Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

22 Szakemberek állítása, szerint ennél gondosabban, tapintatosabban megszer­kesztett munka e nemben meg nem je­­lent magyarul. Azt hinnők, hogy meg­jelenésekor a két haza tombolt örömé­ben, pedig hát nem így áll a dolog. A Shedel és Vörösmarty szerkesztette Fi­­gyelmezőben Waltherr László nagyon is kurtán bánik el vele. Azt lehetetlen el nem ismernie, hogy mégis csak van va­lamelyes érdeme az íróknak, de mind­járt kész tűhegyre szedni a munkában esett sajtóhibákat. Az egyetlen tárgyi té­vedéssel azonban, amit Keményékre akar sütni, alaposan megjárja. Kovács fölveszi az eléje dobott keztyüt s diadal­masan megveri az okvetetlenkedő tudóst. Ez különben éppen nem vette el a társszerzők kedvét a munkától. A követ­kező évben már készen volt a Tár má­sodik kötete. A kéziratok összeolvasva, sajtó alá lemásolva. Kovács a bevezető s magyarázó jegyzetekkel is elkészült s 39-ben a cenzor már rányomta a kéz­iratra az „admittatur“-t. Ekkor váratla­nul a bécsi cancellária a kormány útján fölkérette a munkát átvizsgálás végett. Hasztalan volt a sürgetés, kérelmezés;

Next

/
Thumbnails
Contents