Versényi György: Kriza János emlékezete - Unitárius könyvtár 2. (Kolozsvár, 1925)
Kriza János emlékezete 11 lékbeszédében:22 „Az élet gondjai elvonták a költészettől. A szerény jövedelmű egyház papjának tanárkodni is kelle és segédkezni a kolozsvári lapok szerkesztői mellett, hogy fenntarthassa népesedő családját.“ Maga Kriza írja (1868 május 24) Buzogány Áronnak : „Életem örök elszóró, sokfelé forgácsoló foglalatosságinak tulajdonítható, hogy működésem mindenütt csak kezdemény, csak gyönge vázlat s legjobb esetben is töredék marad.“ Más helyt pedig: „Annyira el volt foglalva egész életpályám papi, tanári s újságírói foglalkozással, hogy egészen odahagytam volt azt a tündérországot s most csak mint régi édes álom képeire emlékezem az azon bűbájos világban töltött óráimra.“23 Ez a felfogás azonban némileg túlzott s egy kevés helyreigazítás elkél. Külső körülményei nem voltak annyira gátlók, azokhoz inkább néhány benső vonós járult. Megvolt ugyanis hivatalos elfoglaltsága, kenyérkereső munkája, de ez korántsem volt valami leroskasztó, terhes iga. Pap volt. Ám a templomi szolgálatban mindig osztozkodott a második pappal, csak ritkán esett meg. hogy takarékosságból ideiglenesen nem volt második pap, mint pl. 1845. Amellett a kollégiumi tanárok nagyobb része akkor még felszentelt pap, akik az istentisztelet végzésében, prédikálásban és úrvacsora-osztásban elég gyakran segédkeztek a rendes papoknak, bár megesik, hogy pl. 1853-ban csak egy ilyen paptanár volt, Székely Mózes. Azonfelül ott voltak a diákok, akik jóformán maguk végezték a hétköznapi istentiszteletet, sátoros ünnepeken pedig a legátusok. Ma a kolozsvári papok munkáját két dolog teszi felettébb terhessé. Egyik az iskolai hitoktatás a különböző, egymástól messze fekvő iskolákban. Akkor azonban az unitárius elemiben a tanítók, a gimnáziumban a köztanítók végezték a hitoktatást s a többi iskolákból is oda jártak be vallásokta
