Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

A közül a sok jeles férfiú közül, akiket Nagyajta adott a székely ségnek s az unitárizmusnak, munkásságuknak örök becsével s mély maradandó hatásukkal messze kimagaslanak ketten: Kriza János és Kovács István.

Egymástól nagyon elütő, sok tekintetben ellentétes két karakter és temperamentum. Pedig lelkűkre még* zsenge korukban ugyanaz a táj, ugyanaz a környezet hatott. Csakhogy mig az eleven képzeletű költő pap az Olt mentén elterülő szép rónán csak a vadvirágokat látja, addig a józan Kovács e szép róna vérrel és könnyel áztatott barázdáinak szemléletébe merül. Amaz a rónára fekvő havasokban csak a „zöld erdő zúgását, vadgalamb búgását“ hallja: ez, e havasokon át annyiszor betört ellenséges csordák pusztításain borong. Amaz e szép földet lakó egyszerű népnek csak dalára és meséjére fülel: ezt még anyja meséiből is csak Nobukodonozor s más bibliabeli kií*