Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)
5 A gondviselés bölcsessége nehéz sorsnak osztályosaivá tette a mai nemzedéket. Minden külső támasz nélkül állunk, mint az egyedülvaló fa a tágas mezőben. Teljesen a magunk erejére vagyunk utalva. Minden vihar rajtunk megy keresztül. Ez Ítéletidőben csak úgy állhatunk meg, ha minden erőnket összeszedjük s különösen ha drága történelmi hagyományainkat teljesen kihasználjuk. Minél jobban támadják a szelek a fát, gyökérzetét annál mélyebbre bocsátja az anyaföldbe. A mi történelmi emlékeink olyan szilárd talajt teremtettek számunkra, hogy ha mi azon erősen állunk, az időknek semmiféle viharos áradata el nem sodorhat minket. Minél mélyebben szántjuk az édes anyaföldet: annál dúsabb kalászokat hajt a búza. Minél jobban leszállunk a múlt talajába, hogy a benne levő történelmi értékeket a jelen számára gyümölcsöztessük : annál jobban izmosodik lelkünk, erősödik akaratunk. Ezért olyan drága kincs nekünk ma a Berde Mázsa lelki hagyatéka s a kegyelet mellett ezért kívánjuk felújítani emlékezetét. A szülők. 1815-ik év nagy örömet, de egyben nagy gondot és felelősséget hozott a háromszéki Laborfalván Berde Mózes és neje,
