Borbély István: Jókai emlékezete - Unitárius könyvtár 1. (Kolozsvár, 1925)

6

Dr. Borbély István

zetével az egész világirodalomnak csak alig nehány halhatatlan remeke állítható egy vonalra.

Mert az ideális művészetben a meseteremtés a legjellegzetesebb tevékenység. Legfőképen ez különbözteti meg a többi írásművektől. Noha benne az alapeszmének minél szemléletesebb s minél élethűbb ábrázolása a lényeg, az alapeszmének nem szabad a mese elé állnia. Az alapeszmének a meséből úgy kell kiáradnia, mint az illatnak a virágból. Nekünk a műalkotés-ny új tóttá gyönyörűségből kell kiéreznünk azt az intelmet vagy oktatást, azt a mondanivalót, aminek kedvéért a költő regényét megírta. Ott van pl. Az új (öldesúr. Vájjon melyik tudós értekezés tudná velünk úgy elhitetni azt az állítást, hogy a magyar földnek varázsa van, mely minden idegenből magyart formál, — mint épen ez a regény. És hány pap prédikációja, hány theologus szakszerű fejtegetése tudná pótolni az Egy az istenből kiáradó unitárius eszményeket. Vagy említsem-e Jókainak legköltőibb regényét, az Aranyember-1, mely a boldogságkeresésnek s a boldogságmegtalálásnak csodaszép meséje. Hát lehetne-é a családi otthon melegségét s az utána való vágyódást ennél megbűvölőbben szavakba foglalni ? Jókai regényét nem tudjuk közömbösen letenni kezünkből. Meséi rabul ejtik lelkünket s mig hatásuk tart, más embernek érezzük magunkat. Olvasták-é a Névtelen vár-1, az utolsó magyar insurrectionak az epopeiáját, vagy' A kőszívű ember fiait, az 1848. évi magyar szabadságharcnak e halhatatlan körképét ? Nem érezték, mint viszi lelkűket e regényeknek minden sora fölfelé egy bűbájos, merengő ábrándvilágba, hol még a fájdalmak, még a csapások között is oly szép az élet. Ki nem ejtett könnyet A régi jó táb'abírák olvastakor; és ki nem szerette volna elmúlásukban feltartóztatni azokat, Akik kétszer halnak meg ? Jókainak mindenik regénye egy-egy jócselekedet,.