Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)
16 szervező erők, amelyek a kor kívánalmait a keresztény gyülekezetek tényleges létrehozásával egyesítették. Kalthof tehát a kereszténység eredetét tisztán társadalmi okokra vezeti vissza a történeti Jézus személyének és befolyásának teljes mellőzésével. Megengedi, hogy a sok ezer között, akiket az evangéliumok idejében keresztre feszítettek, lehetett egy Jézus is, aki vértanúi életét a prófétai kegyesség szellemében végezte be, de hozzáteszi, hogy egy ilyen személyhez semmi valódi fontosságot nem fűzhetünk a keresztény vallás előállásának magyarázásánál. A Krisztus az evangéliumokban egyszerűen a vallási közös öntudat megszemélyesítése, és a kor társadalmi életéből ki lehet mutatni azokat a tényezőket, melyek ezt a megszemélyesítést létrehozták. így Krisztus Kathofnál is költött személy, melyet a kor társadalmi erői szültek, de a valóságban nem létezett. Kalthof elmélete tehát abban különbözik a teológiai felfogástól, hogy az okot annak tekinti, amit a teológia okozatnak tart. A szabadelvű teológia felfogásával azonban nem áll éles ellentétben, mert az ember Jézus, de nem a mennyei Krisztus, mindenesetre a múlt hagyományainak és az ő társadalma hitének és gondolkozásának hatása alatt lehetett azzá, ami volt.
