Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-06-04 / 20. szám

Ol IFIOSAC----------------------------------ssi A honvédelmi nevelés vezetése a CsISz fontos feladata Népünk kulturális és gazdasági fej. lödésének sikerét élvezi. Az ál­lami költségvetés megvitatása a nemzetgyűlés tavaszi ülésén komoly ütésként hatott a reakcióra, nem­zetgazdaságunk becsmérlőire és fő­leg a nyugati imperialistákra, mert megmutatta, hogy milyen sikereket lehet elérni ott, ahol a termelőeszkö­zök közös tulajdont képeznek, ahol a nép uralkodik. Dr. Alexej Caepicska nemzetvédel­mi miniszter-hadseregtábomok a költségvetés megvitatásánál a követ­kezőket mondotta: „Nemzeti és népi védelmünk legyőzhetetlenségének út­ja a becsületes polgároknál és haza­fiaknál kezdődik. A haza védelme a hazafias kötelesség legfelsőbb foka, a haza iránt érzett szeretetnek. A for­ró hazaszeretet, becsületesség, nem­zeti büszkeség, öntudat és a félelem nem ismerésének szellemében kell ne­velni az ifjúságot a honvédelmi kö­rök keretében.“ Az új állami költségvetés a béke és az építkezés költségvetése. Mozgó­sítja népünket és főleg az ifjúságot az üzemekben, falukon és iskolákban a feladatok intenzívebb teljesítésére, a honvédelmi nevelés fokozására, a hadsereg kiépítésére és hazánk védel­mének biztosítására. Hazánk védelme szorosan összefügg a szocializmus építésével. Ezt összefüggést azon­ban még sokan nem értelmezték he­lyesen. Megmutatják ezt az eddig végzett honvédelmi nevelés terén szerzett tapasztalatok a CsISz és Sväzarm összmunkájában. Hogyan vegye ki részét az ifjúság, mint a Sväzarm része a honvédelmi nevelésből ? A honvédelmi nevelés alapját a honvédelmi körök képezik, amelyek kiépítésében a CsISz-nek kezdemé. nyezö szerepet kell játszania. Az a tény, hogy az oktatók 70—85%-a CslSz-tag, azt bizonyítja, hogy a Szövetség nagyrészbe« tejesíti fela­datát. A honvédelmi nevelés ügye nem vált még az összes alapaszervezetek feladatává és nemcsak ez nem vált szívügyévé a kerületi és járási veze­tőségeknek és funkcionáriusoknak sem. Főleg az a dolog figyelemre­méltó, hogy az alapszervezetek tag­gyűléseinek nem vált programpont­jává a honvédelmi körök fejlesztésé­nek ügye. Az eredmény az, hogy sok kör megalakult, de kevés fejt ki te­vékenységet közülük. A honvédelmi körök hiányos tevé­kenységének okai elsősorban az ok­tatók és agitátorok gyenge munkájá­ban található, ami a2 ifjúság között a honvédelmi nevelés jelentőségének helytelen felfogásából ered. a honvé­delmi körök nagyrésze minden politi­kai megindokoltság nélkül alakult meg, gyakran a csoportok érdeklődé­se nélkül, tekintet nélkül arra, hogy milyen agitátora és oktatója volt a csoportnak. (Az agitátornak a cso­port CsISz tágjai közül kell lennie;) A csoportok sok esetben a honvédel­mi körök megalakításánál feladatu­kat befejezettnek vélték. A tagoknak a körökben végzett munkájáról és a körök rendes látogatásáról, az agitá­torok munkájáról nem gondoskodott senki. Pedig ez a legfontosabb fela­dat. Éppen a kör vezetőjének és az agitátornak helyes munkája a körben az egész honvédelmi kör munkájának biztosítéka. Ez vonzza az ifjúságot a honvédelmi körben végzett munkára és így elökészülnek a honvédelemre, a katonai szolgálat tejesítésére. A honvédelmi körök munkájából szerzett tapasztalatok. A krnovi Karnol 04-es üzemben a honvédelmi kört megalakították. Ti­zenhárom elvtárs dolgozik a körben. A kör a besorozottak kezdeményezé­séből alakult. A kört Srubár elvtárs, tartalékos szakaszvezető vezeti. Á kör munkájában a hadseregben szer­zett tapasztalatait használja fel. Áp­rilis 8-án az alaki kiképzés előkészü­leteit vették át, aztán az összekötök és műszakiak feladatait. A kiképzés megkezdése előtt a körben politikai információt tartottak Bierut elvtárs­ról, a lengyel köztársaság elnökéről. A gyakorlásban példaként állították az egyes szovjet műszaki katonákat és teljesítményeiket (Szabulov és má­sok), akik a Nagy Honvédő Háború­ban kiválóan harcoltál;.«A négy óráig tartó gyakorlási idő hosszainak bizo­nyult. A körben gyengén használták ki a segéd-taneszközöket, amellyel jobban meg kell ismertetni a kör tagjait. (Folytatjuk.) HWMHMWWWWWtMHWWhWlWWibW Cj ifjúság — a CsISz Szlovák Köz­ponti Bizottságának hetilapja. Ki­lója a Smena. a CsISz Szlovák Köz­ponti Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava, Snltósovej 2. — Szerkesz­ti a szerkesztőbizottság. Főszerkesz­tő: Szőke József — Szerkesztő­ség és kiadóhivatal: Bratislava, Soltésovej 2. Telefon: 345-51, 2, 3, 229-31, 8. — Nyomja a PRAVDA n. v. nyomdája, Bratislava. — Elő­fizetés egy évre 100.— Kés, félévre 50.— Kés. — A postatakarékpénztár! befizetőlap száma: S-13.X90. -- Hír­lapbélyeg engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivataltól. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2. Június elsején tartották meg a Gyermeknapot. Megemlékezte^ a gyermekekről szerte a világon. A mi hazánkban a Párt, az egész nép szeretetteljes és tervszerű gondos­kodása övezi a gyermekeket. Né­pünk a szabadság hét esztendejé­nek minden dolgos hétköznapján a jövőt építi, a szocializmust hozza közelebb, s kinek, ha nem az új nemzedéknek, a gyermekeknek épí­ti ezt a jövőt, kik, ha nem a mosta­ni gyermekek élvezik majd igazán hősi korszakunk harcainak gyümöl. ősét. A gyermekek életkörülményed­nek javítása törvényszerű a mi ha­zánkban, mint minden szocializmust építő országban. Törvényszerű nem utolsósorban azért, mert épül Oszt- rava és HUKO s a szocializmus többi gigantikus építkezései. . Ha nem számítanánk szocializ­must építő országunk megannyi vív­mányát, történelmi tett önmagá­ban az is amit a gyermekekért tet­tünk. A gyermekekről való gondos, kodás ékesszólóan bizonyítja, mi­lyen féltő gonddal óvjuk szemünk fényét, drága kincsünket, a gyer­meket. Ez a gondoskodás természetesen nem szűnik meg akkor sem, amikor a gyermek iskolába megy. Makaren­ko írta az ' „Uj ember kovácsá“- ban: „Az ember nem tud úgy étoi, ha nincs kilátása valami örvendetes dologra... Az embernevelés nem egyéb mint annak a távlat­nak a kiépítése, amely az ö holna­pi örömét tartalmazza". S ennek az elvnek a szellemében készítik fel „a holnap örömére’* a gyerme­keket az ingyenes és 'kőtelező ál­talános iskolában, a munkára neve­lést elősegítő technikumokban, ahol már elsősorban munkások és parasztok gyermekei tanulnak. Államunk szeretettel gondoskodik a munkásosztály új nemzedékéről, a régi inasok hlyére lépő ipari tanu­lókról is. Sok száz üzemi szakmun­kásból lett szakoktató tanítja mes­terségre az ipari tanulókat. Ma, a Gyermeknapon, nem mindenütt be­szélhetnek ilyen eredményekről. Nyugaton és a gyarmati országok­ban egészen más a aomfk a gyer­mekeknek. Brazíliában például min. den száz gyermek közül negyven elpusztul. Olaszországban a gyer­mekeiknek mindössze tiz százaléka jár nyolcévig, vagy azontúl iskolá­ba, Franciaországban a hivatalos statisztika szerint több mint száz­ezer gyermek szűk, egészségiden romos helyiségben él. Szörnyűségek­ről beszélnek a statisztikai száma­datai .amelyek arról adnak hírt, hogy Indiában a gyermekek fele 15 éves kora előtt elpusztul. Nem véletlen, hogy így van ez. Azok tehetnek róla, akik Koreában pestis- és kolera baktériumokkal vá­logatott, eszeveszett kínzásokkal gyötrik és pusztítják a gyermkeket, azok tehetnek róla. akik háborús őrületükben nem rettennek vissza a cscsemök meggyilkolásától sem. A háborús uszítok szenvedésre és dolgozóinak gyermekeit is. Részükre dolgozóinak gyermekit is. Részükre semmi sem „célszerű", semminek sincs értelme, csak egynek: a pénz­nek, s nem csinálnak „lelkiismereti kérdést“ abból, ha a pénzhez gyer­mekvér tapad. A legkevésbé sem törődnek azzal, hogy a háborúban, mely millió és millió áldozatot kö­vetel, mennyi gyermek pusztul el#* Ezért a gyermekek védelme, élet- körülményeinek javítása összeforr a béke védelméért folyó harccal. A dolgozók szerte a világon egészsé­gesen akarják felnevelni gyermekei­ket az anyák nem akarják azt hogy kicsinyeiket testükkel kéHíjen véde­niük a beomló házak pincéjében. A gyermekek boldog jövőjéért való harc ad még nagyobb erőt minden becsületes embernek ahhoz a nagy küzdelemhez, amely a béke megvé­déséért folyik. — Miért nem voltál tegnap Pete a gyűlésen? — kérdezte Dunai András Andó Páltól. — Tudod, nem volt időm. Meg aztán nem is tudtam, hogy gyű­lés lesz Este kilenckor érte­sültem róla csak. így aztán ... — Érsekújvárról, a járási CsISz-ről volt itt egy elvfárs. Az Ifjúsági Duzzasziúgátra agitált. Én már be is iratkoz­tam, — jelentette ki Andris, majd leült a kapu előtt elhelye­zett fapadkára. Andó Pali mel­léje ült, és így szólt: — Elég rosszul csináltad. Hiszen tudod, hogy ott nem valami jó a helyzet. Hogy aszongya, sokat kell dolgozni. — Nekem beszélsz? — szólt Andris félig kiabálva. — Hi­szen én egy hónapot töltöttem ott, ha nem tudnád és tudom, hogy mi ott a helyzet! Nyugodt lehetsz, hogy jobb, mint itthon/ — Akkor miért jöttél el? — Meri még abban az idő­ben csak hónapos brigádosok dolgoztak. Ha lehetett volna, maradok is. Nagy szükség van olt a fiatalokra Főképp olya­nok kellenek oda, akik az épít­kezés befejezéséig ott dolgoz­hatnak. — Hát. hát, én nem is bán­nám .. — Pali az állát ma- risgatla, miközben lassan be­szélt. -— Te, ide hallgass, be­szélj nekem aprólékosan ho­gyan ment ott a sorod. Lehet, hogy még én is... — Elhall­gatott Andris ránézett, majd így kezdte — Egyszóval öröm ott az élet. Az ember, ha vége a mű­szaknak, kedvére szórakozhat. Én például ilyenkor harmoni- kázni szoktam. Néha hegedűn is megpróbálkoztam játszani. Ment is valahogy. Aztán este meg összejöttünk a Vág part­ján, liarmonikáztunk, táncol­tunk A kislányok, — mert ott azokból van elég. — csak úgy örülnek, ha az ember táncra kéri őket. Mosolyognak, nevet­gélnek: Én is megismerkedtem egy kislánnyal, dóhát tudod, haza kellett jönnöm Ö is haza­ment. így hót vége tett minden- I nck. De ha most visszamegyek, I akkor újra sok ismerőst szer- I zek ürigádoslányt, élmunkást, nem akármilyet, nehogy azt gondold?! — Na és a koszt? Milyen ka­ját kaptatok? — Barátocskám, el sem lehet mondani: hús, kolbász, meg megint hús. Ez volt a mi kosz­tunk. Naponta ötször kaptunk enni. Dunai András elvtárs — Hm, hm, nem is rossz. De ide nézz! Most milyen időre mégy? — Milyen időre? Hát öregem én ott leszek még csak be nem fejezik a munkát. Andris elhallgatott, mert négy fiú közeledett feléjük. Mind a négy a szövetkezetben dolgozik. A fiúk zsebretett kéz­zel, jókedvűen közeledtek a pádhoz, majd odaérve leültek. Lietavec Gyurinak és Pleskó Palinak nem jutott hely a pá­don, ezért a fűre telepedtek. Egyct-mást beszélgetlek a napi munkáról, majd Pleskó Pali a tegnapesti gyűlésről kezdett be­szélni. — Hát, ami azt illeti én nem is bánnám Én el is mennék veled, de mit szól az apám? — Apád kommunista, és biz­tosan tudom, nincs ellene sem­mi kifogása, — szólott meg­győzően Dunai Andris. — Az én apám is beleegyezett. — Nálatok más a helyzet, — szólott közbe Andó Andris. — A te apád egyetért veled. A hat jóbarát sokmindenről beszélt. Már lassan eljött az este tízóra is, de ők még min­dig tárgyaltak. Dunai Andris­ból csak úgy dűlt a szó. Mesélt a Duzzasztógátról, mesélt az ottani életről. Mikor azonban a bágerekről és a hatalmas eme­lődarukról kezdett beszélni Pleskó Pali közbeszólt: — A brigádosok is kezelhet­nek bágereket és emelődaru­kat? — Hát persze, hogy kezelhet­nek. Csak ki kell nekik alapo­san tanulniok a mesterséget. Nem lehet, hogy valaki csak ügy felmásszon a bágerre és el­rontsa a gépet. — Hiszen én ki is tanulnám, ne félj semmit. Régi vágyam, hogy búgért kezeljek. Csak hát apám elenged-e? Itt a baj. A fiúk, éppenugy, mint Pali azt hangoztatták, hogy ük bi­zony mennének örömmel, dehát ott az öreg, az apjuk, ö bele­szól mindenbe. Azt mondja, hogy ha ők elmennek, ki fog dolgozni a szövetkezetben. — De villany csak kell, nem? — kérdezte Andris. — Már pe­dig mi ott villanyáramot fo­gunk termelni. Először ugyan fel kell építenünk a Duzzasztó­gátat. Aztán ne féljetek, min­den faluban lesz villany. Min­den falut, minden pusztát fel­keres az általunk kitermelt vil­lanyáram. Ez mind szép, nagyon szép, i — mondta elgondolkozva Andó Pali. — Én mennék is,, de mon­dom, az öreg mit szól. — Hát fiúk, most menjetek haza. feküdjetek le. mert későre j jár ez idő. Lassan tizóra lesz. I Holnap doolgozni megyünk az EFSz-be. Fiúk, én elmegyek mindnyájatokhoz és beszélek apátokkal. Jó lesz így? A fiúk helyeseitek: „Jól van, Andris". Mindenki jelszedelöz- ködött, majd egy csoportban maradva, beszélgetve ballagtak az esti csendben a fákkat sze­gélyezett úton hazafelé. Pleskó Pali házuk előtt el­vált: Andris és Pali bementek, de meghagyták a többieknek, hogy mindenki várjon otthon, elmennek mindketten hozzájuk és beszélnek majd az apákkal. Pali és Andris az udvaron át a konyhába értek. Az öreg Pleskó bácsi cigarettázva ült a dívá­nyon. Felesége pedig ezt-azt ra- köszönt, majd nyomban a tárgyra tért. — Mit szólna hozzá Pleskó bácsi, ha Pali eljönne velem a Duzzasztógátra állandó mun­kásnak? Mesterséget tanulhat- kosgatott az asztalon Andris na ott és még bágeres is lehet­ne belőle — Ki fog akkor a szövetke­zetben dolgozni? Palira nagy szükségünk van. Andris teljes félórát beszélt Pleskó bácsival. Beszélt neki az Ifjúsági Duzzasztógát jelen­tőségéről, beszélt arról, , hogy milyen fontos szerepet 'tölt be majd ez a mű a szocializmus további építésében. Beszélt neki az építkezésen dolgozó, boldog, fiatalok életéről. Az apa bólogatott, látszott, hogy helyesli András beszédét..'. Egy félóra múlva Andris ke­zet fogott az öreggel, ami azt i jelentette, hogy megegyeztek. Pali örömében Andris nyaká­ba ugrott. — Köszönöm pajtás, köszö­nöm, — mondogatta örömtől sugárzó arccal. Pali és Andris aztán sorra járták a fiúkat. Beszéltek az apákkal, anyákkal és beszélni­i ok kellett néhol magukkal a j fiúkkal is. De körülbelül éjjel 12 órára minden rendben volt. Az érsekújvári járás Szimö köz­ségéből hat brigádos megy a Duzzasztógátra állandó mun­kásnak. Másnap az EFSz földjein dol­goztak. Ebéd alatt összejöttek mind a hatan és arról tárgyal­tak, hogy hogyan fognak majd ők dolgozni és élni a Duzzasz­tógáton. — Én megtanulok harmoni- kázni! — mondotta eléhan­gosan Lietavec Gyuri. ‘ " ’ — Én hegedűn tanulok meg játszani! — Én csónakázni fogok a Vágón! Mindenki \ mondott valami ki- jelentést a szórakozást illető­en. —■ Fiúk, mindnyájan egy szobába kérjük magunkat, mert úgy szép, ha az egy faluból való fiúk, egy szobában Helyez­kednek el. —■’ Mindnyájan kitanulunk bagerf-seknek. Jól van fiúk? — Helyes, Andris, bágeresek leszünk. — Aztán büszkék is lehelünk, hogy mindnyájan egy fajúból mentünk az építkezésre, szólott Pleskó Pali. — Megmutattuk, hogy CsISz-tagok vagyunk. De rendesen 'kell ám dolgozni! A hat fiú egész estig becsü­letesen mosolygó arccal dol­gozott az EFSz földjein. Este aztán megint összejöttek unnál a bizonyos padnál. Vicceltek, bolondoztak, jövőjükről beszél­gettek. Egy-két .kislány .is kö­zéjük ment. Andris ■azzal fo­gadta őkel. hogy nem vólna-e kedvük a Duzzasztógátra men­ni. A lánykák gondolkoztak, majd szégyenlősen azt felelték, hogy megkérdezik szüleiket... A fiúk másnap a CsISz étsek- újvári járási vezetőségére men­tek. A járási funkcionáriusok megadták nekik a kellő irányí­tásokat, majd teljesen elintéz­ték jelentkezésüket. Még aznap este elhagyták az érsekújvári járási CstSz-t. Vonatra ültek, utaztak a munka színhelyére, az Ifjúsági Duzzasztógátra. így történt. így történt az. hogy egy fa­lucskából hat ifjú ment az épít­kezésre. De még nincs befejez­ve a toborzás. Szimő község azon van, hogy a legjobb CsISz tagok, a legjobb ifjak, az Ifjú­sági Duzzasztó gátra kerüljenek. Ez a falucska helyes úton ha­lad. Kövessétek példájukat Jakubec Tibor Andró Peti és Lietavec András a fűre telepednek. Védjük a békét — gyermekeinkért is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents