Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)
19 Antiochiában, ahol a kereszténység a Cselekedetek könyve szerint is először jelent meg, szokásban volt. Szerinte Pál apostol sohasem hirdette az ember Jézust, hanem csak a mennyei és lelki Krisztust, amely fogalom a pogányoknál semmi nehézséget nem okozott, és nem volt semmi szüksége bizonyítékokra az ember Jézus részéről, hogy tanítását a lelki Krisztusról megerősítse. Pál tehát az önmagét feláldozó isten régi eszméjét csak új környezetbe helyezte, de a történeti Jézusról semmit sem tudott. Számára a Krisztus csak egy allegorikus és symbolikus személy, mint amilyenek voltak a pogány istenségek. 0 nem azért tette a Krisztust a megváltás közbenjárójává, mert a történeti Jézusnak nagy tisztelője és becsülője volt, hanem azért, mert Jézusról nem is tudott. Nevetséges arra még gondolni is Drews szerint, hogy egy olyan ember, mint Pál, oly rémítő nagy fogalmakat kötött volna össze egy földi emberrel, mint amilyeneket tényleg összekötött a Krisztussal. Ezek szerint Krisztusnak az élete és halála a Pál számára nem egy embernek erkölcsi teljesítményei, s általában nem is történeti tények, hanem történelemfölötti tények az érzékfölötti világban. A Drews megítélése szerint a Jézusnak tulajdonított tanításokban semmi új 2*
