Lőfi Ödön: Az unitárizmus alapelvei - Unitárius könyvtár 13. (Kolozsvár, 1926)

14

meggyőződésre, hogy csak az itt érvényesített szabad akarat munkájával szerezhetünk magunknak érdemet, melyre majd ott számot tarthatunk, ha a földi életet ama másikat megelőzőnek és azzal szoros kapcsolatban levőnek tekintjük. A buddhizmus, mely a nem-lét elképzelhetetlen állapotára, a determinizmus, mely mindenek megtagadására vezet, sokkal alsóbbrendű életei veket szabhatnak az ember elébe, mint ama hit, mely az egyéni lelket e földi életben végzett dolgokért egy jövő életben felelőssé teszi ugyan, de vigasztalásul, kárpótlásul, vagy talán éppen egyik arra vezető eszközül e földi élet határai között szabadsággal, függetlenséggel ruházza föl. „Az Ember Tragédiája“ szerzője ugyanez eszmét adja Ádám ajakára, midőn ez utóbbi így kiált föl:

„Szabadon bűn s erény között Választhatni, mily nagy eszme;

S tudni mégis, hogy felettünk Őrködik az Úr kegyelme

Hogy előttünk oly irtózatosnak tűnik föl a halál képe, hogy oly szívesen ragaszkodunk ehez az élethez, alapjában véve nem azért van, mintha önzés, testi gyönyör, anyagi haszon vezetnék összes