Vári Albert: Miért vagyok én unitárius? - Unitárius könyvtár 7. (Kolozsvár, 1926)

13

maga is elismerte Isten fönségét, akihez mindig buzgón imádkozott s még azt sem engedte tanítványainak, hogy őt „jó“-nak nevezzék, mert — amint mondotta — „csak egy jó van, az Isten.“ Éppen ezért azt hiszem, hogy az unitáriusok járnak a helyes úton, amidőn őt embernek tartják s őtet mint embert tisztelik és követni igyekeznek. Nem akarok én itt azokba a nehéz és bonyodalmas elméletekbe belemenni, amelyek Jézus istenségét az ő „megváltói“ munkájával akarják bizonyítani, amelyek végeredményükben oda mennek ki, hogy a végtelen Isten haragját csak az emberré lett Isten engesztelhette ki. Hiszen már említettem, hogy mindenki csak a saját bűneiért lakolhat s nem tartom igazságos eljárásnak azt, hogy valakit a más hibájáért büntessenek. Milyen könnyű volna akkor a mi megigazulásunk, ha a mi bűnünkért egy más személy szenvedne, legyen az akár Isten, akár ember vagy éppen az istenember is. Hitem szerint minden ember önmagát válthatja meg csupán. Megválthatja úgy, ha erős aka^ rattal Jézusra tekint. Ha őt követi jó és balsorsban. Ha az evangéliumi fény és melegség nemcsak kívülről süt reá, hanem az ő leikéből árad szét. Ha Jézusról nemcsak szívesen olvas és beszél, hanem őtet