Gál Kelemen: Péterfi Dénes - Unitárius könyvtár 5. (Kolozsvár, 1925)

5

ismeretesek; magánélete, vágyai, lelkének álmai, melyeket inkább csak sejtünk, egy zárt magánélet titkos vágyait, óhajtásait és aspirációit takarják, melyekbe senkinek betekintést életében nem engedett. De halála után előkerültek emlékei és rendelkező végső akarata s ime az, aki életében elzárkózott a bizalmas közeledéstől s aki közéleti munkaterét teljes szellemi és testi munkaerővel mint egy hideg szfinx, mint egy titokzatos talány hagyja el, egyszerre előttünk áll, mint egy mindent odaáldozó, érzésekkel csordultig telt nemesszivü ember őszinte vallomásokkal, amelyek addig titkos és kevésbé értett gondolatait és érzéseit, egész szellemi és erkölcsi alkatát a legragyogóbb megvilágításba helyezik. Sohasem éreztem a hálátlanság kínzó és gyötrő érzését olyan égetően és fájóan, mint mikor elolvastam emlékeit és értesültem végrendelete tartalmáról. Pedig az ügy egyénileg nem érintett, csak mint egy igénytelen tagját annak a közösségnek, amely vele szemben — úgy érzem — hálátlan volt és mulasztást követett el.

Péterfi Dénes hagyatéka között találtak egy 20 ivnagyságu lapra, az ő jellegzetes szép betűivel irt s „Emlékeim“ címet viselő életrajzot, ami az emlékíró feladatát nagyon megkönnyíti. „Szülőföldem, A collegium, A templom“ címek alatt visszapillantást vet életére s kiemeli azokat a tényezőket, melyek az ő erkölcsi és lelki világa kialakítására közreműködtek. Nem kell egyebet tennünk, csak ez emlékek