Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

35

zavartalan és örök. Nem kellett sokáig várnia. 1872. január 14-én meghalt.

Szilágyi Sándor megtartotta fölötte a szokásos akadémiai emlékbeszédet s ezzel mintha a történetírás, melynek alapvető munkása volt, vele végkép leszámolt volna, — elfelejtették. Hiába, ha készen áll a fényes palota, ki gondol az egyszerű napszámosra, ki gyöngyöző homlokkal hordta a terméskövet a fundamentumhoz ?

Nekünk azonban őt, ki vérünkből való vér volt, elfelejtenünk nem szabad. Minekünk iránta még sok tartozásunk van; első és legnagyobb, hivatott tollal írni meg az ő élete történetét, hogy mint a tanulni vágyó, önerején becsülettel magasra törő, munkaszerető székely példaképe, tisztán ragyogjon alakja előttünk s maradékaink előtt.