Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

20

szággyülési végzésből s másfajta kéziratból, melyek többnyire magánosok privát gyűjteményei lévén, a história barátjaira nézve holt kincsek valónak. Anyag akár Kemény gyűjteményében is bőven volt, csak meg kellett válogatni. Hogy e válogatás, az időrend megállapítása, a közlemények sorrendje s a hozzájuk írandó magyarázó jegyzetek mennyi gondot okoztak a két lelkes férfiúnak, arról fogalmat ad levelezésük. A Kemény hagyatékában ránk maradt, Kovácstól származó több mint száz levélnek igen tekintélyes része e gyűjtemények érdekében Íródott.

Megtudjuk ezekből, hogy tervük fogamzása után csakhamar elhatározták három kötet gyűjteménynek a kiadását s azt is már jó eleve megbeszélgették, melyik kötetbe körülbelül milyen munka jöjjön. Az első kötetbe szánt kéziratokat gyorsan kezdik másoltatni, és pedig nemcsak Kovács, aki hivatalos ügyeivel is nagyon el volt foglalva, hanem otthon Kemény is. így hát a gróf társszerzősége nem csupán az ajándékozásban állt, amint ezt Szilágyi Sándor hiszi. Annyi azonban áll, hogy a munka oroszlánrésze