Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-06-25 / 23. szám
\-----------------------------Ol IFlOSJlG 1952 .június 25 Ez év június 18. a pozsonyi amfiteátrumban fellépett a lengyel „Mazowe“ népi. egyiittes. Ez a fellépés igazolta, hogy a lengyel kultúra helyes úton halad. SZERGEJ VASZILJEV:-DON Messziről rohan a Volga folyó a Káspi kék vizének. „Te tág keblű vagy és mély ölű!“ ü így zengi őt az ének. ! Moszkva alól az Azovi sztyeppén jő a Don hallgatagon. ;; „Ivánfia Don!“ — így becézte a nép elmúlt századokon. Öröm és élet. De partjain — a szem sztyeppére réved... Nem volna bolsevik a bolsevik, : ha így hagyná e képet! !! ! Megváltoztatja, — így határozott, i! erejét nem sajnálva! — És ime, Sztálinnak nagy szava f nyomán csendes partra épült gyárba, hol Volga s Don találkozik, ; hol már a munka robaja zuhog, — jöttek ácsok, kőművesek, s betonozok, ’ ♦ földmérők, | ^ kémikusok, f Versenyre kél száz zúgó motor I vidám patak dalával, ;; I kering kopácsolásuk, berregésük, | a hullám felett szárnyal. f if. ? 1 Zeng a tájon kip-kop kalapács, | fütyülnek a fűrészek. | Benzin és gyanta illatától már | az egész tágas sztyeppe részeg. I Az autogén kékszínű lángját j csodálják a sirályok ... t Az élet, homok-rabságát lerázva, I itt is hajt majd virágot l Hamar kivirul erre a part, j őrzik a biztos gátat., | öt tengert összeköt az út, \ a víz, mely erre vágtat, f Hamar eljön a várva-várt kor, í mely álom volt csak régen, f az áram száguld szerteszét \ i í ezernyi vezetéken. I És megindul a fürge hullám, I mely öt tengert köt össze, ; * hogy szántóföldek, dinnyeföldek j bő gyümölcsét megöntözze... ! i t l A bőség elől félve fut majd. | a szárazság — az álnok... I f így válnak örök valóságra itt I ? a nyekrászovi álmok! I | Ő Volga, te Volga, te szép folyó, I ] öröm a nép szívében! | 1 Bearanyozott tájaid — j | Sztálingrád dicsősége! t \ f . . * I | f í Ó, vitéz kozák, Ivánfia Don, j fénylő hullámaid áldom, I I új tenger-hajóidat köszöntik \ 1 ma szerte a nagyvilágon! i ? i i l Dicsőség szálljon a munka dalára, i f a dalra, mely nálunk a törvény! t I Erős, tiszta folyók csobognak, | erős tiszta szívek dobognak, f i béke és szabadság földjén! I f | Gurszky István fordítása. I ; m I ? már három hete harcolt a falunk előtt és még nem Seseuopeg umuo.i e se Sys gyűrte le a hitleristák szívós ellenállását •— apám így szólt János szomszédunkhoz: — Gyere János, keresztülvágunk a fronton. Átvezetjük a románokat a németek háta mögé. Csendes áprilisi este volt. A verebek sem csiripeltek, a lövedékek sem fütyültek. Anyám ideges volt. Átment a szomszédékhoz. Félt a vihar előtti csendtől. A németek, nyakig sárosán, fenyegetően néztek szét az udvarokon. Tegnap minden hidat felrobbantottak. A patakba nagy köveket görgettek és a víz elöntötte az országidat. Valaki hírül hozta, hogy a férfiakat is összeszedik. Rettenetes volt ez a nap. Az asszonyok jaj- veszékeltek. A férfiak elrejtőztek. Nem volt fegyver! ... Ekkor apám tettekhez látott!... A nap lebukott a hegy mögött és hűvösre fordult az idő. Elmúlt egy félóra és valahol a faluban felugatott egy gépfegyver. Aztán több helyről is gép- puskakelepelés hallatszott. Az utcákon egy csapat férfi tűnt fel, előttük bukdácsolva, szőkéivé haladt az apám. Meggörnyedve futottak a kerítés mellett. Örömömben felkiáltottam! E naptól kezdve falunk valahogy öröm teljesebben lélegzett. ★ Hozzánk beköltöztek a tüzérek. Ezek szovjet katonák voltaik. Az egyikük, Nemrégen történt. A tavaszi munkák már végelértek. A táj meleg, szinte nyári forrósággal ölelte körül a falut. A nap lassan nyugovóra tért. Ügy látszott, mintha a túloldali fasor tetején egy pillanatra megállt volna, hogy bágyadt sugaraival jorrósűgot leheljen a falucska utcasorai közé. Sós Laci megállította a traktort. Izzadó homlokát karjával megtörülte és leugrott az út szélére. Szemszúró jelöl egy autó suhant el mellette, szürke porfelhőt kavarva maga után. Aztán csend lett. A porfelhő visz- szahullt dz útra. — Hazafelé?! — állt meg kérdően mellette az öreg Maros. Laci az első pillanatban meglepődött, item tudott mit i \ szólni az öreghez. De aztán ' észbekapott. Szemét kissé | összehunyorítva az öregre j nézett és visszaköszönt: — Iá estét, Maros bácsi! Az öreg közelebb lépett. Néhány lépésre Lacitól topogva rnegáílott. Karja alól •fenyegetően- meredt elő a bú- zagordonyozó fényes kése. Borostán arcából ellenségesen fénylett elő két szürke szeme. A legény zavartan j nézett vissza. Zsebéből ron- \ gyot húzott elő és olajos kezét iörölgeüe. Aztán ága- j rettatárcáját húzta elő és kínálva nyújtotta az öregnek. Az öreg Maros tagadótag rázta a fejét. Közben méltatlankodva tört ki: ■ — Látod! Mahónap má megérjük, hogy az tjjen vénembert is munkába kergetik ... Laci bosszúsan cigarettára gyújtott. Az égő gyufát szálánál forgatva lassan a földre engedte. Néhány pillanatig nézte, hogyan ég végig a porban a sárgás láng a gyufaszálon, aztán felkapta ,a fejét. , ZUWK STEFAN: Úrökké feletek akinek oly bánatos szeme és kemény arcvonása volt, magához ölelt és keményen megforgatott. Mi voltam még én akkor, tizenkét éves gyerkőc. Bajuszával kicsit megcsiklandozott, én felnevettem. Apámmal keményen ke- zetszorítottak. Anyámhoz így szólt: —• Mama. Apám jól tudott oroszul. Megtanult az orosz foglyoktól valahol egy német gyárban, ahová erőszakkal elhurcolták. Azon az estén együtt ültünk az asztal körül. Anyám tiszta térítővel terítette le az asztalt és Szása beszélt. Elmondta nekünk, hogy Ukrajnából való, munkáscsaládból származik. A szovjetkormány lehetővé tette számára a főiskolai tanulmányok elvégzését és aztán tanító lett. Jött a háború; a bombák elpusztították a házat, a kertet és gyümölcsöst, ahol tavaszi és nyári estéken pionírjaival tartózkodott. Ma már nincs ott sem ház, sem gyümölcsfák, sem gyerekek. A hitlerista tankok legázoltak mindent;. Feldúlták a házakat, az embereket letiporták, a gépfegyverek tömérdek ember életét oltották ki. A falu közepén felállították az akasztófát. Szása megcsókolta feleségét és kisfiát, aztán az erdőbe menekült. Ott alakultak meg az első partizán-osztagok. Egyszer titokban belopódzott a faluba, felderítő útra. Felkereste az öreg takarítónőt, aki valamikor oly hűségesen takarított, ha a gyerekek befejezték az aznapi tanulást. Az öregasszony sokáig hallgatott és aztán nehéz, mély lélegzetvétel után kibuggyant ajkán a sző: —... A feleségedet... elhurcolták a németek! A fiadat magával vitte. Az öregasszony elfordult és Amikor a szovjet tiízér- megeredt a könnye. Szása keze ökölbeszorult. Zsebéből kirántotta revolverét -és kirohant az utcára. Le akarta lövöldözni a németeket. Az önuralma azonban győzött. teverten roskadt le a fal mellé. Fejét lehajtotta és felsóhajtott. Elment. Visszatért az er. döbe. Ott fizette vissza az adósságát a németeknek. Amikor a szovjet katonaság kiverte a németeket a falujukból, csatlakozott a tüzérekhez és ők maguk közé fogadták. Ez volt az ö élete-sora. Szása tovább beszélt; — Mi nem akartunk háborút, ők akarták hazánkat elrabolni és felosztani. A kapitalisták! Kínozták és verték népünket, gyilkolták és rabolták asszonyainkat és gyermekeinket ... Azt hitték, minket megtörhetnek. De nem! Mi erősek vagyunk! Egyesített mindannyiunkat a közös ellenség elleni gyűlölet. Bennünket nem pusztíthatnak el ma, éppúgy, mint nem tudtak elpusztítani 21-ben, amikor tizennégy állam hadserege rontott ránk — a dolgozók hazájára. Akkoi; sem és most sem, sohasem adjuk meg magunkat. Hazánk újból gyönyörű lesz, mert mi felépítjük. * Sfiása három napig tartózkodott nálunk. Mi szerettük öt, ö is bennünket. Engem mindig csak „fiacskámnak“ és anyukát „mamának“ szólította. Amikor eltávozott, apámmal hosz- szasan kezet szólítottak és kölcsönösen megölelték egymást. Apám akkor ígéretet tett neki, hogy belép á pártba! — Nekem emlékbe adta fia fényképét. Én is neki adtam az enyémet. Mikor == hajdú ahdrás Ma már nem a barázdák házasodnak — Ha még magukat is piszkálni kell, — magyarázta Sós Laci — mit várjon az ember akkor más gazdáktól? Maros bácsi kitört: — Nagy legény/vagy te, hallod?! Osztán mire? Tán a-sok titulusodra? Itt titkár, amott elnök ... De hallod, fiam, mégiscsak senkiember vagy te! Nekem oszt ne be- széjj, mer az onokámot se aggyák hozzád ojjan köny- nyen! Jámbor László annak a választottyat Lacit elöntötte a méreg, szeme összerándult: — Nem az a világ van már! ~ Az öreg Maros haragosan legyintett és búcsúszó nélkül elindult a falu fplé. Laci leült az árok szélére és kapkodva szívta a cigarettáját. Szeretett volna az öreg után sietni és mégegyszer, alaposan mindent megmagyarázni. Megértetni az öreggel, hogy a jövő évi kenyérről van szó, azért kell még az öregnek is dolgozni... Megértetni az öreggel, hogy ő szereti Jóikat és becsülettel jognak majd élni, hisz jól keres. Megmagyarázni az öregnek, hogy milyen át kos szokás volt régen még gyerekkorban férjet választani a lánynak, amikor még azt sem tudták, hogy ki és mi lesz a fiúból... — De csak legyintett. A végigszívott cigarettát dühösen at út közepére dobta és lassan a traktor mellé lépkedett. Furcsán szemébevillant most a motorházra pingált néhány betű: JOLKA. — Hm, így nevezte el néhány héttel ezelőtt ezt a jómozgásd sztálinyecet.,, Es lehet, hogy komolytalan dolog volt, Jjjj/z a lány is csak mosolygott rajta. Es lehet, hogy épp kinevette... Tovább már néni gondolkozott. Felugrott. Nagyot ugorva indult a traktor. Szürkület volt, mire beért a faluba. A/templom merev, sáncszerű oldalának sötét árnya mellett gyorsan a gépállomás felé kanyarodott. Át se nézett a túloldalra, pedig Marosék portája felől a kivilágított ablakszemek sárgás pislogása úgy tűnt, mintha repesve hívogatta volna ... Néhány nap múlva találkozott Jolkával, A lány szeme ' felragyogott, szinte nevetett a szemesarkából. Arcát az izgalom pírja öntötte eL Laci elkapta róla a tekintetét. — Rég láttalak, Laci... A legéi[y, h°gy zavarát leplezze, lesütötte a szemét. Most legalább megmondja ennek a lánynak. Sokat hallotta már a faluban, hogy ő mit akar, sokszor égett az arca a bosszúságtól, amikor néhány gazda ugratva, a lány „jó" rokonságáról beszélt. Hát most megmondja a magáét. — Mindenki tudja a faluban. hogy Jámbor László a __ Tovább nem mondta. Nem is tudta, hogy mit akar mondani Jámbor László nevével. Dekát kinn.adta Felvetette a fejét és szembenézett a lánnyal — De Laci... A lány vidámsága eltűnt. Küzködve könnyeinél szótlanul visszanézett a fiú szemében égő bosszús tekintetre. Sós Laci homloka kigyöngyözött. Nem tudta mit kellene tenni. — Jó estét Laci! köszönt el végre a lány és iassan tuegfordulva elindult a falu másik vége felé. A fiát bosz- szantotta tehetetlensége és gyors léptekkel a kocsmába sietett. A félhomályba kissé meg- illetödve lépett be. Kért egy litert bort és leült az egyik sarokba az utcára nyíló ajt<j mellett. Csendben, szerényen magának töltögetve itta a sárgáló bon. Mégis hamar elterjedt a hír, hogy Sós Laci iszik ám javában. Édesanyja hamar előkerült. Ott tördelte a kezét nem messze az ajtótól. — Hívjátok mán ki a fija- j mat! Jaj, koma, hívja mán \ ki! — Maga is bémehet! Meghat most tette be a lábát, ne fejjen, nem lesz semmi baja! — válaszoltak Sós néninek. Meg is unta a várakozást és nemsokára hazaballagott. Sós Laci csendben tovább iszogatott. Néha 'szótlanul felvetette a fejét aztán taga- dölag megrázta, mintha magában vitatkozott volna. Jó idő elteltével megfeszítette testét a széken, büszkén Kiegyenesedett és szemében mámoros pillantással magú- hbz szólított egy asztal körül csellengő cigánygyereket. — Hallod-e! Hivatom Ar- pádékat. Az egész banda jöjjön. Nemsokára elő is kerültek a zenészek. A hegedűt álluk alá szorítva kérdöleg néztek a magában borozgató fiúra., karjaiba, vett, elpityered- tem. Szása letörülte köny- nyeimet és így szólt: — Ne sírj ... Légy erős és kemény! Ha felnössz, nagy munka vár rád. Neked is segítened kell a nemzet munkájában, hogy a háborús idők vissza ne térhessenek. A te nemzeted nem akar háborút. Elment... Ő volt az első szovjet- ember, akivel megismerkedtem. Két hét múlva a háború véget ért. Egy hónap múlva apám belépett a Szlovákiai Kommunista Pártba. Teljesítette az ígéretét. ★ Szásával többet nem találkoztam, de tetteit, mint a szovjetemberek tettét,— napomként látom. A szovjetnép szabadított fel bennünket, ők hullatták vérüket és áldozták életüket értünk. A szovjetnép segített bennünket, amikor 1947-ben éhínség fenyegette hazánkat. Az ő segítségükkel építjük ma a szocializmust hazánkban. A szovjetnép ma utat mutat az emberiségnek, amelyen haladnia kell. Utat mutat a béke, a boldog élet és a dolgozóik gyönyörű jövője felé. \ Szerencsések vagyunk, hogy a szovjetnép oldalán állunk. Ök voltak velünk a legnagyobb nehézségek óráiban is, ezért velük ma- -ji&req. íjiadpuqoCAjozs e juiur radunk örökre. Nincs a világon szilárdabb barátság, sága, akik átestek a szocializmus és a béke szent ügyéért vívott harc tűzkeresztségén! Gérecz Árpád fordítása. — Egy hangot se! — legyintett a mámoros emberek esetlen taglejtésével. Kérjetek magatoknak valamit inni, aztán később el, megyünk egy kis zenére — mondta ki egy szuszra. Nemsokára, még éjfél előtt el is indultak Marosék háza felé. A tavaszi■ éj hős szellői csendes suhogással , kísérték útjukon, Laci úgy érezte, hogy a mámora lassan eltűnik. Felötlőit benne, hogy talán vissza kellene térni,, de aztán mégis magabiztosan az ablqk alá állí- tolta a zenészeket. Azok ráhúzták: „Nem az a jó gazda kinek szép ökre van de az a jó gazda kinek szép lánya van. .." Alighogy másodszor játszottákv már Laci vállát megérintette Jákó Pali bácsi. A fiú furcsán nézett vissza az öregre, hisz nemcsak éjjeliőr hanem jó pártmunkás volt az öreg világéletében, akiről a gépállomáson sokszor példálózgat- tak. — Hallod-e Laci!? Nagy bolondja vagy te. ' Először is: miféle lány a Jolka? Kulak talán, hogy így huzasdl? Nem! Hisz szövetkezeti tagok. Másodszor: Elég ostoba vagy, mert hagyod magad attól a vén Marostól bosszantani. Harmadszor: En azt mondom, hogy jó éjt- szakát! Menjünk haza!... fis az öreg Pali bácsi továbbment. Laci agyán villámgyorsa- sáiggal áthullámzottak a gondolatok. . Igaz is! Hisz nem így kellene. Leállította a zenészeket. A szoba mélyéről villanva gyűlt fel a gyufa fénye. Elfogadták gondolta és a zenészek legnagyobb csodálkozására megszólalt: K Folytatjuk.
