Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-02-06 / 3. szám
2 1952 február 6 Ol IFJÚSÁG „cJalltt inni, luißltsi! — c/tngolck takaródja!’’ Bármerre járunk Egyiptom földjén a békés csendet csak a jalla, jal- la kiáltások szakítják meg. Egy katonai tábor mellett halad el útunk, az egyiptomi munkások hátukon cipelik a súlyos ládákat, megcsattan a munkavezető kezében a korbács, végigvág egy egyiptomi munkás lábán, fájdalmában megáll egy pillanatra, erre felharsan a munkavezető ordítása: jalla, jalla, tovább, tovább! Ez jellemzi nagy vonalakban az egyiptomi dolgozó életét. Korbács, jalla és minden gép nélkül, segítőeszköz nélkül végzett nehéz fizikai munka. Az angol tiszt, aki felügyel, a ládákat cipelő munkásokra, látta, hogy a munkavezető korbáccsal üti- vágja az egyiptomi munkásokat, elmosolyodik, odahivja a munkavezetőt, megkínálja egy cigarettával, a munkavezető hajlongva elfogadja s ezért a nagy kitüntetésért tovább ordít és tovább veri az egyiptomi munkásokat. A munkások öt piasz- tert keresnek naponta, amely hét koronának felel meg. Talán még ez is jobb, mint az éhhalál. Egésznapi élelmük egy vékony lángosszerü zsemlyealakú kenyér és krumpli. Lábukon magukgyártotta szandál, elcsigázott testüket rongyokba csavarják. Hogy mennyire olcsó Egyiptomban a munkaerő, azt legjobban megláthatjuk akkor, ha egy körsétát teszünk. A Port-Said közötti stratégiai úton nem kifizető autóval szállítani. Az autó nem engedelmeskedik a korbácsnak és a jallának. Hosszú tevekaraván halad ezen-az úton, roska- dásig megrakva ládákkal, csomagokkal. A tevék majdnem úgy néznek ki, mint a munkások. Soványak, elcsigázottak s roskadva cipelik súlyos terhüket. Utána az egyiptomi íiaxsiTOunkások ember-karavána halad, hátukon, kezükben, fejükön cipelik nehéz terhüket. Ha a Nílus közelébe érünk, ahol kifizető és szükséges az öntözéses gazdálkodás,' érdekes megfigyelni azt, hogy a vizet nem szivattyúkkal vagy gépierővel juttatják el a szántóföldekre, hanem egyiptomi parasztok kezükben, vödrökben cipelik. Itt újra felharsan a jalla, jalla, itt már nem az angol katonai megszállók hajcsára üvölti, hanem az effendié. így hivják az egyiptomi földesurat. A helyzet itt sem változott semmit. Újra jalla, újra korbács. A különbség csak az, hogy az effendi megbízásából és érdekeiért ütnek végig az egyiptomi paraszton. Ha a Szuezi-esatorna övezetébe érünk, az előbb említett kép itt sem változik. A csatornán átúszó hatalmas tengeri hajókat lenkötélen vonszolják az egyiptomi szállítómunkások. A kötél a homlokukra van csavarva, amikor felsebzi homlokukat, az egyik karjukra csavarják, ha azt is tönkretette, a másikra. És ha képtelen tovább vonszolni a tengeri hajót, újra felharsan a jalla, újra lecsap a korbács, ezúttal a szuezi társaság megbízásából. ha nem látnánk meg azt is, hogy Egyiptomban élnek kényelmesen, bőségben is emberek. Izmail utcáin járva egyszer kilyukadunk egy szép hüs parkba. A park tele van ültetve pálmákkal, fikuszokkal, eukaliptuszokkal. A virágágyakban gyönyörű trópusi virágok illatoznak. A park közepén egy káyéház áll. Levegőjét ventilátor hűti. A nesztelenül suhanó pincérek jeges kávét szolgálnak fel. A vendégek uniformist viselnek, György király őfelsége katonái. Már azt hinné az ember, hogy nem fogja többet hallani az idegesítő jal- lát, amikor a parkból kiindul és újra visszatér az egyiptomi utcára. Ekkor őfelsége katonáit koldusgyerekek hada veszi körül „légy oly szíves, adj egy piasztert'1 mondják a gyerekek siránkozva egyiptomi nyelven. A katonák, őfelsége katonái, megtanulták a katonás fegyelmet, az illemet, a viselkedési módot a gyarmatokon. Nagyot rúg tehát a legkö- zelebbálló koldúsgyerekbe: az felbukfencezve hempereg az utca piszkos porában, a többiek felé fordulva pedig elordítja magát: jalla, jalla, gyerünk, takarodjatok innen. ★ Egyiptomnak nagyon egészséges éghajlata van. Mindezek ellenére a nép között a legszömyübb betegségek pusztítanak. Malária, trachoma, tüdővész. Ennek oka, hogy az egyiptomi paraszt és munkás még a leghétköznapibb higiéniát sem ismeri. Az orvos s a gyógyszertár megfizethetetlen az öt piasztert kereső egyiptomi munkás számára. Éppen ezért az orvosok a gyógyszertárak, a fürdők csak a kiváltságosok tulajdonában vannak. A betegségeket megelőzni nem tudják, továbbterjednek és így az egészséges éghajlat ellenére is nagy tömegekben pusztítják az egyiptomi lakosságot. Hogy vegye meg az egyiptomi munkás a drága penicilint, amikor kenyérre sem telik. A lakosság közötti halálozások arányszáma feltűnően magas. Egy egyiptomi munkás életkora átlagosan 27 esztendő. Mi az oka annak, hogy az egyiptomi nép ilyen nyomorban él ? Hiszen a Nilus völgye mezőgazdaságilag gazdag terület, ahol kétszer aratnak évente és ahol terem a világ gyapottermésének legnagyobb hányada. Egyiptom földjén húzódik a Szuezi-esatorna, amely szintén hatalmas hasznot biztosit a csatorna tulajdonosa részére. Hova lesz a Nilus gazdag völgyének gyümölcse, hova lesz a Szuezi-esatorna haszna? Ha közelebbről megnézzük az egyiptomi birtokviszonyokat, akkor láthatjuk azt, hogy a hatalmas kiterjedésű és gazdag földterület egy-két effendinek — földesúmak a birtokában van. Ha megnézzük a Szuezi-esatorna társaság részvényeit, akkor azt láthatjuk, hogy döntő többségben angol részvényesek tulajdonát képezik. Az egyiptomi dolgozó paraszt és nép így kettős kizsákmányolás alatt áll. A paraszt munkáját lefölözi a földesúr, a földesurat becsapja és megvámolja az angol kereskedő .így aztán az egyiptomi gyapot potom áron az angol gyárakba kerül, az egyiptomi hagyma az angol háziasszonyok segítségére szolgál. Nem számít az sem, hogy a Szuezi-csator- na Egyiptom földjén vezet keresztül, minden hajó után az egyes hajótulajdonosok nagy vámot fizetnek, ez sem jut el az egyiptomi néphez, zsebrevágják az angol részvényesurak és jól élnek belőle Egyiptom koldusai között. Hogyan tették rá kezüket az angol gyarmatosítók Egyiptomra? 1875 körül Egyiptom francia gyarmat volt. A londoni Cyti bankárai megszimatolták, hogy milyen nagyfontosságú lesz az angol birodalom részére gazdaságilag is, stratégiailag is Egyiptom. Ettől az időtől kezdve az angol töke kezdett beszivárogni az egyiptomi gazdasági életbe. 1882-ben Alexandria népe fellázadt az idegen betolakodók ellen. Ezt az alkalmat használta fel az angol hadsereg és lázadás elfojtása s az angol érdekek megvédelmezése ürügye alatt az angol katonaság elfoglalta egész Egyiptomot. Ebben az időben Szudán Egyiptomnak egy országrésze volt. A szudáni nép éppen úgy, mint az egyiptomi, harcolt az angol megszállók ellen. Több lázadás tört ki. A lázadások elfojtására az angolok itt használtak először gépfegyvert. Ez az új fegyver meghozta az angol gyarmatosítók győzelmét. Aláírták 1899-ben az angol - egyiptomi szerződést. 1922-ben Egyiptom formális önállóságot kapott azzal a feltétellel, hogy Szudánban és a Szuezi-esatorna övezetében angol csapatok tartózkodhatnak. ★ A kínai nép példája nyomán, amely egy vállrendítéssel rázta le magáról az évszázados rabszolgaságot, megmozdult Közelkelet népe is. Nemrégen voltunk tanúi, hogy az iráni nép kiutasította hazájából az angol „szakembereket“. Ezekben az időkben következett az egyiptomi nép szabadságharca is, az angol megszállók ellen. Nahasz pasa, egyptomi miniszterelnök felmondta az angol-egyiptomi szerződést. Ezután az egyiptomi kormány rendelkezéseket hozott, miszerint az egyiptomi munkások nem teljesíthetnek angol megbízásokat, utána visszahívták Londonból az egyiptomi nagykövetet. A legújabb törvények arról tanúskodnak, hogy a kormány megtiltotta az angol csapatok r'izére az egyiptómi munkásoknak a munkavállalást. Az egyiptomi dolgozó nép a törvényeken túl tovább ment egy lépéssel. Tudja azt, hogy nemcsak az angolok az egyiptomi nép halálos elenségei, hanem az egyiptomi földesurak, nagykereskedők, gyárosok is. Éppen ezért Egyiptom munkás- negyedeiben fellángolt a partizánharc. Egyre több fiatal kapcsolódik be az egyiptomi nép szabadságáért folytatott hősi küzdelemben. Az angol imperialisták azzal válaszolnak az egyiptomi dolgozó nép említett megnyilvánulásaira, hogy egyre több és több tankot, ágyút hajóznak ki az egyiptomi kikötőkbe. Ezeket felvonultatják az egyiptomi dolgozók el- i len. Munkásnegyedeket tiportatnak i le nehéz tankjaikkal. Munkásnegyedeiken keresztül építenek úgynevezett hadiutakat, hogy ezáltal kilakoltassák szegényes otthonukból az egyiptomi munkásokat. És ha megnézzük az egyiptomi életnek ezt a területét, ahol nap-nap után hallunk a véres összetűzésekről, asszonyok, gyermekek barbár lemészárlásáról, most sem szabadulunk meg az örökké hallott j állá tói, most is fülünkbe cseng a jalla, jalla, de most már nem a munkásokat hajszoló hajcsár ordítja a terheket vonszoló embergé- 1 pék felé, hanem az egész egyiptomi űgozó nép vágja bátran és büsz- 1: -n az angol urak arcába: jalla imsi, Inglesi — Angolok takarodjatok haza! Nem lenne azonban teljes a kép, Újsághír: Az amerikai kongresszus egyik tagja azt ajánlotta, hogy tegyen Amerika lépéseket annak érdekében, hogy Anglia az eddigi tartozások és egy újabb kölcsön fejében mondjon le Kanadáról. Gz aztán szeretet! Gyere kicsi John Bull Hadd öleljelek meg. Tudod, hogy nagybácsid Mindig hogy szeretett. Tudom jól, bajban vagy S máshogy is segítek: Az a nagy Kanada Minek lenne néked? Néked nem segítnék? Kinek hát e földön? Gyere kis bogárkám Kölcsön kell-e? Kölcsön? Elég a gond otthon is Egyetlen bogárkám. Kanadát meg nyugodtan, Örökre ruházd rám. Add néked nagybácsi Tavaly is adott — Nem? No, ne szégyeld magad, Lásd, én sem szégyenlem. S azért én cserébe Újra kölcsönt adok S az össztartozásról Örökre lemondok. Látod-e kicsi Bull Szeret a nagybácsi Boldog vagy bogárkám? — Bol... dog... Samu * bácsi. P. Sz. B. A világ Hiúságának harca a békéért TUNISZ: Irán után Egyiptom, Egyiptom után Tunisz' következett. A tuniszi nép és fiatalság kivonult Tunisz utcáira, ahol emiatt véres összetűzésekre került sor a francia csendörség és a tuniszi dolgozók között. A dolgozók következő jelszóval indultak a tüntetni: „Félre a francia imperialistákkal!“ SVÉDORSZÁG: Stockholmban a haladó ifjúsági szervezetek békestafétát rendeztek. Stockholmból, az ország fővárosából, északkelet, délnyugat irányában futottak ki a staféták az ország minden részébe. És felhívták,az ifjúságot a béke megvédésére. Ez a felhívás is arról tanúskodik, hogy a svéd ifjúság harcol a békéért és elitéli a háborús úszitók propagandáját. DEMOKRATIKUS NÉMETORSZÁG: A Szovjetunió példája nyomán a népidemokráciák államaiban is egyre jobban gondoskodnak az ifjúságról. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya elhatározta, hogy hatalmas összeget biztosit az Ifjúság szociális- és kultúrális kiadásaira. A gyárak mellett új tanoncintemátu- sokat építenek. Berlinben nemrég nyitották meg azt az intemátust, amelyben a német árvagyermekeket fogják nevelni. Az internátusba 80 fiatal árva fér. FÉLMILLIÓS TÖMEG TÜNTETETT KAIRÓBAN Szombaton délután hatalmas tüntetés zajlott le Kairó utcáin. A tüntetők több angol üzletet és több angol nagykereskedő házát felgyújtották. A tüntetők ellen nagytömegű katonaságot vezényeltek ki, amely belelött a felvonuló munkásokba, százat közülük megöltek, kétszázat I megsebesítettek. c# hol dog Sí\tf hatni inasabb ! Boldogan tervezgettek, bizakodva tekintettek sorsuk és hazájuk jövője elé. Úgy szerették egymást mint a fiatalok a világ minden részében, J Csakhogy Franciaországban élnek, 1952-ben... Henri Martin és menyasszonya, Simone La Balbe, azt hitték nemrég, hogy az elnyomók legalább rendes, családi életüket lehetővé teszik. Nem gondoltak arra, hogy még e legtermészetesebb joguktól is megfosztják őket, hiszen olyasmire csak a fasiszták voltak képesek, azokat pedig Henri Martin sokmillió társával szerte a világon legyőzte! Nem, Franciaországban ezt a jogot is elveszik attól, aki az igazságért, a szabadságért harcol. Henri Martin pedig eleget vétett ahhoz, hogy elrabolják legszebb éveit, ifjúságát ... Öt évre ítélték annakidején, amikor felhívta a tengerészeket és a katonákat, ne ontsák vérüket a vietnami nép ellen \ ivott igazságtalan háborúban, mert a fegyvergyárosok profitjáért küzdenek. A béke tengerésze akkor emelt fővel lépett be a börtön kapuján, tudta, hogy a világ nem hagyja magára. Egy szürke napon, hatvan percre újra „szabad“ francia polgár lett a 2078-as rab; a fegyház irodájában Henri Martin örök hűséget esküdött kedvesének, ugyanúgy mint valamikor apja és nagyapja tették.. Kettejük boldogságát még az sem zavarhatta meg, hogy az udvaron százötven csendőr őrködött teljes készültségben t.. Igen, ennyit megengedtek nekik ... Aztán — a hatvan perc elmúltával — Henrinek le kellett húznia jeggyürüjét, amit a fegyházrend értelmében tilos hordani, s a fegyőr visszakísérte cellájába. A fiatal férjet, akit már huszonhárom hónapja nem láttak szülei, a felesége is csak ritkán látogathatja meg, s akkor i3 köztük lesz a vasrács... amíg a francia nép és a haladó világ még tűri ezt a gyalázatot. Harc és szenvedés a francia fiatalok élete, de nem törik meg őket a rendszer leleketlen módszerei. Megvan a sajátos, harcos boldogságuk és tudják, hogy egyszer majd részük lesz a dolgozó ember igazi, felszabadult boldogságában is...! Az egyiptomi ifjúság véres utcai harcokat vív az angol betolakodókkal. | R. J. (-tó)
