Borbély István: Jókai emlékezete - Unitárius könyvtár 1. (Kolozsvár, 1925)
Jókai emlékezete. Íjkészítéssel elkövetkezni, mint más nyugodtabb vérű„ boldogabb fajok s népek életében. Fölöttünk a sorsnak forgószele szünetnélkül kavarog: ki tudhatná előre, mikor, hol és kit sodor el ? Hanem azért ennek a szomorú, ormótlan életnek is megvannak szépségei. Mert az élet nem csak bánat! Senki sem tudta ezt annyira, mint éppen. Jókai. Csakhogy a mi örömünk nem akárki öröme ; egészen magyar öröm az is, mit más eléggé meg sem is tudhat érezni. Egy szeretettel felénk nyújtott virág, egy jó szó boldoggá tud tenni. Nincs nép avilágon, mely oly kevéssel beérné, ha azt neki szívből szívesen adják, mint a magyar. Költészet a mi életünk, melynek az érzelem legfőbb irányítója. Tüzbe megyünk azért, ki lelkűnkkel bánni tud, mig az ész rideg számítása legtöbbször hidegen hagy. Lobbanunk, mint a tűz és lohadunk, mint a tűz. Van erőnk, nagy erőnk, de kevés a kitartásunk. Regényhősök vagyunk mi magyarok mind, Jókai regényhősei. Lelkünk telve ábrándokkal, melyekre a legtisztább napfény ragyog, de ábrándjainknak soha nem tudnak kinőni szárnyai. Kezdtünk mi sokat és nagyot, de a végét ki nem vártuk semminek. Két kezünkkel felnyúltunk az' égig, de szivünknek közepén egy darab kopár mezőség hever. Mi vagyunk az örök kezdet s az örök félbenmaradás. Mi vagyunk az. örök sietők s az örök későn érkezők. Nem hiszem, hogy volna a világon hely, hol annyi a derékben kettétörött élet, mint itt. Sorsunk éretlenül rázza le terveink gyümölcseit. Íme, ez vagyunk mi, magyarok ; és ezért oly végzetesen magyar Jókainak mindig ezt az egy sorsot variáló költészete. A másik, mit pár szóval érinteni akarok: Jókainak viszonya az unitárizmushoz. Tudjuk, hogy Jókai református vallásu volt. Azonban hitét egyházának törvényes tételei nem korlátozták. Jókai lelkében nem az egyház élt, hanem a tiszta keresztény
