokhoz az alkal­mi dolgozókat és brigádosokat, CsISz csoportjaink „állandó munkacsopor­tokat és ifjúsági szakaszokat“ továb­bá „ifjúsági készültségi szakaszokat“ szerveztek az aratási munkálatok idejére, hogy így gyorsítsák meg a munkát. A korponaj és tornaijai járási CsISz választmányának helytelen munkamódszere A segítség ilyen formájával cso­portjaink figyelmét eltereljük a Párt és kormánynak az EFSz-ekröl ho­zott határozata teljesítéséről, főleg ami az állandó munkacsoportok meg­szilárdítását illeti. Például a CsISz körponai járási vezetőségének teljes ülése feladatul tűzte ki hét alap­szervezet elnöke és titkára elé, hogy a csoport tagjai „szervezzenek ön­álló ifjúsági munkacsoportokaft és szakaszokat a közös aratási munká­latokra. És tovább feladatul tűzik a dacsov lomi, drienyovoi a h. tesárei és dvornílki helyi OsISz-szervezetek elnökei és titkárai elé, hogy szer- vezzenek tartós munkacsoportokat és ifjúsági szakaszokat, akiknek ré­szére az EFSz vezetőségével való megegyezés után egy bizonyos mun­kahelyet biztosítanak, amelyen el­végzik az egész aratási munkálato­kat, esetleg a cséplést is! Mit jelent egyi ilyen határozat elfogadása? Ez azt jelenti, hogy olyan határozatot fogadtunk el, amely szöges ellentét­ben áll a Párt és kormánynak az EFSz-ekröl hozott határozatával, amely így szól: ,,Az állandó munkacsoportnak az egész vetési eljárás idejére állandó dűlőket, illetve ezek részeit kell ki­utalni”, tehát nemcsak idényre, ara­tásra, vagy cséplésre“. Az ipari nö­vénye, kapásnövények, zöldségfélék, vetőmag-részlegek, stb. megművelé­sére, amelyek rendkívüli gondot és sok kézimunkát igényelnek, a mun­kacsoport keretében szakaszokat kell alakítani és e kultúrákat gondozás céljából legalább egy évi időtartam­ra rájuk bízni. Ezek a szakaszok ré­szel a munkacsoportoknak és a, ,,rájuk bízott növénykultúrákon vég­zett munkák közti szünetekben a szakasz résztvesz és egész csoport munkájában vezetőinek utasítása szerint“ — ahogy ezt a Párt és kormánynak az EFSz-ek megszilárdításáról és to­il. {Folytatás a 6. oldalon),

Next

/
Thumbnails
Contents