Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)

Jézus Krisztus.

A világon semmi sincs oly figyelemre méltó, oly ritka, s ami a vele való foglalkozást annyira megjutalmazná, mint egy nagy ember. Az emberi természet a maga lényegében nemes, s ezen valódi földi uralkodóját keresi mindig és mindenütt. Nem egyszer mondjuk, hogy intézményeink nem kívánnak nagy embereket; hogy mi inkább haladunk ezek nélkül, mint velők. De támadjon csak egy valódi nagy ember a mi földrészünkön, mihelyt megértjük, a mi demokratikus sziveink tüstént csodálatra és szeretetre fognak gyuladni. Mi úgy hullámzunk szavaira, mint szél fuvására aratáskor a gabonS. Örömet lelnénk benne, ha neki engedelmeskedhetünk ; mert ő azt beszéli, amire lelkünk vágyik. Az emberek némileg mindig várnak egy ilyen nagy embert. De midőn megérkezik a valódi nagy ember, kit Isten előre elkészitett, az emberek megcsalatva érezvén magukat várakozásukban, nem ismerik meg őt. Ő nem azon a kapun megyen be a városba, hol a várakozók tolonganak. Ő egy újdon új jelenség, mely egy korábbihoz sem hasonlít teljesen. Azért az emberek sem el-, sem