Parker Tivadar: Jézus Krisztus - Unitárius könyvtár 3. (Kolozsvár, 1925)
26 Parker Tivadar Legyen ez úgy, amint lesz, vannak kötelességek, melyeket ő egészen eltérőleg tanított azoktól, melyeket az emberek közönségesen tanítanak. Ő a legnagyobbszerü tény volt az egész emberiség történetében. Ha azt követi, mit neki az emberek beszéltek, ha a hústól és vértől kér tanácsot: akkor ő egy nyomorult zsidónak marad s a világra nézve elveszett volna a vallásos géniusz gazdag adománya, a vallásos életnek legdrágább kincse, az egyetlen, abszolút és igaz vallásnak evangéliuma. Mi lett volna, ha ő is úgy beszél, mint mások : „Senki sem lehet nagyobb Mózesnél, senki sem lehet oly nagy ?“ Ő akkor törpének marad, s az isteni szellem elszállott volna leikétől ! De ő Istennel közlekedett s nem az emberekkel; tanácsot reményeiből s nem félelméből merített. Ő, ki az emberekért emberekkel és emberek által munkált s Istenben bízott, aki oly tiszta volt, mint maga az igazság, nem ijedett meg az egyház vagy állam kicsiny lármájától és nem remegett, ámbár Pilátus és Heródes csak azért lettek barátokká, hogy őt, a világ született királyát, keresztre feszítsék. Nekem úgy tetszik, mintha az ő nagy szelleme igy szólana hozzám vagy hozzátok : „Szegény felebarátom, ne félj, ne csüggedj. Az a jóság, mely bennem működött mindenkiben működhetik : Isten oly közel van hozzád most, mint volt hozzám amaz időben ; az Isten most is oly gazdag igazságban, oly erős és hajlandó a teremtésre és az
