Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

8

majdnem mindennap ezt az alkalmi éneket kellett fújniok: „Adj békességet Űr Isten a mi időnkben ez földön; mert nincsen nekünk több senki bajvívónk, hadakozónk, hanem csak te Úr Isten.“

Ilyen hatások között érte el élete -tizenegyedik évét. Ekkor atyja a székelykeresztúri gimnáziumba vitte.

Érdekes volna, ha terünk engedné, egybevetnünk az akkori grammatista, syntaxista rendszert mostani tanításunkkal; bizonyára sok tekintetben lemosolyognók az elavult, együgyü metódust; de egy előnyét a mostani fölött fötlétlenül el kellene ismernünk s ez: a tanulók kisebb megterhelése. Nem kellett akkor a túlságos nagyszámú tantárgyak közt a maximumra srófolt követelmények miatt idegesen kapkodniok ide-oda. Ezért tán az indolens diák kevesebb képzettséggel került ki a kollégiumból, mint ma; de aki magát önerején képezni akarta, annak volt ideje elmerülnie tanulmányaiba. S Kovács ezek közé tartozott.

Másodéves keresztúri diák volt, amikor a nyugalomba vonult Szabó' Sámuel helyett Koronka József vette át az iskola igazgatását. Ha általánosan is-