Gagyhy Dénes: Dávid Ferenc - Unitárius könyvtár 6. (Kolozsvár, 1926)

Amikor I. Ferdinánd magyar király a veszprémi püspököt, Bornemissza Pált nevezte ki 1552-ben erdélyi püspökké, ama kemény Ígéretének kívánt eleget tenni, hogy a lutheránus vallást kiírtja az országból és a régi egyház hatalmát és fényét visszaállítja. Az erőskezű és vakbuzgó Bornemisszában alkalmas eszközt vélt szándéka véghezvitelére.

A kezdet úgy mutatta, hogy nem csalódik, mert az új főpap, Gyulafehérvárra érkezése után kevés idő múlva, szigorú és feddő hangú meghívóban rendelte a papságot zsinatra, melyen a reformáció veszedelmes terjedésének meggátlására módot és fegyvert keressenek. De rosszul számított, mert a protestantizmus ekkor már diadalmasan haladt előre hódító útján és nemcsak a világi nép között hintette el eszméit, hanem a katholikus papok tekintélyes része is meghajolt Luther tanítása előtt. Ezért történt, hogy a püspök parancsának saját papjai sem engedelmeskedtek, a zsinaton meg nem jelentek, még a levelére sem válaszoltak,

Egyedül a besztercevidéki papság nem hagyta felelet nélkül, bár Bornemisszának