Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-01-26 / 1. szám

1952 január 25

ÚJ IFJÚSÁG

•SíTitó »Függetlensége«

Titóék „gondoskodása” az ifjúságról

A kommunizmus építőié

Szása Karev, komszomolista újító elgondolkozva sétált hazafelé a Technikusok Házából, ahol munkamódszeréről és tapasztalatairól számolt be. Hazafelé menet egy másik gyűlésre gondolt: felvételére a Kom- szomolba. Evekkel ezelőtt történt ez, hiszen Szása már 20 éves, mégis mintha csak tegnap lett volna.

A 14 éves falusi legényke, Szása Karev akkor szakadt el életében először a szülői háztól. A Trud kovácsműhelybe került, hogy két év alatt elsajátítsa a kovácsmesterséget. Ott lett a Komszomol tagja. Felvételekor fogadalmat tett: mestere lesz szakmájának. A gorMjji Molotov-autógyárba már az ipariskola dicsérő oklevelével érkezett.

Szása Karev először hevítőkovácsként dolgozott itt Pável Andreics, tapasztalt kovács mellett. A kovács minden mozdulata kiszámított volt, Karev élesen figyelte munkáját. Pável Andreics néha magához hívta és fülébe kiáltotta:

— No, próbáld meg!

így él az angol if óság

John Bridges levele a Komszomolszkája Pravdához

Milyen a helyzet nálunk most, Angliában? Hossz. Anglia, tele van ma az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek parancsával, amelyek arra irányulnak, hogy fokozzuk háborús kiadásainkat. A tengerentúli kereskedők, akik ellenőrzik a mi életünket, nemcsak az angol gazdaságot akarják háborús kerékvágásba vinni. Még emlékezünk Eisenhowemak, az amerikai tábornoknak szavaira, aki azt mondta: „Egy háború indításához emberekre és ágyúkra van szükség. Európa adja az embereket, «— Amerika adja az ágyúkat." Ahógy látjátok, a sötét jövő előkészítve vár az angol ifjúságra.

A háborúra való készülődés politikája rányomja bélyegét nemzet- gazdaságunkra is. Az angol dolgozók életszínvonala állandóan süllyed. A lakóházak építésének tervét leszállították, mert Így az építőmunkások nagy ereje felszabadult, melyet katonai táborok és épületek

3. Bridges, (Sm)

A romániai ifjúsági építkezéseken

szülődött, hogy megünnepelje

első győzelmét, amikor megjelent az ellenőr és közölte, hogy az alkatrészek egy része selejt. ;

A hír egészen Összetörte Karevet. Egyszerre fáradtnak érezte magát, ráült a halom fém- rúdra és mégegyszer átgondolta munkáját. A komszomolista nem így dolgozik... Az öreg, tapasztalt kovácsok segítették és hamarosan selejtmentesen dolgozott. Egy év múlva Karev már a dugrrttyűrudat, a legnehezebb alkatrészt kovácsolta. Az első nap, mint ahogy várható is volt, csak 400 alkatrészt gyártott a norma 1000 darabjából. De hamarosan nem is egy rekorderedményt ért el egy hónap alatt, 2130, sőt 2300, 2400 alkatrészt készített egy műszak alatt. Egy évvel később túlszárnyalta tanítóit és 2540 dugattyúrudat készített egy műszakban, aztán 2985-öt.

Ha eredményeiről kérdezik, szerényen, szinte zavartan válaszolt : „Kötelességemet teljesítem. Szovjet ifjú, komszomolista vagyok!“

ennek a rossz helyzetnek az okait. Éppen ezért állandóan nő azoknak a. fiatal angoloknak a száma, akik nyíltan belépnek a fiatal angolok jogainak védői közé. Egész Angliában éUtrekelt. egy hatalmas mozgalom, mely azt tűzte ki célul, hogy emelni kell a béreket és meg kell javítani az angol munkások életfeltételeit Az ifjúság csatlakozott eh- nez a mozgalomhoz így a fiatal mechanikusok és villanyszerelők konferenciáján, amelyet a múlt esztendőben tartottak, felállították azt s köve: elést, hogy emelni kell bérüket. Úgyszintén a fiatal bányászok ;S, a Bányászok Nemzeti Szövetségének védelme alatt, szintén Követel* ék, hogy éppen annyi bért kapjanak, mint a kitanult bányászok. A legutóbbi pár hónapban pedig néhány fiatal londoni munkás

r.ztrájkct kezdett. Ilyen a valóság minálimk, — Angliában.

Jugoszlávia átállása ,a demokratikus táborból az imperialisták gyarmatába, meggyorsította Titóék háborús előkészületeit. Ez a tény pedig megnehezítette a Jugoszláv dolgozók helyzetét, sokkal nehezebb körülmények között tudják eltartani a jugoszláv dolgozók családjaikat.

Ahogy a „Nova borba", a jugoszláv emigránsok lapja írja, egyre nagyobb számban kóborolnak a Jugoszláv városok utcáin azok a gyerekek, akiket szüleik nem tudnak eltartani. Ezek a gyerekek jegyeket árulnak mozik, lokálok és más mulatók előtt, ahol mindenféle artista mutatványokat mutatnak be. A szerzett pénzen füstös lebujokat és korcsmákat látogatnak, ahol pénzüket elisszák. Ezek jellemzők nagy vonalakban Tltó népellenes rendszerére, a fiatal jugoszláv nemzedék testi és lelki sorvadására.

Nagyon gyakori tünet, lehetne mondani, mindennapos a fiatalkorú tolvajok bűncselekménye. Például a 16 éves Nedje Iricsa 26 esetben követett el zsebtolvajlást, 120.000 dinárt lopott össze. A 17 éves szarajevói Ramiza Losida és ízeta Lill- csa több betörést, zsebtolvajlást és hasonló bűntényt hajtott végre.

Jugoszláviában ma több tízezer árva van, a háborúnak, a fasiszta terrornak az áldozatai. Hogyan [fgondoskodik" a Tito-rezsim ezekről az áldozatokról? Ezt legjobban Szerbiában lehet ’átni, ahol néhány ezer árva gyermek él, de csak 1600- ról „gondoskodnak" hivatalosan. Bár az állami „gondoskodásban" részesítettek száma igen kevés, feltételezhető még az is hogy a „gondoskodás" ellenére még ezek is nyomorban élnek. Hogy a felelősségtől megszabaduljanak és a népet félrevezessék. Titóék egy olyan okoskodást találtak ki a sajtó közvetítésével, és az úgynevezett „Szülői tanácsokban", hogy ezéit maguk a családok felelősek. Ezt azzal magyarázzák, hogy a kóborló gyermekek 75 százaléka félárva, vagy pedig mindkét szüleik élnek. A családok azonban jól látták, hogy az átlátszó hazugság. Amíg az egyik oldalon a Tito-rezsim funkcionáriusainak gyermekei minden kényelemmel ellátott elsöosztályú óvodákban lehetnek, addig a másik oldalon a munkáscsaládok harcolva a megélhetésért nehezen kapnak munkát, vagy ha kapnak Is, kevés bérért kell dol- gozniok. Ezek az emberek gyermekeiket otthonhagyják, minden felügyelet nélkül. Az ilyen gyermekekre aztán nagy hatással van a környezet. Milyen e környezet hatása? Mindenekelőtt nehéz a gazdasági helyzet, melynek a háborúra való készülődés és a termelés háborús átalakítása az oka. A dolgozó nép életszinvonala ebből kifolyólag a

A nápolyi rendőrhatóságok pénteken közölték Pablo Neruda chilei költővel, a neves békeharcossal, hogy 2) órán belül el kell hagynia Olaszország területét. Rendőrök jelentek meg abban a szállódéban, ahol Neruda megszállt, kérdéseket intéztek hozzá és elszállították a helyi rendőr- parancsnokságra. A rendőrségen kö zölték Neru/lával, hogy az ola-sz hatóságok utasítására haladéktalanul el kell hagynia az országot, annak ellenére, hogy eddig mindössze IS napot töltött Olaszországban és három hónapra szóló tartózkodási engedély- igei rendelkezik.

legminimálisabbra csökkent, olyan alacsonyra, mely csak arra elég, hogy a szülök mindennapi életüket tudjáic nehezen tengetni.

A másik oldalon látják a gyermekek Tito új burzsoáziájának meggazdagodását, luxus-öltözködésüket, ujjúkat tele gyűrűvel, stb. stb.

A gyermekotthonok, árvaházak és tanoncotthonok csak névlegesen otthonok. A valóságban olyan helyiségek, amit a gyermekek büntető intézetnek tekintenek. Hiányoznak a legalapvetőbb egészségügyi berendezések, nem beszélve a kultúra és a fejlődés egyébb feltételeiről. A nyomorúságos körülmények miatt kénytelenek jobb feltételeket keresni, házról-házra járkálnak és napról napra lopáson kapják rajta őket.

Ez az igazság egyik oldala. De van az Igazságnak egy másik oldala is. Ma Jugoszláviában nincsenek olyan koncentrációs táborok, ahol ne lennének például egyetemisták, vagy középiskolások. Ezekben a táborokban a halálraítéltek közül több, mint 4500 főiskolás. A Lonska Pol- ja-i börtönben a 8000 fogoly közül 2000 főiskolás. Nem szabad megfeledkeznünk a középiskolás diákság hősies harcának példáiról sem, amellyel Titóék a legvadabbul elbánnak. Csak az 1949-es évben — ahogy a „Szabadságért" c. újság Írja a nikszicsai gimnáziumból 180 diákot becsuktak. A berániaiból 50-et, a cetinjeiböl 70-et még pedig azért, mert az ifjúság a nép oldalán van. A tito-banda gaztettei előtt elhomályosulnak bármely fasiszta ország tettei. Több, mint 100.000 diák szenved azért Tito banditáitól, mert hü maradt a néphez, a proletár nemezetköziséghez és a Szovjetunióhoz.

De a középiskolás és főiskolás ifjúság nem akar hallgatni. Bojkottálja Titó fasiszta intézményeit, harcol a háborús előkészületek ellen, harcol a békéért. A katonai elöki- képzés szabotálása már tömeges jelleget ölt magára. A fasiszta újaág, a „Studentsky Hst“, neheztelt azért, hogy például nem kielégítő a helyzet a katonai előképzéseken. A zágrábi technikus fakultáson nem jár a katonai elökiképzéere az egyeteT misták 75 százaléka. A belgrádi jogi fakultáson a diákok 56 százaléka. Ilyen a helyzet a többi fakultásokon is.

Mindezek a tények meggyőzően beszélnek arról, milyen nehéz helyzettel kell megküzdeni a fiatal jugoszláv nemzedéknek. A cél az, hogy a Tito-banda ezen a szakaszon se tudja elérni kitűzéseit. A jugoszláv ifjúság hősiesen harcol Tito és banditái ellen, hazája szabadságáért, az iskolák 'demokratizálásáért és az egész világ ifjúságának nemzetközi összefogásáért. (Sm)

A rendőrség önkényes eljárása a neves költővel és bátor békeharcossal szemben, felháborodást keltett a nápolyi kultúráiét képviselőinek körében. Nenni, as olaszországi békebi- zottság elnöke tiltakozott Scelba belügyminiszternél és a külügyminisztériumban. Dí Vittorio, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára sajtónyilatkozatában ezeket mondta:

■»Mint olaszt, sért az önkényes eljárás, amelyet a nemzetközi hírnevű költővel szemben tanúsítottak, akinek látogatása megtiszteltetést jelent

országunk Számára.«

Sietve a barakba lépett a Hunedo- aru-í ifjúsági építkezésen egy brigá- dos lány. Egy borítékot szorongatott a kezében.

_ »Moravov elvtársnő! Moravov

elvtársnő, itt van?«

A felelet valahonnét a sarokból hallatszott, ahol Moravov elvtársnő

ült, belemélyedve egy könyvbe. __

»Mi történtté —

— »Levelet kaptál.« —

A leány hamarosan letette a könyvet. Örült, hogy levelet kapott. Az egész helyiség tudta, hogy a bátyjától vár levelet, aki most vonult be tényleges katonai szolgálatra. E levél volt a felelet arra a kérdésre, hogy maradhat-e az ifjúsági építkezésen. örült a gyors válasznak. Nemrég azonban sziliéitől is kapott levelet, melyben édesapja felszólította a mielőbbi hazautazásra. Édesapja a többi között a következőket írta:

’ Már régen nem gondolunk arra, milyen volt az az idő, amikor* közös nyomorúságban éltünk. Most- lényegesen jobb viszonyok között élhetünk. Bizony elég rossz volt akkor. Nézni családunk 11 éhes arcát, mi kor a megélhetésünket csak két és fél hektár föld szolgálta. Most már másképp van. Hát most ne jönnél vissza a falubafy Dumitrina nem nagyon akart menni. Várt bátyja elgondolására, melyet ez ügyben kérdezett tőle. És végül itt a felelet. Dumitrina gyorsan olvasta egyszer, másodszor, már tudja emlékezetből az egészet:

»Az építkezésen sok és fontos műnkét végezhetsz. Gondolj csak jövődve és maradj az építkezésen. Menj csalt azon az úton tovább, amelyen elinDe a kalapács nem engedelmeskedett Karevnak. Lába bizonytalanul nyomta le a pedált és a súlyos ütőfej hol túlságosan erősen ütött, hol meg alig ért hozzá az anyaghoz. Először elkeseredett, de aztán Komszomol fogadalmára gondolt. És fokozatosan érezte, hogy átveszi a gép felett a hatalmat. Végre eljött a régvárt pillanat, amikor Mihail Vaszil- jevics Radionov főművezető azt ajánlotta neki, hogy dolgozzon önállóan. Figyelmesen nézte munkamódszerét és így szólt:

> — Vigyázz a fémre, ne használj fel többet, mint amennyi szükséges. Takarékoskodj és most még az első időkben ne siess.

De Karev sietett. Eleinte óvatosan kezdett, aztán úgy látta, hogy ő is mint a többi kovácsok túl tudja szárnyalni az előirányzott normát. Minden simán, zavartalanul ment, a kemence jól égett, az izzítóko- váes ügyesen dolgozott. Karev boldog volt. A norma 1500 darob volt egy műszakban, ö 2500-at készített. Már arra kéfelépítésére használnak. Megrövidítették az egészségügyre szánt kiadásokat is. Az árak szintén emelkednek

•

A bmzsoa ifjúsági vezetők beszédeiben és kijelentéseiben meg- nyüváriulnak a pesszimizmus kéz- zelfognató jelei. D. M. Brewov orvosnő, egy nagy nemzeti nőszövet- ség Klubjában a nevelés kérdéseiről ezeket mondta: „A fiatal angolok, — mondta Brewov orvosnő, — a sötétben tévelygő gyermekekre emlékeztetnek, mert úgy tűnik nekik, hogy az őket körülvevő egész társadalom a romlás felé halad. Nem tudnak gondolni valami jobbra, mert a jövőben nincs más kilátásuk, mint bevonulni katonának, gondolni a kilakoltatásra és gondolni a halálra." Ezek voltak a bur- zsoá orvosnő szavai.

A ha’adó ifjúság ellenben nincs áthatva ezzel a pesszimizmussal. Tudja, hogy meg kell semmisíteni

dúltál: Ez a mi új utunk, melyet Pártunk nyitott meg előttünk.«

— Igen, maradok, ez az én helyem. —

Dumitrina parázsló szemmel né. sett a sötétbe. Néhány év múlva egy hatalmas gyár áll majd itt.

— Maradok az építkezésen! —

Maradok, gondolja Dumitrina magában, felépitjiik ezt az új gyárat. Felépítjük ezt az új várost. Itt fogom megalapozni magamnak és gyermekeimnek az új boldogabb életet.

Ott a »Munkásnegyedben« egy új gyárat építünk. Az új Hunedoárút. Az ifjúság Hunedcárúját.

Férjhez megyek majd itt, itt élék a családommal. Reggel elviszem a gyereket az óvodába, este aztán arról beszélek majd nekik, milyen is volt az az idő, amikor először voltam itt Hunedoaruban.

Már előre látta, hogyan mutatja majd lakása ablakából: »Figyeljetek csak, ahol most ott, messze-messze a házak állnak, ott 1951 ben, amikor idejöttem, csak pusztaság volt. Most pedig, egy hatalmas város terül cl ott.

DunMrina Moravov elv-társnő szemével \ még messzebb fürkészi a jövőt. Már a második ötéves tervben jár. Látja már azt is, hogy mi fog itt épülni az új ötéves tervben. Az ö segítségével.

— »Moravov elvtársnö!« __ hangzik néhány lépésre tőle.

— »Ml az?« __

— »Megyünk dolgozni!« —

__ »Várjatok, megyek én is!« —

felelt a barakk sarkából és Moravov elvtársnö néhány perc múlva a többiek között volt.

' (Sm)

A román tanulók egy csoportja nyári táborozásra indul.

Kiutasították Olaszországból Pablo Nerudáf, a neves chilei békeharcost