Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-05-28 / 19. szám

2

1952. május 29.

# # # ♦ ♦

UI IFJÚSÁG

Siroky elvtárs 1902 május 31-én születet'. Pozsonyban. Vasutas' dudádból tEtármazik. \ Mikor felnőtt, a családi szokás szerint ö is vasutas lett. Ekkor 15 éves volt.

1917-ben találkozik először Pozsonyban a munkások tüntető tömegeivel, akik május elsején a háború befejezéséért tüntettek. Ez a tüntetés nagy érdeklődést keltett Viliam Sirokyban a szocialista munkásmozgalom iránt. Bátyja már ekkor öntudatos szocialista volt. Viliam Sírok# rajta keresztül kapja kezébe a szocialista irodalmat, amelyet élénken olvas és tanulmányoz, és így megismeri a szocialista eszméket.

A háborúból a békébe való viharos átmenet és a mindjobban növekedő forradalmi hullám meggyorsította Siroky elvtárs öntudatának fejlődését. Megtanulja azt, hogy a háborúból és a rabszolgaságból csak a munkásosztály, jól megszervezett forradalmi ereje tudja kivinni a népet. Belép a szociáldemokraták politikai és szakmozgalmába, hogy ott tevékenyen hozzájáruljon a munkásosztálynak a kapitalizmus ellen vívott harcához.

A háború utáni viharos évek nemcsak az osztályharcot, a csehszlovák köztársaságért vívott harcot és Csehszlovákia politikai álláspontját jelentik, hanem nagyban folyik az ideológiai harc is a szocialista munkás- mozgalomban. A munkásosztály a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt, Lenin és Sztálin nagy eszméivel harcba lépett a népi demokratikus és szocialista Csehszlovák Köztársaság megteremtéséért. A szociáldemokrata párt persze nem volt alkalmas a munkásosztályt vezetni ebben a történelmi - jelentőségű küldetésben. Az opportunizmus útjára lépett, mind jobban kezdte elárulni a munkásosztályt, kezdte magáévá tenni a burzsoázia politikáját és a burzsoáziával való együttműködés útjára lépett. Azonban a szociáldemokrata párt tagjainak nagyobb része ez ellen a politika ellen forradalmi baloldalt teremtett, amelynek élén elvtársak állottak, akik egyet értettek az orosz kommunisták programmjával. Viliam Siroky szilárdan lépeget ezzel a forradalmi baloldallal a kommunizmus útján. A szlovák szociáldemokrata ifjúság kongresszusán, amelyet 1920 szeptember 5-én tartottak Pozsonyban, egyetért azzal a határozattal, hogy ezt az ifjúsági szervezetet nevezzék el Kommunista Ifjúsági Szervezetnek és elfogadta a felhívást, hogy a' párt lépjen be a Kommunista Internacionaléba.

1921-ben Viliam Siroky többekkel együttműködve megalapítja Pozsonyban a Kommunista Párt szervezetét és a munkásosztály győzelméért harcoló becsületes politikai harcos útjára lép. Fokozatosan minden pártfunkción átment, állandóan szilárdan állva a marxizmus-lenimzmus és a forradalmi szocializmus ideológiája mellett. 1928-ban a párt Központi Bizotságának instruktora lesz, majd később 1930-ban tagja is.

Viilam Siroky kommunista megalkuvás nélküli harca a burzsoá csehszlovák köztársaság rendőrségének tövis a szemében. Azon. ban a gyakori letartóztatás és az állandó üldözés sem tudja megtörni a 'munkásosztályért és a szocializmusért vívott harcban. De még a betegség sem. 1928-ban, amikor elfogatási parancsot adtak ki ellene, Morav- ská Ostravában, a Pravda kiadóhivatalában bújt meg, ahol ekkor Peter Jilemnicky az író is dolgozott. Peter Jilemnicky Siroky elv. társról megemlékezve így ír:

„Egyik napon (1928) a kiadóhivatalban egy üj elvtárs ült. Viliam Siroky volt. Adminisztrátor? Az ördögöt! Nagyban munkához látott és számolt a névsor és a statisztika között, mégis nyomban világos volt, hogy miért választotta éppen a há- tulsó helyiséget. A rendőrség, amely állandóan szaglászott utána és eljárogatott hozzánk is, nem tudta az első tekintetre észrevenni. Volt ideje megbújni, volt ideje bezárkózni a kamrába, vagy kiugrani az ablakon át az udvarra ...

ö, aki ellen elfogatási parancsot adtak ki, nem akarta kihasználni az elvtársak vendégszeretetét, nem volt szíve veszélybe kergetni az elvtársakat — egész nap a bűzös szobácskábán a papírrakások mögött ült, dolgozott, cikkeket írt, tanult és éjjelre a kamrába húzódott, amely régi újságokkal volt tele. Es ekkor láttátok volna, hogyan nézett ki. Úgy nézett ki, mint a halál. Lázas volt és köhögött. Bizony beteg volt.’*

(Pravda, 1947. május 31,)

Ilyen szilárd és megtörhetetlen volt — és az még ma is — Viliam Siroky, ha a munkásosztályról és a szacialista társadalom kiharcolásáról volt szó. Mint párttitkár egész tevékenysége alatt a személyes öröm és felelősségérzet útján lépkedett, szívósan és fáradhatatlanul készítette elő a munkásosztályt a kizsákmányoló kapitalizmus megdöntésére. Ezzel nyerte meg a burzsoá gyűlöletét, de megnyerte a szlováik dolgozó nép szeretetét is.

1935-ben Viliam Siroky a Párt Központi Bizottságának egyik titkára lett és megválasztották a nagyszombati választókerület képviselőjévé. Ekkor éppen a pankráci börtönben volt, ahonnan csak a párt intervenciójára engedték szabadon, pedig a képviselők mentelmi joga szerint szabadon kgllett volna öt engedni mindjárt megválasztása után. Es így Siroky önfeláldozó munkája a dolgozó népért és nemzetéért átmegy a képviselőház területére is, mi több még a Kommunista Internacionálé mezejére is. Résztvett az In- ternacionálé 1935. augusztusi VII. kongresz- szusán.

Egészen az első csehszlovák köztársaság széteséséig — melyet a burzsoá politikusok és Hitler támadása okozott — fáradhatatlaSiroky elvtárs az Ifjúsági Vasútépítői között.

nul harcol a dolgozó nép egységéért — a Népfrontért, harcol Szlovákia fasizálása és a magyar irredentizmus ellen. Egyéniségének ereje minden szlovák eseményt, amely ebben az időben történt megalkuvás nélküli forra- dalmiságával pecsétel meg. Harcol a cseh. szlovákiai nemzetek testvériségéért, mert csak ez a védelem záloga Hitler támadása ellen:

„Igen, a köztársaság védelmének politikájához a* is hozzátartozik, útóvégre elválaszthatatlan része ennek a politikának, hogy a köztársaság nemzetei a fasiszta támadások borzalmában szilárdan álljanak egymás mellett. Nem a cseh és a szlovák nemzet elszigetelése, de a megegyezés, egymás kölcsönös segítése és a fasizmus elleni kemény harc tudja biztosítani azt, hogy a fasiszta ellenség támadása a nemzetek szilárd védelmi frontjába ütközik.’“

(V. Siroky 1937. október 17-iki losonci tüntetésen mondott beszédéből.)

Viliam Siroky hangsúlyozta, hogy szükséges a kerületek gazdasági kiegyenlítése, ha a köztársaság erős és harcias akar lenni az ellenséggel szemben.1

A München előtti csehszlovák köztársaság burzsoá kormánya arra törekedett ,hogy Szlovákiát „a köztársasáig éléskamrájává“ alakítsa át. Szabotálták Szlovákia gazdasági kiépítését, rombolták Szlovákia iparát és agrár országot terveztek Szlovákiából. Ez a politika a köztársaság nemzeteinek egysége ellen irányult és ezzel a köztársaságot politikailag legyengítették, a belső és külső fasiszta agresszióé erőkkel szemben. A burzsoá kormány e nézetét egybekapcsolva Szlovákia kérdésével Viliam Siroky 1937 májusában a párt, összszlovákiai kongresszusán Besztercebányán előterjesztette „Szlovákia gazdasági, szociális és kultúiális tervét’“, amellyel a buir- zsoa Csehszlovák köztársaság kormánya politikájának megváltozását követelte abban az irányban,

„hogy Szlovákiának nem szabad egy elmaradott mezőgazdasági országnak maradnia és hogy a kormány politikája abban az irányban folytatódjon, hogy elősegítse Szlovákia iparosítását,..“’

(Slovcnské zvesti 1937).

„A demokrácia, — mondotta Viliam Siroky ezen a konferencián, — nem tudja elviselni, hogy a köztársaság két része között olyan nagy eltérések legyenek. Végeznünk kell tehát az eddigi hivatalos gazdasági politikával és egy új, demokratikusabb politikát kell kezdenünk. Milyen legyen ez a gazdasági politika? Irányvonalának kell lennie: mesz- szire nyúló mértékben elősegíteni az ipart Szlovákiában, emellett célul kell kitűzni Szlovákia iparosítását.“’

Ilyen sztálini módszerekkel igyekezett Viliam Siroky 1937-ben egyesíteni köztársaságunk cseh és szlovák népét.

1938-ban, amikor a nyugati hatalmak ellentétbe kerültek a fasiszta hitleri Németország egyre erősödő agressziójával, Szlovákiában Viliam Siroky vette kezébe a CsKP vezetését. Bátran és rendíthetetlenül vitte előre ezekben a döntő napokban a Párt gott- waldi irányvonalának, és az antifasiszta erők Csehszlovákia védelmére való egyesítésének politikáját. Egyedül a Kommunista Párt volt az, amely megalkuvás nélkül állt Csehszlovákia védelmének vártáján, míg a burzsoá pártok ezt a védelmet a. Népfront megalakulása ellen foglalva állást állandóan gyengítették. A Népfront biztosította egyedül a

köztársaság függetlenségét és egybenmaradá- sát. Viliam Siroky ebben az időben a parlament emelvényéről komoly szavaikkal hirdette:

„ ... Ma, amikor a polgári pártok megfutamodnak a köztársaság zászlója elöl és összejátszanak a hitleri ellenséggel, még erősebben kell fűznünk a munkásosztály és dologozó népünk sorait a köztársasághoz és meg kell őket nyerni a haza védelmére. Hadd erősítse meg a munkásosztály óriási ereje és odaadása a gyáva fasiszta árulók által meggyengített honvédelmi frontot. Fogadja el a demokratikus tábor az ő megerősítése érdekében a forradalmi munkásság segítő kezét."

(Viliam Siroky parlamenti beszédéből.)

De még a muknásosztály ereje nem állt olyan magas fokon, hogy meg tudta volna védeni a köztársaságot az árulók elöl. A reakciós és fasiszta erők ideiglenesen győztek, a szégyenteljes Münchenre és a köztársaság szétbomlására került sor. 1938 októberében , összejött Zsolnán a Kommunista, Párt szlovákiai vezetősége, hogy megtárgyalja a megváltozott helyzetet és kijelölje a Párt politikai tevékenységének irányvonalát új feltételek mellett. Ezekben a percekben Viliam Siroky előkészítette a szlovák kommunistákat a Szlovák Kommunista Párt esetleges szétverésére, amely 1938 októberében be is következett.

„Sírok# elvtárs egész október végéig Szlovákiában maradt és minden terrőr és hajszolás ellenére illegálisan szervezni a Pártot, A Párt Központi Bizottságának parancsára Sverma és Kopeoky elvtársakkal külföldre megy, hogy ott megszervezze nemzeteink felszabadító harcát. 1940-ig Párizsban volt, innen tartotta fenn a kapcsolatot az SziKP-vel és az utazók segítségével tájékoztatta és irányította a Párt külföldi vezetőségét. 1940-ben Siroky elvtárs Olaszországon és Jugoszlávián keresztül Moszkvába megy. Mikor 1940 februárjában a gestapo bebörtönözte a Párt központi illegális vezetőit, Siroky elvtárs veszélyes módon a Kárpátokon keresztül átjött Szlovákiába, hogy új pártvezetőséget szervezzen. • ■

(Pravda, 1947. május 31.)

Siroky elvtáirs vezetése alatt a Párt illegális hálózata nemsokára annyira kiszélesedett, hogy Szlovákiában nem volt község, ahol a kommunisták ne dolgoztak volna és ne szervezték volna a nép ellenállását a Tiso- Tuka fasiszta kormánya ellen. Ezt az eredményes munkáját megszakította a provokátor Vavra szégyenteljes árulása. 1941 július

3-án a gestapo letartóztatta Viliam Sirokyt.

Ettől a pillanattól kezdve Viliam Siroky a legrettenetesebb kálváriát járta végig. A gesztapo abban az igyekezetében, hogy megtörje Sírok# forradalmi lelkét, rászedje a munkásosztály árulására, minden boszorkányos tervét előszedte és , a középkor legborzasztóbb kínzóeszközével akarta őt árulásra bírni. A kommunista eszmék erkölcsi ereje, azonban erősebb volt, minden kínzás borzalmától.

Egyik napon a brünni Spielbergben jelentették Viliam Sirokynak és Július Duriának, hogy halálra vannak ítélve, majd kivezették őket az akasztófa alá. Mialatt újra kihalgat- ták őket és életet ígértek nekik, ha elárulják a dolgozókat hallani lehetett a kivégző osztag puskalövéseit. De még ez sem segített. Mikor, gonosz gesztapósok látták, hogy igyekezetük hiábavaló, hogy még a középkori kín- zóeszközök sem segítenek, Viliam Sirokyt Pozsonyba szállították, ahol a Kerületi Bíróság tizennégy évi fegyházra ítélte.

Siroky kommunista erejét példás tény mutatja. Egy fegyőr 1951-ben az SzKP archívumának egy levelet nyújtott át, amelyben ez áll:

„A mellékelt levelet az úgynevezett szlovák állam alatt rejtegettem, mint felejthetetlen emléket a munkásosztályért, a fasiszta megszállók ellen harcoló illegális élenjáró dolgozóktól. A levelet Siroky elvtárs írta abban az időben, amikor már olyan állapotban volt, hogy már nem nagyon szár molt a teljesen kimerült erejével. A sok kihallgatás és kínzás után úgy össze volt törve, hogy teste egy fekete öntvénynek látszott. Mialatt a gesztapo és az USB kihallgatta eszméletlen volt és vizes lepedőkbe kellett öt csomagolni. Vizet csak a kivert fogain keresztül kapott. Egy ilyen kínzás után megtudtam, hogy a brünni Spielbergre akarják elszállítani további kínzás és kihallgatás végett. Ezért megkértem öt, hogy írjon még egy pár sort, mint üzenetet nemzetének és a CsKP-nek. Siroky elvtárs 1941 július 28-án meg is írta levelét, amely így hangzott:

„Elárulták. Becsületesen akarok meghalni, hűen a Szovjetunióhoz, a CsKP-hez és nemzetemhez. 41. VH. 28.“’

Viliam Sirokynak még ez a nehéz környezet sem állt útjában, hogy ne vezesse, ne szervezze újjjá a fasiszták által megrongált Párt hálózatát. Vildam Sírok# rettenthetetlen és népies fellépése, a nép és az élet alapos ismerete, magas műveltsége és politikai fejlettsége csakhamar leküzdötte a nehézségeket, amelyeket a börtön személyzete rakott az útjába. Stefan Gazsik megbízott, aki egyike volt Sírok# illegális munkatársainak, ebben az időben börtönör a pozsonyi kerületi bíróságon, ezekről az időkről igy emlékezik meg:

„A börtönőrök maradiságát és szigorú- ságáa .'íirok# eivHárs bátor fellépésével megtörte. Egyéni erejével rövid időn belül meg tudta nyerni majdnem az egész őrség bizalmát. Az őrség kész volt mindent megtenni érte, nem nézve a rizikót és a következményeket, amelyek ezzel járnak. Befolyása rövid időn belül kiterjedt a kerületi bíróság hivatalnokaira, de fökép az államügyészségre és vizsgálóbíróikra, akiket teljeesn megnyert a fasiszta Németország és a hazai árulók elleni harcnak.“

A fasiszta bíróság e hazafias alkalmazottai segítségével sikerült neki új, másik SzKP Központi Bizottságot szerveznie.- Viliam Sírok# egyenesen a börtönből vezeti és irányítja a Pártot, előkészíti öt és Szlovákia népét a fasiszták elleni döntő küzdelemre. Ezek: az ö irányvonalai a Párt világos gottwaldi vonala, amelyet alaposan alkalmaztak a marxista,-leninista pricipiumok is. Hirdeti a nemzeti egység eszmét, a nemzeti felszabadító harcot, amelynek meg kell valósulnia és harcolnia kell Szlovákia népének a fasiszta Tiso kormány és a német megszállók ellen. 1942 június elején ezt írja a börtönből:

,,A nemzeti felszabadító harcok formájának és módszerének alkalmazásánál (szabotázs, partizánharcok, stb.) tekintetbe vesszük a perspektív tervet (belső), hogy ez a mozgalom és ez a harc a Szlovák Nemzeti Felkelésben nyilvánuljon meg. Ennek a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, amely a nemzeti felszabadító harcokkal van • egybekapcsolva, a harcoló Vörös Hadsereg oldalán és Középeurópa felkelő nemzeteinek segítségével az utolsó halálos golyót kell bocsátania a német imperializmusba.“’

A burzsoá-nacionalisták bandája Husákkal és Novomeskyvel az élen szabotálták a Párt ,e világos »irányvonalát,, fökáp a Szlovák: Nemzeti Felkelést. Igyekezett elszigetelni a szlovák népet a Vörös Hidseregtöl, el akarta altatni az osztályos forradalmiságot és olyan áruló rezsimet akart szervezni, mint a Tito-klikk Jugoszláviában. Azon igyekeztek, hogy eladják a megújult Csehszlovákiát a nyugati emperialistáknak, .mint azt Titóék tették Jugoszláviával. És hogy ez az aljas tervük nem sikerült, ez nagyban köszönhető Viliam Sirokynak, aki még a börtönből is bátran és sikeresen vezet“e a Párt tevékenységét a marxista-leninista és a sztálini esz. mék szellemében .

Az úgynevezett szlovák kormány látva uralkodásáriak közeledő krachját, 1945 februárjában elhatározta, hogy a politikai fe- gyenceket Kiadja a gesztapónak. Viliam Sirokynak és Duriának az állami ügyészség

Siroky elvtárs a traktorosokkal beszélget Nagyfödémesen.

segítségével sikerült megszökniök a partizánokhoz s aztán kemény harcok árán átmentek a Garam túlsó partjára, Szlovákia felszabadított területére.

Kassára érkezése után kinevezték kor- mányelnökhelyettesnek és 1945 augusztusában az SzKP össizEizüovák kongresszusán, Zsolnán a küldöttek nagy lelkesedéssel állították újra Szlovákia Kommunista Pártjának élére.

A burzsoa.nacionalista és a munkásosztályt eláruló dementis leleplezése után 1950- ben Viliam Sírok# a csehszlovák köztársaság külügyminisztere lett. Ebben a funkciójában nagy munkát végzett a nemzetek békéjéért, a világbékéért és a szabadságért. 1950-ben részvett az ENSz V. közgyűlésén, ahol mint Csehszlovákia képviselője hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia külpolitikája csakis a békére irányul és mesterien'. leleplezte a nyugati imperialisták, a háborús bujtogatók gaz tevékenységét.

A párt tevékenységének ideje alatt Vildam Siroky állandóan megdönthetetlenül dolgozik: hazánk és a Kommunista Párt virágzásáért. Szlovákia dolgozó népe joggal állította Szlovákia Kommunista Pártja élére, mert Sirok# elvtárs megdönthetetlen békeharcos és sokat szenvedett azért, hogy Szlovákiából, - a munkásosztály és a dolgozók békés hazája legyen.