Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)
32 állapotok tarthatatlan voltáról igyekezett meggyőzni Erdély közönségét. Mindjárt megjelöli a forrást is, honnan a szükséges költségek előteremthetők: „e hon nemeseinek és nein nemes születésű ugyan, de nemesszívű polgárainak hazájukért való áldozatkészségéből.“ Szavának volt súlya és eredménye is. A rendek az országos múzeumnak Kolozsvárt való fölállítását kimondták s jóváhagyás végett a Fölséghez fölterjesztették. De év múlt év után s a jóváhagyás mindig késett. Bekövetkeznek a 48—49-iki napok viharai, be az ötvenes évek nyomasztó csendje. A határozat végrehajtására ki mert volna gondolni? 1855. őszén meghal Kemény s gazdag gyűjteményét az országos múzeumnak hagyja. Csakhogy ilyen muzeum még nincs. Mikó kétségbe van esve; nem kerül-e a drága gyűjtemény Szebenbe? Kovács véleménye szerint az „országos“ szót úgy kell érteni, hogy a gyűjteményt azon muzeum örökölje, melynek Kolozsvárt leendő felállítása országosan el van határozva . . . „ez lévén — folytatja — tudtom szerint az elhunyt gróf akaratja