Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)

8

gazda vetésének is. A legszebb remények hányszor hervadnak el, a legboldogítóbb hit hányszor fullad bele a csalódások tengerébe és a legkedvesebb kilátások hányszor vesznek el a sötéten tornyosuló viharfelhőkben 1 Még több homály borong, még több felhő tornyosul a szülői szívek drága reménysége fölött! Látják a kristálytiszta forrást, mely a kisded-bölcsőből kiindul, figyelik az öntudat megnyilatkozását, amely ' mint a feslő virágbimbó megjelenik, áhítattal lesik az első szót, az első kérdést, amely a piciny ajkakról elszáll. Oh de azt a kristálytiszta forrást milyen könnyen megzavarják az élet zavaros vizei, a gyönge lélekbe milyen észrevétlenül lopóznak be a gonosz kísértések és az ártatlan beszédet milyen gyorsan éles tőrré vagy pusztító tűzzé változtathatják át a fékevesztett indulatok és szenvedélyek, hogy aztán minden áldozat és fáradság halomra dőlvén, kínos csalódás és keserves könnyhullatás legyen a szülők aratása ! Mindezek a remények és aggodalmak, mindezek a kilátások és kétségek sokszoros mértékben átjárták a Berde Mózsa szülőinek a lelkét is. Átjárták az édesapa lelkét, amidőn a küzdőtéren való elfáradása után egy-egy kis pihenőt tartott és átjárták,- sőt állandóan foglalkoztatták az édesanya lelkét, amidőn