Vári Albert: Miért vagyok én unitárius? - Unitárius könyvtár 7. (Kolozsvár, 1926)

Ha végig megyünk a virágos mezőkön, az ott nyitó sok szép virág közül az egyik ember a piros szekfüvet, a másik a szerény ibolyát, a harmadik a büszke pipacsot, a negyedik az ártatlan liliomot kedveli. Éppen így vagyunk a különböző vallásokkal is. Némelyik katholikusnak, másik reformátusnak, a harmadik lutheránusnak, s a negyedik unitáriusnak vallja magát. Jól teszi. Ha lelkében megvan győződve a maga vallásának igazságáról, ragaszkodjék ahoz, dolgozzék és áldozzon érette. Csak a képmutatás volna rút, amelyet Jézus a mi közös mesterünk is a leghatározottabban kárhoztatott. Én tehát éppen azért, mert nem tudok és nem akarok képmutató lenni, nyíltan kimondom, hogy nekem a többi vallások között leginkább az unitárius vallás tetszik.

A látszat csal.

Ennek a vallásnak a hívei talán a legkevesebben vannak. Nagy vagyonnal nem rendelkeznek. Amijök van, azi sem az uralkodóktól kapták, hanem áldozatkészségből gondos takarékossággal gyűjtötték. Templomaik egyszerűek s nincsenek képekkel s aranyozott drágaságokkal feldíszítve. Papjaik sem külömböztetik meg